Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-12-20 / 30. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam 30. sz. Karácsony hava (Deezember hó) 20. 0B8KBÍ T dk BUDA és VIDÉKÉ KERESZTÉNYEK LAPJA. A zsidó állam visszaállítása. Megváltónk születésének szent ünnepén minden jót, békességet kívánunk. Kívánunk barátainknak és ellenségeinknek. Áldjon meg mindenkit a mennyei szeretet. Hassa át a zsidókérdés megoldását is a szeretet. Legyen ennek a kérdésnek megoldása békés megoldás. Ennek csak egy módja lehet, a melyből a zsidókra és az egész világra áldás száll és ez az, a mit harmincnégy évvel ezelőtt az antiszemita párt vezére, Istóczy Győző indítvány alakjában a magyar képviselőház elé terjesztett: «Indítvány Jelentse ki a Ház, hogy az esetben, ha a keleti kérdés megoldásának és a Kelet jövőjének végleges megállapításának valamely phasisában az európai zsidóság vezérkörei vagy valamely európai állam kormánya részéről megpendítetnék az az eszme, hogy necsak a keleti keresztény népek szabadság-igényei nyerjenek az európai érdekeknek megfelelő kielégítést, hanem a 18 száz évvel ezelőtt feldúlt hazájából kiűzött zsidó népnek is végre valahára igazság szolgáltassák az által, hogy annak hőn szeretett eredeti hazája: Palaestina kellőleg megnagyobbítva, akár a magas porta souverai- nitása avagy souzerainitása alatt álló autómon tartományként, akár pedig önálló zsidó államként visszaállíttassák s ekkép a jelenlegi elszélyeledettségében az európai nemzetek haladását gátló és a keresztény civilisatiót veszélyeztető zsidó nép önmagának visszaadva saját nemzeti kormány és institutiók jótéteményei mellett, rokon sémita törzsek közepette, az erőben lehanyatlott Keleten, mint egy életerős, hatalmas új elem a civilisatiónak hathatós tényezőjévé válhassék: ez esetben a Ház óhajtása az, mikép a magyar kormány odahasson, hogy a monarchia külügyi kormánya az ily célú esetleges indítványt ne csak ne ellenezze, de sőt azt ügy európai érdekből, mint a monarchia s nevezetesen Magyarország érdekéből saját részéről is támogassa. Beadja: Istóczy Győző s. k.» Árpád vére. (írta: Zarándy A. Gáspár I. kötet: Hohenlohe.) Az idei karácsony nagy és értékes meglepetést hozott a magyar tudománynak. Megjelent az Árpádok összes hiteles őseinek teljes nem- zedékrendi történelme és összes hiteles utódjaiknak jegyzéke. És ezzel egy csapásra megszűnt az eddig dívott őshamisítás és ősgyártás, legalább az Árpádok vonalain. Zarándy tizenöt esztendő alatt ezernél több magyar, német, angol, latin, olasz, spanyol és francia munkát dolgozott fel, a melyek közül némelyik ío—6o kötetre terjed és a ma ismeretes kútfők és munkák alapján, lehetőleg tökéletes művet alkotott. Elmondhatjuk, hogy talán az egész világirodalomban nincs családtörténelem, a mely annyira teljes és hiteles volna, mint az Árpádoknak ez a nemzedékrendi történelme. Az utódoknál a tudós szerző kénytelen volt csupán a családnevekre szorítkozni, mert valamennyi Árpád-utódot felsorolni talán százkötetes könyvtárban sem lehetne. Azért ez a kötet a Hohenlohe-nemzeiség magyar ős vonalainak van szentelve, hogy a tévútra vezetett közvéleménynyel megismertesse a rideg, de ékesen szóló történelmi valót. A Hohenlohék vitézül harcoltak a magyar föld szabadságáért, a török ellen. Ereikben az Árpádok és Szapolyayalc vére sok ezer vonalban csörgedez. Ha tehát egy Hohenlohe Magyarországon, azon «a földön, melyen annyiszor apái vére folyt», birtokot vásárol, nem gyűlölettel és gyanúsítással, hanem szíves vendégszeretettel illik fogadnunk. Ha már beeresztettük százezer számra Galicia, Románia és Oroszország idegen népét, a mely lassankint a kardnál jóval kevésbé veszedelmes eszközökkel hódítja meg ősi földünket, mennyivel kívánatosabb, hogy az olyan dúsgazdag emberek telepedjenek meg nálunk, a kik nem visznek, de hoznak pénzt s a kiknek ősei vérüket és vagyonukat áldozták hazánkért. A világ minden állama dédelgeti az ilyen letelepülőt, csak éppen minálunk fogadja gyanúsítás és gyűlölet ! Ez ellen a határtalan igazíalanság ellen küzd Zarándy művének második része és alig jelent meg ez a remek munka, teljes a sikere. Egy elítélő hang nem emelkedett ellene: ez az igazság fényes diadala! Nehogy azonban azt higyje bárki, hogy üres dicséret, a mit mondottunk, közöljük a sok száz bírálatból és levélből a lényeges részeket. — «Ein prächtiges und werthvolles Werk». [Pester Lloyd, 1904. nov. 8], — A Budapesti Hírlap I904. nov. 8. számában a műnek csaknem egész előszavát közli, a mi a legkitűnőbb bírálat. — «Tökéletes munka». [Borsodmegyei Lapok, 1904. nov. 11]. — «Mindazt, a mit szerző célúi tűzött ki magának, az igazság útján el is érte s megérdemli, ha megbecsülhetetlen munkájának méltó elismerését nyeri [Alkotmány, 1904. nov. 8]. — «Ein hochelegant ausgestatteter Grossquartband» ... «Es liegt wirklich ein grosses Stück Arbeit in dem. Buche» ... [Neues Pester Journal, 1904. nov. 9]. —- «Egy gyönyörűen kiállított kötetben nagy apparátussal bizonyítja be a Hohenlohe hercegi család magyar ősvonalait.» LAz Újság, 1904. nov. 9]. - «Egy igen díszesen, merített papíron nyomtatott kötetben bizonyítja, hogy a Hohenlohe család ereiben az Árpádok vére csepeg». [Pesti Hírlap, 1904. nov. 20]. — «A roppant drága, tartalmánál és kiállításánál fogva egyaránt becses munka». [Magyar Szemle, 1904. nov. 20j. — «A tudós történetíró közli az Árpádok őseinek és utódainak nemzedékrendi történelmét és ebből levezeti, megállapítja a Hohenlohe nemzetségnek magyar ősvonalait». [Magyar Hírlap, 1904. nov. 27]. — «Tökéletes munkát állított össze». [Hazánk, 1904. nov. 23]. — A legkülönbözőbb pártállású lapoknak ehhez az osztatlan elismeréséhez járuljanak a legjobbak és Iegtudósabbak magán- véleményei. — «Kívánom, hogy a szakirodalom részéről teljes elismerés kövesse fáradozásait». [Dr. Mangold Lajos egy. m. tan. 1904. nov. 8], — «Remek könyv». [Poloczek Róbert főhadnagy, 1904. nov. 14]. — «Nagybecsű mű». [Sigray Pál nagybirtokos, 1904. nov. 14]. — «Érdekes mű». [Békefi Rémig egy. tan. 1904. nov. lőj. «Nagy szorgalommal és kiváló szakértelemmel szerkesztett nagybecsű munkája». [Bogdanovics Lucián budai szerb püspök, 1904. nov. 16]. — «Jeles munka». [Fertsek Nándor nagypréposthelyettes, 1904. nov. 16]. — «Igen érdekes és szép mű». [Rakovszky István képv. 1904. nov. 16]. — «Szép mű, csudálatos ismeretek és kitartás». [Gyurkovich Gyula ügyv. 1904. nov. 16]. — »Nagy szorgalommal összeállított érdekes mű». [Zsindely István jogtan. 1904. nov. 16]. — «Nagyon becses díszmű». [Riedl Frigyes, 1904. nov. 16]. — «Nagyon becses monographia». [Mutschenbacher püsp. joglyc. hely. igazg. 1904. nov. lőj. — «Ritka szaktudással összeállított becses mű». [Bende Imre püspök, 1904. nov. 16]. — «Nagybecsű s rendkívül érdekes mű». [Vidos Lajos apátkanonok, 1904. nov. 17]. — «Becses mű». [Fischer- Colbrie Ágost p. prael. 1904. nov. 17]. — «Szép könyv». [Alexics György tan. 1904. nov. 17]. — «Ritka műízléssel kiállított és hangyaszorgalomról tanúskodó értékes mű». [Ragats János praefecíus, 1904. nov. 17]. — «Jeles munka». [Glattfelder Gyula tanulmányi felügyelő 1904. nov. 17]. «Nagy tudománynyal és fáradhatlan szorgalommal kidolgozott és fényesen kiállított munka». [Vagner József p. prae- latus, 1904. nov. 17]. — «A növendékek nemcsak örömmel forgatják, de sokat tanulhatnak is belőle». Végh Ferenc vicerector, 1904. nov. 17]. — Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
