Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-01-00 / 1. szám
Vezesse tetteinket Gróf Széehenyi István, a legnagyobb magyar, szelleme I Budapest, 1901. X. évfolyam. 1. sz. Boldogasszony hava (Január 1.) Dávid pajzsa. Mandel Pál képviselő ur a leghitbuz- góbb zsidók egyike a Mögen-Dovem-ről emlékezett az országgyűlésen s ezt a zsidó csillagot szerinte ártatlan felekezeti jelvényt Dávid pajzsának nevezte. Mielőtt ehez a kérdéshez újabban hozzászóltam volna, gondolkoztam a Dávid pajzsáról s arra jutottam, hogy ez a Dávid pajzsa a Szent István palástjának vetélytársa akar lenni s fájdalommal látom, hogy Dávid pajzsát aczélnak erősitik fényesítik, Szent István palástját pedig tépik egymás között a keresztény felekezetek a helyett, hogy 'védelemre szorult fajunk a palást tartósságára törekednék. A keresztények' a keresztény érdekeket és felebaráti szeretet elhanyagolják, mig Dávid pajzsa fénylik s megzsidult keresztények is fényesítik s a zsidó szellemben oktatják magokat. A huszadik században Dávid pajzsát magasabbra akarják emelni, mint az apostoli keresztet, mit az egyetemről már is száműztek a Dávid pajzsának hívei kedvéért, a mit szorgalmasan csempésznek be az ország czimerébe és színeibe. Mit jelent a Dávid pajzsa? Mit jelent a rabbinusoknak polgári perekben való itélkedése? Azt, hogy a zsidók uralkodni, akarnak. A szövetkezetek gyarapodása, a tisztességes kereskedésért hozott törvények, a földvédők erős tömörülése s egyéb törvényhozási intézkedések megingatták a zsidókat az uralkodásban. A keresztény szellem ébredése, Széchenyi István gróf hagyományainak követése a zsidókat erősebb összetartásra ösztönözték és sajtójukban a Dávid pajzsa érdekében vakmerőén ostorozzák, gúnyolják a nemzeti önérzetet s a magyar íaj védelmét czélzó intézkedéseket és tetteket. A Dávid pajzsának emlegetése egy csatakiáltás volt és arra ösztönözte a zsidókat, hogy kövessenek el mindent azoknak' a törekvéseknek népszerütleni- tésére, melyek túlsúlyokat koczkáztatják. A Vörösmarty ünnepek, a Vörösmarty szobor a Dávid pajzsa lovagjainak nem tetszik. Bármenynyire dobolnak is az adakozások mellett és tesznek hires emberé valakit egy kis áldozatért a zsidók csak nagyon kis arányban vesznek részt. Nem örülnek rajta, hogy a magyar keresztény remekírók kiszorítják a zsidó költőket s a halhatatlanokhoz való visszatérés az ízlés megnemesülése az ő kőbőr lantosaikat lehetetlenné teszik. Fáj nekik, hogy hiába dicsérték a magyar lipótvárosi műveltség elfogadására a magyart, a a saját műveltségéből akarja jövendő műveltségét felépíteni. Diában gyalázták Romániát, Oroszországot, Németországot, hol lehetetlenné tették magukat, a magyar is kezdi észre venni magát, hogy Szent-’stván országában, a Dávid pajzsa nem nemzeti jelvény s az alatt és azzal ott a zsidóknak virtuskodni nem lehet, nem szabad. A- sajtót, irodalmat, művészetet lefoglalták. A nemzeti színházból valóságos zsidó gyarmatot alkottak. Ez volt és ez a zsidó Írók és színjátszók és színjátszó nők kanaánja. Az intendáns maga hordta a Dávid pajzsát s tánczolt frigyládájok előtt, a legutolsó zvé.ha is zsidót dugtak. Fény lett a Dávid pajzsa és fénylik itt. Azt hitték, hogy ha itt hódítanak és foglalnak, hatalmuk meg nem inoghat. Arra nem számítottak, hogy a gazdasági téren fognak hatalmas csákányt vágni Dávid paizsára. Pedig igy történt. A gazdasági ébredés hódit a keresztény érdekeknek minden vonalon. Széchenyi felköltötte a nemzetet s a gazdasági védekezések feltámasztották Vörösmartyt, a kinek szelleme költészetéhez való hű visszatérés majd az irodalomban és művészetben is megteszi azt, hogy a Dávid pajzsa nem leszsz többé talizmán. Az intendáns, a ki keresztény magyar ur majd éséreveszi, hogy a nemzeti magyar szinművészetet nem csak azzal kell biztosítani, hogy a nemzeti színház épi- tésrendőri biztonságát javítsák, hanem ki kell onnan kergetni a zsidó szellemet minden familiástól... A Dávid pajzsa ne emelkedjék a nemzet színházában, a nemzet napszámosai közül ki kell kergetni a nemzet szatócsait. A nemzeti színház nem lehet a lipótvárosi érdekek és szellem raktára. Abba látnám én a Vörösmarty ünnepek hatását, ha a magyar szellem érvényesítené jogait a művészetben, irodalomban és gazdasági életben. Az a Dávid pajzsa lehet igen szép zsidó történeti emlék, de Szent István országa korona jelvénye se a közjogban, se a szellemi életben ne legyen.. . A zsidók végre lássák be, hogy ez a haza nem az övék. Ne bolygassák, ne emészszék el történeti hagyományainkat. Hagyják olyannak az országot a minő, tanuljanak ők és ne tanítsanak, ne akarjanak javítani, de javuljanak ők. Erdélyi Gyula. Boldog Újévet. Boldog Újévet kívánunk olvasóinknak. Adja Isten, hogy hazánk és mi a hazában boldogok legyünk. Vegye a kezébe a hatalmat a keresztény magyar szellem, .uualkodjék a keresztény felebaráti szeretet. A keresztény közönyt váltsa fel a keresztény lelkesedés. Ébredjünk. Sorakozzunk. Védjük és szeressük egymást . . . Adjon az Isten minden jót a magyarnak az uj esztendőben. Széchenyi és Vörösmarty. Széchenyi hatását az ébredés korának költőire, különösén Vörösmarty Mihályra tahlóan jellemezte Gyulai Pál Vörösmarty felett tartott emlékbeszédében. „E század első évtizedeiben erős nemzeti fájdalom vett erőt költőinken. Majd mindenik a romlásnak indult magyart siratja, a ki már csak névben él. Mindenik szembeállítja dicső múltját nyomorult jelenével s egyik sem hisz jövőjében. Különösen Bersenyi és Kölcsey hazafi fájdalma teljes kétségbeesés. Hogy a magyarnak jövője van, nem költői mű hirdette először, hanem egy politikai röpirat: Széchenyi Hitele (1830). Széchenyi mind első, mind utolsó röpiratában éppen úgy államférfiéi, mint költő, vates, mint a régiek nevezték a költőt. Mély belátása, lángoló lelkesedése egész a jóslatig emelik. A mit a magyar nagy jövőjéről jósolt, hitelre talált, lelkesedést keltett, sőt egy egész korszak jelszavává lön. Pro grammtöredéke (1847.) elhangzott, senki sem hitte jóslatát, hogy a nemzet örvény szélén áll, a forradalom árjába fog veszni minden, amit eddig kivívtunk ; bár a következmények igazolták. Egy nemzet, melyet kétségbe eséséből kiemel az önmagába vetett hit, nem könnyen mond le arról s éppen annak a szavára, a ki azt először lehelte belé. .Széchenyi Hitelében az európai uj eszméket hirdetve s alakitó erejüktől az alkotmány, nemzetiség és társadalom újjászületését várva, nem habozott kimondani, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz“, s ezzel fölinditott minden magyar szivet. Volt lelkesedésében valami szent és szentségtelen : az elragadtatás és gúny bizonyos vegyülete, mely különbözőkép, de mindenkire hatott egész a velők oszlásáig. Széchenyi meggyalázta a múltat, a magyar egyetlen büszkeségét s oly jövendőt ígért neki, melyről még álmodni sem mert, ki- gunyolta a nemzeti fájdalmat, a magyar egyetlen hű érzését s vakmerő reményt és hitet követelt tőle egy ország romjain, melynek omlását megszokta minden szem, egy nagy elhatározás díjában, melytől elszokott minden szív. A lelkesülés és gyűlölet rajongása üdvözlő a látnokot, a reformátort, az izgatót s a nemzet az átalakulás pályájára lépett. A siker elnémi- totta a gyűlöletet, az akadály lehangolta a raVásároljunk a Keresztény Ruhaszövetkezetnél! rassezsMBE KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Megjelenik, havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre <> korona, évnegyedre 3 korona. — Egy szám 1 korona. SZERKESZTOSEG : ======= -Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni
