Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-01-00 / 3. szám
Budapest, 1900. (2) BUDA ES YIDEKE gyott a türelmük és mindeg'yikből kitört az igazság és szidni kezdték gyámoltalanságunkat, törpeségünket, gyávaságunkat, nem- bánomságunkat s kimondták Ítéletüket leplezetlenül élhetetlenségünk fölött. „Mert ha mindezek másutt volnának, úgy Budapest már nemcsak rég világváros lett volna, de lett volna a continens legelső és legnagyobb világfürdője !“ Kérdéseimre körülbelül alábbiakat hab' lottam s ha elmondom, félve mondom el; mert részben ábrándnak tűnhetik fel, részben kivihetetlen hiábavaló tervezkedésnek.* Az ügy érdekében elmondom, nemcsak azért, mert nem tartom mindezt lehetetlennek, de mert a continensnek e téren mozgó elsőrendű szakértői lévén embereim, ezeket a közel jövőben kivihetőknek kell jeleznem ; és mert első sorban fővárosunk az a tér, amelyen a jövő századot már ma rajzolnunk és terveznünk kell. Fővárosunk természeti előnyeit, szépségeit s már meglevő alkotásait körülbelül akként jelezték : Eltekintve a tenger, az alpes, az alpesi tó és a fjord megkapó szépségeitől, a trópusi növényzettől, minden egyéb természeti szépséggel dúsgazdagon meg van áldva Budapest. Éghajlata páratlanul kedvezőnek mondható, gyógyforrásai páratlanok és sokfélék, a Margitsziget mint a város szivében fekvő park egyedül áll, sehol sem szel várost oly kedvezően s oly véghetlen impozánsan oly hatalmas folyó, mint a Duna : a Zugliget és az Istenhegy a város közel fekvő, könnyen megközelíthető része. Wiesbadennel és Baden-Badennel összehasonlítva, joggal mondhatják, hogy Budapest mint gyógyfürdőhely egy kis ugrással megelőzhetné e helyeket, melyekben a nyári hőség, sőt már a por is nagyobb. Forgalmilag pedig a várost a világforgalom főirányaiban, melyek a continensen éjszakról délre, és nyugotról keletre vezetnek — azt lehetne mondani — csak mesterségesen lehet elkerülni. Majdnem hasonlókat hallottam ugyan- I csak ezektől Mehádiáról, Erdély némely pontjáról, és különösen a Tátra-vidékről; ! hát még a mikor a magyar tengerpartról : Fiúméról, a Terzattóról volt szó, mint igen jó ismerői Abbáziának, újra kitört belőlük az igazmondás furorja, s elmondták, mennyivel jogosultabbak lennének minden tekintetben a Fiume Terzattójától Cirkvencéig húzódó tengerparton azon intézmények, melyek Volosca—Abbázia—Lovránáig annyi magyar pénzen élősködnek. Es most következik ezen igen tisztelt szakértőimtől vett leczkém, amelyet érdeklődve kikértem, érdeklődéssel hallgattam s a mit az ügy érdekében ezennel közzéte- szek, talán sokaknak, az okosoknak okulására s némelyeknek, igy szállodásainknak némi, de remélem nem soká tartó neheztelésére. Budapestnek csak a gazdag és a jómódú utazó kell, akinek pénze is van, ideje is van a szórakozásra. Mert hisz, akinek ide kell jönni, de csak muszájból, az éppen kénytelen ide jönni, akár gazdag, akár szegény ! S mert az ilyen csak muszájból jön, bizonyos, hogy száz közöl kilenczvenkilencz vissza- vagy tovább siet. Ez utóbbiak tehát nem tartoznak az idegenforgalom fent qualifikált fogalma alá. Az előbbiekre vonatkozólag kell tehát feltenni a kérdést, vájjon Budapest mit nynjt a szórakozást kereső utazónak. Nevezzük az utazók ezt az elkénytetett minőségét, melynek typusa az angol dúsgazdag lord és az amerikai milliomos egyszerűen lordoknak. 0 Ezeknek Budapest ez időszerint keveset nyújthat-,-, Mert van-e Budapestnek oly szállodája, ahol 10 ilyen lord-féle elkényeztetett atyah 3 napnál tovább kibírná? Az Európát ismerők közül nem akad egy sem, aki azt mondaná, hogy igen, van ilyen szálloda. Mert ha építkezéseikben egy-kettő alkalmas lenne is ilyenekre, részben nincsenek ilyenek fogadására berendezve ; és ha tudják is fogadni, mindenképen fel kellene forgatniok szállodájuk egész köznapi rendjét: másrészt sem a szállodák belső millieuje, sem a város eddigi intézményei nem tudnák a sors ezen elkényeztet^ eit hosszabb tartózkodásra marasztani. Az a bizonyos másik jómódú szórakozásában utazó, a ki a „globetrotter“ összforgalom alatt rongyos bolygónkat Cook- tiquetek segélyével tapossa végig, szinte nem találja meg a magyar glóbuson azt a nagyon figyelmes szolgálatot, azt a jó és dús table d’hote-ot s azt a minden téreni jutányosságot, melyben a nyugat bővelkedik. Ezen utóbbi sárteketaposók Budapesten az étkezés és a kocsiközlekedés körüli bajait nem részletezzük, utalunk azonban utóbbi tekintetben Berlin követendő példájára. Magyarország — hozzátették szakértőim németjei — kis sziget lévén a népek óceánjában, nyelvünk mindenesetre jogosnak elismert, néha azonban túlzott védelmében ép azon nyelv ellen fordulunk, mely — a német — ma ép oly világnyelv kezd lenni, mint az angol és a franczia; pedig ez utóbbiak közül az angolt épen nem, a francziát még annyira sem beszéljük, mint a kis rumuny szomszédok. A nyugati életmód és szokások el nem fogadása szintán nagy baj, mert az a bizonyos elkényeztetett idegen még e miatt sem érezheti magát otthoniasan közöttünk. Hát azután — kérdezők — hol vannak aristokratáink? Hisz nem látják világhírben álló gazdagsággal rendelkező gavallérjaink palotáit, mert azok a muzeum körüli kis Absteig kvártélyok, csak nem lehetnek lakó palotáik a hires magyar aris- tokratia összeségének, melynek fényűzése Páris és Londonban meseszert! hírben áll ? Flisz Prága Budapesthez képest kis tartományi város, de a Hradsin várlak körül ott büszkélkednek a cseh aristokrácia gyönyörű palotái? Hol lakik tulajdonkép aris- tokráciánk? Ezen dúsgazdag aristokraciának is kellene nagyobb mértékben hozzájárulni a székesfőváros szépítéséhez, élénkítéséhez. És mindezek daczára nem nehéz e külsejében gyöngyömén fejlődő várost az idegenforgalom gyupontjává tenni. Ez irányban a fő teendő lenne egyelőre a Hungária körüli épülettömböt egy teljesen modern nagy Palace-Iíotellé átalakítani : továbbá a Császárfürdő és a Szent Lukácsfürdő mellé, mely — mellesleg mondva — építkezési kivitelében mint fürdő páratlan a maga nemében, szintén egy ilyen Palace-Hotelt epiteni. Rövid időn belül létesülne, illetve létesíteni kellene még a Zugliget rozzant kurta kocsmája helyén és "valószínűleg a Margitszigeten oly modern nagy szállodákat, a milyenek ez idő szerint a külföldön sokkal jelentéktelenebb helyeken épülnek. Ezen szállodák lennének azok a gyU- pontok, a honnan az a bizonyos gazdag publikum fel és alá koatshoznék a Stefánia útra, Park klubba, a felépítendő Artézifürdőbe, Aquincumba, a Sós fürdőbe stb. stb. stb Ilyen — már sablont képező — nagy szállodák nélkül gazdag idegen Budapesten csak elvétve fog tartózkodni. Gróf Széchenyi István, Tasner Antalhoz*) Döbling, 1850. szept., 7- .Ma indulok pokolba ! En vagyok azon Ármány fia, ki bűneim súlya miatt mar 1811-ben elkárhozva, mint Ördög szolgája, betű szerint eladtam a magyart a Rom Istenének ! Nalam nélkül, ha én a dicső fajt a magyart, a legdicsőbbet e földön, magára hagyom, most legszebb virulásban volna, és sehol e világon nem volna több szerencse és boldogság, mint e magyar földön. Senki sem ismerte a magyart, és nem is sejdité, mennyi dicső rejlett benne. Kossuth etc. etc. mind ártatlanok, mert mindent, a mit tettek, lázban tettek; igen, lázban melyre én csigáztam őket fel. A Rom Istene az Ármány győzött a Jóság felett, — mindennek vége a magyarokra nezve ! Mert a mit ezentúl tesznek, nem egyéb mint végvonaglás ; mert a magyart, mely a legalább való népek által emésztetik meg, semmi se támasztja meg föl többé. És ezért átok fejemre ! Oh pokol és iszonyat! En a dicső Széchenyi Ferencz fia, és Festetich György unokaöcscse, én tettem ezt! Vörösmarty a „Hontalan'*-ban és „Élő szobor* -ban — a ki én vagyok! előre sejdité nemzetünk sorsát ; pedig mennyire szeretett minket mindenki, mennyire bámult; — és mik lettünk volna, csak most látom ! Több igazi szabadság sohase volt mint Magyarországon. És ha lassan halad, kezet fogva a kormánnyal, az annyira erényes és jó dinasztiával, és barátja marad alkotmányának, a német, vagyis az ausztriai fajtól nem vonja meg rokonszenvt-t, — s a sok politika helyett, úgy, a mint indult, az emberi szeretet utján halad : tömlöczöket javít, népiskolákat állít, ipart mozdít elő, nyelvhábo- ruba nem keveredik, ma Budapest és Hunnia paradicsom volna — s most! Mi maradt tenni való hátra? Imádkozni, vagy a pisztoly. Oh förtelem ! Most István ülne mint nádor Budán, Olga hercegnővel feleségül, és a magyar faj adná a tónust Ausztriában, sőt Európában ! Mos! már tisztán látom, hogy a magyar, ha műveltté s erkölcsössé fejlődik, végre is, —- meglehet, századok múlva — a föld minden népeit túlszárnyalja. Most a magyarokkal ösz- szehasonlitva, t. i. a milyenné bizonyára lehettek volna a föld összes népsége alárendeltnek s ostobának tűnik föl. Csak a következő fórfiait idézem : Beöthy, Eötvös, Dessewffy Aurél s Emil, Mailáthok, Lónyay János, Pulszky, Ujházy, Somsich, Vukovich, Szent- iványi Vince, Vay Miklós, Babarcy, Deák, Elekiek, Nagy Pál, Bartal, Louovich Batthyány L., Kossuth, Klauzál, Szász K. stb. a *) Zimándy Ignácz, Kossuth Lajos a Hatodik nagyhatalom czimü müvéből.
