Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-01-00 / 2. szám
Budapest, 1900. IX. évfolyam. 2. sz. Vasárnap, Boldogasszonyhava (Január). BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KI ADÓHIVATAL», hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Péterfy Sándor ünneplése. „Hol van, óh, hadd lássam, a Tanítók Háza? Zöld levelet tűzök tiszta homlokára, Ezer áldást mondok minden kis kövére, Leborul a lelkem hivó küszöbére.“ jvióra István. Tanitó-költő mondása ez ! Mindnyájunk igaz óhaja volt. Evek óta egy vágy égett szivünkben: meglátni a Tanítók Házát! S mi azt utópiának, álomnak, ábrándnak neveztük, annak hittük, csak egy ember volt, a ki igazán akarta, bogy legyen, csak egy ember volt, a ki igazán bizott abban, hogy meglesz, a ki érezte, a ki tudta, hogy rövid idő múlva állani fog a magyar tanítók legszebb alkotása: a Tanítók Háza! Mindenki tudta, hogy neki ez meggyőződése, ez hite, tiszteltük érte, de azért mégis kétkedve reménykedtünk. Évtizeddel ezelőtt ő először beszélt erről s mi csak hallgattuk, hallgattuk áhítattal, de nem bíztunk abban, hogy az ige testté váljon. Ámde ő nem csüggedt, lelkesített, buzdított! Gyűjtötte a filléreket, nagy eszével kifürkészte az utakat a szivekhez, erős akaratával megtestesítette az eszmét ! 0 az a „ .................nagyerejü férfi, A k i rajzát merészen kiméri, A ki mindezt nem nézi álomnak, De tenni fog, — ha ma nem — hát holnap — S lesz a tettre akarata, módja, Hogy az álmot valósággá rój,a, Valósággá, tündérpalotává, Könnyettörlő hála templomává “ Endrődi s. Láttátok-e őt a tanítók parlamentjének közgyűlésén, mikor fölállott minden egyes tagja a gyűlésnek s perezekig hódolt tapsával a mi höfehérszakállu kedves apostolunknak? Láttátok-e a hála megnyilvánulását, midőn az ország tanítósága mondott köszönetét az ő nagy tettéért, fáradhatatlan, nemes munkásságáért? S láttátok-e, mikor hazánk első tanítója, a kultusz- miniszter, melegen rázta meg mind a két kezét s elereszteni sem akarta azt a mások jólétéért önzetlenül dolgozó kezet ? S hallottátok-e, mikor a miniszternél tisztelgő küldöttség a miniszter felszólítására a miniszter szobájában éljenezte meg őt? S láttátok-e, mikor a Tanítók Háza megnyílt, láttátok-e a gyémántokat érő könnyeket szemeiben ? S ha a haza minden hű fia megbecsüli, tiszteli azt, ki az irodalom, ki a technika, ki az orvosi, vagy jogtudomány terén kiváló eredménynyel működik, vájjon az, ki a haza kultúrája terén mutat fel bámulatos eredményeket, vájjon az nem érdemli meg az osztatlan tiszteletet és becsülést? S ha minden magyar őszinte hálát érez a betegeket segélyző, az elhagyatottakat gyámolitó nemes tetteket, vájjon az, ki a kultúra szerény munkásainak, a tanítóknak nyújt segédkezet gyermekei nevelésében s ez által hasznos polgárokat nevel e szép hazának, nem érdemli meg a polgárok háláját? Nem nagyitok, mikor ezeket mondom ! Nem hizelgek, mikor igazat beszélek! Aranybetükkel jegyezte már is fel nevét Kl.ó abba a nagy könyvbe, mely könyvben legjobbjaink vannak. c'Péterfy Sándor ideálja a magyar tanítóságnak ! Péterfy Sándor nagy alakja a jelen kornak ! * De lássuk, kicsoda Péterfy Sándor ? Elmondanám, de térem nincs rá, mert ha Péterfy Sándort akarnám igazán megismertetni, kultúrtörténetet kellene írnom. Meg kellene ismertetni a régi s az uj népnevelésügyet, meg a tani tok régi s uj helyzetét. -— Tanító volt, szerény néptanító. 37 esztendő előtt kezdte pályáját Győrött, alig 2 évi működés után kiváló ügyszeretete, szakértelme következtében a pesti ev. gyülekezet hívta meg iskolájához s 1874-ben annak már igazgatója lett. 1870. és 1874-iki II. egyetemes tanitó- gyüléseken kitűnt éles eszével, s nagy munkabírásával. 1870-ben vetette meg az Eötvös-alap alapját, melynek feladata volt a tanítók özvegyeit, árváit segélyezni s magasabb iskolába járó gyermekeit ösztöndíjban részesíteni. Az Eötvös-alap létesült is s már 25 év óta működik áldásosán. Rendkívüli tehetségét felismerte a miniszter is s 1877-ben kinevezte a polgári iskolai tanitónőképző tanárává s ebben az állásban maradt 1896-ig, mikor is nyugalomba vonult. 0 felsége a király is méltányolta érdemeit s királyi tanácsosi czim- mel tüntette ki. De az elme pihenni nem tud, a nyuA „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta: Erdélyi Gyula. HATODIK FEJEZET. Olimpia. (Folytatás ) — Vad leányt a Minerva-szalónban ? — Igen, ott. — És ki az ? — Agatha. — Álmodban beszélsz. Ez a leány az őseredeti természetesség, ki csak hires emberhez akart férjhez menni? Ezt a hölgyet nemrégiben magad is másnak jellemezted. — Barátom ? csak ma fedeztem fel. Mit törődöm én vele, szeret, nem szeret; végre látok egy olyan nőt, a kiről álmodtam. — Hátha csalódd . . . — Nem hiszem. Az az őszintéség, az a gyermekes kedély, az az üdeség . . . Eddig más volt. — Anj'ja előtt mindig más lesz. — Úgy tehát Agatha kisasszony álar- ezot hord. — Itt, közöttünk, igen. És csak akkor veti le álarczát, ha atyját az operette-világból megszökteti és az egész Minerva-szalón hóbortjait itt hagyva, úgy élnek pár napot falun, mint a legegyszerűbb emberek. Most beszélte épen, a mig Olimpia Zendehelyi István tekintetét falta magába.- Sajátságos, hogy ez csak most pattan ki. — A történelemnek van igazoló hatása is. — Tehát Agatha rehabilitálva van ap- jostól. — Előttem igen. — És Olimpia ? Olimpia sorsában nekem nincs többé szerepem. Egy kis mámor volt; talán, a mint te mondád, a vér fellobbanása ; a szív felületén, az idegekben, nem pedig a szív mélyének komoly érzése. — Gratulálok • . . — Mihez ? Lehet, hogy ép most kezdődik majd a szenvedés. — Most kezdődik a szenvedés ? Beszélj világosabban. — Agatha ellenszenves a tudósokkal, ő csak az okos, természetes embereket szereti és még nem talált igazán természetes férfira.- Azt hiszed, visszautasítana ? — Nem sokat várok, de azért mégis reményiek ; hátha ő is felfedez engemet és nem veszi észre ezt a szerencsétlen kinövést. Nem tudnám elviselni, ha azt látnám, hogy ő is csak szánakozik felettem. És ha nem viszonozná szerelmed, mit tennél ? . . . — Imádkoznám boldogságáért . . . — Azt hiszem, Agatha szeret . . . — Miről gondolod ? Vőlegény-jelöltjét és anyját reszkető kezekkel irt levélben árulja el neked. Tudja, hogy te vad leányt keresel és ö igyekszik vad leánynak lenni. — Oh, ha igy volna . . . — Százat teszek, egy ellen . . . — Igen, csakhogy még te is benne vagy a játékban, hiszen megkérted egykor Agathát. — Igen, megkértem, de másodszor nem kopogtatok ott, a hol elutasítottak. Ez még nem volt igazi érzés, nem volt az sem, hogy Olimpiára hevesebben néztem. Az ón regényem még nem kezdődhetik. Az állatembernek csak kalandjai lehetnek, a lélek-ember él regényeket . . . Mig a szerelem igazán megszólal szivemben, de azon túl is a barátságnak élek. Barátod maradok és mindenben rendelkezhe- £ 1 velem.
