Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-00 / 7. szám
Budapest, 1900 (4) ' ______________________BUDA ES VIDÉKE mer ő zsidóinál, én az ezzel járó felelősséget csak nagyon ritka esetekben merem magamra vállalni. A hitelszövetkezetnél szintén bevettük a nem görög kath. felekezetüeket is, de természetesen bizonyos óvatossággel, mert ezen itteni zsidók uralomra hatalomra vágyása és faji összetartása oly nagy, hogy képtelenné teszi őket a szövetkezeti munkában való önzetlen közreműködésre, különösen oly szövetkezeti társakkal szemben, kik annyira gyer- mekies, együgyű észjárással és túlságos bé- külékeny, sőt mondhatnám majdnem gyáva és megalázkodó természettel búnak, mint a mi ruthénjeink. De tényleg vannak a mi hitelszövetkezeteinkben és pedig tán majdnem mindegyikben, egyes oly zsidó tagok, kik uzsorával üzletszerűig nem foglalkoznak s a kiket a ruthén földmivelő tagok, mikor ez iránt megkérdeztelek, a szövetkezetbe felveendőknek nyilvánítottak. Ebből kitűnik, hogy a mi eddigi eljárásunknak nem lehet azt a szemrehányást tenni, hogy mi a felekezeti gyülölséget szítottuk volna, vagy talán egyik felekezetet prote- gáltuk, a másikat nem. vagy egyik-másik felekezettel szemben türelmetlenek lettünk. (Úgy van !) De én tovább megyek, mi nemcsak a zsidó földművelőt (bár ezen utóbbi fogalmat csak nagyon tág értelemben fogadom el és bár annak elfogadására tényleg sok jóakarat kell) a görög kathoükus földmivelővel szem ben el nem nyomtuk, de mi azonkívül még, és pedig nemcsak most, hanem már működésünk kezdetétől fogva és pedig miniszterem direkt kívánságára, iparkodtunk a szegény zsidóság körében uralkodó nyomoron enyhíteni, ott, a hol arra alkalmat találunk. (Helyes !) Ezek igazolására szintén némely tényt kívánok felhozni. A helyzet megadja a magyarázatot, hogy nem dicsekvésből történik, mert nincsen semmi okunk dicsekedni azzal, minthogy idáig sem történt, — mi nézetünk szerint — emberbaráti kötelességünk volt. Már a múlt év kezdetén, vagy pedig pláne 1898, év őszén történt (az adatok nincsenek e pillanatban kezeimben, bár azok a kirendeltség irattárában minden esetre feltalálhatok), hogy látva a különösen Alsó-Vereczkén közvetlenül a galicziai határ mellett élő sok szegény, valóban Ínséggel küzdő zsidó család szomorú helyzetét, úgy iparkodtunk azokon segíteni, hegy minden családnak egy fél hold földet, egyenlőre 3 évre ingyen használatra átadtunk, hogy legalább az életfentartáshoz legszükségesebb krumplit saját földjén termelhesse. Tervünk'volt a szükséges mag-burgonyát is számukra ingyen átengedni, valamint megengedtük nekik azt is, hogy a bérbeadó hitbizományi uradalomtól általunk átvett trágyakészletekből kiki a saját bérföldjét trágyázhassa. Miután azonban mi az illető vidéken saját igás erővel nem rendelkezünk, melynek segítségével nekik a földeket megszánthattuk volna, nehogy ez által nekik újabb kiadás származzék és nehogy a jobbmódu ottani zsidóság a szegényebbek helyzetét kiaknázza és igy a földszántásért és trágyaszállitásért túlságos magas árt követeljen, iparkodtam részben közvetlenül, részben az alsóvereczkei rabbi segítségével az ottani nem csekély számban levő saját fogattal rendelkező jobbmódu zsidóságra hatni, hogy a szegényeknek az ő igás erejüket fentebbi czélra egy-két napra ingyen átengedjék. A rabbi teljesen osztotta ebbeli nézetmet és maga részéről mindent elkövetett hogy a jobbmódu zsidók a fentebbi aránylag csekély áldozatra magukat kötelezzék. Jelenlétemben a rabbi lakásán kettő közülök alá is irta a kötelezvényt. Ezzel távoztam s a többit a rabbira bíztam. Nagy csodálkozásomra azonban másnap reggel nemcsak a két egyén jelenkezett nálam, ki előtte való napon már aláírta a kötelezvényt és most ezen Ígéretét visszavonta, hanem az összes 82—36 szegény zsidó, kik előtte való napon a legmelegebb háladatosság hangsúlyozásával megköszönték a burgonya-földnek ingyen átengedését in corpore előttem megjelentek s oda nyilatkoztak, hogy nekik a burgona-földek nem | kellenek, mert ők azok átengedésével magukra nézve nem látnak hasznot. Ezt pedig, mint ! egész biztos forrásból akkor megtudtam, csak azért tették, mert jobbmódu zsidók őket lebeszélték, illetőleg ezen renuuciatóra kény- szeritették. nehogy kénytelenek legyenek ők saját hitsorsosukért némi áldozatot hozni. A folyó évben alig 2 héttel azelőtt értesülvén arról, hogy a szolyvai járás felső részében, a galicziai határ mentén élő szegény zsidók nagy része, miután az idén gyenge termés volt, már nem rendelkezik a I kellő szénakészlettel, hogy teheneiket átteleljék. a földmivelésügyi miniszter közvetlen kívánságára, a kinek ez ügyben jelentést tettem, intézkedtem, hogy az Alsó-Vereczkén, Rákóczy-szálláson, Verebésen, Uj-Rosztokán, Tissován, Zdenyován, Serbóczon, és Bukócson lakó legszegényebb 51 zsidó családnak, valamint a Valóczon, Kanorán Kis-Szolyván és Zugón lakó legszegényebb 30 zsidó családnak egyenként teheneinek átteielésére egy-egy szekér széna ingyen átadassák, mely szénát, miután a mi készletünk már fogytán volt, részben szintén kénytelenek voltunk készpénzen megvenni. Ez által gyerekeinek tejjeli táplálása, mi ily szegény családoknál a fődolog, biztosítva van. Azonkívül kilátásba helyeztem nekik, hogy az ő teheneiket a nyári évad alatt is az í állami bérlethez tartozó legelőterületen ingyen fogjuk legeltetni de csakis azon esetben (mi által egy bizonyos, talán mindenki által indokoltnak tartott pressziót akartam gyakorolni vagyonosabb hitsorsosaikra), ha állami aktió elleni eddigi rendszeres hajszát ezentúl be fogják szüntetni. Különben a miniszteri kirendeltség soha senkit, ki a tanácsért, vagy segítségért hozzáfordult meghallgatatlanul nem utasított el s ha tehette és indokoltnak találta, a zsidóknak épp úgy segített, mint a nemzsidóknak. Ezekből látható s különösen miután ezen ügyek legnagyobb részt már nagyon régi keletűek, tehát nem lettek tendencziózusan a jelenlegi értekezlet czéljaira »előkészítve«, mint azt a mi gyanakvó kritikusaink egyikmásika talán kitalálni óhajtaná, hogy mi antiszemitizmusban nem dolgoztunk. Miután szükséges volt minden kétely eloszlása végett ezen kérdés fejtegetésébe bele menni s ezen mondandóim befejezése után nem lesz senki a teremben, ki ennek szükséges voltában kételkednék s ha már neki kell menni a bikának, akkor szeretem azt szarvánál mngfogni. Nyíltan mondom: én nem vagyok filoszemita. Szeretem ugyan az egyes egyéneket, sőt néha talán kelleténél is inkább, de vem szeretem a fajt! Bámulom ezen fajban az óriási ezredévi küzdelem által egyik kiváló faji tulajdonságává vált munkára és harczra való edzettséget és kitartást, csodálom e nép lankadatlan szorgalmát és tisztelettel hajlok meg ezen faj megható szép családi érzése és családi összetartása előtt. De — félek tőlük! Nem magamat féitem, de féltem tőlük a mi országunkat. Mert ha egy országban egész nagy vidékek vannak és ez nemcsak a mi határmegyénkre vonatkozik, hanem vonatkozik ma már az ország sok más vidékére is, hol az ember adás-vevés tekintetében nem tehet egy lépést sem a nélkül, hogy ne kelljen zsidótól vennie és zsidónak (zsidó közvetítő nélkül) eladnia s hogy például még a szegény ruthén paraszt silány bornyuja eladásánál is 2—3 fr.t közvetítő díjjal sarczoltatik meg s ily módon egész vidékek közgazdasági élete gyökerestül megmételyeztetik, ez veszélyes, sőt végzetes jelenség! un féltem az ország nemzeti jellegét és féltein exisztencziáját, ha a zsidók befolyása tovább is ily mértékben terjed. Azért kell szóvá tenni ezen ügyet ma, midőn talán még meg lehet akadályozni, hogy mélyebbre ne sülyedjünk és azért kell szóvá tenni itt ezen gyűlésen, hol mi a harcztér leginkább veszélyeztetett pontján állunk! Én hivatalos működésemből kifolyólag és legjobb, legbékésebb intenczióim daczára reá szorítva lettem erre a térre s azért nem riadok vissza ezen kérdés fejtegetésétől. (Helyeslés. Éljen!) Változás. A Mayer fin árvaház bizottság másod elnöke T i c h 11 János ministeri osztály- tanácsos átvette tisztségét. Az árvaházban a legnagyobb rendben talált mindent. Az uj másod elnök egyik dísze a székesfőváros törvényhatóságának s a társadalom jelentékeny és kedvelt tagja, ki ez uj méltóságát is lelkesen és buzgósággal fogja betölteni. A Mária Remetei Szent Szűz szobor. A zugligeti remetei kegy. kápolna remek müvü kis templommá avatatott fel a buzgó hívek kezdeményezése által. Az oltár azonban puszta. Dísze eddigellé csak eszme, márványban avagy rézben elképzelve; kivitele az oltárra tétele az ájtatos keresztény lelkek filléreitől várhatók, Tömörölni. gyűjteni kell tehát. Az áldásos működésben elöljáró Szentkirályi Pál hidegkúti plébános ur, kinek felügyelete mellett fáradoznak még: Del Medico Agostonné, Bencz Ferenczné, Faludy Audretti Róza, Eckerman Edéné, Frey- berger Pálné, Jellenek Antalné, Gyulay Lászlóné Terbócz Istvánué budai úrnők. A szobor melynek modellje már kész. az összeg begyülése szerint lesz mintázva. Márvány, kő avagy érczanyágból Bármily csekély adományokat is elfogad és hirlapilag nyugtáz a fentemlitett hölgyek megbízottja Faba Emilia kiszasszony (Lak; I. Vár, Verbőczy utcza 7.) vagy pedig a hidegkúti plébános főtisztelendő- sége. Azon nemes érzület lelkek, kik a szobor felállításának lehetőségét nagyobb pénzösszeggel segitik elő, neveiket eg}7 a templomban elhelyezett ércztábla fogja megörökítenünk A hűvösvölgyi vasút. Papp Árpád minszteri osztálytanácsos a kereskedelmi miniszter nevében megnyitotta a hűvösvölgyi vasutat, a közúti viliámos vasúttársaság legérdekesebb és leghosszabb vonalát. Febr. 28-án volt a mütanrendőri bejárás. A bejárás előtt Papp Árpád elnök konstatálta hogy a vasút előföltételei rendben vannak. Steller Antal főmérnök pedig bejelentette, hogy a vonal egész hosszában meg van építve, az áramfejlesztésről, kocsikról és személyzetről gondoskodtak. A bizottság, a melyben a hivatalos kiküldötteken kívül sokan vettek részt, három nagy viliámos kocsira ült a Vígszínház előtti kitérőnél. Az első állomás a Pálffy-téren volt, a hol a bizottság megnézte a vállalat áramfejlesztő telep berendezését. A második állomás a kadetiskola volt. A kadetiskola képviselője várótermet kért s Jelűnek Henrik vezér- igazgató kijelentette, hogy a várótermet fölállítja. A harmadik állomás a Csalogányutcza előtti viadukt volt. A bizottság kiszállt a kocsikból. Itt a kocsi viadukton megy. A vállalat körülbelül busz méter magas töltést csinált és egy hatalmas kőhidat épített. A bizottság szak
