Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-00 / 7. szám
BUDA ÉS VIDÉKÉ Budapest, 1900 (3) Igazság érdekében. A Budapesti Hírlapnak megszivlelésül ajánlva Zirnándy Ignácz ezen a czimen tartalmaz és polémiái életben gazdag röpiratot irt. Adatok ezek a Szemnecz Zimándy-féle sajtópert nem tartották meg, mert a lelek megszüntették az eljárást. Szemnecz Emil ezután nem sokára Zimándv Ignácz és a Magyar Állam ezi- mén röpiratot irt, a mely felmentette Zirnándyt a megállapodás alól t. i. hogy erről a magánkérdésről többet nem beszél, nem bir. Az Igazság érdekében czimű röpiratot a jogos önvédelem sugalta s a benne foglalt tények megezá- folhatlanok. Ez is feltűnést fog kelteni, mert a tárgy érdekes és jól van megírva s az igazság fegyvereit viszi a harezba. Az otvasó köny- nyen eldöntheti, hogy ki győzött ? Zirnándy foglalkozik a függelékben Buschbach Péter művéből és gróf Leiningen naplóleveleivel. Borostyánkői Egaii Ede jelentése. Előttünk fekszik borostyánkői Eyan Ede miniszteri megbízott jelentése, melyet előterjesztett február 12-én Munkácson a hegyvidéki földmivelő nép közgazdasági helyzetének javítását ezélzó állami actió ügyében tartott értekezletén. Az [erős jellemű jó hazafi és jó szivii ember feljajdulása ez. ki nemcsak a legkisebb részletig ismeri Bákody népének égbe kiáltó nyomorúságát, de érzi is és férfiassággal mutat rá a baj okaira és okozóira. A bajtokozók és bajtszüvők fájdalmai összezugtak s kivágták a felekezet ellen való izgatás jelszavát, sőt ezen a czimen port is adtak fel. Azt hiszszük, hogy ettől sem a földmi velési miniszter, sem Egan Ede nem ijednek meg s folytatják a honmentés munkáját s a dúvadak irtását Rákóczy népe között. A jelentésük vihart okozó részét adják annál is inkább, mert tudják azt, hogy a sajtó erről hallgatni fog: „ Ha a rám bízott köz- gazdasági aklió csupán szántás-vetésben, a vidék állatten3’észtésének javításában és hitel- szövetkezetek alapításában állana. akkor nagyon békés foglalkozás lenne. Hogy harczczá tétetett, az onnan van, hogy ezen fent körvonalazott állam missziónak e vidéken vannak ellenségei, nyílt és titkos ellenségei, veszélyes ellenségei s a harezot nem az állam békés képviselője, hanem azok provokálták és folytatják, kik ezen törvényes alapon mozgó, minden izében hazafias és csak népünk legszegényebb sorsú részének felsegélyezésére és megmentésére irányuló aktiónak ellent állanak, ezt minden megengedett és meg nem engedett módon lehetetlenné tenni iparkodnak. (Zajos helyeslés. Úgy van! Úgy van!) Mig ezen dologról hallgatni lehetett, én hallgattam ! Az állami aktió elleni harcz folyik az első percztől fogva, melyben lábamat ide tettem. Daczára ezen ténynek, melyet számtalan körülmény által bebizonyítani képes vagyok, hivatkozhatom ezen fényes gyülekezetben jelenlevők közt legalább 30 vagy 40 köztiszteletben álló férfiúra, köztük főispánok, orsz. képviselők, főszolgabírók és lelkészekre, vájjon egészen a mai napig összes tanácskozásainak összes Írásbeli és szóbeli hivatalos tárgyaink alkalmával fordult-e elő csak egyetlenegyszer is ezen szó, melyet most először vagyok kénytelen kijelenteni: zsidó ! (Számos felkiáltás: Nem, soha!) Miután a miről 'mindenki, a ki eddig nem tudta, nagyon gyorsan meg fog győződni, itt számos és veszélyes ellenségről vau szó, ezért nemcsak szabad, de nekem kötelességem ezen ügyet ezen komoly órában itt megbeszélés tárgyává tenni és ezen ügy a maga egész terjedelmében igenis nagyon szorosan ide tartozik. (Úgy van! Úgy van!) Nálunk már régóta, de különösen ez utóbbi időben nagyon sokat tanácskoznak a kivándorlásról és kutatás tárgyává teszik annak okait. Ezen hatánn egyék ben, nézetem szerint, s mindenki, a ki ezt a vidéket ismeri, ezen nyilatkozatomat kétségkívül helyeselni fogja, a kivándorlás legfőbb oka: bevándorlás. (Zajos helyeslés.) Kik ezen bevándorlók? Én azon kezdem: nem is zsidók ! Méltózt ssék ezen széies vállu, herkulesi í alakokat csak közelebbről megfigyelni, ezen nagyobbrészt szőke vagy vöröses typussal biró kaftános galicziai zsidókat. Ezek nem zsidók abban az értelemben, a mit mi ezek alatt értünk. Nekem ittlétem első pillanatától j fogva szemembe ötlött ezen különbség. Én azóta tanulmány tárgyává tettem ezen kérdést, beszéltem anthropologusokkal s igy ma, mint ezen tanulmányaim és informálásaim eredményeit a következőt mondhatom. A palesztinai zsidók, kik a tudomány nyelvén beszélve, dolichocephalok (tehát hosszu- fejüjek). sötét typussal bírnak, göndörhajuak, közép- vagy kisded termettel bírnak, simuléa felmentő hadsereg a budai hegyeket tartotta megszállva, és onnan intézte hadi műveleteit; a várost övező hegyek e czélra igen alkalmasak is voltak. Erről az ostromról vette a hegyeknek egy része is nevét; igy a Svábhegy az ott tanyázott sváb katonaságról neveztetett el; ennek a hegynek északi nyúlványán volt a 160,000 főnyi sereg vezérének. Károly lo- tharingiai herczeguek sátra, ezért nevezte el Buda városa a hegy ezen részét V?zárhatómnak-, végre a sereg északi részének őr- és szemlő- helye a Józsefhegy volt, mely ez okból Szemlő- hegy nevet nyert A törökvilág emlékét tartja fenn még több más elnevezés, melylyél Buda város tanácsa 1847-ben a hegyvidék egyes részeit illette. Ily erdetű a Törökvész név, mely a lipót- mezei sziklás orom fölött elterülő fensikszerü dűlőnek adatott. 1686-ban a Szulejmán nagyvezér erősítésére siető török seregek itt ismételve visszaverettek; első Ízben 8000 főnyi janicsár és spáhi sereg tört a budaörsi hegyek mögül Nyékre, de a Pál völgyében táborzott j haderők visszaverték s 3000 török katona véré festette a harezmezőt pirosra; egy másik. 10,000 főnyi csapat is 2000 ember vesztével volt kénytelen innen visszavonulni, végre egy 2000 főnyi janicsár hadat is majdnem teljesen felkonczoltak e helyen. A Pasarét elnevezés is, mely a zugligeti út melletti szép térséget jelöli, a tizenhetedik század véres hadi eseményeire. nevezetesen Buda 98-ik pasájának, Abderrahman vagy Vezír Arnaud Abdi pasának elestére emlékeztet. De nemcsak ily’ szomorú hadi emlékek fűződnek a budai hegyek egyes részleteihez ; úgy mint a XV-ik században Mátyás király vadászainak kürtszava hatotta át az erdők rengetegét, igy később a békés kirándulók vidám zajától visszhangzott a tájék. A budai hegyek üde forrásai már akkor is kedvelt kiránduló helyei lehettek a város lakosságának mely azokat régi idők óta isméi te és felkereste. A Svábhegyi Királykatat, melyet ma Béla király kútjának neveznek, már Mátyás király idejében használták s nevét is a nagy királyról nyerte; később a forrást teljesen elhanyagolták s csak a törökök kiverése után állították helyre. 1688-ban Eberhardt von Everling törzsorvos azt javasolta, hogy a Király kút, és a Svábhegy másik forrása, melyet utóbb róla Doktoriadnak neveztek, Buda városának vízzel való ellátására hsználtassék fel. De évtizedek múltak el, mig a város tanácsa a terv megvalósitásához hozzá mert fogni. 1711 és 1728 között mégis tetemes összegeket áldozott ezen vízvezetékre, de csak Kerschensteiner Konrád jezsuitának sikerült a Svábhegy vizét a Várba bevezetni ; ; a vizet a Doktorkúttól 1304 méternyire fenyőfa- I csövekben, azután 2675 méternyire ólmos csövekben vezette le s igy létesitettee a város | első vízvezetékét. konyak, sőt gyakran túlságos szolgálatkészek és alázatosak. Ez azon szemita-faj, mely vérrokon a babyloniakkak phöniciaiakkal és arabokkal. Tessék azonban megnézni ezen hegyvidéki zsidók azoktól teljesen eltérő typusát. Tessék megfigyelni azok bátor, vad, vakmerő fanatikus feliepését. Ezek nem zsidók, ezek renegátok! (Nagy zaj és hosszantartó mozgás.) Ezek úgy tudom : a Kaspi- és Kekete-teuger partján élt kazárok közvetlen ivadékai, kiknek őseredeti vadságukat örökölték, kik csak későbben olvadtak be a zsidóságba. Ezek a tudomány nyelvén beszélve braehycephalak (tehát kurta vagy kerekdedfejüek). Egy renegát nép, mely csak későbben lett zsidóvá. (Hosszantartó helyeslés, taps, éljenzés.) Hogy ezen és hasonló, tulajdonképen nagyon ártatlan és ily komoly aktióval összeköttetésben csak mintegy természetes megfigyelést nézeteket is miért lehet nálunk csak oly nehezen nyilvánítani és miért vannak ily nezetek oly biztosan nemcsak a félreértésnek, de a tendencziózus elferdítésnek kitéve, ezt most mindjárt meg fogom mondani. Nálunk talán inkább, mint más országban, úgy a közéletben, mint a politikában a jelszavak uralkodnak ! (Úgy van ) Ha ezen jelszó helyes tendencziát rejt magában, akkor ez üdvös, mert lényegesen megkönuyiti a közvélemény irányítását és vezetését. De vannak hamis jelszavak is és azok egyik legveszélyesebbike az antiszemitizmus ! (Úgy van! Zaj, helyeslés.) Ezen jelszó is nagyon gyakran olyanok által használ- tatik, kik a zavarosban óhajtanak halászni és ezen zavaros helyzetet minden körülmények között ki akarják aknázni (Ugyan!) s ha valaki mer érkekköreikhez közeledni, már messziről kiáltanak : »Ez antiszemitizmus !« csakhogy ezáltal magukat egy noli me tangere által körülvegyék. Sőt gyakran épp olyanok élnek ezen furfanggal, kik nem is zsidók és kiknek a zsidók felekezeti érdekei vajmi kevés fejtörést okoznak. Hogy a miniszteri kirendeltség nem foglalkozik antiszemitizmussal, ez köztudomású, mert a mi működésünk nyílt könyv. Ily exponált helyzetben, melyben mi most 27-t év óta működűnk, ha csak a látszatnak egy kis parányi nyomával nekünk antiszemitisztikus tendencziákat imputálni lehetne, az esetben azon sok száz, sőt sok ezer szempár, mely bennünket működésűnkben napról-napra ob- szervál és nem mindig csupa jóakarattal, bizonyosan idáig már minden áron felfedezte volna az antiszemitizmust. Méltóztassek nekem azonban a mi ezen kérdés iránt nagy érzékkel, sőt néha talán túlságos érzékenységgel biró napisajtónkban csak 3 sort is mutatni, melyben valaki ezen 2'A év alatt a földmivelési minisztérium ruthén aktióját antiszemitizmussal vádolta volna, vagy csu . kapcsolatba is hozta volna. Mi földet adtu : görög-katholikusoknak és nem görög-ka" olikusoknak egyaránt és soha, sem a feiekezetet, sem a fajt nem néztük. (Úgy vau!) Az állami üszők részletfizetésekre való eladásnál is tekintetbe vétettek a zsidók, a mennyiben földmiveléssel foglalkoznak. Itt persze nagy körültekintéssel kellett eljárnom, miután az itteni zsidó a lehető legrosszabb fizető és mindig alkalmat keres vagy valamely véletlen inczidensre vár, hogy fizetési kötelezettsége alól kibújhasson. Egy további ok pedig, mely engem e téren a legnagyobb ovatosságro int, abban áll, hogy a mi üszővevőink kötelezve vannak 7 éven át, még akkor is, ha az állatokat már ki is fizettek, a kincstártól vett marhákat sem el nem adni, sem el nem cserélni, vagy el nem ajándékozni. Ezen kötelezettséget ellenőrizni a ruthén parasztnál nem kerül nagy munkába. De ezen vidék erőszakos, fortélyos. nem törvényt, sem rendet nem is
