Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-02-21 / „A Magyar”
Budapest. 1900. (2) A MAGYAR Mennyiszer adott hálát, a felhőkre nézve, hogy Isten az imáját meghallgatta. Már püspöknek látta a kis Gehörtet, a ki osztja az áldást neki is. Itt, az ősi udvar helyén majd kápolnát építtet a püspök a búcsú járó helye lesz a vérében rossz embereknek, kik csodatevő erőt élveznek a megjelenésekor és megváltoznak az Isten dicsőségére. Imádkozni fog rokonai bűnös leikéért és talán apostoli közbenjövetele őket is megjavítja. Hosszú jámbor életet él és eljár az ő sírjához, mely itt fog domborodni a kápolna mellett s imádkozva áldja az ő emlékét. A falu plébánosának tetszett az értelmes vallásos gyermek és gondjai alávette. Nem volt gazdag ember, de nevelése költségeit ő viselte. Gyorsan repült és Fáni nénire nézve mégis ólomlábon járt az idő. Lázasan olvasta, hogy élete ismét egy nappal fogyott. Ót közelebb hozta mindennap a sirhoz, de Gehörtet is czéljához. Egy vakáczióra úgy jött haza, mint kispap. Segédkezett is a jó plébánosnak. Alig tudta meggátolni, hogy Fáni néni neki kezet ne csókoljon. így illik ez jó keresztényeknél,hogy papott isztelni kell. Boldizsár ur, az utkaparó is büszkeséggel nézte öcscsét, kit már most is megtisztelendő urazott és nem mert többé káromkodni. Az egész Nagyary-család igyekezett tisztességes, lenni, hogy szégyenére ne váljanak papi rokonuknak. Valóságos családi feltámadás volt. A lelkek egészen átváltoztak. Csak Boldizsár ur mondásai hangolták le a reményeket, ki keserűen jövendölte, hogy még sem lesz belőle pap, mert a sors könyvében más van az ő családj okról félj egy ez ve. És egyszer csak végig rezgette az országot a „Talpra Magyar.“ Megdördültek az ágyuk az is odamentek, hova a haza becsülete hivott, a harczmezőre s Gehört sem maradt el. Úgy harczolt, mint egy oroszlán s a halál szemébe addig nézett, migmaga is halva maradt a harczmezőn. így maradt el szegény Fáni néni sírja. Pest-Pilis-Soit-Kiskun Vármegye monográfiája. A vármegye monográfiáját Galgóczy Károly érdemes tudósunk sok jó akarattal és szorgalommal irta meg. de még abban az időben, a midőn sok kutforrás nem nyilt meg, a mi ma nyitva van. A vármegyét az ország első vármegyéjének czimével tisztelik, tehát monográfiájának is azon az alapon kell elkészülni, mint azt boldogult történettudósunk Gyárfás István jelezte. A vármegyének okvetlen uj monográfiát kell Íratni, melyben társadalmi története is erősen ki legyen színezve. A monográfia iró feladatát helyesen kör- vonalozza Gyárfás, midőn a legelengedethetle- nebbnek mondja a történeti érzéket, mely szerint az iró munkájába mindent, mi szükséges és feltalálható felvegyen, de viszont mindent, ami felesleges elhagyjon, továbbá ügyelni kell a compositióra, hogy a meglevő adatokat, ha csak összerakva, de feldolgozva találhassuk; egész okiratokat felvenni az elbeszélésbe nem helyes, mert az oklevelek eredeti s helyes szövegének az oklevéltárban van helye, az írónak ebből kell megalkotni a kitűzött történelem szövegét Megrójja Gyárfás azt is, hogy a megye kültörténetéből hiányzik annak előterjesztése, hogy milyen volt a megyei terület állapota a magyarok bejövetele előtt, holott a megye területén laktak a régi sarmata jászok, kik véres harcokat vívtak római légiókkal, hunnok, avarok s a honalapító magyarok szereplései nem is említi, nem beszél a megye területén lefolyt érdekes eseményekről, háborúk ütközetekről és békekötésekről. Sajnálkozik Gyárfás, hogy a monográfia Írója részletesen nem emlékezik a megyének József császár idejében volt állapotáról, pedig említi azt, hogy mig a többi megyékben a levéltárakban az összes Ibik József korabeli közigazgatási iratokat megsemmisítették s mindenki hallani akart. — A Nagyaryak Pestvármegyében teljes épségben megvannak. Még szigorúbban bírálja Gyárfás Galgócy monográfiájának 3-ik kötetet s mig hagyományokat sokat használ fel, mellőzi az országos, kamarai, múzeumi és akadémiai oklevél gyűjteményeket. Gyárfás mindjárt a ráczkevei szigetnél ráolvas s szemére veti, hogy Albert király 1438 ban kelt oklevelében Becse szigetnek nevezi, mely ugyanazonos azzal, mely 1424-iki oklevélben Csepel nevű nagy szigetnek említetik s hogy ebben az oklevélben Borbála királyné birtokaiul vannak elősorolva Pestvármegyéből: Szent Jakab, Kelenföld, Gubacs, Haraszti, Szent Dénes faluk, Becseváros, Félegyháza, Martonvására, Gödöllő, Sári, Kerekegyház, Péczel, Gyömiő, Halásztelek, Laczháza, Szentimrefalva, mely két utolsót szántói Laczk fiaitól Jakab erdélyi vajdától s Dávid tótországi bántól Galsa faluért cseréltek. Gyárfás részletekkel szolgál s felsorolja, hogy Török Bálintot I. Leopold 1696-ban a budai jezsuitáknak adományozta. Az oklevelek megvannak a kamarai levéltárban. — Báty a Bosnyákokées Koháriaké volt Zsámbék történetéről sokat utak, a monográfia keveset beszél. Hogy a munkában mily kevés figyelem van fordítva a régészeti dolgokra, láthatjuk Mogyoródnál, Kerepestől nem említi, hogy ez már 1148-ban község volt. Nem kutatja, a Czinkotai lutheiánus templom alatt vannak e sírbóltok Rákos-Csabán^z 1846-ban talált római feliratú kő a hazai góth építészet, nyomaira vezethette volna. Isaszegnél az 1259-iki csata személyeire nézve tévedésbe esik. Elhallgatja, hogy Kurtái már mint falu 1474 ben említették, 1394-ben előfordul Szent László, Héviz, Bag, Túra 1504-ben és 1521-ben Valkó. Valimról ugyan említi, hogy az Arpádházi okmányokban többször előforduló hely, de nem említi az okmányokat Az Ördögárokkal (Kisárok) keveset foglalkozik. Czegléclnel elhallgatja, hogy Dózsa György innen bocsátotta ki, fenyegető levelét Pest és Szolnok megye községek lakosaihoz, hogy azonnal hozzá siessenek. Nem említi, az 1552-ben kivetett porta adót, mely az egész var számadásában 75 dénárral portánként van előiiva, nem pedigigy: Solt megye: Szent Márton 4 porta, Szalk 4, Choben 4, Vecse 13. Az 1553-ik évi 50 dénáros hadisegélyből. Pestmegye Issaszegh porta 13, Csaba 20, Kerepes 20, Felső-Tarcsa 4, Csik-Tarcsa 10, Mogyoród 5, Folth 6, Nyáregyház 5, Nemegy (Némedi) 28. Molnár (Monor) 13, Sinkoth 20, Wry (Úri) 10, Gomba 9, Syger 8, Bicske 6, Sewregh 9, Szele 14, Györgye 16, Szenttamás kátája 9. Farmos 4. Szent-Lőrincz 8, Saágh 8, Szecső 20, Kéva 19, Zsámbok 12, Verseg 9, Pánd 4, Jánoshida 19, Üllő 11, Újfalu. 14, Pilis 2, Alberti 5. Irsa 5, Czegléd 189, Tapiszentmárton 29. Kőrös 65, Mykebuda 5, Kecskemét 221, Vácz 32. Dabas 7, Gyón, a tolvajok a biráktói, midőn a 12. porta után hadisegélyt a földesúri adóval együtt Egerbe akartak vinni, elraboltak. Vátya 7, Pótbarasztya 19, Csév 8, Felső-Alpár 7. porta stb. Soroksár mellett levő Gyál pusztával is könnyen bánik el a monographia, holott erről és több más szomszéd helyekről egy 1334-iki oklevél már emlékezik, később birtokosa volt a hires Kenderessy család, melynek egyik tagja Kenderessy Mihály az 1505 és 1525-iki országgyűlésen Pestvármegyét képviselte. Úgy látszik Gyárfás István készült Pestvármegye monographiájának megírásához. Kár, hogy az ő tudása és értesülései vele együtt sírba szálltak. Galgóczy Káioly mondája elismerést érdemel. Ő volt az úttörő s utána a kellő adatok felhasználásával Pestvármegye történetét és magyarságát ma már, a midőn forrás gazdagságokról beszélhetünk, könnyebben lehet megírni. E. Gy. Menyegzői dal. Irta : Bállá Endre.*) Egy Korona maradt fen az Égen, Mely osztályul a Földnek jutott. S ha feltűnik a csillagos éjen E föld minden dísze szét fut ott. Ez a delej — s villany ábrázatja Mely a roppant világot mozgatja. lm itt a fény! — mintha mennyegzőre. Ekesgetné csak önmagát, S azért hintné a Baltengerére A magos ég millió csillagát, Hogy egy Gyöngyöt kimutasson benne, Mely egy Thrónnak méltó disze lenne. Az egész E’ szakot átölelve Örömtüzeit gyújtja már a fény. S az éj, hajnalszárnyaira kelve, Hirdeti, hogy itt az ünnepély. Fent ragyog már ékes Koronája Hol késik a Bálinak Gyöngy leánya ! ? Nem bízik ő — csupán arra várra. Mig az ünnep Eke megjelent. S oda szállott szende Homlokára, Kimutatni a Gyöngy-egyetlent; lm itt a Gyöngy fénykoronára Itt a Dánok gyönyörű Dagmára !! De a Fénye, eme Fénypompának Nemes érzelmeinek Deleje, Mely a »Birodalmak hatalmának És Thrónoknak fő vonzereje. S Isteusége a szent szabadságnak. Önként hódolása a világnak. Világítsd ki az északi éjét! S dicsőítetni fog általa Fényesbé a ragyogó Férjet! S ti lesztek a nép őrangyala. A Félvilág örömóhajban vár. Ha jön fel egész Miklós (Czár) Dagmár. Szállj most Dicső! — delejkoronáddal És az éj a’ tengerbe merül S a delej nemes bájorczáddal Fényre gyulong egész föld körül, S igy majd Birodalmán az Orosznak, Fény —Vonzerő s Szabadság osztoznak. Olimpus. Kugler Mihály főmérnök „Olimpus* nevű uj szellőztető és fütő rendszerével a m. kir. államvasutaknál e napokban egy gyors- vonatu próba Gödöllőig és egy személyvonatu próba Ruttkáig a legjobb eredménynyel tartatott meg. Ez uj rendszer szerint ugyanis mel- lőztetik a gőzfűtés a vonaton, és a kalauzkocsiban felmelegitett, de előbb teljesen megtisztított levegő egy központi vezetékben kellő nyomással a kocsik tetején a vonaton végig vezettetik és az egyes fülkékbe az ülőhelyek alatt ömlik be; ez által egy tökéletes szellőztetés is éretik el. es szükségtelen még nyáron is az ablakokat nyitni, mert nyáron hütött tiszta levegő vezettük be. *) A hirrs időjós és dele Uidés a század elején.
