Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-02-21 / „A Magyar”
Budapest 1900. (3) A MAGYAR Parasztmonografiák. Évtizedeken keresztül abban az erős és nem ingadozó meggyőződésbén voltunk, hogy a 48-as események hosszú időre, talán örökre kijelölték azt, az utat a melyen a magyar agrárpolitikának haliadnia kell. Azt hittük, hogy a jobbágyság fölszabadítása, a földbirtok szabadforgalmának és a mi ezzel jár, korlátlan eladósithatóságának biztosításával megvetettük az emelkedésnek, a nemzeti vagyono- sodásnak alapjait. Bízó optimizmusunkat keserű tapasztalatok kezdték megzavarni. A magyar társadalom, a mi az egyes rétegek fejlettségét, erejét és egymáshoz való viszonyát illeti, ideális, de még csak egészséges is, történetének és fejlődésének egész folyamán soha sem volt. Nemzeti kereskedő osztálylyal soha nem dicsekedhettünk; iparosságunk is csak tengődött. E mellett maga a földbirtokosság s dereka a középbirtok, ama nagy harczok után aránytalanul gyenge volt. Érdekes, de csak nem érthetetlen, hogy a gentry éppen akkor, midőn a politika vezetését átvette, oly rendszabályokat alkotott, oly törvényeket szavazott meg, melyek nem egy tekintetben a földbirtok ellen irányultak, a mi a középbirtokosság bukását szinte kikeriilhetetlenné tették. A köz- gazdasági tudomány emberei hiába hirdet ék a középbirtokosság szükségét, hiába utaltak nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és politikai fontosságára is, a vezető politikusokat az Ausztriával viaskodás és pártkközi kérdések kötötték le. A földbirtokosság alsó rétegeinek védelmére nem történt jóformán semmi. A magyar parlament, szocziálista kifejezéssel élve, osztályparlament volt, de csodálatos módon : nem küldői túlnyomó számának érdekeit képviselte, hanem a merkantil elvek segítségével a plutokráczia útját, egyengette. Nem is hiába. Azért, hogy fönmaradásáért nem egy esetben hallatlan könnyelműen kötött adósságok kamatait fedezhesse, előbb az ingatlan birtokot terhelte a mennyire csak lehetett, azután pedig a pénzügyi egyensúly érdekében a fogyasztási adókat fokozta előbb nem ismert nagyságra. Nem is siker nélkül. A régi ideált, a melytől sokaknak uralkodóvá lett nézete szerint a nemzet egész jövője függött, elértük, a financziális egyensúly helyreállott. A társadalmi azonban alaposan fölbillent, mert körülbelül abban az időben, a mikor az állami háztartás deficzitje eltűnt, kitörtek az alföldi szocziális mozgalmak. A pusztuló középbirtokosság találhatott olyanamilyen kárpótlást az állam szolgálatában, a proletarizált parasztság pedig azzal kárpótolta magát, hogy elfogadva a ni dieu, ni maitre-i, lemondott vallásáról és hadat üzent a jogi rendnek vagy kivándorolt. Ma nyugalom van, de ez bennünket ki nem elégít. Biztosabb alapokat keresünk, a magyar társadalom jövőjét az erőnél többet érő biztosítékokkal akarjuk körülvenni. Nekünk okos, a nemzeti érdekeket kielégítő birtok- politika kell. Mindenek előtt a valódi helyzetet kell ismernünk s tudni azt, hogy országszerte mi sújtja a parasztot, mi fáj neki. Ha ezzel készen leszünk, következni fog a föladat másik részre, a középbirtokosság helyzetének mcgösmerese, azután a nagybirtoké. Ha ezt sikerült elérnünk, meglesz az alap, a melyre agrárpolitikánkat fölépíthetjük s Szövetségünk nem jött létre s nem élt hiába. Ehhez a nagy és nehéz föladathoz kérjük tagtársainknak s a nemzet minden hü és intelligens fiának támogatását. A parasztmonografiák iránt a Gazda- szövetség a következő felhívást bocsátotta ki: Ismeretes lesz t tagtárs ur előtt, hogy a legutolsó időkben úgy a gyakorlat, valamint a tudomány embereinél mindinkább gyökeret ver és erősbül az a meggyőződés, a mely szerint a földbirtok középkori szervezetének megszüntetése, a jobbágyság fölszabadítása, a tehermentesítés és mindaz, a mi vele jár, csak egyik része volt annak a nagy munkának, mely a törvényhozásokra a földbirtoknak a változott viszonyok közé való beillesztésénél várt. Azoknak a pozitív intézkedéseknek életbeléptetése, melyek hivatva lesznek a földbirtok és földbirtokosság jövőjét és szabadságát biztosítani — nagy részben még mindig hátra van Pedig ezek sürgősségét joggal tagadni ma már alig lehet. Az európa- szerte és sajnos, nálunk is mutatkozó események, a földbirtokot sújtó depresszió, eladó- sulás, a nemzetre nézve annyira szükséges stabilitás hiánya, az agrár nép nyugalmát föl- duló forongások, elég kizonyiték arra nézve, hogy előttünk még a nehéz teendők hosszú sorozata áll. A megoldás módjainaklkijelölésére első sor- ban a reális élet viszonyainak ismerete szükséges. Miután pedig a munkát legczélszeriibb alulról kezdeni. Szövetségünk folyó évi április hó 29-én tartott igazgató-választmányi ülésében elhatározta, hogy parasztságunk gazdasági és szocziális helyzetének földerítésével kezdi meg ez irányban tevékenységét. A leíráshoz lehetőleg tipikus parasztbirtok szemelendő ki, azaz olyan, a mely tükre a környék vagy vármegye többi kisbirtokának. A hol lehetséges, l'öltüntetendő volna a nagyobb — egész telkes — vagy kis paraszt helyzete. Bármilyen, a dolgot megvilágító alapos megjegyzést szívesen fogadunk még» akkor is, ha az túllépné a kérdő-iv keretét. a vállakózás fontosságát kiemelni alig szükséges. Ha sikerülne az egész országból csak 30—40. gonnddal és alaposan szerkesztett ilyen parasztmonografiát beszererezni, ezzel az útbaigazító adatoknak olyan kincsét gyüjtenők össze, a melyre bátran támaszkodhatnék a jövő politikusa és törvényhozója. Ha pedig ebben a munkában Szövetségünk tagjai aktiv részt vesznek, megfogják czáfolni azt az utóbb elég sűrűén hangoztatott állítást is, mintha semmit sem törődnének a társadalmunk alapját alkotó osztályok sorsával. Pedig a mai viszonyok közt, a midőn a vezetőrétegek elleni támadások, napirenden vannak, erre eléggé nagy súlyt helyezni nem lehet. A monográfiánkat szándékunk első sorban a Szövetség folyóiratában közzétenni, azutan füzetekben is kiadni. Midőn ezen kedvezményezésünket becses figyelmébe melegen ajánlanánk, felkérjük arra is hogy a mennyiben e munkára bármi okból vállalkozni nem lenne hajlandó, méltóztassék arra olyan egyént megnyerni, a ki a föladatot lelkiismeretesen és szakértelemmel fogja megoldani Le leszünk kötelezve, ha ez irányban bennünket értesíteni szíveskedik. Kelt Budapesten, 1899. évi junius 22. A csatolt kérdő-iv a következőleg hangzik : 1. Hol fekszik a birtok, kié, milyen tér- i jedelmü és minőségű? (Bővebb leirása az általános viszonyoknak művelési ágak stb.) 2. Mennyi utána a közszolgáltatás, az állami, községi, egyházi adó, vizszabályozási járulék stb ? 3. Milyen és mennyi a gazdasági fölszerelés? Az átlagtermés? 4. Mennyi az évi jövedelem a birtokból, esetleg a baromfiakból, tojásból, szövés-fonásból napszámból stb. ? 5. Mi a szükséges kiadás ruhára, élelemre, esetleg tüzelőre? A gyermekek nevelésére, olvasmányra, korcsmára, dohányra stb.? Hány tagú a család ? 6. Vannak-e nélkülözhető, luxus-kiadások? 7. Mennyi a birtok terhe, apad-e vagy szaporodik? Ki a hitelező, intézet-e vagy magán egyén? Hány °/o a kamat? Miből ered az adósság? 8 Van-e be nem táblázott tartozás; ha igen, kitől, mennyi, milyen drága? 9. Tehet-e megtakarítást a paraszt és ha igen, körülbelül mennyit? 10. Van-e a faluban valamelyes szövetkezet és ha van milyen hatású? Mit olvas a nép ? 11. Milyen a faluban a gazdasági helyzet, minek tudható be az emelkedés, esetleg a hanyatlás ? 12. Szaporodik-e a közteher, a jelzálogos és be nem táblázott adósság? 13. Kerül-e dobra sok birtok, észlelhető-e a birtokok elaprózása ? I 14. Milyen a közszellem, lazul-e a vallásosság, a tekintélyek tisztelete s a közerkölcs ? 15. Apad-e a katonai szolgálatra alkalmas fiatalság és ha igen, mi okból ? 16. Van-e rendes kivándorlás és ha igen, hová? A közeli város vagy a fővárosba, avagy külföldre e? 17. van-e hajlam és érzék a falu lakóiban a haladás iránt? Ha igen, mik ennek jelei? Esküdtek és eskiidtbirák törvénykönyve. Irta: K. Nagy Sándor pestvidéki kir. törvényszéki biró. Megjelent a „Magyar Könyvtárban“ (155—156. szám.) Kiadja: Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Budapest, 1899. Ára 60 fillér. E könyv mindent megértet az esküdtekkel és esküdtbirákkal: első részében kimutatja, hogy miként történik az esküdtek kiválasztása, kik nem lehetnek esküdtek, kik és miként menekülhetnek e kötelezettség alól; a második részében megismeiteti az esküdtszéki eljárást, és esküdbiráskodást; a harmadik részében közli azoknak a bűntetteknek a meghatározásait a melyekben az eskiidtbiróságok Ítélnek. A könyvnek nagy előnye, hogy a törvény vonatkozó szövegét előbb szószerint közli azután könnyen érthető, világos magyarázatokkal látja el. Nemcsak az esküdtekre, hanem a bírákra is nélkülözhetetlen. Ajánljuk a közönség figyelmébe. BUDAPESTI MUNKÁS-DALÁRDA A .Budapesti munkás-dalárda“ 1900. év február hó 25-én A „Fáczán“-hoz czimzett diszes helyiség összes termeiben (II. kér., Medve-utcza 6) NAGY BOLOND ESTÉLYT rendez, melyre minden beképzelt és kiképzett bolond és ki még nem az, szintén tisztelettel meghivatik. A rendezőség. A zenét a 3 számú boszniai gyalogezred zenekara szolgáltatja, í Boiondjegyek ára. Előre váltava 1 korona 60 fillér. Este a bolondhelyiség bejárát 7li_i c» 1 9 korona Kezdete este pont 7 bolond órakor. A t. bo londok kéretnek, lehetőleg jelmezben megjelenni. — Jelmez-öltönyök Weiss S. ur jel- mezöltöny-kölcsönintézetében Vili., Ujvásártér 14. sz. kaphatók. Bolondjelvényel: a ruhatár helyiségében kaphatók. A t. tagok kéretnek utolsó havi nyugtájukat a pénztárnál előmutatni. Jegyek kaphatók: Berger V. urnái a „Fáczán“- hoz czimzett vendéglőben. - Echten Á. úr fodrász-termében, a Blum-féle gőzmalom átel- lenében. — Knebl R. úr fodrász-termében, II., Margit-körut 25- sz. — Petlach Károly úr vendéglőjében, II., Szegényház-utcza 14. sz. — Anton Antal úrnál, Kacsa- és Fazekas-utcza sarok. — Leikam G. úr vendéglőjében. Margit- körut és Nagy-Rókos-utcza sarkán. — Programm. 1. Az összes résztvevő bolondok nagy bolondfölvonulása. Ünnepi bolondkar zenekisérettel. 2. Katonai bolondcsinyek. 3. Búza közé. Énekli a benszülött bolondok kara, 4. Egy átutazóban levő bolond-zenekar legszebb és legkedveltebb bolondzenedarabjainak előadása. 5. A kitűnő bolond-zenedarabok fölébresztik a „tengerek, tavak meg patakok* bo londos téli álmot alvó lakóit s ezek bolond örömüknek brekegő meg mekegő kantátákban adnak kifejezést. 6. A felvonulóban levő parasztlakodalmasok figyelmét a vidám zene s a bolondos hangulatú közönség felkölti s indittatva érzik magukat lakodalmi ünnepüket megtartani. Ez nagyszerű fölvonulásból, a mennyasszony előtt való tisztelkedésből. lakodalmi énekből s tánczból áll, az uttóbbinál kedve szottyan az egész bolondpublikumnak, úgy hogy a bolondságra szánt idő hátralevő része általános bo- londtánczczal telik el. Kérjük előfizetőinket s azokat, kik lapunkat huzamosabb idő óta megtartották az előfizetés beküldésére.
