Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-08-00 / 21. szám
2 BUDA ES VIDÉKÉ. Budapest, 1900. futólagos pillanatra gróf Béla ő Nagysága előtt. Illetőleg a lajstromozást, igen megtiszteltél bizalmaddal és mi tagadás benne, e bizalmat szinte vártam Tőled, bár jól esett mégis azt olvasnom. A lajstromozás bár nem boszorkányság, úgy még sem lehet ennek minden logica nélkül neki rontani, mert stb. stb.--------------Isten veled, ne fáraszd magad válaszszal, hiszen nem sokára ölelésedre sietek hozzád Pestre, hived Paiir János.“ A naplók további sorsát a fennkölten és nemesen gondolkodó Tasner Géza igy Írja le meginditóan és igazán hivatott irói tollal: „aztán betegségében hozzájárult az a folytonos lelki kin és gyötrelem, hogy már a sir szélén állván, szent Ígéretét be nem fogja fejezni és igy kénytelen lenne a naplók egy részét még utolsó perczeiben vagy elégetni, vagy pedig halála után eszközlendő azonnali megsemmisítését elrendelni, mely utóbbi alternatívák ha beteg emberi erőt túlhaladó munkáját be nem fejezte volna, bizonyosan megteendő. De a jó Isten másképen akarta és megsegité őt, ámbár ez volt szegény atyám összes, még hátralévő életerejének utolsó .fellobbanása, mert nehéz munkájának bevégzése után, már úgyszólván nehány nap múlva — jobblétre szende- rült. — Az élők közül még számosán fognak emlékezni lelki gyötrelmeire. Atyám a naplók szorgos átolvasását és a másokat compromittáló helyek, részek kitörlését, elégetését még 1860-ban május havában Bécsben megkezdé, hol egy János nevű hűséges, de igen egy- ügyü legénye volt, ki nem lévén írástudó, az olvasáshoz sem- értett, ezzel végeztette tehát ágya mellett munkája mechanicus oldalának legnagyobb részét, mert beteg állapota és ereje nem engedék meg neki azt, mind sajátkezüleg, eszközölni. A dolog pedig igy^ történt: atyám a műtét alatt levő naplót olvasva — feketében — a kitörlendő szót vagy sorokat irónnal áthúzta és miután ez több lapon megtörtént, János a Boldog, kinek életében még soha sem volt jobb dolga, neki állt és a legfeketébb patens tintával a betűket lelkiismeretesen és kegyetlenül kikarikázva, végképen olvashatlanokká tette; erre azután igen sok helyen, még jó chinai tussal negyedujjnyi szélességben kivonalozta a karikázott sorokat; sőt, az időben én is atyám mellett hon lévén, szemtanúja voltam ezen eljárásnak, s tisztán emlékszem arra, hogy bizonyos sorokat, lapokat atyám sajátkezüleg vágott ki a naplókból, a melyeket serpenyőben parázson égett el. Egyébiránt atyám küldött is példányként ily olvas- hatlanná tett naplórészt a b. kegyelmes özvegy asszonynak, nagyméltóságu Cres- centia grófnőnek, hogy így eljárása tekintetében a Dicsőültnek özvegye is megnyugodjék. A ki nem ismeri a naplókat, nem is képzelné, mily nagy munkát végzett oly rövidő idő alatt, midőn a leg- gyötrőbb testi kínok mellett, feketében, imádott urának tengernyi feljegyzéseit figyelemmel kellett revideálni, nehogy valamit elmulaszszon —■ e mellett pedig folyton ügyelni is, hogy János az Együgyü lelkiismeretesen végezze dolgát. A mi végre atyám óriási munkájának eredményét illeti, az, a „tényben“ összpontosul, miszerint „Széchenyi István, napi könyvei,“ egy jövendő — reméljük! — „jobb kor“ számára, de mindenesetre „buzgó magyar ivadékok“ javára és örömére meg lettek mentve! Egyébiránt, napjainkban alig lehetett volna alkalma szegénynek török fejeket vagdalni, s kérdés marad, váljon szemben a halállal nem-e hősiesebben küzdött elődjénél — hazájának pedig „etsi patriis virtutibus“ kétségtelenül jelentékenyebb szolgálatokat tett annál. “ Úgy tudjuk, hogy e Naplókból a Magyar Tudományos Akadémia egy részt kiadott s a nagy gróf munkáiból is többet, de a nemzet összességének lelkes hozzájárulásával meg kellene jelenni egy teljes kiadásnak Gróf Széchenyi István műveiből. A kiadásnak a czéljából mindenesetre a nemzet zászlóvivőinek kellene egyesülni, hogy méltó emléke legyen a legnagyobb magyarnak. Erdélyi Gyula. Levél a szerkesztőhöz. A Buda és Vidéke a Széchenyi-üultusz zászlóvivője lévén, természetszerűleg pártolta annak idején Zimándy ismeretes könyveit. Őszintén megvallom, hogy sem mint antisemita, sem mint függetlenségi nem voltam elfogulva Zimándy szereplésével szemben s a meddig nem olvastam könyveit, tekintettel különösen a bármely adat megczáfolására kitűzött ézerkoronás jutalomdíjra, egészen komolyan azt hittem, hogy Zimándy, habár egyoldalú felfogásból indul is ki és eleve pálczát tört Kossuth Lajos felett, vagyis részrehajlatlannak épen nem nevezhető, mégis talán történelmet ír. A mint azonban átolvastam, sőt nemcsak átolvastam, , hanem áttanulmányoztam könyveit, meggyőződtem arról, hogy az értékes ugyan, de jó részt egyéni felfogásból fakadó valódi történelmi anyag mellett, a megengedhetetlen rágalmaknak olyan tömegét halmozta fel, a melyek szorgalmának eredményét örökre meddővé és gyűlöletessé teszik. Lehető tárgyilagos akarok lenni s azért szigorúan Zimándy könyveihez tartom magamat. Kákái Aranyos (Kecskeméthy Aurél) könyvéből idézi, hogy Kossuthot hajdani hajtársai, nagy hazafinak, nagy számüzöttnek czimezik, de szivükben csak megvetést éreznek iránta. Ez a hely nem Kossuthot bélyegzi meg, a ki ellen Zimándy felhozza az idézetet, hanem ha igaz volna Kecskeméthynek ez az egyéni véleménye, a legbecstelenebb képmutatók színében tünteti fel Kossuth hajdani bajtársait. A Religio és Nevelés 1859. április 11-iki számából közli, hogy Kossuth pályáját árvák meglopásával kezdte és a nemzet kifosztásával végezte. Ilyen adatot lelkiismeretes történetírónak nem szabad idéznie sem, ha nem bírja megnevezni a meglopott árvákat, mert az ilyen odavetett állítást .sem bizonyítani nem lehet, sem czáfolni. Bizonyítson Zimándy' nevekkel, akkor majd kiderül, hogy lehet-e czáfolni. De így a jutalom díj kitűzése csak fogásnak tekinthető a hitelesség emelésére, a rosszat elhinni mindig hajlandó olvasókra czélozva. Idéz minden értéktelen szitkot is Kossuth ellen, így a Times 1851. folyamából azt, hogy Kossuth a Times szerint önző, áruló, csaló, de nem idézi pl. Mac Garthy müvéből Lord Palmerston szavait, a melylyel a magyar küldöttekét fogadta.: I righthy sympathyse with the countroy, what has produced such a man, as Louis Kossuth. Zimándy minden idézete ellen épen oly becses dicséretet lehet idézni Kossuth mellett, de mindezek csak egyéni vélemények, a melyek egyrészt rosszabbá, másrészt jobbá nem tehetik Kossuthot. Annak az idézését, hogy Verhovay Gyula megtagadta Kossuthtól (a nem kért) kézcsókot, ellenálhatatlan komikummal hat a józanul gondolkodókra. Ez már nem történetírás, ez közönséges szemétkotrás. És Zimándy nemcsak Kossuth ellen ir, megtámad ő ott mindenkit, Kossuthot, Dembinszkyt, Bemet, Klapkát, a honvédeket, Malii prépostot, Kuti kanonokot, Magyar Államot, Alkotmányt, Budapesti Hírlapot, mindent és mindenkit és büszkén hivatkozik kétezer elismerő levelére, de felejti, hogy a ki országos felhívást bocsátana ki, J<étszázezer levelet is szedhetne össze Zimándy sírdulása ellen. Végül még arra is képes, hogy megrágalmazza a Budapesti sajtóbifóságot, a mely szerinte nagyrészt zsidókból és szabadkőművesekből áll, legádázabb ellenségeinkből, holott az még soha sem fordult elő, hogy az esküdteknek akár csak a fele is zsidó lett volna és szabadkőműves, a mint ezt sok fölmentett paptársa esetéből tudhatná Zimándy. De hát ő egyszer föltette, hogy rágalmazni fog és be kell vallanunk, hogy hű maradt szándékához. Ugyanígy mi szüksége lehetett az általánosan tudott tényt, hogy a P. lapja, ez a gyalázatos szenvlap egy katholikus fővárosi tisztviselő lapja, a zsidók nyakába varrni! Az ilyen hazugságok épen a czéljuknak ártanak! S az ilyen adatok megczáfolásáért kitűzött jutalommal űzött humbug egyenest azt eredményezi, a mit Zimándy képviselőházi mértéktelen dührohamai eredményeztek, őt nevetségessé teszik, az ügyet pedig lejárják. Zarándy A. G. * * * Közöltük ezt a czikket annál is inkább, mivel elvünk az, hogy minden véleményt és ellenvéleményt kiadunk. Ezt is kiadtuk, de megjegyezzük, hogy Zimándy válaszát is közöljük, Dr. Papp Ferencz. A lapok minden megjegyzés nélkül közölték, hogy dr. Papp Ferenczet az első kerületi gymnasiumhoz tanárrá nevezte ki a miniszter. Dr. Papp Ferencz a magyar tanári kar egyik kitűnősége. Nyilvános tanári pályáját a Nőképző egyletnél kezdette. A Buda és Vidéke olvasói bizonyára emlékeznek arra a szép czikkre, mit az ő tollából közöltünk Gróf Széchényi István és a nagy jellem, a mi egész terjedelmében először a Budapesti Szemlében jelent meg. Nem régiben adtunk arról is hirt, hogy dr. Papp Ferencz a munkásoknak hat szabad előadást tartott Gróf Széchenyi István gondolatainak hatása az irodalomra czimen s ezzel a legnagyobb magyart bevitte a munkások közé. Senki a most élő fiatalabb nemzedék közül nem hatolt annyira Széchenyi szellemébe, mint dr. Papp Ferencz és meg vagyunk győződve, .hogy a nagy gróf eszméit szorgalmasan és hévvel fogja az ifjúság leikébe csepegtetni. A Buda és Vidéke, mint a Széchenyi tisztelet közlönye, üdvözli dr. Papp Ferenczet s itt nyíl-
