Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-08-00 / 21. szám
Budapest, 1900. IX. évfolyam. 21. sz. Vasárnap (Szent István hava) Augusztus. BUDAésVIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Gróf Széchenyi István naplói. Gróf Széchenyi István minden hazafi elengedhetlen kötelességének tartotta, hogy naplót vezessen. Ez szerinte a magyar vérében van, mert ajtókon, gerendán, bibliában, imakönyvben, naptárban a legközönségesebb embereknél akadnak jegyzetekre. A napló vezetésre a gróf már a gyermekeket szerette volna szoktatni, mert igy önállóan Ítélheti meg az eseményeket s a történeti érzék kifejlődvén, nem a személyek- és caritás szerint, de a tények összefüggéséből Ítél. Gróf Széchenyi István már kora ifjúságától kezdve vezetett naplót, az első években kissé szakadozva, később azonban egy folyamatban, sőt nagy pontossággal. Erre ösztönözte ismerőseit, mert a napló vezetésben látta az önismeret, az önbirá- lat. a saját személylyel való elszámolás feltételeit, melyek a valódi jellem növelői és fenntartói. Gróf Széchenyi István különösen ifjúkori naplóit: Perfect ab Hit ás elérésére irányzott törekvésében mindenek előtt is telki tükrének tekinti. Később azonban nem jutott rá ideje, hogy e tükröt (Tasner szerint) terjedelmesebb keretbe foglalja, sőt gyakran csupán idő, kelet és pár vezérszó által számolhatott csak magának az illető napról, hely jelzetei inkább csak emlékeztetőül szolgáltak neki. A legnagyobb magyar naplóiról igy nyilatkozik Tasner Géza, Tasner Antal fia: „Hogy naplóit oly nagy pontossággal vezette, ez nemcsak egykori biographi- cusaira nézve szerencse, de a hazai történelem érdekében és főkép hazafias fáradozásai — nemkülönben az ezekkel kapcsolatban levő események idejének pontos meghatározhatása végett, még egyszer igen nagy jelentőségű is lehet. Különben ki kell még emelnem, hogy ezen feljegyzéseinél a gróf, önmaga irányában, kérlelhetlen szigorral járt el, egyéb tekintetben pedig, valamint másokra vonatkozó Ítéleteiben, elmélkedéseinél stb. bizony nem volt elnéző, sőt mindig a legnagyobb őszinteséget követte; minek jelentőségét nem lesz szükség bővebben magyaráznom, különösen azok előtt nem, kiknek szerencséjük volt a grófot személyesen és közelebbről is ismerni. De minthogy önmagát nem, ugyan Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre (5 korona, évnegyedre •{ korona. — Egy szám 1 korona. miért is kiméit volna másokat, ott, hol legbensőbb gondolataival foglalkozott, hiszen naplóinak tartalma úgyis csak egyedül saját használatára és élethoszszára volt szánva; halála esetére pedig azok mindenesetre megsemmisítendők. “ Hogy Széchenyi István gróf naplói meg vannak mentve, azt Tasner Antalnak köszönhetjük, kinek számtalan kérésére megengedte a gróf, hogy a naplók és könyvek meg maradjanak, de a könyvek és naplók másokat compromittáló helyeit olvashatlanná kellett tenni, s e naplók és munkák végrendeleti örökösévé Tasner Antalt nevezte ki. Gróf Széchenyi István 1848. augusztus 23-án ezt a levelet irta Tasner Antalnak: Tek. Tasner-Antal urnák. Széchenyi. Barátom, ha nékem valami bajom esne, tegye el tüstént minden Naplóimat még feleségem előtt is. A kulcsokat azon kis asztal fiókban fogja ön találni, mely a lit de repos mellett áll. Isten áldja Széchenyi. Ha valaki egykor megírja gróf Széchenyi István kimerítő életrajzát, ebben Tasner Antalnak fényes lapok fognak jutni. Senkivel nem volt a legnagyobb magyar oly bizalmas és senki néni értette meg őt úgy, mint Tasner. 0 volt előbb egyik munkatársa s később a döblingi magány idején közvetítője, különösen báró Sima Simon áldozatkészségének gyakorlott megvalósítása közt. Érdekesen és melegen Írja ezt le fia Tasner Géza Széchenyi szellemi hagyatéka czimü müvében. Jellemző a nagy grófnak báró Simához 1858. május 3-án irt leveléből ez a rész: „Soha nincs - önmagával megelégedve. E tekintetben valódi keresztem van vele. Úgy tetszik nekem, mintha valami Pegazus-féle lenne, ki magát kocsimba fogta és egyedül akarja huzni, magát túl kimeríteni, s ezért egy kevés kis- lelküség támad benne, ha nem minden, nem mindjárt, vagy nem úgy megy, a hogy megerőltetése folytán reménylené.“ E levélben a mi Tasnerünk czimen emlegeti, ki megkönnyítette, lehetségessé tette hazafias fáradozásainak csekély sikereit. „Tasner, Írja a legnagyobb magyar, igazi magyar ember s azoknak egyike, kiknél a lelkiek uralkodnak. Testében SZERKESZTŐSEG: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. nem erős s még is azt hiszem, hogy egy lélekfáj dalom könyny ebben megsemmisítené, mint a legerősebb méreg.“ Jól ismerte Tasnert a legnagyobb magyar, mert, mint fia is Írja a súlyos beteget csak is lélekereje tartotta életben, melynek minden még hátralevő percze szent ígéretének volt szentelve. Tasner Géza aznapság fiatal és lelkes ember s a nagy grófnak akkor és most egyik legnagyobb tisztelője, a döblingi s a nemzet szivén oly mély sebet ütött, gyász eset után segédkezett atyjának, hogy családja a végrendelet értelmében kezéhez vehesse Széchenyi szellemi hagyatékát. Nehéz munka volt, mert ezek részben a döblingi házmotozók kezében, részben Gzenken, részben a soproni levéltárban voltak. A család átadta azt a mi birtokában volt, de több hiányzott, mert a bécsi rendőrség tette rá kezét, a honnan némelyeket nem is lehetett visszakapni, politikai okok miatt. Széchenyi naplóiból 15 darab került Tasner Antal kezeibe, az 1816—17., 18., 20., 21., 48. és a döblingi időkből, melyeket a rendőrség lefoglalt. Ezekből a gróf kívánsága szerint a megsemmisiten- dőket megsemmisítette, a kitörlendőket kitörölte. A kiadásról Török Jánossal később Toldy Ferenczczel érintkezett és tárgyalt, ki 170 ivre terveze. VII kötetben a munkát (t. i. a nagyobb müveket) 16 frt 70 krajczár bolti árban és szoros időrendszerben : Széchenyi ideái consequents psycholo- giai fejlődésben és a kútfő alakidások behatásai szerint bizonyos logikai szükséges egymásutánban következnek. (Toldy levele Tasnerhez). A soproni letétemény leltározását Paur János végezte, ki Tasner megkeresésére igy válaszolt: Sopron, jun. 14. 1860. „Szeretett édes Barátom Tóni! — — —--------Ugyancsak nyomósán kim utatod jogczimedet a dicsőült gróf minden irományaihoz, — — —- — parancsolatodra állanak ezek mind az utolsó papirszeletig, és büszke vagyok bizalmadra azokat őrizhetni a meddig tetszik néked, elhelyezvék pedig bolthajtásos szobában és • tökéletesen biztosított ablakok és ajtók mögött, kulcs alatt tartott almáriomokban, kik senki előtt még fel nem tárultak, még Török János barátunk előtt sem, és csak Hazai ásványvizeket igyunk. — Pártoljuk a hazai fürdőket.
