Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-06-00 / 15. szám
Budapest, 1900 IX- évfolyam 15. sz. Vasárnap Szent-lvánhava) Junius BUDA ésVIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYŰ LA. KIADÓ-HIVATALI, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, í., Városmajor*«. 28. Megjelenik havonként háromszor. szerkesztőség; Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre I., Városmajor-iitcza 28. korona, évnegyedre 3 korona. - Egy szám 1 korona j Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küld«ni. Pünkösd. Urunk Jézus Krisztus felméue menyekbe és onnan -közié a Szent Lelket, az elmék világositására, a félénk biztatására. a sérelmes szivek bekötözé- sére, a gyenge hit erősítésére, a kísértésektől megóvásra. Száll reánk áldott Szent-Lélek, részeltess ajándékaidban s legyen neked a mi szivünk állandó templomod! Enyhítsd meg elepedt szivünk szomorúságát. Adj hitet, szeretetek lelki boldog- életet. Szent-Lélek! Igazságnak mestere! Taníts minket a Krisztusnak igaz estne- retére, hogy meggyőzhessük a bűnnek csalárdságát, értsük meg az Isién akaratát, és öltözhessünk az igazságnak bíborába. »És egész bizonyossággal tudja, meg \ azért egész izruel háza. hogy Úrrá és Krisztussá, tette Isten ezt a Jézust, hit ti megfeszítettetek . . . Tartsa oh bünbánaíot \ és kér eszteltessék mindenitek Jézus Krisztus nevében az ö rendelése szerint bit: neitek bocsánatára és elveszitek a. Szent-Lé- \ lek ajándékát.« Jövel Szent-Lélek Ur Isten! Meddő pályázatok. Minap avattuk fel a földtani intézet uj palotáját, a mely annyi mással együtt jó részben Semsey Andort dicsőíti. Név-e Semsey Andor, vagy pedig fogalom? Mind a kettő, de még inkább valami harmadik : a tett! Ember, a ki nem beszél, de cselekszik. Hazafi, a ki j ípegveti a hir harsonáit, de alkot. Jellem, a melynek szeplőtelenségét a bé renc dicséret sem volt képes soha gyanúba keverni, mert hidegen hagyja az elismerés nem kért szava és nem érdekli a nem keresett tömjénezés illata. Tesz azért, mert természete a cselek- j vés, és fajunk határtalan szerencséje, hogy magyarnak született. — Mindezt számtalanszor elmondta a vele szemben fegyvertelen irigység jszava és a jóknak őszinte tisztelete, becsülése, bámulata. Nem is célunk, hogy Semsey Andort dicsérjük Dicséri, dicsőíti és megörökíti őt számtalan alkotása, a melyre nézve Széchenyi Istvánon kívül alig van még egy osztályosa Mi más szempontból foglalkozunk ma Semsey Andor legjelesebb személyével, — az akadémiai pályázatok szempontjából. 1889. október 7-én Semsey Andor tiz, egyenkint húszezer koronás pályadijat, összesen tehát kétszázezer koronát jelentett be az akadémiának. Ezekkel a dijakkal jutalmazandó lett volna: 1. egy absolut becsű magyar nyelvtan. 2. ugyanolyan magyar irodalomtörténet, 3. Magyarország ugyan olyan arcliae- ologiája, 4. története, 5. földrajza, 6. közgazdasága, 7. geológia, 8. mineralogiája, 9. flórája és 10 faunája, üt esztendő volt kitűzve pályázati időül s az akadémia az idén, tehát tiz év múlva újra kitűzte a jutalomdijakat, mert nem akadt rájuk pályázó. Legalább jó nem akadt, absolut becsli pályaművel. Pedig 20.000 korona, legalább mi nálunk, roppant nagy tiszteletdij és mégis valószínű, hogy ha talán akad is valaha pályázó, egyhamar ugyan nem fog akadni. Mi lehet ennek a feltűnő jelenségnek az oka? Egy-egy pályamunka legfeljebb 150 nyomtatott Ívre terjedhet. Hogy absolut becse legyen, bizony évek kellenek megírásához. De évek munkájáka kerül a nem absolut becsű munka is, ha a kívánt monográfiák bármelyikét meg akarja szerkeszteni. Már most kinek lehetne kedve életéből öt esztendőt áldozni egy olyan munka megírására, a melyet azután esetleg a tűzbe hajíthat ? Ki bízhatja el magát annyira, hogy magát összehasonlítsa egy Macaulay lángeszével, vagy egy Darwinével, és abban a tudatban vegye sezébe a tollat, hogy az ő műve absolut becsű remekmű leszen ? Mi Magyarország mai tudósai, közt ilyen absolut tehetséget nem ismerünk és nagyon tartunk tőle hogy Semsey Andor minden hazafiságával és áldozatkészségével sem lesz képes pályadijaival lendíteni a magyar tudományon irodalmon. Van azonban egy rettenetes hézag a mi közéletünkben. Megírt munkákra, olyanokra, a melyeket minden bírálat kénytelen lenne becseseknek és lehetőleg- hibátlanoknak elismerni, nem akad sehol kiadó. Alikor az oláhok memorandumokkal, röpiratokkal elárasztották Europa nagy irodalmait mi ellenünk, magyarok ellen, akadt olyan naiv hazafi, a ki lelkesedésében lefordította legjelesebb tudósaink egyikének, R é t h y László akadémiai tagnak az oláh nyelv és nemzet alakulásáról irt kitűnő munkáját németre abban a gondolatban, hogy majd a németség felvilágosítása után jön a latin fajok felvilágosítása, és győzelmesen megvédhetjük ezer éves igazunkat az oláhok meglehetősen uj sütetü magyarellenes hazugságai ellen. A német mű kiadására a lipcsei Du n ck el’ cég csupán 3oo márka részesedést kívánt a költségekből. Tekintettel arra hogy magyar tudós nem könnyen nélkülözhet tiszteletdij nélküli munkára még ráfizetendő 3oO márkát, a fordító első sorban az EiMKEhez fordult pártolásért. Az EMKE elismer e a czél hazafiságát, de nem lévén pénzalapja külföldi agitationális irodalmi czélokra, nem tehetett semmit. Az akadémiához fordult most már az illető. Ott szóbelileg kijelentették, hogy helyes a dolog, de már a jövő évi költségvetés is meg van állapítva s így esetleg két évig szó sem lehet a segélyről. Tessék a kormányhoz fordulni. A kormánytól a közönséghez utasították a fordítót. Tessék előfizetés utján beszerezni a 300 márkát. A fordító azt is megtette. Majd- nem az összes budapesti és vidéki lapok, kétszáznál többen közölték a hazafias felhívást s az eredmény ? Egy Veress nevű derék nagyszalontai űr fizetett elő az egész országból. Azonkívül a fordítónak tizenkilenc barátja fizetett elő egy egy példányra és a nemes gróf Zichy Jenő maga 25 példányra. Ezzel a 45 példánynyal az ügy valószi- nüleg örökre megfeneklett. Bezzeg az oláhok tízezreket áldoznak évente, hogy külföldön terjeszszék ellenünk szemen szedett hazugságaikat! Nálunk nem akad ember vagy egyesület vagy hatóság, a mely szerény 300 márkát adna ilyen igazán hazafias célr . S a leggyá vább hipokrizissel azt mondják, nincsen pénz. De ha a mi jeles fővárosunkhoz a melynek még ingyen sem kell az 1848-as ereklye-muzeum s a mely újonnan alakított muzeúma alapját a Károly kaszárnyáról leszedett óriási kétfejű sasokkal veti meg, folyamodik a berlinj J^azai ásványvizeket igyunK! éPártoljuh a hazai fürdődet!
