Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-03-01 / 7. szám
Márczius 1. Budapest, 1899. (4) BUDA és V I D E K E A folyóirat első (kettős) füzete, mely január—február hónapokra szól, a következő tartalommal jelent meg : Állami boritaladó Js húsfogyasztási adó. Az ezen adók biztosítására és beszedésére nézve érvényben levő összes törvények, szabályok, utasítások, rendeletek és elvi határozatok ismer- > tetése, figyelemmel Horvát-Szlavonországokra is. Irta : Mocsáry Béla m. kir. pénzügyminiszteri osztálytanácsos. Ezzel a füzettel, mint czime is mutatja, a közvetett adók terén beállott rendszerváltozás alkalmából rendkívül időszerű kézikönyv jut az érdekelt tisztviselők, jogászok és magánosok kezébe, amennyiben a borital- és husfogyasz- tási adók biztosítására és beszedésére nézve érvényben levő összes törvények, szabályok, utasítások', rendeletek és elvi határozatok köny- nyen áttekinthető gyűjteményét tartalmazza, szakszerű feldolgozásban a szükséghez képest rövid útmutatásokkal kisérve s az összes előirt mintákkal fölszerelve. A füzetet nem előfizetők külön is megszerezhetik. A nagy nyolezadrét alakban finoman kiállított kettős füzet ára portómentes küldéssel 1 frt 20 kr. A ,,Közigazgatási Könyvtár“ előfizetési dija: Egész évre (12 füzet) 6 frt, félévre (6 füzet) 3 frt, egyes füzet ára 60 kr., kettős füzeté 1 frt 20 kr. Egyes füzetek megrendelését, valamint előfizetését is (legczélszerübb postautalványon) bármikor elfogad a „Közigazgatási Könyvtár“ kiadóhivatala, Országos Központi Községi Nyomda Részvény-Társaság Budapest, V., Lipót-körut 22. sz. A közigazgatás e két kiváló írója, úgy Kampis János, mint Mocsáry Béla előnyösen ismert és tisztelt tagjai a budai társaságnak. A közigazgatási könyvtár szerkesztősége Budán van, tehát ezzel is szaporodott szellemi életünk. M i é r t ? A hegyek koszoruzta lapályon ott van a Városmajor a budai részeknek egyik szép helye. Üde levegő, friss szellő játszott ott, a terebélyes fálc árnyékot adtak a tikkasztó forróságban, és a zöld gyep kínálkozva nyújtotta puhaságát. Aztán egyet gondolt egy-két tehetős : hát ne legyen ez se ! Befolyásuk nagy, ők maguk kényelmes villában ott a Városmajor közelében élvezik a gazdagulás gyümölcseit. Van fájuk, van kertjük, szépen gondozott útjaik, virág illattal tele levegőjük a vasrácscsal elkerített, meghódított területen. Miért lármázik a közelben a szegények gyermek hada? a heti munkában eltikkadt polgárok miért ütnek itt tanyát vasárnaponkint, a midőn ők csendben akarnak élvezni ? Le kell tiporni a pázsitot, gyökerestől kiirtani a százados fákat, ne legyen ott nyoma semminek, csak az épületek emeletei mutassák, hogy a budai oldalon is kaszárnya-féle hatalmas bérházak vannak csenevész gyermekekkel. Hát a Krisztina-körút és a mellette elterülő nagy bérházak lakóinak gyermekei, hol kari- kázzanak, hol lapdázzanak, és hol futkossanak, a poros, sáros makadám-úton ? A Tabánnak megmaradt még a Szent- | Gellért hegye. Még most is nehéz a megközelítése apró gyermekekkel, daczára a szépen tartott szerpentin fiiaknak. A mire a játék elkezdődnék, kimerülve dőlnek a hegy gerinezén elnyúló még fentartott szabad területen. Vége az örömnek, a lapdajátéknak, a sárkány eregetés- nek, csak pihegő keblök mutatja, hogy mire idejöttek, -— kimerültek, elfáradtak. Es visszatérve a szülői hajlékba, még inkább erőt vesz rajtuk az a méla lankadtság, a mely örömtelenül suhant el felettük; a test nem edződött és ártatlan lelkűk semmi benyomást sem kapott. A Horváth-féle kertben van ugyan egy elkerített és homokkal behintett valami a kicsinyek számára, oda meg csak orvosi bizonyit- ványnyal jöhet porban játszadozni a kis fiú, a leány. Most már a Városmajort is parczellázzák. Vége van „Vitéz László“-nak gyermekek örömének, a körhintának, még csak a gyors amerikai fényképésznek is (a hol ugyan nagyon csendesen ültek a masinák előtt dajkájukkal a kis csemeték.) Azt mondják, van Budának elég levegője ! igaz, ügy van. De ha már annyira jutottunk, hogy az Isten adta léget is élakarják venni, és íal közzé szorítani a gyermekeket, úgy nincs a világnak legregényesebb és legüdébb ei:yhe éghajlata is, a mely a kitépett fenyvesekkel,' kivágott tölgyekkel és nyárfákkal és annak helyén beépített háromemeletes házakkal erős nemzedéket nevelni képes legyen. Apáknak, anyáknak, gyámoknak milyen nagy gyönyörűség, ha látja a fojtó légkörből kiviczkándozó gyermekhadat a mint végig nyargalnak a balzsamos levegőben, egymás nyakába csimpaszkodva, gurulva, bukfenczet hányva, és neki pirosodott arczczal távozva arról a helyről, a mely mélyen bevésődik emlékezetűk táblájára, a midőn egyenlők és szabadok voltak, és gyönyörűség és boldogság volt osztályrészük Drága gyermekkor! nem a betett ajtók- lefüggönyözött ablakok adják meg a te életednek soha el nem felejtett varázsát! Se hó, se szél, se napsugár nem akaszt meg téged, hogy felkeresd azt a helyet, a hol rohanva-rohant az idő, nem számláltad a toronyóra verését, .csak az áldott napot nézted, mint bukik le a szemhatárról. Most már ennek is végét akarják szaki- tani. A „Buda és Vidéke“ legutóbbi számában Erdélyi Gyula szerkesztő helyesen, igazságosan és megokolva mondja el leikéből fakadó panaszát a Városmajor e rombolása felett. Mi családapák mellette vagyunk, s aláírjuk minden betűjét. Adják nekünk vissza budaiaknak a mi Városmajorunkat; adják vissza portalan útjainkat ; adják vissza a zöld pázsitot; adják vissza a mi szép kies terünket árnyas fáival, és ne építsék be szűk udvaru bérházakkal, mert nekünk egészséges gyermekeket kell nevelni szeretett hazánknak. Miért ez a kegyetlenség, fejszéhez és csákányhoz nyúlni és a természet adta paradicsomból szűk utczák keretébe szorítani azt a helyet, a hol gyermekeink izmai aczélosodtak, a tüdő tágult, és nem a szoba czigaretta füstjétől öldöklő levegőt szíttá, hanem azt az illatot, a mely átjárta nem csak testének szervezetét, de lelkének ártatlan zománczát is. Miért akadnak emberek, kik saját jóvoltukkal megelégedve, a vigság tanyáján siri csendet követelnek? Miért bosszantja őket egy.-egy sipláda nyikorgása, ha mellette az angyalok öröm ka- czaja hangzik fel-felé ? Miért az önzésnek ez a kérlel hetlen és megokolatlan szívtelensége, a mely nem tűri a gyermeki örömzaj zsibongását ? Miért keresztül gázolni az apák és anyák lelkén, a kik gondterhelt munkájuk után idemenekültek gyönyörködni gyermekeik játszó kedvében ? Miért? kérve kérjük a város atyákat, adják meg erre a feleletet. y—5. A gyufáról. Csaknem lépten nyomon hallhatjuk azt a sok panaszt, melyet a budai közönség a rossz gyufák ellen emel. Eleinte kevesebb figyelemben részesítettük e felszólalásokat, ele újabban a dolog után járva meggyőződtünk, hogy a közönség nagy részének e panasza jogos, s megérdemli, hogy az irányadó körök figyelmét a gyufák mikénti gyártására felhívjuk. Oly hasznavehetetlen, rossz gyufa anyagot szolgáltatnak ugyanis a kereskedők, hogy azzal hosszú kínlódás után a vevő szivarját és pipáját ugyan nem, de haragját mindenesetre felgyújtja. Már magának a gyufa tartó doboznak is hanyag, rendetlen kiállítása van, a melynek egyik oldalán levő dörzsölő anyag egy-kétszeri használatra felmondja a szolgálatot. Kinyitva a dobozt különböző, nagyon érdekes dolgokat tapasztalunk. Legelőször is látjuk, hogy a gyáros legkevésbé sem tartotta szem előtt azt a régi mondást : Hasznost a széppel! Egyik szál hosszabb, másik rövidebb, annyira, hogy az egyforma hosszúságú, a dobozba illő gyufaszálak legjobb akarat mellett sem tudnak többségre vergődni. Ez azonban csak a kisebb baj volna. — A másik szomorú dolgot akkor tapasztaljuk, ha magát a gyufaszálakat kezünkbe vesszük. Korhadt, olcsó és ócska fából vannak ezek készítve. A parallelogramm alakja, melyben a gyufát fűrészelni szokták, nehezen fedezhető fel rajtuk, s a legkisebb nyomásra ketté törnek. S talán ezt mind meg lehetne bocsátani a gyárosoknak, ha maga a gyú anyag tisztességes volna. De az, hogy ez ízléstelen, korhadt fából készült valamiknek hasznaveheiő gyújtó anyaguk se legyen, azt hiszszük oly dolog, mely megérdemli, hogy az irányadó körök figyelmébe .ajánljuk az iparáagt. Dohányzó embert, gazda asszonyt s min- | denkit, a ki a gyufát kénytelen használni bármi czélra is, csak harag lep el, ha egy-egy szivar, vág}/- kályhatűz meggyújtására 10—15 szálat kénytelen elhasználni, a melyekből 5 meggyűl, s miután egy nagy pörsenéssel bebizonyitotta, hogy nyomot hagyott a gyufák történetében, azon módon el is alszik. Tiz pedig — valószínűleg pályát tévesztett. Azok a legjobb szerencse kívánatra sem hajlandók meggyulladni. S ha sok boszankodás után végre a 16-ik lobbot vet, s tisztességesen ég, még szerencséje volt a tulajdonosnak. Ezekben azt hisszük röviden ismertettük volna mindazon tényeket, melyekből kifolyólag szükségesnek találtuk a gyufa gyárosok ellen való felszólalásunkat. E bajnak forrását magunk abban látjuk, hogy azok a házalókereskedők, a kik a gyufa- elárusitásával foglalkoznak, ha valahogy megy a „gscheft“, azonnal gyufagyárakat akarnak létesíteni, s az iparfelügyelőség arra az engedélyt megadja. Az ilyen gyáros, felesleges is bizonyítani, eleinte rósz, olcsó anyagot készít, hogy azt ugyan úgy eladva, mint a jobb gyártmányt, belőle a csekély befektetést visszanyerje, s megfelelő hasznot húzzon. Később pedig, mivel az iparczikk rossz anyagból való gyártása előtte már nem is lelki-. ismeretbeli dolog, nem készít jobbat. Ép ily nyomós oknak hisszük azt, hogy e gyárak legtöbbje olcsó pénzen, a gyártáshoz nem értő embereket dolgoztat. A gyufák hasznavehetetlensége legelső sorban a gyúlékony vegyi anyagnak nem megfelelő módon való vegyítéséből származik. Gondoskodni kellene tehát a felől, hogy a gyufagyárakban oly szakképzettséggel biró vegyészek alkalmaztassanak, a kik az anyag keveréséhez értenek. Az itt felhozottakat pedig annál inkább ajánljuk és számítjuk az iparfelügyelőségnek a közel jövőben elvégzendő feladatai közé, mert hivatása első sorban a magyar ipar fölötti őrködés, s igy a gyufák mikénti gyártása fölött is, mely mint a fentebb leirt tényekből kitetszik, nem igen válik díszére a magyar iparnak. Sertés tenyésztés. A sertéstenyésztés ugyan nagy nemzet- gazdasági tényező, de csak úgy, ha alkalmas helyeken folyik. A budai hegyvidék kecske- tenyésztésre inkább alkalmas, mint sertés tenyésztésre s maga a székes főváros sem sertés szállások kedvéért rendezte a budai hegyek viszonyait és vette fel a szabályozási vonalakba. Nem értjük tehát, hogy villák és kertek szomszédságában megengedik a sertés tartást. A sertés ugyan hasznos állat, de oda való, hol nem indult meg a fejlődés. Ajánljuk az I. kerületi elöljáróság figyelmébe, hogy a sertés tartást nem engedje meg ott, hol már laknak és a minek más a rendeltetése p. o. Zugligetben, Istenhegyen, Lipótmezőn, Orbánhegyen stb.
