Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-21 / „A Magyar”
Budapest, 1899. (2) A MAGYAR Képek, festők. Utczáról-utczára jártam, keltem, egy képkirakat előtt tömérdek embert láttam. Érdekkel nézték a képeket. Mennyi műbarát! Vártam, lestem, vájjon fog-e csak egy is akadni, ki bemegy és képet vesz Bizony nem akadt. Nemsokára egy társaságban több műárussal jöttem össze. Szóbeszéd került a képekre. Valamennyi arról panaszkodott, bogy nem tud megélni. Volt közöttük egy, ki elébb csak könyvkereskedő volt és miután azon az üzletben nem voltak nagy nyereségei, a képkereskedéssel akart kísérleteket tenni. A képeken csak annyit nyert, mint a könyveken, t. i. semmit. Ráfizetett. Képeket árulni itt képtelenség. Mégis ha ingyen adnák, vagy fizetnének érte valamit ! így sóhajtottak a műkereskedők. Hazaérve, mint mindent szemlélő és bírálni szerető egyéniség, rágyújtottam a pipára és elkezdettem töprenkedni a felett, csakugyan igy áll-e a dolog a képekkel ? Ismertem pár festőt, azok nagyon uriasan éltek, költekeztek. Igazán megszorult embert, mint a minő egynéhány az irók és muzsikusok között van, nem találtam. Valamennyinek van elegendő munkája — azt beszélik legalább — és mégis művészeti mizériák húrját kezdik pengetni. Vizsgálódtam és úgy találtam, hogy nem mind arany, a mi fénylik. Bizony másként áll a testök világa is, mint ezelőtt pár évvel. Egy- kettö vagy talán több is kap nagyobb megrendelést, leginkább falfestményeket, arczké- 1 pékét, de a nagyobb rész elhalgatja a baját I és spanyol büszkeséggel viseli a pechet Pipámból füstöt erezgetve, kezdettem utazgatni képzeletben erre is, arra is és úgy találtam, hogy a könj^vből és képből keveset láttam azoknál a házaknál, hol megfordultam. Rézmetszetek, aczélmetszetek, kőnyomatok akadnak ugyan, de látszik, hogy ezeket sem a műárus szállítja, hanem valami vándor tálján és kucséber, vagy mind a lapok rendkívül mellékletei jutottak ide. Valaha a képkiadás elég jó üzlet számába ment. Vahott Imre sokat pénzelt ebből. A közeltmultból is kísérleteztek képei árusitás- sal, de bizony a miniszterek, főispánok, hiva- talfönökök ukázzal megrendelt arczképein kívül nem sikerült a vásár. A festők képeik sokszorosításából szép jövedelemre tehetnének szert, de ez csak úgy volna elérhető, ha vidéken is rendeznének kiállítást képeikről, szóval a festőket is de- czentralizálni kellene, mint az írókat, mert náluk is bebizonyult, hogy mily káros, ha valamennyi festő a főváros felé törekszik. Jótékony bazároknak, ünnepélyeknek, könyveket és képeket kellene árulni és a tombolák nyeremény tárgyai közé ezeket is sorozni. Pár évvel ezelőtt a törvényhatóságok elrendelték az arczképfestetéseket, a mi némely művésznek, ha különben nem, arczkép- festő is, egy kis szivarra való; hanem ez mind kevés. A törvényhatóságok, a városok, vagyonosabb községek, miért nem festetnek történelmi képeket, hiszen van tárgy elég. Az arczkép, ha csak igazán jól meg nem festik, kevés jelentőségű; ötven év múlva fellehet az egyik ember arczképét ragasztani a másik helyett. A ,,Magyar Szemle“ hasábjain nagybecsű kritikai méltatásokat és udvarias igazságokat olvastam a festőkről, ezeket tehát nem fogom újra elismételni. A hazai művészetnek, legközelebb afes- tőmüvészetnek szintén az a nagy hátránya, hogy igazi vezére nincsen. Zichy Mihály, Munkácsy Mihály a külföldön élnek, ezek pedig olyan faktorok, hogy sokat tehetnének a magyar művészetért idehaza. Nélkülük is el kell követni minden lehetőt, úgy a festők önképzésére, kiművelésére, mind tekintélyük és a képvásárlási szenvedély emelésére. A közönség ízlését itt is idomítani kell és odáig fokozni, hogy legalább a jó és hü hazai sokszorosításokat szerezze meg, ne pedig a rossz és mézeskalácsra való képeket, melyek csak elund oritják a falat A műbarátok körének volna a feladata egy jó képkolportage szerzésére és erre a vidéki papok és tanítók, jegyzők részéröl legalább is az erkölcsi támogatás és terjesztés kinyerése. Miért ne lehetne a panorámákba is lemásolni egy-egy sikerültebb képet, igy az utolsó faluba is elvándorolhatna, a mi eddig csak fővárosi embert érint. Legyen ott a panorámába mindjárt lenyomat olcsó és legolcsóbb fajtából, mit a nép is megszerezhetne és falára jó ízlését nemesitő kép kerülne. Végül nem állhatom meg, hogy a festőket arra ne kérjem, szálljanak le a magasból és igyekezzenek hívebb tanulmányokat tenni és fejleszszék a megügyelő képességüket. Ha ezt teszik, mindjárt változatosabb lesz az életkép és csendélet-festészet. Ne bi- zarrkodjanak, hanem eszményítsék az életet Ez az ő feladatuk. Sajnos, hogy kevés időt és tért szánnak a lapok a festészet méltatására és sokszor nem terjeszkednek ki felületes dicsérő ismertetésnél többre. Fejleszszük a müizlést. Néhány jó szó a háziurakhoz. A napokban egy fővárosi tisztviselő memorandumot menesztett fel a magas minisztérium színe elé, abban az értelemben, hogy a kormány ereje és hatalma a magyar ipart támogassa, a német cze'geket pedig adóztassák meg Budapesten. Tárgyalták is — legalább a sajtó utján úgy, mint hatósági megvizsgálással — meg- hányták-vetették a dolgot és kitűnt, hogy annyi a német firma Budapesten, Magyar- ország fővárosában, hogy rengeteg összeget lehetne a megadóztatás utján utánok összeszedni. Sajátságos, hogy ma, a magyarosodás magasztos missziójában, mely áthat minden normális embert a maga sivár köznapiasságá- ban is, — éppen ma — uj német táblák is vannak Budapesten. Mert mi az, tegyük fel, a Károly-köruton, abban a monumentális, a magyar fővárost oly szépen dicsérő uj palotában, mely a Wesse- lényi-utczát kinyitotta : ott ékeskedik az uj vendéglő tábláján, hogy „Bierl( — vWeinu. Minek ? Hisz ott van (igaz, hogy felül áll ez a felirat: Sör, Bor, persze ez már apróbb betűvel és a profán szemek felett!) a magyar felirat?! És számtalan ilyen eset. Ma? Mikor Bécsben Szent-István napján magyar prédikácziót tartottak egy templomban! Ma? Mikor az osztrák császár, szeretett jó királyunk I. Ferencz Jószef ő felsége Magyarországba jön saját palotát csináltatni! ? Ma? Német feliratok — újak! — Budapesten. Ma ? Mikor kimondta az osztrák császár, a magyar király, a mi édes jó öreg fejedelmünk, hogy Budavárban, a renovált palotában csak magyar iparosok által alkotott ipari termékek /kárpitot, bútor, faragványmunkák stb.) fogják díszíteni királyi lakosztályait. Midőn a magyar provinczia is annyira haladt, hogy Szegeden, — a nagy vidéken — Amerika és Franczia, Angol és a többi művelt államok, országok mintájára Mezőgazdasági kiállítás van ? Ma, német czégek Budapesten ? ! Ma, mikor magyar hírnévről idegen lapok vezérczikkeznek ? ! Mikor a Petőfi-ünne- pet együtt ülte meg velünk a hazafias érzelmű kerek világ, ma, német firmák, német feliratú czégek a magyar fővárosban — Budapesten?!! Megragadjuk tehát az alkalmat, mi : a Háztulajdonosok lapja szerkesztősége, hogy kérjük, figyelmeztessük a háziurakat hogy hassanak oda, miszerint eggáltalán ne lásson napvilágot házukon német firma. Ma, midőn egész világ tiszteli, szereti és elismeri a magyart — midőn a határszéli nem magyar városok is a magyar nyelvért törekednek, ne tűrjék meg a jó érzésű magyar háziurak a „német firmákat“ házaikon ! A budapesti háziurakat, mi tisztességes, jó érzésű, magyar érzelmű embereknek ismerjük, akik, ha kell — a magyar zászlóval is szívesen tüntetnek a hazafiasság mellett, tehát most is az ő magyar szivükhöz kopogtatunk ! Senkinek nem áll úgy módjában, sem hatóságnak, sem erkölcsi e gyesiiletnek, sem egyeseknek, sem az egész magyar társadalomnak — mint épen a háziuraknak, háztulajdonosoknak maguknak, a német faliratok ellen küzdeni. Sem a házgondnoknak, sem a házfelügyelőnek, sem senkinek meg nem szabad engedni, hogy német czég, német felirat, német jelszó, vagy bármiféle német megnevezés éktelenitse házuk falát, kárpitjait, erkélyeit ! Hiszen már ott jár a magyar minisztérium asztalán a derék felirat, a hazafias emlékirat — melyre fent hivatkozunk — hogy adóztassa meg a magyar kormány a német feliratokat, czégeket, firmákat Budapesten. Es e mellett a jó hazafiság mellett, e mellett a magyar misszió mellett minden bizonynyal kardoskodik a napi sajtó is anyira, hogy előbb-utóbb meglesznek adóztatva a német firmák! S minek ez a „német firma“ Budapesten? Hiszen mi — brdapestiek _ már mindny ájan tudunk hála az égnek! magyarul. Ha vidéki jön kozzánk, az is tud már anynyit magyarul, hogy eligazodik. S ha nem tud ? tanuljon meg! Ha bécsi vagy más „német“ jön be hozzánk, az meg nézze meg a kirakatokat, hisz ott meglátja, a mi neki kell. A sörös és boros poharat úgy is megismeri az a németsógor, minek hát kiírni neki, hogy „Bier“ és „Wein“? . . . Egyedül illetékesek tehát a mi derék, jó magyar érzelmű háztulajdonosaink arra, hogy korlátolják, azaz akadályozzák meg a német felirásokaf Budapesten! Ha már a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a mag3rar kultúra felkarolását vette czélba a magyar világ; ha már a nevek meg- magyarositását is miniszteri rendeletben adta ki az összes tanítóságnak Wlassics közoktatási miniszter, hát mért nem lehetne a német feliratok ellen is kellő erélylyel, jó hazafiasággal és kellő eredmónynyel küzdeni ?! Ezt kérjük és ezt kívánjuk a hazafiság nevében a budapesti háziuraktól. Vajha sikere lenne jó indulatu figyelmeztetésünknek ! (,Háztulajdonosok Lapja): Születés és jellem. A Modern Astrology czimü angol folyóirat a következő összeállítást közli arról, hogy milyen következtetéseket lehet az ember jellemére a születési hónapból levonni : „Január: Az ezen hónapban született férfiak jó és hü férjek lesznek. Külsőleg kissé közönyösöknek látszanak, nem sokat beszélnek, de szándékuk őszinte, fölötte megbízhatók és becsületesek. Az ezen hónapban született nők okos és gazdálkodó háziasszonyok lesznek, körültekintők és gondosak, de kissé búskomorságra hajlanak. Február: Férfiak hűk és melegsziviiek, valami előkelőség van a lényükben, kitűnő erélyes és szeretetteljes apák lesznek. Nők
