Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-21 / „A Magyar”
A MAGYAR Budapest, 1899. (3) gyöngédek és őszinték, nagyon okos anyák lesznek, kik megelékszenek az életben egy partnerrel. Márczius : A férfiak nem nagyon tehetségesek, lustaságra hajlandók, szerelmi ügyekben álhatatlanok, a házasságért nem nagyon rajongnak és gyakran pesszimisztikusok Nők jó gazdasszonyok lesznek, nagyon vendég- szeretők, de többnyire túlságosan beszédesek és nyiltszivüek és nagyon fügnek a hangulatoktól. Április: A férfiak nagyon becsvágyók, sokat adnak a külsejükre, hajlamaik változók és nehezen lehet őket kielégiteni. A nők szeretik az udvarlókat, ingadozók és állhatatlanok, de mihelyest megtalálják az igazit és férjhez mennek, a legjobb asszonyok is lesznek belőlük. Május: A férfiak erős jellemüek, halga- tagok, parancsolok, kissé pedánsok, makacsok és csak nagy rázkódtatások után szenvedélyesek. A nők mulatósak, szeretik a jó ebédeket, többnyire szeretetreméltók és csinosak. Junius: A férfiak finom izlésüek, nem mindég hűek, kissé ingatagok. A nők meggondolatlanok, nehezen kielégíthetők, szellemesek a társalgásban és szenvedélyesek a szerelemben. Julius: A férfiak finom órzésüek, gyen- gédek, hatalmas érzelmekre képesek, melyek azonban kihűlvén, soha fel nem ébrednek. A nők tulérzékenyek, szeszélyesek, de állhatatosak a szerelemben és igen jó anyák lesznek. Augusztus: A férfiak külsőleg durvák, dics vágj ók, öntudatosak, nemeslelküek és állhatatosak úgy a barátságban, mint a szerelemben. A nők temperamentumosak, uralkodni vágyók, de nagyon nagylelküek és rokonszenvesek. Szeptember: A férfiak kritikusok, de igazságosak, mindenkor tevékenyek és törekvők és jó családapák. A nők diszkrétek, ragaszkodók. okosak és szorgalmasak. Október: A férfiak előkelő érzületüek, vidámak és álhatatosak. A nők elbizakodot- tak, kaczérok és a társaságot szeretik. November: A férfiak erélyesek, önállók, bizalmatlanok és hirtelen haraguak. A nők éles itéletüek, büszkék, féltékenyek, tudnak magukon uralkodni, de kissé melankolikusok. Deczember: A férfiak nagyon joviálisak, nagylelküek, gyöngédek, de ingatagok. A nők tevékenyek, erélyesek, a változatos életet kedvelik, de hü házasfelek és okos anyák. Megjegyzi az angol asztrológiai lap, hogy aki valamely hónap 21-dike után született, a következő hó jellembeli tulajdonságaival fog bírni.“ Ezt közlik most egymásután a magyar lapok, mint angol érdekességet és felfedezést. Gyengébbek kedvéért azzal közöljük, hogy benne van ez a magyar Csízióban, a mit már a lőcsei kalendárium sem tartott újdonságnak s most haza kerül Londonból. Ökör és tinó, mint a bűn dija. í^. Nagy Sándortól. A minden ismeretek tárháza, a Lexicon azt mondja az ökörről: „igy nevezik a bizonyos műtétnek alávetett himnemü szarvas- marhát, de csak akkor, midőn már teljesen kifejlődött, előbb, a meddig nő, tinónak hiv- ják.u (XIII. 643.) Nagyot dünnyögne erre az alföldi 10 éves fiú s azt mondaná, hogy ennyit ő is tud, minek Írják ezt ki a könyvbe, ha ki nem teszik, hány éves korában lesz a tinóból ökör, vagyis mikor válik a kis ökör nagy ökörré ? Mert az Alföldön a következő előléptetések vannak az ökörségben: az ökör-borjut 2 éves koráig nevezik ökör-borjúnak, 2 éves kora után ökörtinónak', járombafogás után egy évig tinónak, azután haláláig vagy hizlalóba fogásáig ökörnek, hizlalás után göbölynek. Es az alföldi gyermek szerint nőnemű tinó is van, mert a tehenet kis borjú korában üsző-borjunak, 2 éves kora felé üsző-tinónak nevezik s csak ellés után lép be a tehenek tisztes osztályába. No de ezt a vitát vágezze el az a kis mezitlábos fiú, azzal a vastag könyvvel. Az ő dolguk. Mi vegyük úgy, hogy a kis ökör a nagy tinó és a nagy tinó az ökör nevet méltán viseli. Azt azonban nehezen tudná valaki megmondani, hogy mit véthetett az az ökör, hogy nevét csúfságul használják s sokszor képezi a becsületsértési perek alapját? Mert mégsem mindig ökör ám az ökör. A ki kételkedik, vegye elő Ipol}*! : Magyar Mithologiáját, üsse fel annak 242-ik lapját s abból meggyőződhetik, hogy a hunok korában nagyon is nem volt ökör az az ökör, a melyik elvezette Attilát a Hadak Istenének elásott kardjához, hogy győzze le vele a világot. (Tehát a szép Velenczét is egy ökörnek köszönhetik az oda vágyó fiatal házasok és festők, mert ha az ökör meg nem mutatta volna azt az ellenállhatatlan kardot Attilának, ez nem merte volna ostrom alá venni Aqui- feját s ennek lakosai nem futottak volna el az adriai tenger csúcsába, hogy ott 127 sziklán lelépitsék maguknak a világ legszebb városát: a bájos Velenczét.) A beregszásziak pedig vegyék elő Tompa regéit s abból meglátják, hogy az ő városuk abból a temérdek kincsből épült, a melyet egy ilyen szarvas-jószág a földből rúgott fel a szász pásztor élőt . Vagy Erdélyi Jáno- régi mondái szerint nem a riska-tehén tinója védi-e meg a pász- torfiut a vasorru bábától? (Mert a pásztorfiu is elismeri ugyan az 1876: XIV. t.-cz. VII. fejezetében és a közoktatási miniszter 187b. évi 27,912. sz. rendeletében közhivatalnokká tett bábák törvényes voltát a falukban, de a hegyeken nagyon fél a bábáknak attól a fajtájától, a kik éjfélkor sovány macskán, seprűn, pemetén lovagolnak és vasorru-bába név alatt a boszorkányok előkelő sorában foglalnak helyet.) Azonban ezek daczára sem arra vállalkozom, hogy az ökör nevet tisztára mossam, hanem azt akarom kimutatni, hogy úgy a kis, mint a nagy ökörnek szerepe, még pedig nevezetes szerepe volt a mi régi törvényeinkben is. Mert az ökör- és tinó-adása mint büntetés fordul elő törvénykezésünk kezdetleges állapotában, bizonyos bűncselekményekért ökör és tinó volt a büntetés, a váltságdíj, ökörrel és tinóval kellett fizetni. Ezért meg elő kell czipelnünk azt a most már szokatlan nagyságú, kutyabőrbe kötött, két kötetből álló régi törvénykönyvet, melyet királyok arczképeivel ellátva: „Corpus Juris HungaricE név alatt újabban az 1742-ik évben adtak ki deák nyelven. Furcsa két könyv ez! (Habár furcsa alatt mindig csak kicsit szoktunk érteni, ezeket pedig apró deák egyenként, se birna el!) Az első kötet vastagabb is, érdekesebb is, mint a második, legalább minket, állatvédőket jobban érdekel. Van ugjmnis benne két madár. Az első a könyv bevezetésében. Ez egy jól táplálkozott egyfejü sas, fején koronával, szivén a magyar czimerrel, job lábával királyi pálczát, a ballal egyenes kardot tart, pompás szárnyait messze kiterjeszti s a mögötte kanyargó szalagra ez van Írva: sub umbra alarum tuarum“ (a te szárnyaid árnyékában). A másik madár a törvények kezdetének első lapján, Szent István arczképe felett díszeleg. Ez egy kétfejű sas, (a milyen látható pl. ma is nagyváradi székesegyházban), csak ennek szivét nem a magyar, hanem egy ismeretlen czimer képezi. No hát ezért a két madárért, vagy legalább ezeknek elhelyezéséért feleljenek a Jézus-társaság atyái, akik ezeket a könyveket kiadták, ha valameljűk magyar heraldikus kérdésbe találná tenni, hogy milyen czim alatt illeti meg Szent István arczképát a kétfejű sas? . . . Bocsánat, hogy ez a heraldikai aggodalom majd elfelejtette velem, hogy ezt a nagy könjrvet azért vettem elő, miszerint kikeressem belőle Szent István törvényeit, melyek itt „két könyvben“ vannak összefoglalva s ebből olvassam fel azt a bizonyítékot, hogy abban a korban az ökör és tinó volt bizonyos bűnöknek a váltsága s ezekkel kellett lefizetni a büntetést Bizony, bizony nagyon érdekes dolog ez, kivált ha összehasonlítjuk a hasonló bűn- cselekményekre mai napon kimért büntetésekkel. Ugyan kérem, tessék csak nézni Szent István törvényeinek Il-ik könyvét. Ezek vannak benne: „A ki házastársát meggyilkolja, az egy- törvényekben reá kiszabott böjtön kívül a gróf 50, a katona 10 és a közember 5 tinóra büntettessék.“ (14 czikk.) (Ma már a törvény nem ismeri a gyilkos közötti rangkülönbséget, hanem a házastárs- gyilkosságot épen úgy, mint más gyilkosságot halállal bünteti. 1878: V. t.-cz. 278. §.) „A hitszegő böjtön kívül kézvesztésre ítéltessék, azonban a bűnös kezét, az előbbkelő ugyan 50, a közember pedig 12 tinóval megválthassa.“ (15. ez.) (A régi hitszegés a mai hamis eskünek felel meg, a melynek büntetése 5 évig terjedhető börtön és 4000 forintig terjedhető pénz- büntetés. 1878 : Y. t.-cz. 219. §.) „A leányt elragadó, ha katona 10, ha közember 5 tinóra büntettessék.- (25. ez.) (Ennek a bűncselekménynek ma a személyes szabadság megsértése felel meg a büntetése 5 évig terjedhető fegyház. 1878. V. t.-cz. 321. §.) „A szándékos gyújtogató a kártérítésen kívül 16 tinóval büntettessék.“ (30. ez ) (A gyújtogatás bűntettének büntetése ma kezdődik 5 évi fegyházon és tarthat életfogytig. 1878 : Y. t.-cz. 422, 423. és 424. §.) De nemcsak Szent István korában, hanem későbben, Szent László uralkodása idejében is akadtunk nyomára annak, hogy az ökör vagy tinó-adás volt a büntetés. így Szent László — a kinek 3 törvény- könyve volt — a tolvajokkal szemben szigorú törvényeket alkotván, a következőt is rendelte : ' „Ha valamely szabad ember 10 kis pénznél többet éröt lopna, akasztassák fel; ha kevesebbet, tizenkétszer annyit adjon vissza és azonkívül fizessen egy ökröt. (II. könyv. 14. ez.) Ma a tolvaj legkisebb büntetése egy napi fogház 1878: Y. t.-cz. 339. §.) és legnagyobb büntetés 5 évi fegyhás (1878: V. t.-cz. 340 §.) Későbben nem akadunk nyomára annak, hogy az ökör és tinó adására ítéltetnének a bűnösök, hogy a büntetést az ökör vagy tinó adásával el lehetne kerülni. Nehéz büntetés is volt ez, mert az emberek nagyobbrésze akkor sem teljesíthette az igy reá szabott büntetést. És hogy mi történt ilyen esetben, az nem maradt fel reánk, csupán egy esetben találjuk a büntetés átváltoztatását t. i. hitszegönéi, a ki a kézvesztóst megválthatta bizonyos számú tinóval, a miből következik, hogy ha meg nem tudta váltani; akkor kezét veszítette . . . Ma az ilyenfajta vagyoni büntetés: a pénzbüntetés, a melyet a ki nem tud megfizetni, helyette bezárják . . . Jó, hogy korunkban nem ökör és tinó a bűn dija, mert kevés ember tudná azt megváltani és bizony-bizony nagy volna a félkezü emberek száma s kevés az ökrök és tinók száma!
