Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-11-01 / 33. szám
Budapest, 1899. (2) BUDA ES VIDÉKÉ nőbe költözik, s meglehet a kikelet álmából megint Ó-Budán ébreszti fel . . . Megirtuk már, hogy mi hazafiasabbnak tartjuk, ha a magyar történelem hangolja a drámairó múzsáját, miután hozzánk hazánk történelme van legközelebb és az legyen a lelkesedés forrása. Ha a Jeruzsálembe visszaköltözni s ott királyságot alapitani akaró zsidók lelkesednek, ezen értjük, de minek provokálnak ilyennel antiszemitizmust a magyar zsidók, ha még ó-budaiad is. Mi nem ismerjük el jogosultságát Magyarországon a külön zsidó költés etnek, mint p. o. Kiss József\ Makai Emil és más folytatnak, ébresztve a zsidó géniuszt. A magyarul érező zsidók nem örülnek ennek, mert nem barátjai a faji evolutióknak. Van azonban más gondolkodás is a zsidók között, de ez nem nyilatkozik olyan erővel, A Sulamith-láz komoly elmélkedésre adott alkalmat a „Magyar SzemleLL egyik jeles munkatársának Pefraseoich Gézának, a mi felett méltó elmélkedni a magyar gondolkodású zsidóknak, hogy erejük legyen tetekkel czáfolni ezeket, vagy őszintén csatlakozni a nemzetközi siomzmushoz. A zsidók tehát alternativa előtt állanak, vagy beolvadnak a nemzetiségi keresztény societásokba, melyeknek kialakuló állam keretén belül laknak s akkor lemondanak mindazon ideálokról, melyekért kétezer éven át küzdöttek, tűrtek és szenvedtek, vagy pedig nem s akkor, de csak is akkor maradhatnak meg zsidóknak. Ok — mint a sionista mozgalom is mutatja — a nem mellett határoztak, mert immár erősebb bennük a zsidó érzés, mint ama érdekek, melyek őket az általuk lakott állam-keretekhez kötik. Ezt a külön zsidó karaktert, jelleget, ethnost pedig most már nem képesek máskép megtartani, fejleszteni, a régi ideálokat benne ébren tartani, mint a zsidó géniusznak, a szeparátisz- tikus zsidó szellemnek kinyilatkozásával. Ennek a külön zsidó szellemnek a működése, sőt rombolása már most is megvan a keresztény irodalomban, bármi alig veszszük észre, alig forditunk rá gondot. Budapesten egyszerre adják óriási sikerrel a Sulamithot és Esztert, Ej szak-Amerikában seregével tartják a zsidó előadásokat, Oroszországban csapatostul járják be a ghettókat a zsidó színjátszó társaságok. A zsidó lélekben óriási viszhangra találnak ezek mindenütt s magunk sem veszszük észre, mint alakul, a mi lelkünk a zsidó szellem szerint. Leroy-Boilleau felkiált: „Ha keresztény nem lett volna, a világ zsidó lett volna“ ! Nos ez a veszedelem most igazán fenyegeti a kereszténységet. És Sulamith, ennek a tiszta zsidó terméknek bámulatos sikere meg, mint egyenlő, vagy talán egykor első az előkelők között, mint báróné vagy her- czegné. Egy fényes egyenruháju inas levelet hozott. Csupa illat volt benne ; nagy arany-keretű kártya; meghivó a Minerva-szalónba. Mellette még egy illatos levél, a melyben a báró azt Írja, — Berdár olvasta fel a levelet, — hogy fogata öt órakor délután itt lesz és kedves apja szives lesz elkisérni. Mohó örömmel hallgatta Kalipszánó a levelet, hiszen ő sem állhatott ellen a hiú ságnak. Milyen boldogság, hogy a magas ura- ságok öt is meghívják. A szokáson kivül a hiúság egyik legnagyobb erő, a mely a puszták fiában, vagy a madaras! csárdás leányában csak úgy uralkodik, mint a legokosabb és legelőkelőbb emberekben. Olimpia csak attól félt, hogy milyen nehezen fog ő megtanulni írni és olvasni . . . Intézkedtek, hogy jó tanitója legyen, ha már minden áron tanulni akar. Készüljön a délutánra, ők is ott lesznek. Olimpia és Kalipszánó mester elbúcsúztak Helykői Aladártól és Berdár Róberttól. Nekik készülni kell. Delet harangoznak épen és sok az intézkedni való. a nyugaton bizonyltja a legfényesebben, hogy a nyugati zsidók csiszolt leikéből nem halt még ki s nem is fog kihalni sohasem a zsidó géniusz, a zsidó szellem stb. Itten ennél a darabnál nem a művészi értéknek, nem a drámának van sikere, de a szereplő személyek faji jellegének, a szív ér zésének. Sulamithban, Absolonban önmagát, a saját karakterét látta a szinház zsidósága stb. De hogy Sulamith oly nagy sikert ért el Budapesten, annak oka nemcsak a szuny- nyadó visszafojtott zsidó géniusz kitörése, elárulása, de az is, hogy szinház látogató közönségek nagyobb része zsidó. Jár azonban a színházban keresztény is elég s ezek túlnyomó része impressionista, a kinek lelkét a külső közvetlen benyomások hajlítják, idomítják, domborítják ki. Ezek Sulamithban nem látják csak a nőt, Absolonban csak a férfit s maguk sem veszik észre, hogy Abso- lonnak érthetetlen s a keresztény morálnak épen meg nem felelő karaktere, mint hódit tért azokban a hajtható lelkekben; magunk sem veszszük észre, mint vonul be Absolon a saját moráljával és karakterével a nép a nemzeti színházba, a kultúra minden termékébe s a keresztény magyar lélekben, mint mosódik el a homályban JIbsolon előtt Bánk, a nagy JJbigail előtt Zringi Ilona. Tisztelt zsidó polgártársak, tessék ezen gondolkozni vagy hiába irta Barna Izidor: „Hazádnak rendületlenül, légy hive oh zsidó“, Zimándy ötödik könyve Kossuthról. Zimán dg ötödik s Kossuth történeti méltatását tárgyaló könyveiből az utolsó jelent meg. Az Ébresztő Hangok XVIII-ik könyve. A Tizenhárom Magyar Honvédtábornok Jlradi Vértanuságának ötvenedik Évfordulója Emlékére látott napvilágot. A 675 lapra terjedő vaskos és tartalmas kötet czime: Kossuth Lajos Nyolcz Magyar Honvédtábornok s JI Magyar Honvéd-Hadsereg ítélőszéke Előtt. Zimándy Ignácz egy egész kis könyvtárt kitevő, öt kötetben gyűjtötte össze azokat a véleményeket, melyek Kossuthot nem magasztalják, s nimbusa kedvéért a történeti igazságoktól nem térnek el, de kimondják, ha még fáj is némelyeknek. Mi Zimándy Ignácz - nak minden könyvét ismertettük s az ötödiket is ismertetjük. Mint ő úgy a Buda és Vidéke — a Széchenyi kultusz közlönye — sokat állott ki azért, mert nem járult ahoz, hogy a történet adatait az elfogultság chinai falával bástyázza. Nemzetünk hőseit, nagy gondolkodóit, államférfiait, kitűnő Íróit és újságíróit, a fényes — Mit szólsz hozzá kedves Róbert barátom, milyen egyenlet ez a szív mértaná- ban . . . — Barátom, én megvallom, csalódtam. Azt hittem, hogy Olimpia az az őseredeti női lény, a kiben semmi hiúság nincsen. De mást is látok ; engemet semmibe sem vesz. Látod most érzem igazán ez a szerencsétlen termetet. — A főhadnagy elfordult. Nem akarta észrevétetni a kis tudóssal azt a szánakozást, részvétet, mit e pillanatban érezett. Ez az ember a siralom házban van. Ki kell verni a fejéből ezt az állapotot. Ha lehet. Az a kérdés szereti-e oly komolyan azt a tudományt, melynek életét szentelte, a hogy kell; gyülöli-e mélyen, kitartóan a felületességet, mely ellen harczol és elég bátor tovább küzdeni, vagy pedig ő is a hiúság nyűgében szenved ? Barátom, Róbert, még minden jóra fordulhat életedben. Tekintsed az egész dolgot, a hogy ti nevezitek : tanulmánynak . . . — Igen, de mikor csalódik az ember . . . — Barátom, az én eszem csak parasztész, de úgy tapasztaltam, hogy a paprikából nem lesz czukor, a méz nem válik dióvá. Én is szerettem volna, ha a világ akaratom szerint nevű kortársakat, kik véreztek, szenvedtek és meghaltak a hazáért nem lehet a hazaáfulók sorába iktatni, ép úgy nem mint azt, ki az adatokat, véleményeket bemutatja. Czimeket kár osztogatni, az Írásra írás a felelet, de az eseményeket, a történetet irás nem döntheti meg, a megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet. Lapunk közelebb egy bírálatot közöl Zimándy könyveiről egy oly tekintélytől, ki Kossuthnak csak fényoldalait látja. Közölünk koronként mutatványokat Zimándy könyveiből, mert ez erkölcsi kötelességünk azokkal szemben, kik a tények egyszerű felsorolása miatt nehezteltek. Nem zárkózunk el e tekintetben semmi tisztességes hangú ellenvélemény előtt. Kiadjuk az irodalmi hangú prót és contrát. Megemlítjük, hogy Zimándy négy könyvének tiszta jövedelméből adott: 1. JI radosóczi templom uj fölszerelésére 4000 forint. 2. JI szakolczai templomnak 100 frt. 3. JI kassai papneveldéből könyvei megrendelése miatt elbocsátott, jelenleg csanádmegyei III. éves theologus Galle István további iskoláztatására 400 frt. 4. Egy teljesen elárvult zsidó fiú iskoláztatására 200 forint. Hasonló jótékony czélokra fordítja az ezentúl befolyó tiszta jövedelmet is. Borestély. A magyar ember vendégszeretete közmondásossá vált. Nincs nemzet, a mely szívesebben megosztaná a javait másokkal, mint a magyar. Igaz ugyan, hogy közgazdasági szempontból ez a mi bőkezűségünk nem mindig válik előnyünkre, hanem hát hiába, benne van már a vérünkben, s ha onnan kiölni akarnék, egyik legsajátosabb s legszebb jellemvonásától fosztanék meg fajunkat. És habár napjainkban, az érdekek realisztikus korszakában, nagyon is meggyérültek már azok a szép alkalmak, melyek a vendégszeretet ápolására s gyakorlására szolgálnak, mégis találkozik még itt-ott egy-egy kellemes összejövetel, a hol ez ősi szokás az uralkodó, s a hol a társas együttlét, az emberi összetartozóság fokozására szívesen hoznak áldozatokat. És ez igen örvendetes. A budai lövész-egyesület oly kiváló társaságok közé tartozik, a honnan még nem halt ki a társasélet fejlesztése iránti érzék, mert itt valóban örömmel ragadnak meg minden olyan alkalmat, mely a kedélyes együttlét megszilárdítására és fűszerezésére szolgál. forog ; küzködtem sok minden ellen, szívesen küzdők ma is, de a rövidebb idő a hosszabbat nem fújja el. Azt, a mi régibb keletű, egy nap nem törli el. Élj az idővel és bízzál az időben; békülj ki az események fogásával. Görgetegek megakadályozására ne áldozd fel magad. — Könnyen beszélsz te, kit a természet nem csúfolt meg. — A mit adott talán testemnek, azt megvonta szellememtől, de gyalogjáró eszemmel mégis felfogtam azt, hogy könnyebb egy folyó folyását visszafordítani, mint a jellemet megfordítani. Az arra rohan, merre az árja viszi. Mit ér a tudás, ha egy fogyatkozás a, társadalomban megfoszt a kellő helyzettől ? Én legfeljebb a szobámban játszhatok szerepet. — Ne légy kicsinyhitű. Hisz valami nagy dolog nem történt veled, Zökkenj vissza rendes utadra. — Nem történt nagy dolog? Hát nem nagy dolog az, hogy a miért bíztam és a miben éltem, annak vége van. Kerestem az egy szerűség eszméjét, azt véltem, megtaláltam — és elvesztettem. (Folyt, követ.)