Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-10-21 / 29. szám

BUDA ES VIDÉKE

Budapest, 1899. (3)

vünkben a régi helyett egy uj útvonal eszméjét is felvettük, mely a retek-utczából, a fogaskerekű vasút állomásával szemben kiindulva budakeszi-uttal megközelítőleg párhuzamosan, tehát úgy haladna, hogy ezen utóbbi ut nagy forgalmát az uj trombitás- ut részben felvehetné és megoszthatná. Ezen uj útvonalát általános közlekedési szempontból a réginél jobbnak tartottuk. Habár ugyanezen nézetben volt a székes-főváros is, a nevezett társulattal szemben a régi leszakadt ut helyreállításához ragaszkodott, csupán azon okból, mert az uj vonal kiépítésére a társulat jogi szempontból nem szorítható. Felebbvitel utján végső fokon a belügyminiszter úr is a régi ut helyreállítására kötelezte a társulatot. Végre azonban a társulat is érdekeinek helyes belátására jutott és felismerve, hogy a régi út helyreállítása több költséget okoz, a belügyminiszter úrtól a tárgyalások meginditását kérelmezte abban az irányban, hogy a leszakadt út helyett a fentebb érintett uj útvonalat építse meg. Tekintve, hogy igy a társulat önként kínálkozott a jobb uj vonalat kiépíteni, a területet ingyen adni és az útépítést makadamszeríileg saját költségén hatóságilag megállapítandó terv szerint eszközölni és ennek biztosítására a székes-fő- városhos 12000 frtnyi óvadékot is tét le, — megkérdezés folytán az ügy ezen újabb fordulatára abban foglaltuk össze véleményünket, hogy a jogerős harmadfokú határozattal szemben a belügyminiszter úr találna módot arra, hogy a jobb érvényesülése lehetetlenné ne váljék. Másrészt később a székes-fővárossal is érintkezésbe léptünk abból az alkalomból, hogy a társulat szóban forgó telepén munkásház építésére kért engedélyt, melyek kiadása előtt természetesen a telek szabályozása volt tisztába hozandó. Utalva tehát a társulat fentebbi ajánlatra és kiemelve, bogy a régi út helyreállítására vonatkozó jogerős határozat nem képezhet akadályt abban, hogy a székes- főváros a társulattal a közérdekre nézve sokkal előnyösebb uj útvonal kiépítése iránt megegyezésre léphessen, aminek természetesen a czélba vet építkezés előtt kell eldőlnie : felkértük a székes-fővárost, hogy a szükséges tárgyalásokat a társulattal sürgősen indítsa meg. Ajánlatba hoztuk egyszersmind azt a módozatot, hogy az ügy gyorsabb lebonyolítása végett a tárgyalások a társulat bevonásával vegyes bizottság utján intéztessenek. Ezt a főváros elfogadván, a tárgyalások vezetésünk alatt éppen folyamatban vannak és kecsegtetnek a sikeres megoldás kilátásával.

A Marczibányi-féle császárfürdői kegyes alapítvány telepének szabályozása érdekében a székes-főváros hozzánk fordult, kérve, hogy a szabályozás keresztülvitelét vennők kezünkbe. A sajátjának vélt terület felett a rendelkezést tulajdonjogának fentartásával nekünk egyszersmind felajánlotta és ez lett volna az az érték, mely a szabályozással kapcsolatos áldozatokat ellensúlyozni és kiegyenlíteni lett volna hivatva. Ebben azonban nagy tévedést kellet megállapítanunk. A rendelkezésünkre felajánlott terület ugyanis mint nem telekkönyvezett oly közterület, mely szabályozás folytán a császárfürő telkéhez esik, 271.00 D-öl, az 1870. évi X.

t.-cz. értelmében a kezelésünk alatt álló fővárosi pénz alapot illeti s a szabályozás czéljára kizárólagos rendelkezésünk alá tartozik. Fel kellett tehát a székes-fővárost világositanunk, hogy amit nekünk felajánlott, az különben is a mienk és igy abban nem nyerhetünk segedelmet azon áldozatok viselésére, melyeket a szabályozás keresztülvitele igényel. Egyébiránt azokat az emberbaráti czélokat, melyeknek a császárfürdői kegyes alapítvány szolgálatában áll, e tanács teljes mértékben méltányolta mindenkor és ennek bizonyságát is adta abban, hogy egy részt a telekhez a Duna felől csatolandó

271.00 O-ölnyi terjedőket már előbb oda ígérte ingyen, másrészt a Duna szabályozása folytán nyert, a császárfürdő mentén elvonuló 1830.70 n-ölnyi területet a fürdőhöz szolgáló nyilvános park czéljaira ingyenes használatul átengedte. Hátra van még a fürdő telkének szabályozása a Zsig- mond-utcza felől. Itt terjedékbeváltás lesz, melynek terhét készségesen magunkra vesz- szük. De hogy a fennálló épület elmozdításával a szabályozás a megvalósítás stádiumába jusson, az ügyet ebben az irányban az alapitványnyal egyetértőleg rendezni, már csak a székes-főváros lehet hivatva. Nem kétkedhetünk, hogy a szabályozás végrehajtásához fűződő városrendezési czélokat és a közhasznú kegyes alapítvány méltányos érdekeit a székes-főváros is szivén viseli és ezen bizalommal intéztük hozzá kérésünket, hogy a fürdő gondnokságával a tárgyalásokat vegye fel minél előbb.

A zöldmáli-út és a 16378. és 16399. kát. sz. utak közé eső tömbön a székes- főváros kezdeményezésére 3 uj utat vettünk fel az általános szabályozási tervbe. Ezek közül a zöldmáli-úttal párhuzamosan, úgyszintén az 5901. és 5903. hrzi sz. telkek között tervezett ut s/éllességét a javaslatba hozott 4 öl helyett 6 ölben állapítottuk meg. Ez a vidék ugyanis a IY. övezetbe tartozik, a hol az utczai vonalon és zárt sorban is szabad építeni; s ha a telek- tulajdonosok ezzel a szabadsággal élni fognak, a 4 öles utak meg sem felelhetnének. A harmadik utat ellenben meghagytuk 4 öl szélesnek mert oly meredek, hogy csak gyalogközlekedésre használható, lépcsős kiképzéssel.

A pinezeszövetkezetekről.*)

Szóltében-hosszában úgy szokás a mi szép hazánkat emlegetni, mint a tejjel-mézzel folyó Kánaán gazdag, boldog földjét. És ha vógigmegyünk az ország változatos vidékein, be kell ismernünk, hogy sok igazság van ebben a nagy dicséretben. Búzánk aczélos, rétjeinken gazdag rendeket ád az illatos, kövér fű mindenütt édesre zsendül a gyümölcs, boraink tüzesek és zamatosak, a vizekben halak, erdőkön, mezőkön vadak tenyésznek, férfiaink erősek és munkások, asszonyaink szépek és szorgalmasak ; egy szóval mindenünk megvan, a mi csak egy ország gazdagságához, a nép Jólétéhez szükséges.

És mégis azt látjuk, hogy népünk és kivált a gazdaember nem él olyan jólétben, a minőben élnie lehetne, mert nem aknázza ki azokat a kincseket, a melyek földjeinkben rejlenek s nem veszi igénybe azokat az előnyöket, a melyek terményeink feldolgozásánál és értékesítésénél kínálkoznak.

*) írták Zigány Zoltán és Baross Károly. A földművelési ministerium kiadása.

Ebben a kis füzetben bortermelésünk bajait őszintén feltárva, azt akarjuk érthető szavakkal előadni, hogyan lehetne e sok megpróbáltatáson keresztül ment foglalkozást virágzásra emelni? Mindvégig különösen szem előtt fogjuk majd tartani a kistermelőknek szükségleteit és tehetségeit, mert hiszen a jó

tanácsra, a vezetésre és a segítségre az 1

_2

holdas vagy a még ennél is kisebb szőlősgazdák, az egyszerű, tapasztalatlan, szegény emberek vannak legjobban reászorulva.

Ha a régi, jó módú bortermelő vidékeken járunk, mindenütt csak a filloxera pusztításairól es a külföldről hozzánk származott szőlőbetegségről hallunk siralmas panaszokat. Csendes szomorkodassal regeinek az öregebb szőlősgazdák arról a jo világról, a mikor a filloxera előtti időkben hegyen-völgyön hangos szüreteken örvendeztek a szőlősgazdák a bőséges és jó terméseknek. Az ilyen bánatos visszaemlékezéseknek aztán rendesen az a vege, hogy a ül oxera meg a szőlöbetegségek az okai mindennek. Az újonnan telepitett, rónasagi szőlők gazdai is csak a szőlőbetegségekre panaszkodnak. Pedig hej ! de sok más egyéb baja is van a magyar bortermelésnek.

Mert lám! a filloxera-veszedelmet sok vidék mar valahogyan kiheverte, sok helyen meg épen most buzgólkodnak azon, hogy újra telepítsek az elpusztult szőlőket; azután meg a homoki szőlők is egyre szaporodnak. Az emerikai szőlők s az oltványok, meg a szénkéneggel való gyéritő eljárás már diadalmaskodnak a szörnyű kis ellenségen. A különböző permetezések, meg a műtrágyák s a gondos müveiesmódok pedig egyre jobban védelmezik fáradságunk gyümölcseit más szőlőbetegségek ellen is. Mindezek tehát csak olyan bajok ma már, a melyek ellen szakértelemmel és költséggel lehet védekezni. H°gy azonban a költség kikerüljön, a termelést jövedelmezőbbé kell tenni.

Csakhogy nálunk épen a jövedelmezőség dolga áll mostanában nagyon rosszul. Vegyük csak sorra ennek egyes okait.

Első sorban is itt van mindjárt a hazánkban nem ritka jégverés, a mely az utolsó években sok jó borunkat leszüretelte országszerte. Ha a szorgalmas szőlősgazda 3—4 éven át összetakargatott valamit, az ötödikhatodik esztendő jégverése megint csak elnyeli az iparkodás drága gyümölcseit. E baj ellen nincs más védelem, mint a jégbiztosítás, a mely orvosság megint csak keserű, mert ez uj költség.

Azután ritka esztendő az olyan is, a melyben a termést az ország egyik-másik vidékén *a májusi fagyok meg ne dézsmálnák.

Ezekhez az elemi csapásokhoz járulnak még azok a gazdasági és üzleti bajok is, a melyek országszerte többé-kevésbbé mindenütt érezhetők. Ezek már a termés mennyiségét nem igen veszélyeztetik, hanem nagyon erősen nyomják lefelé az árakat.

Igen nagy baj az, hogy egyenlő minőségű nagyobb borkészleteket az egyes borvidékeken alig lehet beszerezni. Ugyanannak a szőlőnek két egymásutáni évbeli termése épen úgy elüt egymástól, mint két szomszédos gazdának ugyanegy évjáratból voló bora. Már pedig állandó és biztos vevőkre leginkább csak úgy számíthatunk, ha évről-évre lehetőleg egyforma minőségű borkészletet, kellő mennyiségben vagyunk képesek nekik nyújtani.

Gondoljuk csak végig egy-egy magyar szüret lefolyását s még egy csomó termelési hibára, sőt vétekre akadunk.

A mint a szőlősgazda jókor reggel elkezdi a szüretet, a keverten ültetett szőlőfajtákat egymásután hordják együvé a nagy kádakban úgy, a mint jön, reggeltől estig. Azután megtapossák, a tehetősebbek itt-ott szőlőmalmon megzúzzák, sőt — úgy a hogy — ki is préselik. A must aztán a maga emberségéből erjed úgy, a mint azt a pincze hőmérséklete engedi. Már most gondoljuk meg, hogy a különböző fajú szőlőfürtök érettségi foka mennyire eltér egymástól: az egyiknek czukor-