Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-21 / 29. szám
Budapest, 1899. (4) BUDA ÉS VIDÉKÉ tartalma nagyobb, a másiké kisebb ; a korán reggel szedett, hideg szőlőből másképen indul meg az erjedés, mint a délutáni átmelegedett szemekből. A fehér szőlő héjában lévő igen finom, zamatos anyagok a törkölybe kerülnek s értéktelenül, kihasználatlanul pusztulnak el abban azzal a czukorral együtt, a melyet a tökéletlen taposás és sajtolás nem tudott belőle kivonni. Maga a pincze-kezelés legfontosabb munkája, az erjedés, a pincze hőmérséklete szerint egyszer hamarább szűnik meg, máskor meg tovább tart, mint kellene. Vájjon csodálkozhatunk-e azon, ha a kevert fajtájú és különbözőképen érett, hidegen és melegen együvé zagyváit szőlőből kevés és silány minőségű mustot kapunk? Nem természetes-e továbbá, hogy ebből a silány nyers anyagból a tökéletlen erjedés és a későbbi ügyetlen kezelés után, mindenféle betegségnek kitett rossz bort kapunk ? Az eczetesedés, a dohosság, a nyulósodás, a törés és a nehéz derülés és sok más baj ered a hibás szüretelésből és helytelen kezelésből. Aztán, ha e sok veszedelem között mégis csak talál a vevő kedvére való bort, tudnánk-e neki ebből egyforma minőségben még egy pár száz vagy ezer hektoliterrel szolgálni? Bizony még a legnagyobb termelők is alig képesek erre ! Általában a mi borászatunknak a következő fogyatkozásai és hibái vannak : 1. a drága nyersanyagot nagyon hiányosan, rosszul használjuk ki; 2. a gondatlan és hibás kezelés folytán sokkal silányabb minőségű bort tudunk elő- állitani, mint a milyent okszerű műveletekkel előállíthatnánk; 3. borainknak nincs állandó, egyforma minősége és jellege. A legnagyobb baj, a melyből minden kár ered, az, hogy minden szőlősgazda maga szüreteli le szőlőjét s borát maga erjeszti, kezeli és árusítja. Az 1 — 2 holdas szőlősgazdák egyáltalában nem, de még a nagyobbak is csak ritkán rendezhetnek be olyan nagy és költséges présházakat, erjesztő kamarákat, a szüreteléshez és a borkezeléshez szükséges drága gépeket és eszközöket, a milyenekre a fent elősorolt bajok orvoslása végett szükség van. Bizony nem igen tehetik ezt a mi termelőink, különösen nem a kisgazdáink. A kinek egy kis megtakaritott tőkéje volt az jóformán elfogyott a védekezési munkálatokra, meg az újra telepités költségeire, sőt sok szőlősgazda a rossz esztendők alatt adósságba keveredett. A legtöbb termelő tehát sem a maga tőkéjével, sem kölcsönpénzzel nemvál- lalkozhatik nagyobb befektetésekre. Tarthatnak-e maguknak tanult, szakértő borkezelőket, avagy maguk egész idejüket reá fordit- hatják-e a néhány hektoliter bor kezelésére? Bizonyára nem ! Hogyha tehát virágzásra akarjuk emelni borászatunkat, akkor oda kell fejlesztenünk a szüretelést és a borkezelést, hogy az a legnagyobb szakavatottsággal és tökéletességgel végeztessék. Nagy baja még a mi bortermelőinknek az, hogy a bor eladása körül nagyon járatlanok és habár a filloxera pusztításai és a szőlőinket ért más elemi csapások következtében évi bortermésünk mennyisége tetemesen csökkent, sokszor hallunk panaszt a miatt, hogy a termelők nem tudják eladni boraikat, vagy pedig kénytelenek azt olyan áron adni, a hogy azokra épen vevő akad; viszont a fogyasztók meg alig birják a jó bort megfizetni. Mindezeknek a bajoknak megszüntetése vagy lehető orvoslása végett ajánljuk mi különösen a kis és a közép szőlőbirtokosoknak azt, hogy alakítsanak maguk között vidékenként pinczeszövetkezeteket. Nagyon jó volna, ha ennek az egyesülésnek a nagy fontosságát jól eszébe véshetném minden olvasómnak; Pál apostol ékes szavaival szeretnék szólani, hogy mindenkit meggyőzzek arról, milyen nagy erő van az egyesülésben és milyen nagy gyengeség a magános el hagyatottságban! Egy egészen ide vágó rövid kis történet jut eszembe, ez talán felvilágositja azt a nagy gondolatot, a melyet az én egyszerű szavaim nem eléggé fejeznek ki. Egy öreg, sokat tapasztalt gazda halálos ágya mellé hivatta hat felnőtt fiát s aztán hat pálczikát kötött össze jó erősen egy csomóba s egymás után felszólította fiait, hogy törjék ketté az összekötött csomót. Az erőtől duzzadó, edzett legények hiába feszítették meg minden erejüket, nem tudták ketté törni a köteget. Ekkor az öreg szétbontotta a csomót és elhaló erejével egyenként könnyedén eltördelte a pál- czikákat; azután azt az intést hagyta örökül fiaira: „Lássátok, milyen gyengék lesztek, ha széthúztok egymástól és milyen erősek, ha összetartva, egyet akartok !a Úgy vélem, hogy az egyes pálczikákhoz hasonlítanak a mi kis szőlőgazdáink és az erős csomóhoz hasonlítanak a szövetkezett bortermelők. A mi lehetetlen az egyespk gyengeségének, könnyű dolog lesz az egyesült erőnek. E kis füzetnek épen az a föladata, hogy megismertesse az érdeklődő szőlősgazdákkal ezeket a szövetkezeteket, tanácsokat adjon a megalakításra és vezetésre vonatkozólag végre pedig kimutassa, hogy mikópen segítenének a pinczeszövetkezetek a bortermelők égető bajain. Harmincz év múltán. A m. k. Józsefműegyetemen szép ünnepély volt a múlt héten. Azok a mérnökök jöttek találkozóra össze az intézet dísztermében, kik 30 évvel ezelőtt végezték mérnöki tanulmányaikat és most együtt ünnepük a tanári karral annak évfordulóját. Jelen voltak: Czekelius Aurél min. tanácsos, Maurer Vilmos kir. tanácsos Korbuly József máv. főfelügyelő, Bende Andor, Dax Adolf, Harmos Béla, Kugler Mihály, Sztankóczy Mihály, Ul- brich Ármin máv. felügyelők, Brandtweiner Mór ks. o. v. felügyelő, Kund Endre nyug. vasúti felügyelő, Baranyay Géza, Gaál Samu, Hencz Géza, Klenkhart István, Lissák Ármin, Oláh Gábor máv. főmérnökök, Schwendtner József főv. főmérnök, Tóth Mihály, Szeged- város főmérnöke. Popper István, Zelenka Sámuel vállalkozók. Körmendy Gyula, Vecsey Dezső földbirtokosok. Elmaradtak: Bartók Ágost, Bognár Dávid máv. felügyelők, Kuthy Béla, Küpry Károly máv. főmérnökök, Losonczi Dénes kir. mérnök, Toborfy Aladár földbirtokos. Elhaltak: Eckerman Károly, Kopeczky Nándor, Zitterbart Ágost, Dräsche Gusztáv, Gervay János, Mendelényi Gyula, Glück Náthán, Pálmay Alajos, Fodor Gyula, Roller Mátyás. Ä jubilánsok nevében Maurer Vilmos kir. tanácsos beszélt. Mélyen tisztelt tanári kar! „Midőn a hatvanas évek derekán az ország minden részéből Budára sereglettünk, hogy tanulmányainkat a m. k. József-műegyetemen folytassuk és bevégezzük, hazánk igen sötét felhők ültek. De nem sokára a reménység sugára kezdett derülni, majd mindinkább terjedt a világosság : megjött a kiegyezés és bekövetkezett a koronázás nagy napja, melylyel szeretett hazánk szebb jövőnek indult. Ily mozgalmas időkben a honfiúi kebleket az együttes bánat összetartásra, az együttes öröm pedig egyetértésre buzdítja. Menynyivel inkább igy volt ez velünk! Ifjú szivünk romlatlan hevével összetartottunk a közös czél felé törekedve, egyetértettünk meleg barátsággal a jobb jövő reményben, hogy hazánknak derék munkásai lehessünk s annak javát elébbre vihessük. Ez az összetartás, ez az egyetértés nyilatkozik meg a mai napon, midőn 30 éves ünnepét üljük annak, hogy egyetlen műegyetemünk falai körül a küzdelem perondjára léptünk; midőn egyúttal fiatal szivünk önzetlen barátsága nem mindennapi emlékének adózunk ! De e perczben a meleg barátság, mondhatom : testvéri szeretet mellett ott buzog a hála és tisztelet érzése is, melylyel műegyetemünkkel szemben mindig viseltetünk. Ez az érzés fakad ajkaimról, midőn itt megjelent szakfcársaim körében és nevében keresetlen szavakban van szerencsém üdvözölni volt kedves tanárainkat, és a mélyen tisztelt egész műegyetemi tanári kart, kérve a Mindenhatót, hogy Mindnyájukat műegyetemünk felvirágzása érdekében sokáig éltesse !w Erre Dr. Wartha Vince műegyetemi pro- rector ur nagyobbszabásu beszédében felelt, a melyben elsősorban örömet fejezte ki a felett, hogy a műegyetemet 1868/69-ben végzett itt megjelent szaktársak oly meleg érdeklődéssel és hálával emlékeznek meg a műegyetemről és volt tanáraikról, kik közül a műegyetem volt felejthetetlen rectorának, Dr Stoczek Józsefnek, továbbá a szintén elhunyt Vész Ármin és Schnédár József tanároknak, valamint a megérdemelt nyugdíjba vonult Kruspér István tanár urnák érdemeit különösen kiemeli. Örömet fejezi ki továbbá a felett, hogy az itt megjelent szaktársak még mindig melegen őrzik amaz önzetlen barátságot, melyet a műegyetem falai között ifjú szívvel kötöttek. Akkor a tanárok és a hallgatók közt bensőbb volt a viszony s talán komoly törekvésük mellett ennek is köszönhető, hogy az alkotmány visszaállítása után viszonyát önrendelkezés következtében a/, országban fellendült műszaki tevékenységben az úttörők szerepét vihették s a nagy alkotásokban derekasan helyt állhatták. A szaktársak most kiváló állásokat foglalnak el és köszönetét mond azért, hogy itt megjelentek. Ma megváltoztak a viszonyok: a budavári szűk és régi épület, meg a csillag-utczai bérház helyett jelenleg uj nagy épület áll a műszaki tudományok szolgálatára, de ez is szűknek bizonyult s még 6 más házban kellett tan- és rajztermeket bérelni. A tanárok száma is jelentékenyen megszaporodott. Ma a műegyetemi hallgatók száma meghaladja már az 18ü0-at, a mi örvendetes jele annak, hogy hazánk is belépett a culturállamok sorába. De főleg az örvendetes e számban, hogy nemcsak a hallgatók, hanem a szülők is felfogták már az uj idők fordulatát, melyet nagy alkotások jeleznek, mert mig a tudomány egyetem hallgatóinak száma inkább csökken mint emelkedik, addig a műegyetem hallgatóinak száma rohamosan szaporodik. Ismételten meleg köszönetét mond a megjelenteknek figyelmüket s kívánja, hogy őket az isten éltesse, hogy még többször megtarthassák szép összejöveteleiket. A prorector beszédét élénk éljenzéssel fogadták az ünneplők, majd fesztelen társalgásban emlékeztek vissza a múltakra. A volt tanárok közül Khendl Antal, Bielek Miksa, Nagy Dezső és Fölser István voltak jelen. * * * Az ünnepély után a jubilánsok Budapest középitkezéseit tekintették meg. A lipótvárosi Bazilikában Kauser műépítész kalauzolta egykori iskolatársait. Azután megnézték a Parlament és kir. Curiai épületnek belsejét, végül az eskütéri Dunahid építkezéseit. Itt is egy volt iskolatársuk C/ekelius Aurél ministeri tanácsos mutatta be a hid tervezeteit. Különös figyelmet keltettek a csuklós szerkezetű hidoszlopok és a merevített tartók ingaszerü rögzítése. Azután a hidlánczok uj szerkezetű, teljes biztosságot nyújtó lehorgonyzását tekintették meg, mely részben már össze van állítva. Este a Royalban bankett volt, hol mérnöki karnak nestorai családjaikkal részt vettek. Itt konstatáltatok, hogy a 29 élő kollega közül 3 nőtlen, 4 özvegy, 22 nős. Ezeknek van 40 fiú, 35 leány gyermekük és 5 unokájuk.
