Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-01-21 / 3. szám

Budapest, 1899. (4.) BUDA és VIDE K E Január 21. stb. községeket, hol a boldog emlékű gróf az erény alapítványt tette, az akadémia elnöksé­gét, a nemzeti szinház igazgatóját, a főpolgár­mestert szintén megkeresi, hogy a nagynevű emberbarát méltó emlékének emeléséhez hozzá­járuljon. A bizottság gróf Karácsonyi Jenővel közölni fogja megállapodásait. Gyógykovácsi czimet a polgári életben senki nem viselhet. — E czim kizárólag a közös hadseregnél és honvédségnél használható. A magy. kir. belügyminiszter 1898. évi 3408. számú határozata. Cs. vármegye közön­ségének. A vármegye alispánjának 1898. évi április hó 4-én 52/kih. szám alatt kelt másod­fokú ítélete, mely szerint a cs—i járás szolga- birája által hozott első fokú ítélet helyben­hagyásával P. János cs—i lakos, kovácsmester, 1-ször, állatorvosi gyakorlat üzletszerű folytatása miatt az 1888. évi VII. törvényczikk 123. §-a és 153. §-ának e) pontja alapján 20 forint pénz- büntetésben , nem fizethetés esetén 2 napi el-, zárásban; — 2-szór gyógykovácsi czim jogo­sulatlan használata miatt az 1879. XL. törvény­czikk 45. §-a alapján 20 forint pénzbüntetésben, behajthatlanság esetén még 2 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében márasztaltatott el; az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: az első sorban említett ki­hágásra vonatkozó része a földmivelésügyi miniszter ur elhatározásához képest feloldatik és az első fokú hatóság annak megállapítása czéljából, hogy panaszlott az állatorvosi gyakor­latot Üzletszerűen folytatta-e, szabályszerű uj tárgyalás megtartására és a kifejtendőkhöz ké­pest megfelelő uj ítélet hozatalára utasittatik, a mi a kbtv. 45. §-a alapján történt elmarasz­talást illeti, a másodfokú ítéletnek ezen része helybenhagyatik, mert a „gyógykovács“ czim kizárólag a cs. és kir. közös hadseregnél és a m. kir. honvédségnél van használatban és ezt azon egyének viselhetik, a kik tényleges katonai szolgálatuk közben a bécsi cs. és kir. katonai állatgyógyintézetben, vagy a budapesti m. kir. állatorvosi akadémián rendszeresített gyógy­kovácsi tanfolyamot sikerrel elvégezték és az erről szóló bizonyítvány alapján katonai gyógy­kovácsokká kineveztettek. — A polgári életben e gyógykovácsi czim nem létezik és ezt azok az egyének sem használhatják, kik megelőzőleg katonai gyógykovácsok voltak, mert gyógy­kovácsi tanfolyam elvégzése alapján szerzett bizonyítvány nekik erre ép oly kevéssé ad jogot, mint az állatorvosi gyakorlat űzésire, amennyi­ben a bizonyítvány szövege szerint annak tu­lajdonosa csak arra nyert jogot, hogy „bármely patkoló kovács üzletet bármikor önállóan fel­állíthasson és űzhessen.“ A gyaogjáró elfoglalása. A pénzügyi oszt ily tudvalevőleg a gya­logjáró elfoglalására uj díjjegyzéket állapított meg, a melyben a mostani árakat tetemesen fölemeli. Az ügyosztály a kávéház előtt elfog­lalt területért nagyobb bért kívánt megállapítani, mint a vendéglő előtt. A pénzügyi bizottság Sereghy Zoltán dr. jegyző előadása alapján tárgyalta a javaslatot s egyhangúlag kimondotta, hogy a kávéház és vendéglő előtt egységes árakat állapit meg Hosszasan vitatkoztak a fölött, hogy a kávéházakra javasolt nagyobb összeget, vagy a vendéglősök kisebb összegét alkalmazzák. A bizottság többsége a nagyobb összeget fogadta el. A járdafoglalási dijak tehát a bizottság megállapítása szerint négyszögméte- renkint a következő: I kerület: Disz-tér és Tárnok-utcza 185 kr, Szentháromság-utcza 160 kr, Krisztina-tér, Alagut-utcza 185 kr, Krisztina-körut 150 kr, Logody-utcza 100 kr, Döbrentey-utcza 160 kr, Egyház-tér 150 kr, Szarvas-tér, Fehérsas-utcza, Virág Benedek-utcza és Fehérvári-ut 100 kr. II. kerület : Lánczhid-tér 325 krajczar, egyebütt 185 kr. III. kerületben 60 kr. Örülünk, hogy a székes főváros igyekezik a járda foglalás értelmét világosabbá tenni. Bizony nagyon nehéz ügy ez. A folyamodók­nak sok ügyébe-bajába kerül, inig elintéződik egy ilyen kérvény. A jognak és méltányosság­nak kell itt irányadónak lenni s az elintézés ne fenekeljen a különféle hivatalokban. Hamis munkakönyvek és pecsétek. Budán és vidékén annyi gyáros, földbirto­kos és munkaadó van, hogy érdemesnek talál­tuk ennek a czikknek közzé tételét, mi a vissza­éléseket mutatja be és sorolja fel. Gyakorlatban a gonosztevők, szélhámosok stb. leggyakrabban a munkaadók bizonyítványát I s az ezen bizonyítványokat láttamozó hatóság- pecsétjének hamisítását űzik. Ezeknél első sorban jegyezzük meg, hogy a távolabb fekvő és az országban több hasonló névvel biró községek pecsétjét hamisítják a go­nosztevők nagy előszeretettel, mert részben azt hiszik, hogy az, a kinek az okmányt bemutat­ják, a távolság miatt nem ösmeri az illető köz­ség pecsétjét, részben pedig arra számítanak, hogy p. o. ők nem Zíorsod-Mező-Keresztest, hanem i?z7mr-Mező-Keresztest értették. Épen ily czéllal készülnek az általános nevű magánosok vagy vállalatok hamis pecsétjei is, p. o. Szabó János vaskereskedése Szt.-Miklóson. Szabó János nevű vaskereskedő, valamint Szt.-Miklós község tuczat számra van az országban. I ö Az ily hamis pecsét megszerzése pénzbe kerül s nem csak egy alkalomra készül, tehát a csavargó gazember előtt kiváló becscsel bír, azért igyekszik azt magánál jól megőrizni. Rendszerint a kabátgallér hátsó, kemény ré­szébe, a nadrág előnyilásának, vagy alsó részé­nek szegélyébe var.rva, esetleg a csizmaszár bélésébe rejtve helyezi el. A bélyegfesték megszerzése sem ad sok gondot, mert e czélra szükség esetén elegendő a mindenütt kapható fekete olajfesték, ténta alja, sőt czipő és kocsikenő is ; de modern bélyeg­festéket is lehet bármely városkában kapni. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a mely hamis pecsétet használó egyén valódi bélyeg­festéket hord magával, azt majdnem kivétel nélkül czipő fény máz-dobozban tartja elrejtve. Azért a csavargók személymotozásánál jó az ilyen dobozra figyelemmel lenni, mert ha abban fénymáz helyett festéket találunk, a hamis pecsétnyomónak is a megmotozott egyénnél kell lenni. A hamis pecsétek és bizonyítványok az igazi csavargók legjobb támaszai. Ezek sokszor nemcsak a büntetéstől védik meg az illetőt, hanem nem ritkán nevezetes bűntényekkel kap­csolatosak'. Állást, szolgálatot szereznek a csa­vargónak, melyet csak azért igyekezett elnyerni, hogy a szolgálat adójánál a tervezett bűntényt végrehajthassa. Néha az alibi igazolására is jók a hamis bizonyítványok. Ha a bűntény elkövetése után sikerül a tettesnek csak rövid ideig is szabadon maradni, első teendője, hogy magának hamis bizonyítványt szerezzen, mely azt igazolja, hogy a bűntény elkövetésének idején itt, vagy amott — természetesen jó távol — mint becsületes cseléd, vagy munkás működött. Ha aztán gyanú alapján letartóztatják, arczátlanul előmutatja igazolványát s akad nem egy közbiztonsági közeg, sőt hivatalnok is, a ki ezzel jóhiszemü- leg megelégszik. Ily esetben az okmány alapo­san átvizsgálandó s ha az ember iránt legki­sebb gyanú merülne is föl, a puszta látszattal megelégedni soha sem szabad. Hasonló esetben a tapasztalt tisztviselőre nézve legfontosabb gyanuok az, ha tudja, hogy valódi csavargóval, nem pedig ideiglenesen munka nélkül levő, különben becsületes, szegény ördöggel van dolga. A gonosztevők közé sorol­ható hivatásos csavargót könnyen felismerheti az, a ki nehány ily akasztófavirágot már ala­posan tanulmányozott. Az igazi csavargónak föllépése, viselkedése, kinézése, a munkától meg"nem kérgesedéit kezei s a körülötte terjengő sajátságos bűz oly határozott, félreismerhetlen jelleget kölcsönöznek neki, hogy össze nem téveszthető a saját hibáján kívül egy ideig valóban foglalkozás nélkül volt emberrel. Hamisítás gyanúja merül fel akkor is, ha a munkakönyvben igazolt foglalkozások nagyon különböző természetűek és ha a munkakönyvbe bevezeti s állítólag a delikvens által látogatott helyek között nines meg a földrajzi összefüggés. A csavargó ugyanis nem mindig válogathatja meg, hogy milyen helynevet és munkanemet hamisittasson a könyvébe, hanem azzal kell megelégednie, a milyenre a hamisítónak éppen megfelelő hamis pecsétje van. Nagyon czélszerü | ha ilyen esetben egy térképet veszünk elő s azon a csavargó igazolványában jelzett helysé­geket vonalakkal összekötjük. Ilyformán nem ritkán igen furcsa czikk-czakkos útirány fog előtünni. Ekkor a csavargó felhívandó, hogy követett utjának irányát emlékezetből mondja el. Ha tényleg járt azokon a helyeken, akkor el tudja mondani, de ha nem járt, akkor nem ; és ez esetben az igazolvány vagy hamisított, vagy pedig lopott. Ez az eljárás már gyakrabban kipróbált módszer a közveszélyes csavargók leleplezésére s gyakran rögtöni vallomásra kész teti az illetőt. Tessék csak néhányszor megpróbálni ! A pecsétek hibás kiáltása, p. o. egyes megfordított betűk : N helyett vagy A4 vagy6’ helyett S', magukban véve még nem gyanúsak, mert nem egyszer találunk tökéletesebben kiál­lított hamis pecsétnyomót, mint némely kisebb község elöljáróságának a valódi pecsétnyomója. Az azonban már mindig kétséget kelt, ha egy jelentéktelen kis községnek a neve közelebbi földrajzi meghatározás nélkül fordul elő a pe­cséten. Nagyvárad város polgármestere ugyanis nem fogja hivatalos pecsétjen a város neve mellett még a vármegye nevét is bevésetni, mert föltételezni kell, hogy Nagyvárad földrajzi fekvését minden művelt ember ösmeri; de Da- rócz község pecsétjén az elöljáróság mindig föl­tünteti, hogy : Lénává-Darócz, Banyi-Darócz, AAgy-Darócz stb. s azonkívül még: Borsod megye vagy Nográd■ megye, hogy a falu, az országban jelentékeny számmal levő Darócz nevű helységektől megkülönböztethető legyen. Ha tehát p. o. Borsod vármegyei Lénárd-Darócz község pecsétjén ez a közeleobi meghatározás hiányzik, akkor legalább is valószínü, hogy a pecsét hamisított. Ha a munkaadó által kiállított bizonyít­vány s az arra rávezetett hatósági záradék ngyanegy kézírásból látszik eredni, ; lekor úgy az okmány, mint a pecsét- is hamisított gyanú­jában áll s tüzetesebb megvizsgálást igényel. A pecsétnyomó anyagából is lehet sze rezni némi támpontot annak hamis vagy valódi voltára, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a pecséthamisitók úgyszólván soha sem használ­nak érczet, mert ennek kidolgozása nagyobb nehézséggel jár. Meg kell emlékeznem még a marhajária­tok, különösen pedig a l der elek ham's fásáról, melyek minálunk, kiváltképen a dehi.léken, a hol a lólopások igen gyakoriak, még sokkal sűrűbben fordulnak elő, mint másnemű okmá­nyok hamisításai. Tudok rá saját gyakorlatom­ból esetet, hogy egy kicsapott jegyzősegéd, egy délvidéki városban, országos vásá;ok alkal­mával, valóságos irodát tartott a h< mis marha­levelek — illetve hamis lólevelek gyártására. Ezen, az Alduna mentén elterülő csendőr sza­kaszparancsnokság felügyeleti körletét behálózó lótolvajbanda, hosszú ideig garázdálkodott a nél­kül, hogy nyomára lehetett volna jönni, mig végre egy tudtommal még mindig szolgáló ve­terán csendőr őrmester odaadó buzgalmának sikerült vásár alkalmával, a hamisítót egy város­széli kocsma félreeső szobájában, munka köz­ben meglepni s ezen a réven a bandának több embereit is rövid idő alatt kézrekeriteni. Az ex jegyzősegéd a lopott lovak ért-éké­

Next

/
Oldalképek
Tartalom