Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-06-01 / 16. szám
Budapest, 1899. VIII. évfolyam 16. szám. Junius 1. (Szent János hava.) KIAD Ó lEaiI’V", hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Hazai ásványvizeket igyunk!!! (Levél a szerkesztőhöz.) Szeretett magyar hazánkat az Ur Isten megáldotta minden jóval. Egyéb javak között fontos földi jó az ásványvíz. Sehol a világon annyi jó ásványvíz nincsen, mint Magyarországon és bizony nem is drágák, és mégis a sokféle, sok- izü szódavízzel gyilkoljuk magunkat. A legtöbb szódavíz — tisztelet a kivételnek — ártalmas s mióta a szódavíz-gyárosok kartelbe léptek, az elárusító és fogyasztó egyaránt drágán fizeti. Szívesen venném szerkesztő úrtól, ha a budaiak jól felfogott érdekében szaktekintélyekkel érintkeznék s elfogadható szódavizet ajánlana vagy alkalmat adna rá, hogy a szódavíz-gyárosok magukat ajánlanák. A szódával számtalan szerencsétlenség történik, ha elpattan, sokszor a csaposlegény kezébe is kárt tesz és mégis minden gyermeknek a kezébe adják. A szódavíz- gyárosok kartel ja a közönséget is sújtja, de legelső sorban a vendéglős-ipart, a mely úgy is mindenféle módon meg van terhelve, különösen itt Budán. Lépjen a közönség kariéiba és fogadja meg, hogy csak természetes ásványvizeket iszik. Ezzel az elhatározással hazai fürdő-ügyünket is emelné, melyhez hozzájárulni minden jó hazafinak a kötelessége. Sztrájkoljunk a szódavíz ellen és igyunk magyar savanyú- vizeket. Ezt a czikket küldötte be hozzánk közlés végett egy tekintélyes polgártársunk s miután a „Buda és Vidéké“-nek az az elve, hogy kiad minden beküldött közérdekű dolgot, ez is megjelent s alább adjuk az ellenvéleményt is, a magántermészetű és nyilvánosságra nem való részek elhagyásával. A „Buda és Vidéke“ a maga nézeteit, elveit kimondja bátran és nem ejti el kibontott zászlaját, melyre a magyar beszéd, magyar szellem és magyar gondolkodáson kívül Buda és vidéke érdekei vannak Írva. Anyagi károk, per, megfélemlítés, a népszerűség koczkáztatása annál kevésbbé rémít el, mert Széchenyi István nyomdokait követem és követni fogom a kortes erőszakok daczára. Számtalan czikket Írtam a hazai fürdők és hazai ásványvizek mellett s lelkesítettem ennek a nagy nemzetgazdasági kincsnek kiaknázására s szívesen ismerem el az É d e s k u t h y, s M a 11 o n i & WilleMegjelenik havonként háromszor. SZBEZESZTÖSÉG Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 8 korona. I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és’jközleményet ide kérjük küldeni. czég érdemeit, akár hirdet, akár nem. Ez az ő egyéni szabadságuk, valamint a többi hazai fürdőknek és ásványvizeknek. Ha akármennyi szódaviz-gyáros venné is igénybe a „Buda és Vidéke“ hirdetési rovatát, akkor sem tartanám a szódavizet oly egészséges italnak, mint az ásványvizeket. Nekünk magunknak Budán itt van a Margit-szigeti üdítő vizünk s most itt van a Lukács-fürdő kristályvize. Ez a két viz is olyan, hogy a szódát mindenki nélkülözheti. A vendéglői fogyasztásra alapítják a szódavíz jogosultságát. Ez ingatag alap. A ki ásványvizes bort iszik, találhat olyan vizeket, melyek vagy olyan olcsók mint a szódavizes „spritzer“ (lefordithatlan), vagy kevéssel drágább, de egészségesebb s megérdemlik azt, hogy a közönség a szóda ellen sztrájkoljon . . . Nem vagyok beavatva a szódakészitésbe s a szódához úgy szólhatok csak, mint fogyasztó s a többi fogyasztó véleményéből ítélek. A szóda izgat, főfájást okoz. Mi van benne, én nem tudom, de az állandó szódaviz-ivók idegpetyhüdtségéről sokat hallottam s rossz hatását tapasztaltam. A mit Isten teremt, az ásványvíz, sokkal tökéletesebb, mint a mit ember termel és gyárt. A jó Isten áldásával, a savanyú- vizekkel sem W agner, W e r n er és Schleicher, sem Millacher és W agner s a többi igen tisztelt szódavíz- gyártó urak nem versenyezhetnek. E tekintetben az emberi verseny kizárt. Nem kételkedem én a közegészségügyi tanács s a hatósági vegyészeti hivatalok jóhiszeműségében és bölcseségében, de soha nem olvastam, hogy a tudós orvosok a szódavizet ajánlják. A ki egészségére vigyáz, olyan ember szódavizet nem iszik; engem is sokan szólítottak meg orvos-barátaim érte, még ha bor nélkül ittam is. Jó lelkiismerettel ajánlhatom, hogy a legtisztább szódavizet se igya senki. Megvallom, hogy mikor a múlt számban szódavizellenes czikket kiadtam, nem gondoltam sem Millacher és Wagner, sem Schleicher és társai urakra. Mikor közérdekről van szó, nem gondolok én magánosok érdekeire. Budapesten is van talán húsz szódaviz-gyár, de lakik 600,000 ember . . . Ezeknek az érdeke, egészsége fontosabb, mint húsz czégé, akár pártolói, akár hirdetői, akár előfizetői lapomnak. A czikkben a czikkiró enyhébben gondolkodott, mint én s tisztelet a kivételeknek kifejezést használt s szódavíz-ajánlást kért, vagy hogy a szódavíz- gyárosok ajánlják magokat, t i az olyan szódavíz-gyárosok, kik szódavizüket egészségesnek hiszik. A tisztelet a kivételeknek alatt nem értették magokat Millacher és Wagner és Schleicher és társai urak . . . s levelet Írtak nekem. Millacher és Wagner uraknak előbb német nyelven, de felszólításomra magyarul is megirt levelök tisztán magánügy, ép úgy mint Schleicher és társai levelének utolsó része. Ezeket nem közlöm, de közlöm Schleicher és társai urak levelét egész a magánrészig, elhallgatva a velem szemközt kifejezett, kartelt. „Első Budai szikviz-gycír Wagner, Werner és Schleicher. A »Buda és Vidéke« tek. szerkesztőségének Budapest. Becses lapjának e hó 15-iki számában „Hazai ásványvizek“ czim alatt megjelent czikkére következőket bátorkodom megjegyezni: A szódavíz, ha az a miniszteri rendeletnek megfelelően készíttetik, nem csak hogy nem ártalmas, hanem elismert kellemes üdítő-ital s sok esetben még betegnek is rendelik. A kérdéses czikk Írójának abban sincs igaza, hogy a gyárosok kartelbe lépésük folytán a szódavizet az elárusítóval drágán megfizettetik : 1. mert számos budapesti gyárat tudnék felsorolni, a mely nincs benne a kartelnek elnevezett egyesületben, és 2. mert a viszont-eladó a szódavizet házhoz szállítva üvegenként most is csak oly potom 2, azaz kettő krajczárral fizeti, — Bécsben négy krajczárért kapja az ismét-eladó — mint akkor, midőn a kartelnek elnevezett egyesület még nem létezett. A mi pedig a dolog lényegét illeti, határozottan merem állítani, hogy nincs értelmes ember, a ki félreértené a kérdéses czikk azon passzusát, melyben elfogadható szódavíz-ajánlásról van szó. A czikk Írója — úgy látszik — csak közönséges, többet erővel mint értelmiséggel hirdetések után hajhászó ügynök, mert különben tudnia kellene, hogy jó bornak nem kell czégér és hogy nem mindig jó is szokott lenni az az áru, a mely a közönségnek nagy hangon reklámokkal feloktrojaltatik stb.“ Nem fűzök magyarázatokat ehez a levélhez. Értse ki-ki úgy, a hogy akarja. Én SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA.
