Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-06-01 / 16. szám
2 BUDA ÉS VIDÉKE Budapest, 1899. megyek a magam utján tovább s magánérdekeknél szentebbnek tartom a közönség érdekét s nem fogom elismerni, hogy az Isten teremtette ásványvíznél a szódavíz egészségesebb. Ám rendeljék az orvosok betegeiknek és tartsák vendéglőkben, fo- gyaszsza a közönség, csak azt mondom, ha már minden áron szódavizet isznak némelyek Budán, pártolják a budai ipart s igyanak olyan szódavizet, mely Budán készül s legtisztább utón és elég igyekezettel készül — a Schleicher és társai s M i 11 a c h e r és Wagner szódavizét. Ha a toledói ember valakit leszúr, szúrja le toledói tőrrel. A kartelra a vendéglősök a koronatanúk s még e mellett az a panasz is felmerül, hogy a vendéglősök a szódavíz- gyárosok legmostohább gyermekei s a kiszolgálásban az utolsók. Most már térjünk ismét a nemzet- gazdaságra, miután a szódavíz egészség- ügyi szempontból meg nem nyugtat. Nemcsak a székesfővárosban, de az egész i országban el van terjedve a szódavíz az | ásványvíz-fogyasztás rovására. Fogyasztják, pedig lenézik, hisz a magyar ember zsidóviznek hívja. Az ásványvíz-fogyasztásra nagy hátrány a szódavíz s ha nem másért, az ásvánv- vizek népszerűsítéséért is hazafias kötelesség a szódavíz kiküszöbölé s e s az ásványvizek fogyasztása. Hiszen Werner Adolf maga is savanyuvizeket terjeszt s bár nálam nem hirdeti a savanyú- vizeit, a legmelegebben ajánlom. Nekem kedves vesszőparipám az, hogy a hazai ásványvizek terjedjenek s a terjesztés egyetlen fegyvere a sztrájk a szódavíz ellen, nemcsak a székesfővárosban, de az egész országban. Ha a hazai fürdők és ásványvizek terjednek és virágoznak, nem törődöm vele, ha engem akármilyen anyagi baleset ér. Ha hirdetnek elfogadom, de ha nem hirdetnek is, lelkesítek a mellett, hogy igyunk hazai ásványvizeket és ne z s i d ó v i z e t. A szódavíz-sztrájk nem nehéz és azt hiszem, felébred annyira a hazafiság, hogy a hazai ásványvizek kiszorítják a „zsidóvizet“, mint a hogy a magyar paraszt titulálja. Hívják ezt különben szükség- víznek is. De fedezze ezt fel a „Ny e 1 v ő r“. Egyet még mondhatok: Náczi köpésé- nek. A kinek az olcsó savanyuviz is drága, igyék bort tiszta vízzel, de hát legfeljebb egy-két kraiczár a különbség, ha jó sa- vanyuvizet iszik. Házi fogyasztásnál pedig a savanyuviz, vagy pl. a Margit-szigeti üditőviz olcsóbb a szódavíznél. Egy üveg szódavíz 4 krajczár. A Margit-szigeti üditőviz kis üvege 8 kr., egyéb savanyuvizből fél liter 12—16 kr. s felér 4 üveg szódavízzel. Kellemesebb, egészségesebb, és nincs sa- vanyuviz-kartel, de van verseny s vendéglős és fogyasztó azt választhatja, a mi előnyösebb, akár hirdet a forrás a „Buda és Vidéké*-ben, akár nem. Igyunk hazai savanyuvizeket. Legközelebb a szódavízről orvosi véleményt közlünk. Addig is éljen az országos szódavíz-sztrájk. Erdélyi Gyula. Kőnyomatos theologia. Szép Budapestünk utczái most nap-nap után ünnepi díszt öltenek: fehér ruhás leánykák — mennek a bérmáláshoz. Ennél kedvesebb látványosságot csak az élvezhetne, aki bele tudna látni ez ártatlan gyermekek örömtől, reménységtől izgatott leikébe; amely érzésekben ölel a költészet a prózával: vájjon milyen ajándékot hoz a Szentlélek Űr Isten s milyet a — bérmaszülők ? Ilyenkor a lapok hűségesen közük a bérmáló ünnepségek leírását, és ez nagyon helyes. A tudósítást a kőnyomatosból veszik, ez is helyes. De az már nem helyes, mikor a kőnyomatos arabusul beszél, mikor a kőnyomatos nem tud arabusul; mikor a kőnyomatos fölcsap theologusnak, mikor nem ért hajdú mesterségéhez, a harangöntéshez. Ugyanis múlt szombaton bérmálás volt a Józsefvárosban. A herczegprimás betegeskedett és ezért a bérmálás szentségét Boltizár József fölszentelt püspök osztogatta Kanovics Béla Mór apátplébánossal. Mi ugyan a józsefvárosi plébánost olyan derék embernek ismerjük, hogy a Szentlelek Úristen szívesen közlekednék az ő lelkén keresztül a bérmálandó gyermekekkel; de hát Kanovics Béla ez idő szerint még nem püspök, a bérmálást pedig a katholikus eklézsia szerint csak a püspök szolgáltatja ki. Már most azon sem csodálkozunk hogy a kőnyomatos nem tud arabusul; azon sem, hogy a napilapok hűségesen mind Kanovicscsal bér- máltattak a Józsefvárosban: — de már azon csodálkozunk, hogy egy keresztény közlöny, az > Alkotmány« is fölszenteli Kanovicsot püspökké és megirigyeli a hajdú kenyerét, aki tudvalevőleg a harangöntésből majdnem éhen veszett. Jelentés a Budai jótékony nőegylet működéséről 1898-ik évben. Tisztelt közgyűlés ! Az alapszabályok 12. §-a értelmében bátorkodtunk a tisztelt egyleti tagokat a mai napon tartandó évi rendes közgyűlésre összehívni. Mindenekelőtt van szerencsénk sz 1898-ik évről szóló számadást előterjeszteni, mely szám- vevőségileg megvizsgáltatván, helyesnek találtatott. E számadás szerint bevételeink voltak.................. 11527 frt 02 kr. kiadásaink pedig............... 11190 » 40 » voltak s igy 1898. decz 31-én 336 trt 72 kr. pénztári maradvány mutatkozott. A bevételek nagyobbrészt a tulajdonunkat képező házak jövedelméből s tőkéink kamataiból kerültek ki. Kiemelendőnek tartjuk azonban, hogy a múlt évek példájára a székesfőváros tisztelt hatósága a szegények segélyezésére irányuló működésűnket 500 frttal öregbítette, az általunk fenntartott várbeli és vízivárosi óvodák költségeihez pedig 600 forinttal járult. Áttérve működésűnk egyes ágazataira, a következőket van szerencsénk tisztelettel jelenteni]: a) AzAttila-utczai női ápoldát illetőleg — Az ápoldában elhelyezett aggnők száma 24— 26 közt váltakozott. Az ápolda teljes fenntartása a lefolyt 1898. évben 3561 forint 72 kr.-ba került. — Tekintetbe véve, hogy 26 elaggott s majdnem teljesen munka- képtelen nő mellett a gondozás, ellátás és rendbentartás czéljából még 4 személy ellátása szükséges, kik még a főzést, fűtést és tisztántartást is eszközük, a fenti összeg magasnak nem mondható, mert egy személyre körülbelül 137 forint esik. mi figyelembe véve az élelmi czikkek és egyéb anyagok drágaságát, csak a legnagyobb gazdálkodás mellett volt elérhető. Ágvalapitványaink azonban legnagyobb részt még a távol múltból származván, egyenként csak 1000 — 1000 frt tőkét képviselnek, melynek kamatjai 45—50 frtra rúgnak s igy kénytelen az egylet az egyes alafásoknál mutatkozó nagy hiányt egyéb jövedelméből pótolni. Az újabb alapítványok a megváltozott viszonyoknak megfelelőleg már nagyobb tőkében lettek megállapítva. — így az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár 1896. évben tett 2 alapítványa már 3000—3000 frttal, a László- féle alapítvány 2700 forinttal s a Karácsonyi- alapítvány, mely évi részletekben tétetik folyóvá, 3650 frtról fog szólani. b) Az egylet által fenntartott óvodák, az egyik a várban, úri-uteza 38. sz. alatt, a másik a Vízivárosban a csalogánv- utczai 14 sz. alatt léteznek. Fenntartásuk — a saját, házainkban levő helyiségeket csak minimális árban véve fel — a lefolyt évben 2297 frt 59 kr. költséget okoztak s miután tandijak fejében csak 425 forint 72 kr. folyt be, a túlkiadás 1871 frt 87 krban jelentkezett. E tulkiadást már nem volnánk képesek egyéb jótékony czéljaink veszélyeztetése nélkül jövedelmeinkből pótolni s igy az óvodák további fenntartása csakis úgy volt lehetséges, hogy a tisztelt székes-fővárosi hatóság már néhány év óta, s igy 1898. évben is 300—300 forint, összesen tehát 600 frttal segélyezte. Kétségtelen, hogy ez óvodák fenntartása által a fővárosi házi pénztárt nagy kiadások alól mentjük fel s igy reményeljük, hogy a székes-főváros a segélyt a jövőben sem fogja megtagadni, mert a fedezetlen hiány még úgy is évi 1200 frtra rúg. c) Szegények segélyezése — E czélra a lefolyt évben 2700 frt 50 krt fordítottunk. — Ez összeg önmagában csekély s nem áll arányban a szegények azon nagy számával, melylyel éppen a főváros jobbparti részeiben találkozunk. De hozzávetve azokat az összegeket, melyekkel egyleti tagjaink enyhítettek a szükölködők helyzetén, mégis igen sok esetben segíthettünk a nyomoron s igen sok esetben száríthattuk a szerencsétlenek könveit Édes örömmel tennénk többet e téren, de egyrészt az ápolda és az óvodák fentjelzett hiányai, másrészt bevételeink korlátozott ösz- szege, végre a házaink után fizetett adók, illetékek, vízvezeték és fenntartási költségek, melyek a lefolyt évben 2594 forint 85 krra rúgtak, ebben legnagyobb sajnálatunkra akadályoznak. Megjegyezzük azonban hálás köszönettel, hogy a székes-főváros tisztelt hatósága jótékony czéljaink előmozdítására a múlt évben is 500 forintot engedélyezett. d) Az egyleti vagyon leltára, — melyet szerencsénk van ezennel bemutatni, az egylet tulajdonát képező 3 ingatlanságon felül 90,512 frt 93 kr vagyont tüntet fel. — Összehasonlítván ezt az ezelőtt két évvel 1897-ben felvett vagyonleltárral, mely szerint a vagyon 85,157 frt. 58 kr. volt, a többlet 5355 frt 35 krban jelentkezik. Ez örvendetes szaporulat a következőkben találja magyarázatát: 1. Kászony-Jakab falvi László László ur egy ágyalapitványt tett s annak javára értékpapírokban névértékben letett 2700.— Ugyanaz egy szándékolt miseala- pitvánvra letett ................................. 600.— 2. Gróf Karácsonyi Jenő ur ő Nagyméltósága, egyetemben a nagymlts. m. kir. belügyminiszter úrral, az édes atya néhai gróf Karácsonyi Guidó- féle 100,000 írtos jótékony alapítványból felújította a Marczibányi-féle alapítványt, mely most a »Marczibányi- Karácsonyi« nevet viselendi. E czélra 3650 frt lett engedélyezve. Ebből I. és II. részletként 600 frt és 500 írt utalványoztatott, mely takarékpénztári könyvecskére van elhelyezve........... 1100.— Áz évről-évre kiutalványozandó összegek ekként összesitvén, az utolsó részlet fizetése után az alapítványi oklevél fog kiállíttatni.
