Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-05-11 / 14. szám
Budapest, 1899. (2) BUDA és V 1 D E K E Máius 1 1. együtt, szolgák fizetése, kertészet, erdészet, istálló; d) méntelep. S az egészen pontos számadásból ki fog tűnni, hogy birtokod javítására s a te méltóságos személyed szükségleteire mennyi marad. Valamint az is ki fog tűnni, hogy egyik-másik szakban mily reductiók teendők. NB. Aztán, az Isten szerelmére ! Csak ne ham árkod va, rohamosan tégy változásokat, reformokat, — hanem csak szé- pen-lassan! 3. Idődet úgy oszd be, hogy az esztendő egy részét a közjónak, egyet saját hasznodra, s végre egyrészét barátid s kedvteléseid számára fordíthasd. a) A k ö z'j ó. Tudásod, ismereteid szedd jó rendbe, tanulmányozd az idegen alkotmányokat, tanulj angolul, ez jó szolgálatára lesz egy olyan gépésznek mint a milyen te vagy. Hivataloskodol-e vagy nem, az egyre megy. Annál inkább, mert oly sokan vannak, kik csak hivatalt, czimet s fizetést akarnak — de épen nem szolgálnak, azaz nem tesznek semmi szolgálatot mindezért, és megfordítva. Én például nem teszek-e szolgálatot hazámnak? Az ember mindenütt, de különösen hazánkban minden helyzetben hasznos szolgálatot tehet a közjónak, csak ne a szánkban legyen a szivünk s erényünk, de a keblünkben. Egyébiránt excellens csak saját erejéből lehet az ember, s nem pedig ha egy harmadik excellentiássá nevezi ki. Lenni kell s nem látszani! b) Saját hasznod. Ismétlem, csinálj rendszert. Hagyd inkább a legjobb földedet is műveletlen — mellőzz minden újítást, minden kísérletet, ha ezer százalékkal kecsegtetne is — mintsem egészen pénz nélkül maradj. Készíts 20 évre szóló tervet, s ne kezdjél addig semmit, mig a szükséges pénz a zsebedben nincs. De e részben úgy is e tárgyban még sok megbeszélni valónk lesz egymással. c) Barátaid s élvezeteid. dotázunk, saját termésű* borunk mellett: mienk a vasárnap, nem dolgozunk semmit. Szerdán délután kijönnek a klubból a jó pajtások, kergetjük a pagátot, fölmelegitjük a magyaros vacsoránál a régi jó és rossz időket; — aztán hétköznap itt vannak a szőlőmunkások (mind régi betanított híveim) lehet velők okos dolgokról beszélni. A verandánk eresze alatt egy fülemilepár rakott fészket, négy kis fiókja csipog már benne : az anya hordja nekik a táplálékot, nem félve tőlünk, kik ott ülünk a fészkével szemben, étkezve, beszélgetve ; a him az alatt a májusfa alján csetteg. Ezek is a házhoz tartoznak. Korán reggel vagy én kelek elébb, vagy a kis unokám; a melyik elébb kel, megvárja a másikat a reggelizésnél s a tejmaradékot együtt odavisszük a kis tengeri malaczoknak, a kik már ugyan ojojóznak érte. Aztán elmegyünk érett fügét meg szőlőt keresni. Az alatt megjönnek a lapok. Azokat végig olvasom. Aztán leülök az Íróasztalomhoz. Ezen a kis asztalon irtani én meg, a Magyar Nábobtól elkezdve, a regényeimet. Itt is ketten vagyunk : én- meg az Íróasztal. Elő lény ez már, a ki beszél velem. Hanem aztán, a mint a nap-planéta közeledik a kánikula felé, kezd fogyni a társaság. A képviselőház szünetel, s azzal a tarokk-komMilyen nagy a mindenség, mily távol van Syrius, de még Rio-Janiro is mily messze van ! S a parányi ember még is meghatározza a csillagok járását, s lábát oda teszi a világ minden részébe, és te kedves barátom még Szent Pöltenig se voltál. És ugyan miért ? hát a kellő dolgok hiánya stb. stb. miatt. Hidd el, a te tetteidben, javaidban stb. nyomorúságos confuzió uralkodik. Rendszert, rendszert ! Még ha hibásat is. Említetted már a házasságot is. Ebben az összevisszásságban!!! Barátom ezt épen nem javaslom. Előbb rendnek kell a házban lenni, aztán jöhet az asz- szony. Rendet'lehet egy hónap alatt is csinálni, legalább olyast, hogy mindent világosan lássunk. Menj jószágodra s „ renddelkezzél és oszd be úgy a teendőket, a mint mondám. Nőt könnyen találhatsz, még pedig jót és romlatlant, hogy azután is jó marad-e ? az attól a férfitől függ a ki elveszi. Én azt hiszem, hogy javadra, boldogságodra válnék a házasság. De ez nem conditio sine qua non, mert egy férfi már saját erejéből is önálló. Ha már valamit a főteendőkből, melyekről szóltam, rendeztél, a mi vagyonodat illeti, azonnal házasodhatsz, mert remélem, hogy a jövendőbeli Andrássy grófnét nem akarod megsérteni azzal, hogy gyémánt, gyöngy s csipke csecsebecsékkel akarnád megnyerni, mint valami kaczér leányt. S azt sem hiszem, hogy olyan megszokott magyar tempós fogásokkal nevetségessé tennél te is bennünket. Kívül huj ! belül pfuj ! Drága gyöngyök a nyakon, s a gyomorban üresség, elül a homlokon gyémántkövek s hátul a tarkódon egy guggoló zsidó, mint például hg Eszter- házynak Wertheim és Eskeles, hg Pálffy- nak Khon, Hunyadynak Biedermann stb. stb. Legjobb a nyíltság, az igaz beszéd. párnának vége. Fiamuram, a művész tanulmányútra megy Biharba, asszonyleányom, kis unokám balatoni fürdőre költöznek s egy nap a szőlőmunkások is bejelentik, hogy vége a kötözésnek, kezdődik az aratási munka: ők is itt hagynak. Akkor aztán beáll az absolut egyedüllét. Egy "ajtócsukás nem hallik a háznál. Más hang nem hat fel hozzám, mint a főváros harangjainak zúgása s reggelenkint az a moraj, a mit a munkára induló ezernyi társzekér robogása támaszt a város utczáin, hasonló a távoli mennydörgéshez. Ha kinn járok, hallom a fogaskerekű gépzakatolást, czigányzenét, katonazenét ; mind nagy távolból: a szobámban nem hallom. Itt ülök ebben a mélységes csendben egyesegye dűl. Nem jönnek elém Maupassant morphium- j mámoros víziói, nem üldöz a „hurla.“ Végre a fülemilék is elhagynak : a fiókák szárnya .kinőtt, anyjuk elvitte őket világot megszokni. Mindennap háromszor-négyszer körüljárom I a kertet, a szőlőt s nézem, hogy nő, hogy érik I a gyümölcs, a szőlő. Keresem a fákon a fafuró I férget s jaj a fejének, ha rátalálok. A szőlő I zsendül már, a csemegefajok érnek : kezdődik Van 12.000 forint elkölteni való pénzem, eljón-e hozzám, — ha aztán van 24,000, annál jobb, — csak semmi álszemérem ! A szegénység nem szégyen, de gyalázat gazdagabbnak látszani akarni, mint a valóság. Ezzel megcsalunk másokat, ez rosszaság, de megcsaljuk főágunkat is — s ez ostobaság. A ki utoljára nevet, annak van igaza. Hadd mondják rólad: „Nézzétek ezt az Andrássyt, a nagy, a gazdag A—yt, menyasszonyi ajándékul jóformán mitsem adott.“ Csak azon légy, hogy nőd elmondhassa: „Mint örülök, hogy ehhez a jóravajó, becsületes emberhez mentem nőül . . . oly boldog vagyok! stb.“ Igyekezzél, hogy minden évben egy egészséges fiút ajándékozhassál a hazának la peine n’est pas si grande, et il laut se sacrifier pour le bien public en bon citoyen etc. Hiszem, hogy édes, jó anyád, kinek add át legmélyebb tiszteletem, egészben osztja nézeteimet. Lakadalmadkor kerüld az u. n. ünnepségeket, vagyis agyonetetést, mikor egész ökröt szokás süttetni, mig a paraszt egész éven át a sülthús szagát sem élvezi. De engem ki ne hagyj belőle. . Most élj boldogul — bocsásd meg őszinteségemet — s nézeteimnek kissé hibás sorrendjét . . . vendégem van . . . Nagyon kérlek, legkésőbb deczem- ber 20-káig Pesten légy, ha elkésnél inkább maradj otthon, mert ianuár első napjáig el kell dőlni a legtöbb végzendőknek, s erre készülnünk kell. Naquet 24 órával késett a wagrami csatából, s a csata elveszett; Grouchy 10 órával később jött Wartelóhoz, s az ütközet elveszett. Gondold meg ezt ! Jó fagyos utón aztán egy kis időre haza is mehetsz pour faire beaucoup clans peu de temps, és nem mint Boiieau mondja: Ils’ agita beaucoup mais fit trés peu. Isten veled. Aztán legalább minden vasárnap irj Pestre. a nagy hadjárat köztem, az Ádámivadék s a lég lakói közt, az évenkint megújuló revanche Campagne. „Ők“ csinálják az inváziót: a rigók, verebek, darázsak és dongók: én fortifikálok. A madár-ellenséget spárgára fűzött hírlapjaim riasztják világgá: darázsat, dongót ezrével pusztítanak el üvegharangjaim. Dsingiszkáni gyönyörűségeket élvezek. S mikor a gyümölcsfák, a szőlők között járok, akkor megtudom, hogy mi a háláda- tosság ? Egyedül étkezem reggel, délben, este. A konyha más épületben van. Mikor jó napot akarok csinálni magamnak, akkor : bableves disznókörömmel! Áldom az Istent, hogy nem kell orvosságot ennem ! Hogy is hívják csak ? „Codein !“ De jó, hogy az idén nem termett. Nem kívánkozom a városba, nem epekedem a gyógyfürdők után: nem vágyom a távolba, nem kell az utazás. Nem vádol a múltam, nem kápráztat a jövőm. Nincsenek halluczináczióim. Szép asszonyok, tündéralakok álomképe sem kisért. Alusznak már, tengeralatti kristály grottáikban. De még sem vagyok egyedül. Itt Van még a múzsám.
