Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-05-11 / 14. szám
Budapest, 1899. (3) BUDA és V 1 D E K E Május 1 1 Állatvédelem. A humanitás szelleme a történelem helyes szempontja. Az embernek hivatása uralkodni a nagy természet eleven mindensége felett; a inig él minden irányban a tudás magvait hinteni, hogy szelídüljön ember — ál'at — növény s a szeretet és jótét vetése sokasodjék, — mert az ég egyenlő teret tart fenn minden teremtménye szamara, mondja a világhírű bötcselkedő Emmersohn. Annak a kérelembe öntött nemes törekvésnek amivel az Országos Állatvédő-Egyesület e lapok előző számában a nagyközönség irgalmas érzékéhez fellebbez, nem lészen elég foganatja; nem pedig mindaddig, inig a köteles humanitást a lelkek köztársaságának közös tulajdonává nem avatjuk. Hogy kívánjunk türelmet, belátást, nemes érzéket az állat iránt a fővárosba vetődött s koplalás hajtotta húsz esztendős paraszt legénytől aki egyébként minden munkához ért, csak a hajtás „művészetéhez" nem — amikor a legelső lovas nemzet előkelő ivadéka tízezreket nyert verseny paripáját (mint azt a közelmúltban olvashattuk) mert az kiváló képességét elveszítvén -— potom négyszáz forintokért a bérkocsi elé juttatja. Valóban elszomorító példaadása a lovagerénynek az ily újkori cselekedet azokkal az állatokkal szemben, akik a nemes indulat, alázatos türelem és hűséges ragaszkodásnak múló képei és a melyek tenyésztésének nemesbítésére az intézkedés jogát élvező államkincstár évente százezreket áldoz. Ha a szállító vagy a fuvaros gazda ráparancsol jövevény kocsis cselédjére, hogy az irtózatos súlyú habarcs tartálylyal avagy 28 zsák liszttel terhelt nehéz szekérrel ide meg oda öt fordulót naponta megtegyen, küllőmben kenyerét veszti, akkor a megemlített 1879 évi törvény (elég gyönge) szakasza első sorban a gazdával szemben emeltessék érvényére és ne kívánjuk, hogy a „vonó állatok erejével helyes arányban álló rakomány súlyát“ a kocsis, vagy a százfelé kötelezett rendőr egy pillanat alatt bírálja meg. E sorok írója évekkel ezelőtt tanúja volt annak, a midőn Stajerhon fővárosában Grázban az erdősített sétány egyik szelíd feketerigójáért az alkohol serkentette negédes kocsist öt havi fogházra elitélték, mert ostorával agyoncsapta azt; a beavatkozó rendőrközeget pedig 50 forinttal jutalmazták éberségéért. Budapestünk üzleti czélra használt lovainak 60%-ja sánta, — évek óta sánta és mindaddig sántítani fog, amig a Nemzeti casino, park-club, országos-casinó, és más előkelő anyagilag tehetős testületek ez ügyet felkarolva^ Az utolsó munkámon dolgozom. Utolsó kedvencz thémámon. Mi volt a magyar ezer év előtt ? A fügefáim a másodtermésüket növelik. Azokkal versenyzek. Váljon melyikünk előzi meg a másikat ? Én előztem meg őket. Kész az utolsó munkám is. Semmi dolgom többé. Úgy tetszik, mikor a bevégzett munkát fiókomba bezárom, mintha kriptaajtót csuknék be. Most azután a múzsám is búcsút vesz tőlem. Valamit gondolok ki, hogy még itt marasztaljam. Újra előveszem a munkámat, hogy sajátkezűig letisztázzam. Ez sem történt még megyeiem soha. S a letisztázott munka tizenhat oldallal többre üt ki, mint volt az eredeti. Annyi uj eszme támadt közben. Egyszer aztán ennek is vége szakad. Semmi dolgom többé. Ez aztán a teljes tökéletes magányosság. Nappal még csak vannak zöld fák, ragyogó virágok, nevető szőlők : van haragos szél, van nyájas napvilág; de este, a lámpafénynél, a zárt redőnyöknél nincs semmi, — csak a évente bizonyos összeggel nem járulnak akár az Állatvédő-Egyesület akár a rendőrfőkapitány kezeihez azon czélra, hogy az állatvédelem terén kifejtett buzgalomért éberségükhöz mérten az őrálló rendőri közegek megjutalmaztassanak. ’ Ne legyen ez más, csak a humanizmusra . való serkentés jutalma egv felől, — más felől ! pedig a törvénynek kérleihetlenül való végre- j hajtása. Mindjárt más eredményt érünk el e téren ; mert a közt talán mégis van külömbség, ha a törvény hivatott őre tartóztatja fel a görbe cselekvés tettesét — mint mintha jó magam futok e közeghez és rá mutatok egy tovajáró bérkocsi két felé is sántító nyomorult párájára, vagy egy agyonterhelt másik szerencsétlen állatra. A nemes törekvés szelleme áradjon szét, — s a hol kell, szerezzünk neki jogot! H. I. A főváros szabályozása. A magyar mérnök- ás épités-egylet mű- és középitési szakosztályának legutóbbi ülésén Palóczi Antal felolvasást tartott „Budapest extensiv fejlődéséről.“ Az érdekes felolvasás, mely újból reámutatott arra, hogy mennyire szükséges lenne már a főváros egységes szabályozó tervének megállapítása, élénk eszmecserére szolgáltatott alkalmat. A Ipar lgnácz a W.esselényi-utcza, továbbá a Gránátos-utcza szabályozásának elhibázott voltára mutatván, szintén sürgeti, hogy a mindinkább szaporodó hibák megelőzése végett, az egyesület erélyes mozgalmat indítson. Pártos Gyula hivatkozván az egyesületnek ezirányu minden siker nélkül maradt előterjesztéseire, indítványozta, hogy ezúttal ne a főváros hatóságához, se a közmunkák tanácsához, hanem egyenesen a belügyminiszterhez forduljon az egyesület, hogy az gondoskodjék Budapestnek az újabb viszonyoknak megfelelő végleges szabályozó tervének elkészítéséről. Ney Béla azt javasolta, hogy alakítsanak a szakosztályok független tagokból végrehajtó bizottságot, mely a szabályozó terv dolgában haladéktalanul terjeszszen elő javaslatokat és a mely az ügyet állandóan figyelemmel kisérvén, az érdeklődést ébren tartsa. Siebreich Károly és Schustler József pártoló felszólalása után a szakosztály a következő határozatot hozta : „A városszabályozó terv beszerzése érdekében a szakosztály, illetőleg az egyesület a belügyminiszterhez fordul, és hogy ez a már több Ízben megsürgetett ügy többé el ne aludpasziánsz ! Két játszma összekevert kártya négy tizes sorba kirakva: hogy jön ki ? Ezen végződik a nap. Színházak, opera, orfeum, czirkusz, Os- Buda, klubbok ! Mind nem léteznek rám nézve. Csak a pasziánsz járja. „De hát, hogy lehet lelkes embernek pa- sziánszt játszani ?“ hallom az intést. Hiszen csakis lelkes embernek való az! Az ember megszűnik gondolkozni azalatt. Mikor alszom, a test pihen, a lélek ébren van. A pasziánsznál a lélek alszik, a test van ébren. De hogy még se legyek olyan egész magányosan, az íróasztalom alá elhányt levélbori- tékok alól elősettenkedik estenden egy nagy fejű bogár: félénk mászással, egyet szökve a falmentében. Rám ismer. Tudja, hogy természetbúvár vagyok : nem taposom el a fajtáját s a mély csendességben elkezd csendesen czirpelni. Egy prüesök (cicada sonora). S igy mulatunk együtt esténkint: egy vén poéta meg egy fiatal prüesök, nap-nap után. hassék, a jövő ülésen háromtagú bizottságot fognak választani, mely állandóan fog ez ügygyei foglalkozni s a szakosztálynak esetről- eseíre jelentést tesz és minden eszközt fel fog használni, hogy az egylet intencziói sikerre vezettessenek.“ A székesfőváros közgyűléséből. A fővárosi omnibusz-vállalat azt kérte, hogy a Krisztina-városból a Városmajorba indított kocsik járatását megszüntethesse, mert a mióta arra villamos vasút van, az omnibusz üresen jár. Kérte továbbá, hogy a belvárosból olyan járatot indíthasson, a mely a belvárost átmetszi. A tanács az első kérelemhez hozzájárult, inig az utóbbira nézve kiköti, hogy az omnibuszok a Kálvin térről induljanak s a Kecskeméti-, Koronaherczeg-, Deák Ferenez-, Király- utczán s Andrássy-uton haladjanak a Városligetbe. Szabó Ferenez azt kívánja, hogy a társaságot kötelezzék arra, hogy a Budáról és viszont járatok kocsijainak egyikét vezettesse az Arany János-utczán át, mert most valamennyi kocsi a Fürdő-utczán át halad. Kasics Péter ahhoz kívánja kötni az engedély megadását, hogy a vállalat a Krisztiua- tér és vörös-kereszt kórház közt a járatokat köteles fönntartani. A közgyűlés az omnibusz-társaság kérelmének helyt adott a tanács Szabó M. Ferenez és Kasics javaslatával enyütt. az 1—III, kerületi járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság elrendelte, hogy egy ingatlanból 0.9 négyszögölnyi s egy másikból pedig 1.7 négyszögölnyi terület az ó-budai telekkönyvbe vezettessek át. Így az újlak ó-budai határt módosítani kell s a mérnöki-hivatal azt javasolja, hogy az említett kis területrészek az újlaki határból az ó-budaihoz csatoltassanak át. A közgyűlés a javaslathoz hozzájárult s igy Ó-Buda területe most már 2'6 négyszögöllel lesz nagyobb, mint eddig volt. A magyar közéletnek s első sorban a székesfőváros társadalmának nagy halottja van. Rövid betegség után, budai palotájában meghal- május 11. reggel élete 72-ik évében báró Lip- thay Béla. Élete a nemesért, szépért, jóért, hazájának felvirágoztatásáért való nemes küzdelem volt úgy a társadalomban, mint a politikában. Ott volt ő is azok sorában, a kik annyi győzelmes csatában, karddal kezükben küzdötték végig a szabadságharezot egészen — Világosig. Az alkotmányosság helyreálltával egész leikével részt vett a közügyekben, mint képviselő, mint főispán, mint a fővárosi bizottság tagja és mint főrendiházi tag. Élete egyik törekvése volt, hogy Budapest fővárost a modern fejlődés tisztességes, előkelő és magas színvonalára emelje. Mint fővárosi bizottsági tag ez irányban hosszú évek során agitált, küzdött s nagy érdeme van abban, amivé már Budapest lett és amivé fejlődni fog. Egyedüli támogatója volt a főváros közgyűlésén a művészeti ügyeknek s nemes felfogásának érvényesülést tudott szerezni úgy a törvényhatósági bizottságban, mint a művészeti egyesületekben is. Báró Liplhay Béla, mint politikus, teljesen független meggyőződésű egyén volt s mindig a maga egyenes utján haladt. A Tisza Kálmán- féle fúziónak ellene volt s a mérsékelt ellenzék soraiba lépett, melynek pártelnöke lett. Gróf Apponyi Albert elődjeként 1878-ban Jászberény városa választotta meg nagy lelkesedéssel képviselőjének. A nyolezvanas évek elején vonult vissza a politikától, hogy azután a nemzeti társadalomnak tegyen feledhetetlen szolgálatokat. Báró Lipthay Béla. 1827—1899.
