Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-04-21 / 12. szám

Budapest, 1898 (2.) BUDA és VIDÉKÉ Április. 21. miszerint a tegnapi estét szemmel tart­ván a netaláni szükség esetében segéd­kéz nyújtás végett. Ugyanott elbeszéltem Mérey Károly urnák is, hogy Duechek urnák ma ismét macskazene tartatni, és mindaddig, inig hivataláról le nem lépend, folytattatni czéloztatik. A nappali előzvények után esti 10 órakor csakugyan egy csapat ifjúság Pestről Budára vonul és a György téren Báró Lederer ur lakása előtt megálla­podik ; mire a fegyvertár udvarában felállított katonai lovas tüzőrség kiro­hanván, kihúzott kardokkal szétverte az ifjúságot és közüle többeket nem cse­kélyen megsebesített; jelesen .vilikéi Lajos tanulót és Szukacsovics János szabólegényt, kiket én azonnal az ottan létező cselédintézetbe ideiglenesen be­tétettem; kettő pedig, kiknek neveit nem tudhattam ki, hirtelen Pestre vitette magát. Továbbá könnyen megsebesittetett i az én öreg rendőri szolgám is haza- menetelekor, meg Mibalóczi nyugalma­zott őrnagy ur is. Én mindenek előtt sebészekért kiild- vén. egyszersmind jeget és eczetet ho­zattam a sebek bekötésére, mire Goid Ágoston és Petsits sebész urak megje­lenvén a sebesitett egyéneket 4 óra hajnalig ápolták, onnét pedig a mizerék kórházába elvitették. Későbben Czigler városi főorvos urat is a megsebesültek megvizsgálására elhivatván azután Sze­mere miniszter és Házmán tanácsos urakkal bejelentés végett 0 fenségéhez az ország nádorához elsiettünk. A nem­zeti őrsereg és egyenruhás polgárság mindenfele felállítva vala nagyobb ve­szély eltávoztatására, mivel Pesten éj­jeli 12 órakor a vészharangok megkon- dittattak. Reggeli harmadfél órakor pe- j dig a hídnál hagyott egynéhány nem- j zeti őrön kívül a többi kiállította kát í haza bocsátottam. I (Vége következik.) sam ki. Épen úgy, mint a mai futtatások szereplő tényezői, II Lajos királyunk s a mint ez több jelből következtethető, a magyar főurak elő kelőbbjei is bírtak külön y e r s e u y i s t á 1 ló k- k a i, a melyek kizárólag a nagy gonddal ido­mított, a training »Iá szánt vagy abból kikerült paripák elhelyezésére szolgáltak Az udvari versenyistálló a budai Kelenföldjén feküdt, külön i s tá 1 1 ó m este r felügyelete alatt; a lovakat Domiuus Prisen és Rothkyrger Menyhért idomította. Ez utóbbi komornyik volt s több Ízben kap e tevékenységéért kisebb- nagyobb jutalmat rendes fizetésén kivid a ki­rálytól. a ki itt elhelyezett négy lovászának fél forintot fizetett fejenkint s heteukint. A királyi ménesből kerültek ki javarészt a ver­senyistálló lovai; de külföldről is nem egy­szer hozatott Ií Lajos vagy kapott ajándékba paripákat, mint 1525 tavaszán is Schidlowycz lengyel palatínus és lerakói vajdától, a ki há­rom lovat küldött Kónya nevű szolgájával, a miért, ez 15 frt jutalmat kapott a királytól ; még előbb küldte el ajándékát egy Karel- k u e z e r nevű lengyel ur, a ki lovával együtt egy fiút is ajándékozott királyunknak, hogy ez a versenyen a paripát megülje. A jockey szerepét hosszú gyakorlatnak alá vetett köny- nyü termetű fiuk, királyi lovas a p ró do k töltötték he, a kik hogy könnyen megkülön­böztethetők legyenek, akár csak ma a dreszbe bujtatott jockeyk, szintén k ü 1 Ö n b ö z ő sz i ti ü szövetből szabott ruhát viselteit. Konstantinápoly környéke.*) (Közli : Navarra József borosjenöi jegyző.) Magyarország ezeréves fönnállásának ün­nepe alkalmával Ös-Buda várát ismét a törökök uralma alá bocsájtottuk, sőt megengedtük, hogy Konstantinápoly Buda mellé épülhessen. Os-Buda vára a török uralom alatt az ezredéves országos kiállítás területén volt lát­ható. Konstantinápolyi a pedig akár gyalog is elmentünk Budáról, — mi több, útba ejtettük még Mekka városát is... Mekka város, hires város, benne lakik egy korcsmáros ! ! És mert Buda mellett Mekka. Mekkához pedig közel Konstantinápoly, tehat oda zarán­dokolt turista, nem-turista egyaránt. Ha pedig már ott jártunk a belföldre im portált külföldön, tekintsük meg annak köz­vetlen szomszédságát is. Ott találjuk először is Albertfalvát (né­metül : Sachsenfeld.) Nagy község ez szervezet dolgában, de kicsiny határa mindössze csak 31 batastrális hold, 47 ház és 592 lakossal. Albertfalva fentarrja Albert-Kázmér szász- tescheni berczegnek, III. Ágost lengyel király negyedik fiának. Maria Krisztina föherczegnő, Mária Terézia egyik leányának férje s magyar- országnak 1765-ben volt királyi helytartójának emlékét; — ki szász vérből származván, ezen birtokát, melyet neje kezével kapott, szászok­kal népesité be; innen német elnevezése: Sachsenfeld. Azelőtt e helyet ,.Eugen-helyéneki: is hív­ták, mert 1717-ben Engen herczeg telepítette meg (ifj Késő Eutel.) Rupp Jakab szerint már 1269-ben IV. Béla a Banaföld (később Kürth, most Albert­falva) utáni dézsinát a veszprémi püspöknek adta, ki azt 1295-ben a budamelléki többi jö­vedelmekkel együtt Kunch gróf és más budai polgároknak bérbe adta 1521-ben Kürth (eldob Banaföld, most Albertfalva) a Szent-Lőriucznek szentelt buda­melléki pálos monostor birtokában emlittetik (Rupp Jakab.) A mai Albertfalva. 1819-ben keletkezett a ráczkevei uradalom által történt telepítés kö­vetkeztében s Fényesnél 1851-ben kis (iparos) gyarmatnak, Czuczor és Fogarasinal pedig (1862-ben) népes pusztának van Írva. Ez, az országút mindkét oldalára épült, g mindössze egy utczasorbó! álló csinos község csupán 47 volt urbáriális kézi robotra kötele­zett zsellérházból áll, melyeknek beltelke átlag véve 384 LJ-ölet tesz ki s egy-egy volt úrbéres zsellérnek összes telki állománya alig terjed 1000 □ ölre. Lakóinak száma 1851-ben 170. 1880 ban pedig 380 volt; — most mar 592 lelket szám­lái, kik általában iparosok, főleg asztalosok s leginkább pedig Budapestre dolgoznak. Van ennek a községnek alsó fokú ipar­iskolája és saját ipariestülete. Az 1838-ki nagy árvíz alkalmával itt 39 ház dűlt össze ; — az 187644 árvízkor pedig Albertfalvát egészben 2 — 3 lábnyi vie lepte el. A község felett, a budai határ alsó szélén s az országúiról a Duna-felé vezető kocsiút mellett, van egy sok kavicscsal kevert vako­lattal a terméskő-anyagból épült hajdani temp­lom falmaradványa, melynek múltjáról azonban kiforrásaink mi adatot sem nyújtanak. Albertfalvának, e liliputi nagyközségnek speciális nevezetessége az, hogy határaiban nem nyugszik — holt led! Halottaikat t. i. a szomszéd Budafok község határában bérelt te­metőbe temetik. . . . Budafok községét illetőleg — ezúttal — plébániatemplomának az 1898-ik esztendőben ünnepelt 100 éves jubileuma emlékére (az ot­*) Minthogy e lapok előző évfolyamaiban csak a pilisi felső (pornázi) járás községeit ismertettem, most az alsó járás községeit is sorra veszem, de persze, úgy, a mint erre időm leend. iV. J. tani plébános által) irt rövid vázlata törtéuetét adja, a mint következik : Budafok, még 1887 előtt Promontornak nevezett község eredetét homály borítja. A tö­rökök kiűzetése után azonban már szerepel. Eleinte Jenő savoyai herczeg bírta ki 1714. évben a mai napig is fenálló uradalmi kastélyt ópitette, a melyben eg}^ ideig az isteni tiszte­let is tartatott. 1726-ban még nagyou kis köz­ség volt, de 1739-ben már néhány száz lélek­ből álló lakosaggal birt 1752-ben a községet utczák szerint rendezni kezdték, 1820 ban pedig a lakosság rohamos növekedése következtében újabb utczák létesítése vált szükségessé. Temp­loma tulajdonképen 3 volt. Az első, mely 1742-ben épült és 1748 május hó 16 áu Bíró Márton veszprémi püspök által szt. Péter és Pál apostolok tiszteletére megoldatott, mai na­pig is áll, és 1755 ig szolgált plébánia temp­lomul. (A mai kápolna.) A másodikat a jelen­legi templom szentélye egy kis oratóriummal képezte; ez Mária Terézia királyné által 1754-ben építtetett, és ugyancsak Biró Márton püspök által 1755. évi október hó 6-án szt. lapot tisz­teletére megáldatott. E kis templom azonban a lakosság foly­tonos szaporodása következtében idővel szűk­nek és kicsinynek bizonyulván, megnagyobbi- tása égető szükséggé vált, a mi a községnek kérelmére Aibert szász herczeg nagylelkűsége folytán meg is történt 1792—1793. években, Es ez az újonnan, nagy hajóval megnagyobbí­tott templom képezi a harmadik és a jelenlegi plébánia templomot, a melyet Genszky Gerard Budafok első plébánosa a felsőbb egyházi ha­tóság engedélyével 1793. ev október havában meg is áldott E templom tornyából — amely a község bőkezűségéből ugyancsak 1793 ban vörös rezzel lett fedve, mint azt a tornyon levő évszám is tanúsítja — a hagyomány sze­rűit kimagaslik ama nagy kereszt, a mely egy­kor a Háros szigetébeu létezett czisztercziták kolostorának kápolna tornyán állott, honnét Budára a várbeli karmeliták tornyára került, niig végre, a rend eltoröltetése után a buda­foki templom tornyára jutott, (Tudomány-tá- 1843. XIV köt. 341. lap.) Fontosabb mozzar natokat a templom története nem mutat fel. Főoltárát, mely teljesen márványból készült, Mária Terézia királynő nagylelkűségéből kapta 1 755 ben. Baloldali mellék oltárát a boldog- i ságos Szűz tiszteletére, a mely az oratorium- | ban állott, Kentzei András vette, Nagy Ignácz j fehérvárvi püspök pedig azt 1781. október 12-én i fölszenteite A szószék melletti kereszt oltárt | csak később 1862. Hanezmann Lipót nenies- I ielküségóből nyerte. Megemlítendő még, a j templom oldalán jobb felől levő kápolna, a 1 mely Magka Janos plébános lelkészsége alatt 1858-ban, részint'a hívők adakozása, résziut, pedig kegyes alapítványokból épült. Látható még a templomi hajójának falazatán 8 uagyobb- szabásu kép, amely a község és egyesek jóté- I konyságából került, oda. 15 változatú orgonája f 1807. szintén egyes jótevők adakozásából, nera- j különben a templom pénztárából készült. Tor- I nyaban 4 harang van A 606 klgr. súlyú ugy- j nevezett nagy harangot Knoll János öntette ! 1792 ben, a melyet ugyanazon év november j 15 én Milassin Miklós fehérvári püspök szent ; Janos tiszteletére meg is szentelt A többi há- t rom harang a templom pénztárából és egyes ; jótevők adakozásából szereztetett be. A temp- , lom fönállása óta, úgy belsőleg, mint külsőleg több ízben restauráltatok. Legutóbbi restaurá­lása a község által vitetett véghez ; belső ki­festése 18S6 ban történt, a mikor, a néhai Pauer János fehérvári püspök, az addig csak megáldott templomot, ugyauez év október hó 24 en fel is szentelte. A plébánia 1758 bau a,lapitta,tot,t, a mely év óta anya-könyvei is ve­zettetnek. 1754-ig az esztergomi érsek jogha­tósága alá Tartozott. Lelki vezetőt — 1788-ig a budai kapuczinusok voltak. Ez évben nevez­tetett ki azonban első plébánosa, Genszky Ge­rard személyében, ki mint plébános 1804-ig mÜKŐdött. Utánna következett sorrendben : Ko­vács Pál 1804—1821 — Horvatovszky Vilmos 1821—1857 — Magka János 1854—1859 —■

Next

/
Oldalképek
Tartalom