Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-04-21 / 12. szám
Budapest. 1898. (3) Hainiz Lipót 1859— 1879 — Gózony Gyula 1879 —1888 — Heller Iván 1888 a jelen napig. Kegyurasága úgy a templomnak mint a plébániának a legmagasabb csász. és kir. uralkodó család. A kegyúri jogot gyakorolja azonban, dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk I. Ferencz József ő felsége. Budafok község tüzetesebb ismertetését más alkalomra tartom fenn magamnak. Április 11-iki ünnep. Az 1. kér Attila-utczai iskola tantestülete április 11-ének megünneplésére egybehívta tanítványait Az ünnepélyt az iskolás gyermekek „Hymnusa“ nyitotta meg és végül a uSzózatot.“ énekelték. Közben Patacsies János igazgató méltatta a nap fontosságát, majd Józsa Irén. VI. o. tanuló szavalta el gyönyörűen az „Emlékezés“ czimű szép költeményt, majd Frank Paula. VI. o tanuló „Éljen a Király“-t, Pofii Ferencz, „Klórét“, Jacob Guszti, IV. o. tanuló a „Talpra magyarét szavalták el. Végezetül Hajós Mihály tanító szavalta el Jakab Ödönnek igen hangulatos költeményét: „Már- czius 15-ikét. “ Az I. kér. krisztinatéri elemi iskola nővén dekeinek a fenti napon tartott ünnepélyét óhajtanok röviden olvasóink elé állítani. A hazafias szellem ápolása s az ez irányban elért eredmény szüli a nemzetek történelmét e hogy a téren mit tehetnek azok. kik — Jókai Mórunk szerint — hivatva vaunak e hazát újból meghódítani; — ... ennek megvilágítására közöljük az alábbiakban Garay Antalnak az emli tett iskola igazgatójának a tanuló ifjúsághoz intézett lelkes beszedet. Az ünnepély kiinduló pontja nagyon természetesen a hymnusz volt, — mely után az ünnepi beszéd következett : Csodálatos, nagy esztendő te, 1848 ! E.éjétől végig hősrege, melynek emlékei dalokban szállnak át apáról fiúra és e dalokban ágyuk bömbölését, fegyverek csattogását, lovas hadak robogásat halljuk s még a föld is megdobban alattunk, mintha mélységéből az eltemetett hősök csatakiáltása törne fel : előre, előre ! A vén Európa reszket a láztól, mint a hideglelős ember. Vályogból készült házai, melyeket a rabszolgaságnak emelt, egymásután düledeznek, omlanak össze, mikor megbolygatott tetőikbe a szabadság szélvésze belekapaszkodik. — Ez pedig söpri végig egész Európát. — Zúgva, haraggal döntögeti a trónokat, míg a verejiékes munkában izzadó nép kunyhóinak ablakán szelíden, lágyan suhan be, és felkölti az alvó milliókat: ébredjetek, itt vagyok én, j a szabadság tavaszi, enyhe szellője! Fraucziaországból már elsöpörte az Orlean- j sokat, a szomszéd Ausztriában kemény bírókra I kelt Metternich zsarnok uralmával. — Bécs 1 utczain a népek százezrei viaskodtak a hata- | lom zsoldosaival, a kik megrettenve hátráltak j meg. mikor a népviadal varázsos erejével fel- zudul a bü\ös jelszó: éljen a szabadság! Metternich megbukott, V. Ferdinánd, az osztrák császár, nem kivánt több vért látni és megígérte, hogy alkotmányt ad népének. A népszabadság e fényes diadalainak hi- rére édes hazánkban is felébredt a szunnyadó j reménység. Az ország szive: az ifjú, virágzó Budapest, megmozdult — A szabadság láng- lelkű dalnoka : Petőfi Sándor állott az ifjúság élere ; Jókai Mór. Yasváry Pál s mások mind- megannyi hős apostola, arérezte a hivó szózat igazságát. „Itt az idő, most vagy soha !u — S a budapesti vitéz fiatalság, mely eddig csillogó serlegek mellett tüzes szónoklatokkal áldozott a szabadság istennőjének, most kardhoz kapott s poharazás helyett a cselekvés terére lépett, Cselekedni való bizony volt elegendő. Magyarország rabszolgaságban, lanczokra verve nyögött, a gondolat meg volt ölve, csak azt volt szabad kinyomtatni, a mit a kormány megengedett, — ezt nevezték cenzúrának, — az országot Becsből kormányozták rendeletekB U D A és VIDÉKÉ ’ kel ; magyar ministeríumnak. országgyűlésnek hire, hamva s»m volt; büntetni csak a parasztot meg a zsidót volt, szabad s ez utóbbi még templomot sem építhetett, hol istenéhez imád- kozhassék ; a. magyar ifjakat kihurezolták külföldre katonának s itthon idegen katonák őrködtek. A fÖldmives nép izzadt a robottól, mindenféle közmunkát, útcsinálást ő végzett s adót a nemes ember nem fizetett. A nemzet maga szolga, volt s csak a született urak voltak urak és szabadok. Március 15 kén ez mind megváltozott, — Ezen napon újjá születeti Magyarország ; a magyar nemzet összetörte lánczát és diadalmi éneket, zengett a magyarok hatalmas istenéhez. A fővárosi fiatalság már reggel összegyülekezett, hogy a tenni valók felől tanácskozzék Jókai Mór volt az első szószóló s felolvasta azt a hires 12 pontot, melyekben a nemzet jogait, követeli. „Mit, kíván a magyar nemzet?'1 Tes véreim — szólt a költő — a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőkre szélit fel bennünket; Európa minden népe halad és boldogul, — haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. — Legyen béke. szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak s kívánjuk, hogy7 tegyenek azok közösek mindenkivel. — Mit kivan a magyarnemzet: 1 Sajtószabadságot s a cenzúra eltörlését. 2. Felelős ministeriumot Budapesten. 3 Eveukint való országgyűlést Bpesten 4. Törvény előtt, egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5. Nemzeti őrséget. 6. Közös teherviselést. 7. Esküdtszékét és képviseletet egyenlőség alapján. 8. Az úrbéres viszonyok megszüntetését. 9 Nemzeti bankot,. 10 A katonaság esküdjék meg az alkotmányra. magyar katonáinkat ne vigyék el külföldre; a külföldieket vigyék el tőlünk11. Egyesülést Erdélyországgal. 12. A politikai foglyok azonnal szabadon bocsáttassanak. Azután legyen béke, szabadság és egyetértés ! Ezt kivanja a magyar nemzet. Az utczákon tolongó nép ezer meg ezer torokból mennydörögte rá a helyeslő éljent,. Azután Petőfi Sándor lépett, .elő és elszavalta a „Talpra magyar1 czimű költeményét. Ennek az eseménynek nincsen párja a népek történetében. — Mindenki esküre emelte a kezét és zúgott véges-végig- a sokaságon ; , hogy rabok tovább nem leszünk !“• A szakadó esőben diadaltól ujjongó népsokaság ezrei között fel-fel emelkedett, szólásra egy-egy alak : E§ressy Gábor, Irányi Dániel, Jókai Mór, és gyújtó beszédekben dicsőítették a százszor szent, szabadságot. Majd az egész népáradat megindult, hogy végrehajtsa, a mit a nemzet kíván. Az egyik utczán egyetlenegy szóra megállóit a nemzettábor Heckenast nyomdája előtt s ott a tizenkét pontot s a Petőfi szabadságdalát kinyomatták azonnal s ezer meg ezer példányban osztották szét. A sajtó szabadság megszületett. Mikor Irinyi József a cenzúra nélkül kinyomatott, első példánynyal a kezében megjelent a nyomda küszöbén, az emberek egymás nyakába borultak az örömtől s Irinyi igy szólt: Márczius 15 ike nagy időszak a magyarok történeteben. íme. itt van a sajtószabadságnak legelső példánya, a nép hatalmának első műve ! S mint valami tündérkéz intésére a városi tornyokban egyszerre megkouduitak a harangok es zúgtak búgtak a nép örömrivalgása közt teljes órán keresztül. — S a harangok szava azt beszelte, hogy a szabadság névnapját az égiek is szívesen üdvözlik. Éljen a szabadság. ezt, kiáltotta minden ajak. -~ Délután a nemzeti múzeum elé gyülekezett a sokaság s ott Petőfi újra elszavalta a „Talpra magyar“-1. Már akkor érezte hatalmát a nép s tudta, hogy akaratának semmi sem állhat ellen. — LelkeAprilis. 21. sülten, a szabadságot éltetve s a. nemzeti esküt hangoztatva vonult a városháza ele, hol a tanács Nyáry Pál. pestmegyei alispán szavalatára helybenhagyta a 12 pontot, a mit aztán rögtön kinyomattak s száz- meg száz példányban kifüggesztették az utczasarkokra, hogy mindenki ! lassa a nemzet nagy örömét. — Ezután a nemzeti színház elé vonult, a sokaság. Ennek kapuit megnyitották ; ma ingyen előadás lesz ; — Bánk-bánt adják elő, mit eddig betiltottak. A színházban kigyultak a csillárok, de lágyultak a szivek, szemek is s a nemzet mely el- özönlötte a nézőtért, testvéri szeretettel ölelkezett. ; Mindenki nemzeti szinti csokrot tűzött I mellére, kalapjára s nem volt külötnbség ur és | szegény között,. Mindenki csak örömet, boldogságot érzett s csak az az egy kiáltás hangzott: „Éljen a magyar szabadság!" Egyetlen nap alatt született ez, és ezt a fényes, ragyogó napot egyetlen csöp vér, egyetlen ellentmondás sem szennyezte be. Szegény magyar hazánk ezeresztendős történelmében ez volt az egyetlen nap a mikor a hazafiakat semmi sem választotta el egymástól. A magyar nemzet újjászületett: rab nemzetből szabad, nagy, hatalmas és magyar nern- I zet lett a magyar. Szivünk ma is megdobog az örömtől, a lelkesedéstől, ha e nagy. e fényes napnak cso- ! dás krónikáit, olvasgatjuk, vagy emlegetjük s | úgy adjuk át fiainknak, leányainknak a nem- j zeti dicsőségek e ragyogó történetei mint | szent ereklyéket, melyeket nemzetünk láng'elkü í apostolaitól örököltünk. — Hazafias da ,'íat I énekeljünk e napon minden évben, koszolt, i borostyánt tűzzünk hőseink sírjára, kik a m - j gyár szabadságot kiküzdötték s boruljunk 1 | emlékük előtt és „áldó imádság mellett mond j jak el szent neveiket“, a hogy a költő meg- ! jósolta. — Nemzeti ünnep ez a nap, nagy és • szent ünnep, mely minden évben visszatér, hogy felfrissítse szivünkben az ötven év előtt l felriadt esküt! „Rabok tovább nem leszünk !* Esküdjünk meg és imádkozzunk, a sza- | badság nevenapján azon óhaj kifejezésével; . Éljen a szabadság ! Ezen boldogság érzete azonban akkor j érte el tetőpontját, midőn V. Ferdinand 1848. április 11 én a szabadságról szóló törvényt szentesítette. Ezen nagy napot a törvényhozás minden időre szóló állandó nemzeti ünneppé avatta, hogy nemcsak a mai nemzedék emlékezzék meg erről kegyeletesen, hanem hogy ezentúl is a magyar államnak minden hű fia évenként legalább egyszer lelke elé állitsa azon korszakot, mely a" felelős kormányrendszerre alapított modern magyar jogállamot megteremté. Meg vagyok győződve, hogy ti is majdan az életbe kilépve polgári kötelességeitek teljesítésével. — az ősöktől öröklött királyhűséggel — az alkotmány forró szeretetével oda fogtok hatni, hogy közöttünk a szabadság mindenkoron éljen!“ E szép beszéd elhangzása után előállt Kövessy Gyula IV. oszt. növendék s szinte meglepő érzéssel szavalta el a „Talpra magyar“-t. — Majd Wavak Gyula VI. o. tanuló a „Honfi dalt“ mondta el az igaz gyermeki lelkeBÜlés egyszerű naiv hangján. — A „Fóti dal“ királyt dicsőítő szakaszát remekül énekelte a IV. V. VI. oszt. növendékserege, melyért, az elismerés Újhelyi tanító urat illeti. Az ének elhangzása után a IV. leányosztály egyik növendéke Pap V. szavalta el a „Magyar Honleány“ ez. költeményt határozottan bámulatot keltő szavalási képességgel. — Az ünnepély a szózat hangjainak elhangzása után ért véget. — A Klotild Szeretetház Egyesület, I., Városmajor utcza 59. sz. alatti intézetében az 1848. évi törvények szentesítésének félszazados évfordulója alkalmából f. évi ápr hó 11 én, d. e. 11 órakor iskolai ünnepet rendezett, melyen a választmány részéről jelenvoltak : grf And- rássy Tivadarnö elnökné két kis leányával ; Emich Gusztávné, másodelnök; dr. Neumann
