Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-11-21 / 33. szám
Budapest 1898. (4.) BUDA es VIDÉKÉ vábbra is kegyes és szives pártfogásába I ajánlva. Az elnök beszédét viharos éljenzés követte ; azután a szeg beverések folytatódtak | Ezalatt a zászlóanya PlesJca János elnök jobb oldalán, küldöttségek által kisérve, a Rákóczy induló hangjai mellett négy fogatú hintóbán hazahajtatott. A szegek beverése után — mely este j 6 órakor ért véget — az egylet tagjai uj | zászlójuk alá sorakoztak, melyet Mendl Lipót j az egylet választmányi tagja vitt; ezután a* j egyletek tagjai, a vendégek s nagy számú j érdeklődő közönség kíséretében PlesJca Jánot > elnök vezetése alatt az uj zászlót átvitték az J egylet helyiségébe a II kér. fő utczai Peyer József-féle vendéglőbe. Mielőtt a menet megindult, PlesJca János egyleti elnök a következő szép beszédet intézte az egylet tagjaihoz s a jelenlevőkhöz : „Húsz éve már annak, hogy elődeink sok küzdelem, fáradság és önfeláldozás után elérték kívánságuk azon magasztos czólját, hogy diadalmasan és ünnepélyesen felszentelt diszes zászlójuk alatt kivonulhassanak Azon ünnepélyesen felszentelt és akkor diszes fényben ragyogott zássió, — mint a hadastyánok felszentelt zászlója — Magyar- országon a legelsők közül volt; akkor támadt és kezdett ébredni a polgárságban a katonai szellem „Királyért és hazáért"; nálunk Magyarországon még nem találta gyökereit, csak alvó félben gyarapodik Mert Magyar- országunk csak újonnan szült gyermek, mely most hagyta el bölcsőjét és csak most kezd lábain állni, tehát még nem érte meg azon időt, hogy azt gyarapítani és tovább fejleszteni lehetne királyért és hazáért. Fogadjuk most ezen ünnepélyesen felszentelt és diszes fényben ragyogó zászlót, mi a Báró Edelsheim Gyulai egylet tagjai, mely egyletünk tündöklő fényét képezi, sorakozzunk melléje és legyünk e diszes zászló alatt hű ragaszkodással, szeretett- apostoli királyunkhoz, hazánkhoz és egyletünkhöz és ennnek agg harczos hű bajtársainkhoz. És esküdjünk, esküdjünk a mindenható Istennek és a boldogságos szűz Máriának, a magyarok védasszonyának, hogy ezen meg szentelt diszes zászló aiatt hű tagjai leszünk és maradunk a Báró Edelsheim Gyulai hadaa- tyán egyletnek és nem riadunk vissza, bármi vész fenyegetne is bennünket, legyünk — mint katonákhoz illő — kitartóak az egyetértésben és testvériségben és törekedjünk egyesült erő vei mi, mint a Báró Edelsheim Gyulai hada» tyán egylet tagjai, hogy egyletünk ezen fel szentelt diszes zászló alatt fényben virágoz- hassék egyleti tagjaink jóvoltáért, királyért éa hazáért " Miután a menet elindult és as uj zászló az egyleti helyiségben szokásosan eiheíyez- tetett, este 7 órakor megkezdődött a táncz- vigalom, a mely hajnalig tartott és a melyen a 69. számú gyalogezred zenekara működött Jelen voltak : Pleska Jánosné, Protschkó Pálné, Petkovits Ljubomirné Bräutigam Györgyné, Pillmayer Antalné, Zupka Andrásné, Schalling Mátyásné, Pfeiffer Ferencznó és Holzingerné, Wimmer Mártonná, Szép Magdolna, Stipernitzné. A kisasszonyok: Bertly Róza, Beran Anna, Físchelmayer Lina, Kasztner Irma, Rennig Erzsiké és Emma, Katona Anna, Kosika Lina, Rieszner Emma és Lina, Roso- vitB Mária, Wimmer Anna és Erzsébet, Mayer Mina, ^Wagner testvérek, Ecker Róza, Müller Gizella, Szauer Teréz, Schimandl Anna, Hirl Teréz, Tenner Anna. Családok : Pleska János, Protschkó Pál, Bertly Károly, Petkovits Ljubomir, Beran József, Pfeiffer Ferencz, Praxl József, Reisz József, Turba Károly, Petrovits András, Pa laczk Sándor Ferter Imre Schmidt Bálint, Bereczky Rezső, Bursch Miklós éa Bursch Sándor, Wimmer Márton, Praxl István. Este 10 órakor megjelent a zásalóanya kedves férjével, nagyságos Zimányi Alajos | úrral, kinek igen tetszett a mulatság és a : táncz, melyről többször dicsérőleg nyilatkozott; de a legjobban tetszett a négyes, melynek j szép változatossága Laibl Ferenc? táncz f rendező ur ügyességéről tanúskodott. A zászló- ' anya és kedves férje két órát töltve e kedélyes mulatságban, egy párszor eltánczolta a katonai zenekar által előadott darabokat; — végre zajos éljenzések között s a katona- zene hangjai mellett, az ott levő vendégektől kisérve, elhagyák a termet s kocsin hazahaj faltak. Színházi hót Drámai hétnek ie joggal elkeresztelhettük volna, mert alatta egymást érték a szomorúnál szomorúbb színművek. A „Folt, mely tisztit“, „Otthon . „Deborah", majd „Bánk Bán“ csakném egymás után kerültek előadásra, a melyek közül csak itt ott tűnik fel egy vigabb, mint az „Ó-budai varrólányok", délutáni előadáson „Stern Izsák“ stb. Mind az által ne vegye ezt hibáztatásnak részünkről Kövessy direktor, sőt ellenkezőleg: igaz elismerésnek, mert társulata drámai erőinek — igen sikerült — több oldalról való feltüntetése nemcsak a művész, vagy a művésznő egyéni sikere, hanem az övé is A drámai esték ünnepelt művésznője Árday Ida volt, a kiről valóban el kell ismernünk, hogy nagy drámai tehetség. Az „Osztozkodásában való föltűnte óta minden fellépte egy-egy diadal. A közönség kitűnő előadásáért, alakításaiért megszerette kegyenczévé tette a rokonszenves művésznőt, a kit, mint ilyent, — kegyének minden jelével elhalmoz . Diadalaiban csaknem minden este osztozott - vele a sziubáz drámai szendéje Gyurmann Ali** ; is, a ki mindig méltó partnere volt Ardaynak. Az „Otthon“-ban Horváth Irén mutatkozott be, j ki mellett praeciz játékáért Kápolnay Irén érdemel dicséretet. — A férfiak közül Kovács Lajost és Rílay Gyulát kell mindenek elétt kiemelnünk, mint a kik I a „Folt, mely tisztit*, „Otthon“, s egyéb darabokban leginkább megérdemelték elismerésünket. A Kisfaludy azinház újdonsága e héten az „ó budai varró lányok“ czimü bohózat volt, a mit Kövessy fordított, illetve alkalmazott a magyar színpadra. A közönség jól mulatott s jó coupléiért sokszor megtapsolta Kövessyt, valamint nejét Kövessynét, a ki — bár a legelső előadásra nem igen volt népes a, ház — még is páratlan jó kedvvel játszóit» a osintalan „ó=budai varró leány“-t. Dicséretet érdemelnek mellettük Gyurmann Alice, Morvay, Relay, Latabárné s a német helyszerzö magyar nyelvi kínlódásait sikerültén előadó Latabdr Árpád is, nemkülönben Sarkady Aladár általános kacsagást keltőén maszkírozva s utánozva a becsipett inast. Szent István szobra. A budai várnak egyik ékessége lesz ai első magyar apostoli királynak, Szeut Istvánnak a szobra. Ez az emlékmű a Halászbástyára jön, a budavári koronázó Mátyás templom mögé. a melynek mintegy kiegészítő része lesz. A bástya szegélyére ugyanis hatalmas oszlopcsarnokot, épitenek és ennek a közepén fog emelkedni Szent István órczbe öntött lovas alakja A nagy király az alant elterülő fővárosra fog tekinteni. A szobor talapzatán, négy domborművön, történeti vonatkozása eseményeket örökítenek meg Az első dombormű a koronázás, a második a templomalapitás, a harmadik a törvénykelés és a negyedik Bécs város elfoglalása. Az egyes alakok a jelenleg élő kiváló emberek képmásai után készülnek, mivel az egykorú szereplők közül egyetlen egynek az arczkópe sem maradt ránk A» egóíz emlékmű államköltségen épül- és alkalmasint 1902 re lesz kész. a mikor az uj orsiágházzal egyidejűleg avatják fel. Az uj esküteri híd. Az uj eskütéri hid építése nagy arányokban halad előre A fölmerült akadályok daczára is sikerült a két hidfő alapozási munkálatait annyira befejezni, hogy a hidfő kőépit- ménye már több méterrel magasabbra van a viz színe fölött. A beállható jégzajlás ellen erős fagátat épitenek. A munkálatokat a kereskedelmi minisztérium hidépitési osztálya vezeti, élén Czekelius osztálytanácsossal és Szántó műszaki tanácsossal. Mialatt a hídfőket építik, November 21. az állami gépgyárakban javában készítik az uj bid vasszerkezetót, mely egyetlen nyilásu lévén, páratlan a maga nemében. Az irgalmasok telke. A főváros az irgalmasrend kórháza előtti területet a rendnek ajándékozta kórház czél- jaira, daczára annak, hogy a terület a fővárosi pénzalapé s igy a közmunkatanács tulajdona. Eszrevevén e tévedést a főváros, átírt a közmunkatanácshoz, hogy nyilatkozzék a telek tulajdonjogáról. A közmunkatanács visszairt, hogy a telekhez semmi köze, ez nem az övé. De a főváros sem akarta a magáénak vallani s igy a darab telek gazdátlanul maradt, vagyis ; az irgalrnasrendnek a kezét megkötötték. A bizottságok azonban folyton tárgyalták a rend kérelmét s elvben odaadták a telket s azt is megengedték, hogy arra kórházat építsenek. Most utóvégre előáll a közmunkatanács s beismeri, hogy a Dunaparton a kórház előtt levő telek tényleg az övé, illetőleg a fővárosi pénzalapé. így aztán megkerült a telek gazdája, s most már a rend is tudja, kivel kezdje meg a tárgyalásokat. A közmunkatanács különben ahhoz szintén hozzájárul, hogy a telekre kór- j házat építsenek, de oly kikötéssel, hogy a í kórházban sem ragályos, sem pedig elmebetegeket nem vehetnek fel. Nyilt levél a „Magyar Hirlap“ szerkesztőjéhez. A hírlapírói tisztesség érdekében. A Magyar Hirlap f. é. okt. 22-iki számában azt irta a „Jogos Szoczializmns“ czimü most megjelent füzetemről: „H. ur benne 77 oldalon végig azt magyarázza, hogy jogos az a sociaiismus, mely a zsidóktól el akarja venni a pénzüket“ . . . „De, azt furcsáljuk H. tanár ur fejtegetéseiben, hogy csakis a zsidók pénzére uszítja a vagyontalanokat, holott egy-egy kis vagyon a hitbizományokban és a főpapi domíniumokban ie van“. Levélben felkértem a szerkesztő urat, hogy olvassa el a füzetet, s akkor meggyőződik hogy ez alaptalan ráfogás, melynek a füzetben nyoma sincs ; egyúttal figyelmeztettem a gyors birálót, a ki az öt Ívre terjedő füzet igen gyors ismertetésével, úgy alkal mazta Rákosi Jenőnek hirlapirói jeligéjét „Frissen a frisset“, hogy a füzetet fel sem vágva, csak belepillantott, a második lapon meglátta a Rothschild nevet, rögtön azt képzelte, hogy az egész főzet a zsidók ellen szól, aioknak pénzére uizitja a sociálistákat; s megirta fentebbi kritikáját. A t. bíráló urnák becsei figyelmébe ajánlottam egyúttal, Deák Ferencz egyetlen paragrafusból álló sajtótörvényét: „Hazudni nem szabad . . . A Magyar Hirlap mai. okt. 31 iki szórná ban; „Hatala Péter és az antiseraitizmus" czím alatt, hallgatag, — nyiltan beismerni a valótlanságot nem meri -—. elejti a fentebbi képtelen vádat. Ma már, nem osztogatom a zsidók pénzét a sociálistáknak . . . nem uszitora aranyaikra a vagyontalanokat. Ma az antiszemitizmus, általános vádjával illet, miután ama részletes vádat bizonyítani nem lehet. De ma is úgy ir, mintha ezelőtt ig caak erről lett volna szó. Az antiszemitizmust pedig úgy bizonyítgatja, hogy kiragad sorokat, állításokat, a szöveg összefüggéséből, elhallgatva az előzményt, és a végkövetkeztetést. — Én ugyanis, felsorolván a zsidók ellen támasztott ellenvetéseket, igy szólok: „Ilyen hibák és bűnök okozták az ellenszenvet, gátolják a köztestvérisülést . . A zsidók iránti testvériség ... a messze távolban marad . . . Pedig e testvériségnek meg kellene valósulnia, közös érdek kényszerít reá. A javulásnak első feltétele: a bűnnek, a hibának beismerése innen is, onnan is A zsidók és a nem zsidók részéről is. A nemesebb szellemű zsidóknak,
