Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-09-21 / 27. szám
Budapest 1898. VII. évfolyam 27 sz (Szent-Mihaly hava) Szeptember 21 ADAKOZZUNK AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLAEGYESÜLET PERZSELYÉBE Beniczky Lajos alispán gvász- beszédeMint mikor a kezdődő vihar első rohama legyinti meg arczunkat, midőn az egymásra torlódó fellegeket villám czikázsa át s félelem és remegés közt nézünk a vihar kitörése elé, épp ily megdöbbenve állunk meg egy réme* hir hallatára, mely a baljóslatú vihar bus morajánál is kétségbeejtőbben szállta meg lelkünket és sokáig habozva kételkedtünk abban, hogy a szivek legnemesebbike, a népek bálványozott királynője, orgyilkos kéz áldozata legyen. Fellázadt e hir hallatára bennünk minden emberi érzés s önkén tel Miül fakadt elő lelkűnkből a kérdés, hogy miért kellett ennek igy történni ? Hiába minden kétkedés, minden remény. Áldozat lett ő, a ki mindenkiért mindent al dozett, a ki mindig csak jót, tett s nem vétett senkinek. Keserű csapása a sorsnak ! Hát a végzet könyvéből a kiérdemlett jut; írnak lapja kimaradt? Vagy a jók jutalma csak szenvedés és kárhozat ? ó neki, a szeretett és imádott királynőnek kellett mártírhalállal kimúlnia, kiért népe milliói hálazsolozsmákat küldtek az egek urához Te jó Uram! — bocsáss meg és világosítsd f*l halandó gyermeked értelmét, mely nem bírja felfogni mindenható akaratodnak bölcsességét! . . . Kihallgatott a szív, nem dobog többé, öröme és szenvedése el van temetve, de emléke él és élni fog örökké, mert az a szív oly nagy volt, hogy népei iránt érzett szere- tetéből miudenkire jutott egy-egy dobbanás Oh, boldogult, királynőnk, mi minden voltál te nekünk ? Biztató reményünk, vezető csillagunk ; vigasztaló harmatcseppek voltak a te öröm könnyeid összetört szabadságunk avarán ; es örömkönyeket a hódoló Pestvármegye küldőt tei előtt hullattad, midőn először léptél e hou földére s Visegrád mellett fogadott hűséges alattvalóid serege A te munkád volt, hogy a király megértette nemzetét s a nemzet királyát s visszaadtad a királyt nemzetének s a nemzetet a királynak. És midőn zengzetes anyanyelvűnkön meg szólaltál, midőn dalában és költészetében a népet fölismered, e nemzet rajongó szeretetét biztosítottad magadnak, mely most mély bánatában keserű könyeket hullat ravatalod felett. Mérhetetlen volt a te szereteted, mely vigasztalt és ápolt egyaránt, bizalmat öntött a kétkedőkbe és tettekre buzdította a bátrakat. Áldott volt kezed minden munkája s a kegyelet őrangyala veszett el benned. Mintha most is látnám a haza bölcsének ravatala fölött hullatott forró kényedet, A királyné — úgymond — Pestvárme- gyében otthonát találta föl és ha bánat nyomta lelkét, ide jött, itt keresett vigaszt, ha családi örömei közt akart pihenni, minket keresett fel. S most mindennek vége ! Bármennyire szerettük is, bármily imádattal vettük is őt körül, ő itt hagyott, elköltözött, betolrhetetlen mélységes űrt hagyva a szivekben. Gödöllő és kies vidéked, madárdaltól zengő berkeid, nem fogjátok őt többé látni, ő többé vissza nem érkezik ! Te pedig, özvegyen maradt s bánatokban megőszült bölcs királyom, fájdalmaid közepette keress vigaszt ve ed együtt érző nemzetedben ; keress vigaszt a munkában, amelyhez adjon neked erőt az Ég s engedje a Mindenható, hogy népeid örömére, boldogságára még sok éveken át tartsd biztos kezeidben a kormány gyeplőit. Pest vármegye részvétirata. Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk ! Mint a sebes tűziáng. melyet midőn nagy erővel kitört száguldó szelek vesznek szár nyaikra; vagy mint a rohanó folyam, nely gátjait széttépve, sík földre ért. oly gyorsan és váratlanul jött a kétsegheejtő, szívfacsaró hír, hogy Felséged angyali jósagu hitestársa, a mi drága Nemtóuk, vigasztaló szentünk, a ki felé egy egész nemzet igazi szeretető ragyo gott fényességgel és melegséggel, gyalázatos orgyilkossá; áldozata lett. Nemzet és király keserveikben összeforrva mélyen megrendült szívvel állják körül azt a ravatalt, mely egy áldott jó szív porhüvelyét takarja, mert a Felséged könyeiben. mélységes fájdalmában mindnyáján osztozunk, e ko porsó körül egyetlen nagy csalad. az egész Nemzet, s Felseged v »sztesége mindnyájunké, kesergése közös velünk. Vajha miben igy milliók osztoznak, lecsökkenhetne, megenyhülhetne a még oly mór heilen fájdalom is. Leírhatatlan keserűség, kipótolhatatlan veszteség érte Felségedet, mert minden bánat örömre fordítható az életben, de egy jó házas- tars üresen maradott helyet az emberi szívben nincs többé, a ki pótolja. Egy jó házas társ koporsója felett hullatott könyeket nincs kéz a földön, mely többé letörölje. Sírunk egy örömvirág lehervadásán. bár a helyett más nyilhatik ; de az elveszett jó feleség többé vissza nem adatik s annak vesztesége miatti keserűség árja a szívből soha ki nem apad De kimondhatatlan a nemzet vesztesége is, mert ö volt a mi jóságos őrangyalunk, a kinél jobban nem ismerte, nem szerette ezt a nemzetet, buzgóbban nem óhajtotta boldogságát, nagyobb örömmel nem kisérte sikereit senki e világon, mert szív volt ő a mi szivünkből és lélek a lelkűnkből, örömünk az ó boldogsága, bánata a mi szomorúságunk. Elesve, elcsüggedve, nehéz szívvel tekintünk arra a ravatalra, mely mellett az egész nemzet égető fájdalma és Felséged, a mi jóságos királyunk áll, s mely mellett újra éreznie kell a sorscsapás kegyetlen megpróbáltatását; de nyújtson vigaszt e kétségbeejtő helyzetben a mindenség urának valtozhatatlau akaratában való megnyugvás és az. hogy egy egész vele gyászoló és könyezó nemzet fohásza száll az ég felé, hogy enyhülést kérjen n;\:y királya számára Isten kegyelméből, kiapadhatatlan jóságából. Azon reményben, hogy az embert érő bánatok mélységes tengerének zugasa közben is meghallja Felséged uépeinek áldást kérő fohászkodásait és megérzi népei szeretetének vigasztaló hatásait, hódoló tisztelettel maradunk Császári és Királyi Felségednek hű alattvalói; Pest-Pilis-Solt Kiskunvármegye közönsége: Beniczky F jrencz ▼al belső titkos tanácsos, főispán. Beniczky Lajos alispán-. A nemzet gyásza. Megható őszinte részvéttel — mondhatjuk, az egész világ őszinte részvétével temették el szeretett nagy királynénkat, ki Budán örömnapjaiból annyit töltött, ki lélekkel, szívvel, gondolkozással, tettben és beszédben egygyé forrt a magyarral s a legelső magyar asszony volt! Szerette Budát. Itt született a magyar főherczegnő Mária Valéria. A várpalota fényes termeiben tartott udvart hű magyarjaival s elfogadta hagyományos jelszavunk Extra Hungáriám. Mindnyájunkat úgy eltölt a fájdalom, hogy gondolataink, könyeiuk elapadnak. Mit szóljunk, mikor a király sir. pedig a királynak sírni nem szabad. Őszi szél. virág hervndás még bánatosabb hangulattal színezi azt a szép vidéket. a melyben költői lelke annyiszor vigasztalódott. A legnagyobb bánat szűkszavú. Fátyolba vau takarva a lant s a fájdalom sajgása bénítja meg költői a ihletet. A csapás úgy elfogta az őrzéseket, hogy ezt az egyet ki sem lehet mondani. Sziveinkben emléke élni fog és szobor- emlékenek is itt kell lenni Budán, hol a király palotája van. Az eskütóri hidat elnevezik majd Erzsébet királyné hídnak, valószínű, hogy a Hárshegynek, hol úgy szeretett időzni, is ezt a nevet adják. Szó van róla, hogy bebalzsamozott szivét Szt. István jobbja mellé helyezik, azaz ünnepélyesen oda temetik Legyen ez a bebalzsamozott ereklye a mi enyhítő könynyet nem találó bánatunknak balzsama. A budai testületek fennkölt gyászünnepé- pelyei tanubizonysagai, hogy mennyire szerettük őt Koszorúk nagyobb sebet ennél még nem akartak enyhíteni. Szép koszorúkat küldöttek, de legszebb gondolatok egyike volt Darányi miniszteré, a gödöllői koszorú, a hol a mi jó királynénk oly sok szép. derült napot töltött közöttünk, hű magyarjai között. A koszorú küldésének szép eszméje Darányi földmiveles ügyi minisztertől ered. Az ő rendeletére a gödöllői koronauradalom igazgatósága gödöllői enyőgal lyakból és virágokból egy bét láb magas hatalmas koszorút fonatott, melyet Deinin- ger Imre koronauradalmi igazgató személyesen T~~rr msä&mm fry wmmssmomjs KIADÓ-HIVATAL. r.ol előfizetni leltet es hirdetések fel vetetnek : Várot-major-utcza 28. .Megjelenik liavonkint háromszor. KlőHzelési árak: lígé^z évre 12 körömi, tél évre <> korona, évnegyedre 3 korona. SZERK ESZTŐSRG: Városmajor-utcta 28. Kéziratokat es közleményeket ide kérjük kühlen.
