Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-09-11 / 26. szám
Budapest, 1898. J2) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 11. A nép nevelés. Népnevelésünk egyik sarkalatos hibája^ hogy a népiskolából kikerült tanulók, ha csak a középiskolába nem járnak — nevelése és továbbképzése teljesen el van hanyagolva. Éppen abban a korban, midőn a nevelés állandó tartalmat adhat a jellem kifejlődésére, szakad félbe a nevelő munkája, mely hivatva volna a nemesebb hatás befolyása alatt kellő gondozással és ápolással az ifjúságot valláserkölcsi, nemzeti és hazafiui erényekbeu tovább nevelni. Az öntudatos, egységes, magyar nemzet1 kultúrpolitika nem szoritkozhatik csak az iskola négy fala közé. hanem minden lehető alkalmat megragad a közműveltség fejlesztésére. Jól tudom, hogy ezen a térén is történtek kisérle- . tek, de részemről azt tartom, rossz úton hala dunk, mikor nepies modorban jog- és állam- tudományi előadásokat tartunk a népnek, mert különösen a téves, szoczialis tanoktól saturált hallgatóságnál éppen az ellenkezőjét fogjuk elérni annak, a mit el akartunk érni. Az University Extension eszméje is szép, de nem gyakorlati A népnek egy pesti diák még nem imponál a tudásával, a nép csak a tanítóját vagy papját hallgatja meg szívesen és bizalommal. Másfél évtizedes tanítói pályámon többször volt alkalmam erről meggyőződni A nép- nevelés munkáját ne ruházzuk át az egyetemi hallgatókra, egyetemi tanárokra, hagyjuk azt csak a néptanító kezében, kinek munkásságát nagyban elősegíteni a kulturegyesületek erkölcsi és anyagi támogatása, vezető és irányitó szelleme. I Ha az iskola nem adhatja meg az egyénnek azt a teljes összhangzatos es általános műveltséget, melyre az életben szükségé vau, akkor a kulturegyesületek egyik főczélja lehet : sőt kell, hogy legyen, gondozni és fejleszteni a közművelődés azon tényezőit, melyek a közműveltséget előmozdítják. A tél folyatnáu a vezetésem alatti álló iskola tanulói számára ködfátyolkép előadást rendeztem s legnagyobb csodálkozásomra az előadás iránt a felnőttek között is igen meleg érdeklődés mutatkozott. A földrajz es természettudomány köréből tartott előadás, oly nagy ; közönséget vonzott az iskolába, hogy az előadási terem zsúfolásig megtelt. A közönség körében elhangzott megjegyzések azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy ez az egyik út. melyen a nópműveltség fejlesztésének sikeresen haladnia lehet. Az észszerű paedauogia az iskolai ranitás eszközei és módszerei között előszeretettel keresi mar azokat, melyek nélkülözik a tanítás ridegségét, s az ismeretek megszerzését könnyűvé es élvezetetekké teszik. A felnőttek oktatasanal is követnünk kell ezt a módot, mulattatva tanítani. Előadásom, melyet egy kis népiskolai vetítőgéppel rendeztem, már is elég érdeklődést tudort kelteni fokozódottabb mértékben fogna az érdeklődés mutatkozni akkor, ba egy oly gép állana rendelkezésre, melylyei művészi tokélyü képeket mutathatnánk be Változatostág kedvéért közbe-közbe tgy művészi ének ▼agy szavalati előadás volna tartható. Az előadásokra a kültelki iskolák termei volnának felhasználhatok. Azt hiszem, ez a népművelt- •ég fejlesztésének egyedüli és leghelyesebb módja. A Zugliget. Lipótmező, Istenhegy, Kelenföld lakoasuga, mely leginkább német ajkú kertész-, majoros-, napszámos emberekből áll, a legnagyobb örömmel ragadná meg az alkalmat, hogy az ilyen előadásokon részt vehessen. Fővárosunkat környező falvak lakossága is jól tudora, nagyon érdeklődnék ily előadások iránt. Ezt az érdeklődést fel kell használni a magyar nemzeti kultúra javára. Az illetékes körök figyelmét hívom fel indítványomra, s csak Vilmos császár imént elhangzott szavait idezem ; „Minden eszközt és alkalmat meg kell ragadnunk a nemzeti műveltség, a nemzeti eszme, a hazaszeretet ápolására, mert ez ad életet, ez ad erőt egy nemzet fennállásához!“ Eperjessy István. Az eskütéri hid. A balparton a caissou-munkák ruar be vannak fejezve, a jobbparton azonban a cais- sonba meg leszállhat az érdeklődő, ha meg engedik neki Az aknacső felső végen kis ajtó van, a melyen bebújva aknacsó létrájához jutunk. Az aknát es a munkakamrat villamos izzólámpák világítják meg. Ha létrán lefele haladunk, a légnyomás növekedése mind kel- leinetleuebbül erezhető. Először a fülünk kezd zúgni, a mi csakhamar szúró fajdalomba megy ál, majd mellünkre nehezedik a nagy nyomás úgy, hogy ijedten kapkodunk levegő után, meg- fulastól félünk. Mire azonban leérünk, mai- annyira megszokjuk, hogy nem is veszszük észre a nagy nyomást. Legutóbbi lentiétemkor csak négytized légkörnyi túlnyomás volt a Caissonban azért jó félóráig tartózkodtam lent. Elhízott vagy csak köpczös, szív vagy tudó- bajos embereknek azonban nem tanácsos le menni, mert könnyen orrvérzést kaphatnak, sőt esetleg a szélütést is A munkasokai 6—6 órankui! váltják fei. Az úgynevezett caisson betegseg, a melytől néhány év előtt Becsben oly sok szó esett, nálunk, hala a kellő óvintézkedéseknek, e ;yetlen egyszer sem mutatkozott. A caisson munkaiatok, beleértve a híd oszlop alapozásai is. körülbelül 1—17* hónapot vettek igénybe A Laucz-hid építésékor egy pillér epitése ugyanannyi évig tartott Íme mennyire haladt a műszaki tudomány alig ötven ev alatt! A Lanez híd építésékor catssonok helyett záró gátakat használtak. Kanadából, Éjszak-Amerikából 12 öles szálfákat hozattak és ezeket óríad bakokkal lesulykolták a Duna medrebe az oszlop helye körül, vagyis keriiest csinálták. A szálfák közeit agyaggal betömték és azután a bezárt térből a vizet kiszivattyúztak. Elképzelhető, hogy ily rengeteg vizmeny- nyisóget az akkori tökéletien szivógepekkel csak igen lassan távolithattak el. Mikor aztán a bezárt tér vízmentes lett, a azaraz mederben kezdették meg a hid piilerpitését úgy, a hogy most a caisson tetején történik. Ennek az óriási időveszteségnek tudható be, hogy a Láncz hid tiz évig épült, inig a Ferencz József hidat kér év alatt b -fejezték, az eskütéri-hid epitese pedig barom évig fog tartani. A caissonban dolgozó munkások mind addig ásnák, a mig szilárd talajra, azaz kősziklára akadnak. Akkor megszüntetik az ásást es kezdetét veszi a munkakamra üre* terének j betonnal való r.eletömése. Retegenkint emal- ; kednek a munkások mindig magasabbra a szekrényben, ugyanazon az utón nyervén a betont, a melyen eddig a kiásott földet vitték ki. Ha a munkakamrát teljesen megtöltötték betonnal, akkor csak egy munkás marad lenn, az aknacsövet kiemelik es a lent maradt mun kás az aknaeső betonozásához fog. A betont medrekben bocsájtják le, ő pedig vas sulyokkal ledöngöli. ílyképpen emelkedik, mig végre az egész üreg ki van töltve és az oszlop alapja elkészült. Az alapra helyezik azután a nagy gránit tömbökből faragott köveket. Ezzel az alépítmény be van fejezve és megkezdődhetik az oszlop vastornyauak összeállítása, a mely tornyok a lánczokat fogják hordani. Az oszlopok elkészülte után a horgony- kamrákat ós a hídfőket építik fel. A horgony- kamrák épitese rendkívül gondos ós lelkiismeretes munkát kíván, mert itt erősitik meg az egész hidat tartó lánczok végeit, a mint az oszlop tornyairól a parthoz leérnek. A gyalogjárók és a kocsi-ut között lesznek e lánczok, úgy, mint a Lanczhidnál minden oldalon kettő- kettő. A két part között egyetlen lefelé gör bűit lánezvonalat fognak ezek mutatni, a partokon azonban, az oszlopoktól a hídfőkig szintén lesz lanczvonalu áthidalás, itt a lánczok az alsó és a felső rakpart fölött fognak elhúzódni. Az oszlop tornyáról a láncz lefele haladva, a hídfő kezdeténél a földbe ér, a hol a horgonykamrában végződik. A lánczok e hid nál igen nagy erőltetésnek lesznek kiteve, erre következtethetni már abból is, hogy mig a Lanczhidnál egy lánczszem 11 vaslemezből van összeállítva, addig az eskütéri uj hídnál 21 ugyanoly vastag vaslemez fog egy láncz- szemet alkotni. A horgonykamrában a párhuzamos lánczokat széthúzzák, mert a nyomás egy helyre konczentrálódvn. a falakat tulsá gosan igénybe venné. A lánczok megerősítésére vas saruk szolgainak, a melyeknek tengelye közös a lauczokéval. A lanczoka horgony- kamrába a lanez csatornán keresztül jutnak. A lanczcsatorna épp olyan széles, mint a láncz, magassága azonban megengedi, hogy egy ember a széthúzott lánczok között meghajolva elmehessen. Ez áltál elejét veszik annak, hogy esetleges javítások szükségességének esetében ; a hídfő nagyrészét fel kelljen szakítani, a mint ezt néhány év előtt a Lanczhidnál tették, a 1 hol a horgonykamrát befalaztak annyira, hogy I a felszakitáskor gyemantheg} ü fúróval másfél j évig dolgoztak, inig a lanczhoz hozzájuthattak. A fent említett láncztartó saruk a lancz- csatornan keresztbe fektetve a horgonykatura falához támaszkodnak es tisztán a híd súlya tartja őket. a falhoz azonban nincsenek hozzá j erősítve. Fennt a lanczokra függesztik a tulajdonképpeni hidpályat. A hidpal^ egesz szerkezete folyasztott es hengereli'"- vasból készül a magyar államvasutak gépgyárában. Az össze- | állítása úgy történik, hogy a Dunába nagy I szálfákból pilléreket vetnek, a melyeket ideig ' lenes fahidakkal kötnek össze, ügyelve arra. hogy a hajózást ne akadályozzák. Ezekről az állványhidakról fogjak a hidat összeállítani. A Lanczhidon tapasztalható ingasok az eskütéri hidual a hidnyilás nagysága miatt természetesen még sokkal erősebben lennének érezhetők Ennek elkerülése czéljából azonban itt merevítő tartókat alkalmaznak, a melyek csuklószerkezettel vannak ellátva úgy, hogy a I hőhatások miatt kitágult vai függélyes síkban emelkedhetik ugyan, de a vízszintes síkban nem inoghat jobbra-balra. A caisson munkaiatok alatt a Duna medrében érdekes ó kori leletekre is bukkantak. Ezek között egy gazdagon aranyozott, drága kövekkel kirakott sisak a legfigyelemremeitóbb, a meiy mar a nemzeti muzeum régisógtárában látható. Kivaló m érdekes meg egy őskori állatnak a foga. a mely hasonlít a szarvasmarha 1 fogához, de akkora mint egy jól kifejlett nagy kutyának a feje. Ebből elképzelhető, mekkora lehetett maga az altat. A budai oldalon a horgonykatura építését kellemetlen inczidens zavarta meg a hét ele jón A próba furasok alkalmával egy hőforrásra akadtak, a melyet akkor szorgosan betömtek. A munkaiatok közben a forrás újból felfakadt i és most a horgonykamrát null viz fölötti 7 j méter magas viz borítja, a mely 35° C. hőmérséklettel bir. Az építésznek- tehat szüne | telni kell addig, a mig a forrást betömik és j a vizet kiszivattyúzzák, a miért is nagy villa- j mos erővel hajtott szivattyúkat állítanak fel. I A hídépítésnél eddig 700 munkás volt alkalmazva, a fentebb említett inczidens követkéz-
