Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
Budapest 1897. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A M A G Y A ROSO D A S N A K KÖZLÖNYE. Szerkeszti: lEZIKIDÉlLfSri n-VTTT . /x A mezőrendörség szervezéséről, A Buda és Vidéke f. é. 37. számában A községek és a mezőőri intézmény czim alatt a mezőrendőrség szervezése ügyében a régi csőszök helyébe, minden 2—3 ezer holdra számúvá egy-egy hivatásos mezőrendőr alkalmazása ajánltatik. Megengedem, hogy ez N agy-Kát a T á p i ó-S zen t-M á r t o n vagy Tószeg községedben (a hol 14—18 ezer holdnyi határról vau szó) lehetséges, de a 900 —1900 holdas Üröm, Borosjenő, S z e n t-I v á n, B é k á s m e g yer vagy K i s-0 r o s z i községekben bajos volna e javaslat életbeléptetése. A borosjenői határ összes területe p. o. 1588 katasztrális hold ; ebből leszámítva a külön őrt tartó József főlier- czeg őfensége 482 holdnyi birtokát, marad az 1886. XXII. t. ez. 130 §-a értelmében a földadót terhelő költségekből fizetendő közös községi mezőőrök felügyeletére 1106 katasztrális hold. Igen ám, de ebből is circa 62 hold a volt úrbéresek közös erdeje, mely üzemtervileg kezeltetvén, külön erdőőr tartására amúgy is köteles ; pedig hát bajos egy 62 holdas úrbéri erdő jövedelméből hivatásos és szakavatott erdőőrt tartani, annál is nehezebben, mert egy ily kis úrbéri erdő inkább teher, mint vagyon!! Maradna tehát 1044 (és illetőleg a circa 126 hold legelő és földadó alá nem eső terület leszámítása után csak 918) katasztrális hold, circa 1250 frt | évi földadóval. 365 frt díjazás mellett több, mint 29% költséget okoz a földadó arányá- : ban csak egyetlenegy mezőőr; de hol ' van még a vizsgázott erdőőr ? A volt úrbéresek közös erdejének évi kataszteri tiszta jövedelme 85 frt 92 kr. Tessék ebből szakértő embert eltartani. . . A mezőgazdasági és mezőrendőrségi törvény intencziója nagyon szép ; de gyakorlati végrehajtásának sok komolyan tekintetbe veendő akadálya is van ám. És ha igaz, hogy a kivételek erősítik a szabályt, úgy e törvény alkalmazásánál is a helyi érdekek- és viszonyokra való figyelemmel kivételt kell tenni az egyes kézségeket illetőleg. Főnnebb mondottam volt, hogy a circa 900 kát. holdnyi területre kirendelendő s 365 frt évi bérrel javadalmazandó Hivatásos mezőrendőr circa 29 — 30% költséget okozna, pedig alig volna gyakorlati haszna; mert ez a 900 hold az uradalmi birtok, az úrbéresek erdeje és a legelő és egyéb hasznavehetetlen és kopár területek által oly komplikált módon van föltagozva, hogy azt egy ember semmi szin alatt sem őrizheti. így tehát volna arra termett, fegyelmezett, állandóan alkalmazott s jól fizetett mezei rendőrünk, de ........... mi ha szna! Az eddigi csőszrendszer nem olyan rósz, mint a hogy sokan gondoljak. Voltak éves csőszeink az egész éven át és időszakiak, bizouyos termésekre nézve és meghatározott időre fölfogadva. Igaz, hogy magasabb értelmi kvalifikácziót nem, de fizikai képességet mindig kívánt a község közönsége a felfogadott csősztől és haszontalan frátert nem igen alkalmaztak, mert hiszen csőszeink egyúttal kültelki kézbesítőink is valának, kik már csak ezért is megbízható természetünknek kellett lenniök. A mezőrendérségnél nem sokkal jobb a községi belrendészet és éjjeli őrség ügye sem. A kis bíró a község rendőri közege de egyúttal hivatalszolgája és kézbesítője is. 0 tehát mindent végez, csak lulajdonképeni rendőri feladatot nem. Utczai őrszem, őr járati és ügyeleti szolgálat nincsen községeinkben, pedig a nyári munkaidőben, midőn a falu apra-nagyja künn van a földeken, szükséges volna, de nagyon is, a rendnek éber őrére.. . Nincs senki, a ki szemmel tartaná a lakosságot és annak a hatóságot érdeklő minden viszonyait; — a ki a tűzrendőri és köztisztasági, valamint a közegészségügyi meghagyások megtar „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Az örökség. Irta: Hrusz Árpád János. (Petőfi Sándor unokaöcscse) A budai Dunaparton néhány év alatt gyönyörű palotasor emelkedett, s mi úgy elfelejtettük a régi kis házakat, a melyek mind a tótok bontó csákányainak estek áldozatul, helyt adva a fényes palotáknak, hogy bocsánatot kell kérnem a szives olvasó közünségtől, hogy emlékezetébe idézem e régi házikókat; pedig nem is ezekről akarok írni, csak azért említettem fel. mert ezek egyikében lakott az öreg Mihály bácsi ; mindenki igy szólította, másik nevét senki sem tudta, talán már ő maga is elfelejtette. Szegény zenész volt, kénytelen volt öreg napjaira ogy-Ggy csapszékben játszani estétől reggelig, testet ölő, bűzös, füstös levegőben él lelket mételyező társaságban, s mégis alig tudta mindennapi kenyerét megteremteni. Pedig tehetsége volt; de nem érvényesíthette, elvolt zárva előle a boldogulás útja örökre ; vagy ki tűrne meg jobb társaságban egy volt fegyenczet, ki hosszú éveken át szívta a börtön levegőjét; pedig nem volt egyeb bűne, minthogy fiatal korában az ifjúság teljes hevével, imádatával szeretett egy nőt, ki törvényes neje volt s ki ezt a nagy szerelmet azzal viszonozta, bogy megcsalta akivel csak tehette; mikor erről meggyőződött, egy golyóval halálosan megsebezte a hűtelent. Ezért a bűnéért meg is lakolt, először a börtönben, másodszor az életben, mert a megpróbáltatás nehéz napjai csak akkor következtek el, mikor egy hideg télen beteg lett; betegség. hideg és éhség egyaránt gyötörték, Istentől, embertől elhagyatottan feküdt lakásáD ; végre is borzasztó nyomora arra készteté, hogy utolsó erejét Összeszedve, felkeresse nővérét, ki dúsgazdag mészárosáé volt. De találkozásuk cseppet sem volt örömteljes, nővére hidegen elutasitá, kétségbeejtő nyomora nem hatotta meg, végre, hogy lerázhassa, oda adott neki nehány darab bádog népkonyha jegyet. Mihály megköszönte nővére szívességét, hazavánszorgott s a népkonyha jegyeket eltette emlékbe. Azután még sokszor volt nagy nyomorban, de már nem ment többé nővéréhez segélyt kérni Néhány évig küzdött még az élet bajaival, de a sok munka, a nyomor teljesen tönkre tették; érezte, hogy napjai meg vannak számlálva, azért egy barátját elküldte nővéréért, azt üzenve neki, hogy Összes vagyonát közjegyzőileg neki hagyta. A dúsgazdag nővér szánakozva mondta, hogy szegény Mihály, tudtam en azt, hogy volt őneki pénze, csakhogy inkább nyomorgóit, hogy részemre egy kis vagyont gyüjthessen. De sietek is hozzá. Van e nála orvos meg pap ? szegény Mihály, ugye az sincs ? Úgy de mennyi is lehet az örökség, azt ugye nem tu íja ? No de sebaj ; tudja kedves barátom én nagyon kiváncsi vagyok. Félóra múlva már odaérkeztek, de bizony ott már nem volt szükség sem orvosra, sem papra, mert bátyja már meghalt. Megsiratta szegény Mihályt, még el sem akart menni, mert félt, hogy valaki elviszi a féltett kincset. Hanem hiába, muszáj volt elmenni a szép temetést megrendelni, mert megérdemelte szegény Mihály, hisz oly jó ember volt. Csak egy dolog boszantotta nagyon a jó mészárosáét, hogy mért irta bátyja e nehány szót a végrendelet boritékára: „Temeteeem után bontandó fel.“ A házban is nagy izgatottságot keltett mikor megtudták, hogy az öreg zenész nein „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava VI. évfolyam 39. sz. (Szent-Mihály hava.) Vasárnap, szeptember 26. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre (5 korona, évnegyedre 3 korona. hol előfizetni lehet é etések felvétetnek : Várocma <tcza 28.
