Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
Budapest. 1897. (2) BUDA és VIDÉKÉ Szeptember 26 tása felett őrködnék; — ki a bűntetteseket vagy hatósági intézkedések megszegőit följelentené... Az éjjeli őrséget teljesítő bakter legtöbb helyen egyúttal sirásó is és igy ha nappal sirásó volt, alig lesz éjjel éber bakte . A házanként felváltva kirendelt strázsa sem jobb Deákné vásznánál, mert az érdemes gazdák közül választott inspektorok közvetlen gyakorolt felügyelete nem terjed ki egyébre, mint annak meghatározására, hogy „éjfél előtt“ vagy „éjfél után“ van-e már? Másra nem! Pedig hát csak elég fontos a bel- rendészet és éjjeli őrség ügye a községekben. — — — Visszatérve a mező-őrökre, itt megemlítem, hogy Borosjenőn van egy erdő- és mezőőr 140 frt és egy mező- és hegyőr 110 frt évi javadalmazással. 1250 frt állami földadó után 20% pótadót kell e czimeu kivetni évenként. Megjegyzem, hogy erdei kihágás -—- az utolsó 3 évben — egyáltalában nem, mezőrendőri kihágás pedig összesen csak 3 esetben követtetett el és bogy sem az őrök személye ellen, sem vagyonbiztonsági szempontból nálunk panasz eddig nem volt. Ezeket kivántam megjegyezni a mezőrendőrség szervezése ügyében. (Borosj enő). Navarra József közs. jegyző. II. Yilm os császár a budai várban. Az amúgy oly csöndes budai várnak zajos napjai voltak, királyunkkal együtt II. Vilmos császárt fogadtuk Vén Budavára ünnepi díszt öltött s az a pezsgő lázas élet ami e napokban volt a királyi palota körül bizonyította, hogy az ország szive a főváros öröm mámorban úszik, hogy a kit mi magyarok megszeretünk megvan az szeretve. Az a határtalan lelkesedés a mi mindannyiszor megdobogtatta a sziveket, valahányszor megjelent koronás királyunk császári volt oly szegény mint gondolták és minden vagyonát gazdag nővérére hagyta, különösen ez keserítette nagyon a házbelieket. Tizen is ott maradtak a halottnál, a mig a mészarosné a temetést megrendeli ; nem is maradt átkutat- lan hely Mihály bácsi kis szobácskájábán, de hiába, a kincset nem találták meg.' Siettek is a házban lakó boltos és házi úr egy egy számlával a boldog örökösnőhöz, hogy egyenlítse ki, mert a megboldogult elfelejtette kifizetni, a mit meg is tett, mert hisz oly jó ember volt szegény Mihály. Elérkezett a temetés napja, a szertartás kifogástalan volt, a büszke mészáros is ott volt. A pap méltatta az elhunyt zenei képességét és nem fukarkodott a magasztalásban Temetés után összejöttek a kis szobában. Boldog volt a ki bejuthatott, a végrendeletet a közjegyző felnyitotta és elolvasta, tartalma ez volt: — „Kívánom, hogy nővérem örökölje összes vagyonom, a mi egy zacskóban szalmazsákomba megtalálható “ Az ott volt házbeliek boszankodtak, hogy ott nem keresték. A nővér lázas izgatottsággal fogott a kereséshez és csakhamar örömtől sugárzott szeme, mert megzörrent a zacskó, de olyan különös volt ez a csörrenés, nem olyan mint az aranyé szokott lenni. vendégével bárhol is, őszinte megnyilatkozása volt a magyar nemzet ragaszkodásának és sze- retetének királyához és fenkölt gondolkozású szövetségesünk II. Vilmos császárhoz. Határtalan örömmel és lelkesedéssel fogadtuk császári vendégünknek a budai várpalotában mondott pohárköszöntőjében foglalt elismerését, a magyar nemzetnek királya iránt tanúsított ragaszkodásáért, mert hisszük, hogy a mit a fenkölt gondolkozású császár oly szép szavakban fejezett ki, az egész külföld meghallja, viszhangra talál s sok balvéleményt oszlat el. Mi magyarok pedig ama örömteljes reménynyel varjuk a jövőt, hogy lesz idő, mikor a budai várpalotába hosszabb időre tér királyunk Vilmos császár fogadásánál a budai polgárok és egyesületek résztvettek a rendezésben es rend fenntartásában. A koronás vendéget meglepte Buda szép fekvése, fejlődése és elmaradottsága. Csodálkozott, hogy a város rendezési politikának nem a legkedvesebb tárgya Buda, melynek vidéke a teremtés egyik legszebb remeke. Alkalmunk volt a kiséretbeli urak egyikével beszélni, ki nagyon helyesen bírálta meg Budát, mit minden részében megtekintett és melynek elhanyagolását nemzetgazdasági bűnnek tartotta. Ez az úr a fürdőket is megtekintette, és az ezekben heverő milliókra menő kincsek ki nem használását ázsiai lustaságnak nevezte. I A közeli községek veszteglesét és köz- egészségi ezélokra, nyaralásra, üdülőhelyekre, j telepekre való ki nem akuazasán megdöbbent. Ez a parlagositás semmiképen sem ülik egg Jcultur | államba. A király lakóhelyének elhanyagolása szerinte udvariatlanság szamba megy. Az idegen úr miután kellően informaltatta magát lapunkról, melegen üdvözölte a Buda és Vidékét és nagyot bámult, hogy nincsen sok ezer előfizetőnk és a villa es telektulajdonosok körében nem találunk elegendő támogatást. . . Barátunk, miután magyarul tanul, örült rajta, hogy a Buda és Vidékét a berlini magyar egyletbe a hova jár, olvashatja. Az első Hokenzollern Budán. — Irta : Zarándy A, Gáspár. — Hétfőn vonult be a budai királyi várba vendégül II. Vilmos német császár. Vájjon eszébe jutott-e, hogy családjából nem ő az első vendég a magyar király fényes palotájában ? És eszébe jutott-e, hogy egy magyar Felbontották a zacskót, óh de milyen meglepetés várt a mészáros családra és milyen jókedvű kaczaj hangzott fel a körül álló idegenek ajkairól. A zacskóban ugyanis nem volt más mint néhány népkonyhajegy, ugyanazok, i a melyeket 2 év előtt kapott nővérétől. Arany por. Az ember nemcsak hogy könnyen kitörli I emlékezetéből a jó téteményeket s a bántal- makat; de gyűlöli is azt, aki iránt hálára van kötelezve es megszűnik gyűlölni azt, a ki őt megbántotta. A jótett meghálálása és a bánta- lom megboszulása oly nyűgnek tűnik fel az ember elqttt a melynek nehezen veti alá magát ) / * Az önmérséklet nem egyéb, mint attól való félelem, hogy ne keltsüuk magunk iránt irigységet és gyűlöletet, amelyet megérdemelnek azok, kiket boldogságuk és szerencsénk elszédit; az önmérséklet az emberi lélek erejének hiú fitogtatása; a legmagasabb fokán nem egyéb a higgadtság, mint az a vágy, hogy szerencsénknél nagyobbaknak látszassunk. királynak köszönheti első sorban nagy hatalmát és ragyogó koronáját a Hohenzollern-család ? Tavaly a lipcsei Illustrirte Zeitung egy festmény másolatát közölte szép fametszetben. Az eredeti II. Vilmos rendeletére a berlini király i palota számára készült s éppen, mert ezt a képet tavaly rendelte a király, sejtetni engedi, hogy mély megilletődéssel lépte át azt a küszöböt, a melyen ötszáz esztendővel ezelőtt, 1396-ban országszerző és államalapító őse átlépett, mint Zsigmond magyar és német király és római császár vendége. Nagy idők voltak ezek ! IV. Károly császár fia, a Luxembourg- házból származó Zsigmond, akkor még csak Brandenburg őrgrófja, 1387-ben Mária királynőnek, Nagy Lajos királyunk leányának kezével elnyerte Magyarország koronáját s miután a pártviszályokat megszüntette, kifelé is biztosítani akarta hatalmát. Europa délkeleti részén, a szétmálló keletrómai császárság felől rettenetes ellenség közeledett. A törökök 1356-ban léptek európai földre, a mikor Gallipolit elfoglalták. Már 6 évvel később Drinápoly volt a szultán székhelye, a ki Tarákiat könnyű szerrel meghódította s 1389 ben Szerbiát a Rigómezőn, mint államot megsemmisítette A kereszténység visszhangzott a szorongatott görög császár segélykiáltásaitól s a katholikus világ előőrsének, Magyarországnak határaihoz is mindinkább közeledett a fenyegető veszély. A pápa intette a keresztény fejedelmeket, hogy egyesüljenek a hitetlenek elfen és az intésnek volt is foganatja, Zsigmond szövetségre lépett Ernáiméi görög császárrral, VI. Károly franczia király pedig megengedte, hogy alattvalói közül, a ki akar, hadba vonuljon a magyar királylyal Burgund és Flandria rendjei, továbbá a burgundi nemesség összesen 118 500 forinttal járultak a költségekhez, Németország nemességének pedig szine-java ösz- szegyült Budán, közte a nürnbergi várgróffal, VI Frigyessel Soha még a budai királyi vár ennyi fejedelmi vendéget együtt nem látott A 3000 franczia nemes közt erősen képviselve voltak az akkori uralkodó családok. Ott voltak Burgundi János, Artois Fülöp, Bourbon Jakab (Nápoly későbbi király aj, Baar Henrik és Fülöp herczegek, Soissons-Perfört gróf, Treraouille Vilmos és Guido, Vienne Jakab, Beaufort gróf, továbbá Zsigmond király rokona Lutzelburg (Luxemburg) Valérián, a flaudriai gróf három fia, Gent gróf és Montaquelles ura. A francziák száma 12 000 re rúgott, a kik közül 8000 lovas volt. A német főurak közt ott volt Henrik, 1 Mumpelgart^ grófja, leánya utján a Württera- | berg királyi ház törzsap,a, és .Frigyes, Nürn- f. berg várgrófja, a Hohenzollernek őse is. , Az egész sereg 100,000 nél több emberből állt s talán még a keresztes háborúk idején sem került össze ennél fényesebb és szebb sereg, mert a külföldi urak pompája mögött természetesen semmivel sem maradt el a magyar és cseh főurak fényűzése sem. 1396 derekán végre együtt voltak a szövetségesek. Ünnep ünuepet, lakoma lakomát ért s a seregekkel járó dalnokok nem mulasztották el uraik dicsőségét megénekelni. így Frigyes várgróf dalnoka egyik lakomán, a mint rá került a sor, a következőkben méltatta ura jeles származását. Mikor Rhaetiumot (Lombardia északi része, Graubunden, Tirol, Vorarlberg és a bajor Alpok) a longobárdok, alernannok és bajorok, fölosztották, akkor tűntek tol a Burchardiugok, Alemanniaherczegei,akik közül Thaszió 800 körül fölépítette Hechingen városától délre Zolleru vagy Hohenzollern erős várát. Az utódok közül elsőkként Burchard és Wezel, a ki 1061- ben halt meg, vették föl a Zolre nevet. Bur- chardtól származott az a Frigyes, a kinek első fia, II Burchard a Hohenberg grófok családját alapította, mig ifjabb fia, II. Frigyes a Zoller- nek őse lett. Ennek unokája volt Nürnberg első várgrófja, s mint ilyen 1192-ben I. Fri
