Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
Budapest, 1897. VI. évfolyam 8. sz. (Halak hava.) Vasárnap, február 21. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EKIDfeLTI GrSTULA.. KIADÓ-HIVATAL Megjelenik minden vasárnap. SZERKESZTŐSÉG: hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Városmajor-utcza 28. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni A Duna jövője. (A magyarországi Dunán újabb időkben végrehajtott szabályozási munkák, valamint a székes fővárosban levő és még építendő hidak és kikötök ismertetése ) Zsák Hugó felolvasása. 2 Ez a munka nagyjában 3 72 millió kbmr kőhányás és 8 millió m. kotrásból állott s eddig mintegy 17.000,000 írtba került Legnagyobb része bevésettnek mondható, habár még egyes kiegészítő részek hátra vannak. Az eddig ismertetett munkák tehát nagyjában állottak: 5 millió köbm. kőhányásból és 20 millió köbm. kotrásból, úgy hogy ha ezen anyagot nem a Dunába hánytuk volna, hanem Budapest beltelkén helyeztük volna el, az egész főváros belterületét oly magasra töltöttük volna fel, hogy még a legmagasabb egyetlen ház teteje sem látszanék ki. Az előadottakból látni méitóztat- nak, hogy magyarországi Dunánk az osztrák határtól Komáromig már rendbe hozatott. Komáromtól Budapestig ugyan vannak egyes rendezendő helyek, de tekintettel arra, hogy a fővárostól lefelé még fontosabb rendezni valóink vannak, ama helyek rendezésével még várnunk kell. A fővárosi Dunarész egész Ercsiig szintén már tökéletesen rendbe hozatott, s az Ercsi alatti rész, az ú. n. Közép- Duna, mint előbb szerencsém volt felemlíteni, az 1895. évi 48. t. ez. alapján a legközelebbi években szintén ren- deztetui fog. Ezen munkák köze tartoznak Tass, Duna-Vecse, Duna-Földvár, Fájsz, Bogyiszló, Baja. Mohács, Palánka s a Tiszatorok körüli folyamrendezések. A Tiszatoroktól Báziásig a folyam elég vizbőséggel és elég jó mederrel bir, úgy hogy ott sem a jéglevonulás, sem hajózás tekintetében panaszok nem igen fordulnak elő. Egész mások azonban a mederviszonyok a Báziás alatti Dunaszakaszon. Itt a Duna kemény, sziklás talajra jut s gyakran úgyannyira összeszorul, hogy partjai nincsenek; a hegyek olyannyira összenyomják, hogy költői szabadsággal élve. a folyó két merőleges sziklafal között vonul végig. Ez a vidék a maga nemében oly gyönyörű táj, hogy külföldön sem találunk ennél szebbet. — A Rajna vidéke Mainztól Kölnig szép, igazán nagyon szépnek mondható, de a mi Al-Dunánk szebb, vadregényesebb, és őszintén ajánlhatom mélyen tisztelt Hallgatóimnak, de mindenkinek is, hogy ha arra alkalom nyílik, minden bizonynyal keressék fel. A Báziástól Orsováig terjedő Duna- szakaszt röviden Al-Dunának szoktuk nevezni, melynek végén, tehát már országunk határán túl, van a nevéről any nyira ismeretes Vaskapu, mely egy igen széles, magasan fekvő s a legkülönbözőbb alakokat mutató szirtekből áll, melyek között a viz szerteszéjjel, a legkülönbözőbb irányokban bukik át; ezen szikiapad a hajózást a legnagyobb mértékben megnehezítette és veszedelmessé, kis vízállások alkalmával pedig lehetetlenné tette. A hajózásnak azonban nemcsak a vaskapu által eléje gördült sebességekkel kellett eddig megküzdenie, hanem az Al-Duna egész vonalán előforduló egyéb ily kőpadokkal és zuha- tagokkal is; minélfogva, hogy mélyen tisztelt hallgatóim az Al-Dunáról tisztább képet nyerjenek, a, báziás-orsovai Danaszakaszt kissé behatóbban fogom ismertetni. Az Al-Dunán a folyam szélessége 200 és 2000 m. közt váltakozik, a vízmélység pedig 1 és 50 m. között, úgy hogy egyes helyeken mélyebb járatú hajókkal épen nem lehet áthaladni, holott közvetlenül e helyek mellett ren geteg mélységek tátouganak a hajósok előtt, s a viz nagy bukásokkal megszám- lálhatlan sok örvényt, képez. A vadregényes táj O-Moldova alatt kezdődik, a hol a folyam nagy szélességből egy keskeny mederbe szorul össze, melynek bejárata közepén a „Bábákaj“ szikla emelkedik ki magasan «BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA, A k i s k u t i prímás. (Egy regényhös gyermekévei) Irta : E p d é I y i Gyula, (6) Gyöngéden végig simította homlokát. — Szegény gyermek, te szenvedsz ? — Oh nagyon... — Ne félj, meggyógyulsz. — Soha, ha csak ő nem gyógyítja meg sebemet. — Róla le kell mondanod. — Inkább életemről. — Hiszen van más férfi is a világon. — Nekem más nem kell. — És ha én nyilatkoznám ? — Úgy nemet kellene mondanom. — Miért ? — Mert szivemet az bírhatta, ki a közönségesség színvonalán túl emelkedik, kit alkot, mint művész. — Amália, te gondolkozásod meg fogod változtatni. Annál is inkább meg, mivel a nőket a teremtés más hivatásra szemelte ki, mint túlhajtott eszmék gondolkodására. — Nézzed: te engem megjavíthatnál... — Ha őt nem szeretném is, csak úgy lehetnék a tied, ha szellemed teremtene czimert. — ígérd ezt meg. — ígérem. Abris tudta, hogy a fájdalomnak az egyedüllét a legjobb orvosa. Magára hagyta Amáliát s anyját kereste fel, kivel elhatározták, hogy egy pár hónap múlva Kiskuton találkoznak. Ezzel Abris fogatott s Pályát sietett tova vinni abból a légkörből, mit megrontott. Abris lelkében meg volt győződve arról, hogy Amália érzelme csak ábránd s még nem a fülemüle szólt. A sors mindent behegeszt. Konstantina kisasszonynak nem volt oka többé panaszra. Abris kérve-kérte : maradjon Kiskuton. Konstantina maradt. A régi korhely czimborák kerülték a hazat. Abris egész nap festő álványánál volt. Festményével foglalkozott akkor is, midőn Amália és anyja megérkeztek. Amália sokkal nyugodtabb volt. A tenger hamar viharba tör, de biztos utána az apaly. Amália alig érkezett meg, Abris egy sétát indítványozott a czigány-város felé. Palya házához érve, nagy jajgatást hallottak. Abris gyors és gyökeres kúrát akart: az ablakhoz vezette Amáliát, kinek egész lelke megrázkódott attól, a mit látott. Palya, az ö ideálja egy szegény, védtelen asszonyt vert. A legnagyobb fájdalom néma és könynél- kül való, de a vigasztalásra leginkább alkalmas. Amália mindent megértett; fagyos borza- dály futott át valóján s görcsösen fűzte karját Abris karjába A kastélyig egy szót sem szóltak egymáshoz. Itt bevezette Abris Amáliát festőtermébe. A leány, amint az elsó fájdalomból magához jött, félénken kérdé :— Ki festette ezeket? — Én. felelt Ambris, a te jó szellemed hatása alatt. Reád gondoltam s érted küzdöttem, ez vezette ecsetemet, látod, az igazi szerelem nem rajong, néma mint a kőszirt, de mindenre képes. Amália eszmélni kezdett. Úgy tetszetr , neki. mintha egész szivvilága egy terhes fel- I hőkent távozott volna. Könyezett, de e könyek a gyógyulás balzsamai voltak 8 egy csalódott, de kiengesztelt szív melegével susogá: — Köszönöm Abris... Abris magához vonta Amáliát s megcsókolta homlokát. Az ajtóban Amália anyja és Konstantin j kisasszony egyszerre kialták: legyetek boldogok! És azok is lettek. A kiskuti prímásból mi lett kérdi az olvasó. Huzza most is inig a nóta el nem fogy. Vége. ,,Nyelvében él a Nemzet11. A magyar egyesület jelszava
