Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-21 / 8. szám
a viz színéből, melyet a hajóknak körül kell hajózniuk. S minthogy ezen pont egyúttal az Al-Duna bejáratát képezi, minden hajós, a ki ezen utat először teszi meg, régi hajósszokás szerint vízzel megkereszteltetik. B pont hadi szempontból is igen fontos, s nagy szerepet játszott már a rómaiaknál és később a törököknél, a mi mindkét parton található erődítések maradványaiból is kitűnik. Innen tovább haliadva, az első hajózási akadályt Sztenkánál találjuk, a hol a folyón át húzódó szik lapad a hajósokat a legnagyobb figyelemre késztette és csakis az volt képes itt áthaladni, a ki a szintnek minden egyes csúcsát ismerte. Még tovább haladva, egy hasonló sziklapadhoz jutunk, melyet a hajósok Kozla-Dojkénak neveznek. Néhány kilométernyire ettől egy hasonló sziklapadhoz érünk, mely Izlás Tachtalia nevet visel s melynek elhagyásával úgyszólván a legnevezetesebb akadályhoz, a grébeni csúcshoz érünk, a hol a Duna 220 m.nyíre összeszorul és medre tele van szirtekkel. A szorulat után a folyam hirtelen minden átmenet nélkül 2000 in.re szélesedik ki, és reugeteg örvényeket képez. Ezekbe a sziklapadokba most a legutóbbi években repesztés által csatornákat, vagyis hajózási utakat készíttettek, a Grében alatti reugeteg szélességet pedig egy nagy kőgáttal szorította össze, úgy hogy a szóban levő helyeken ezentúl a hajózás remélhetőleg minden nehézség nélkül fog végbemenni. A Grében alatt még egy ily hajózási akadály van: a Jucz, mely szikla- padba, úgy, mint a többiekbe, szintén repesztettek hajózható csatornát. Innentől kezdve a folyam a hegyektől össze- szoritott mederben hömpölyög tovább, mig végre a Kazánszoroshoz ér. Ez az Al-Dunának legszebb, legregényesebb része. A folyam összeszorul 170 m.-re, jobbról-balról meredek sziklák emelkednek az ég felé, melynek csak egy keskeny szalagját láttatják. A viz nagy mélységénél fogva csendesen folyik le- y felé és igy a hajózás elé nehézségeket nem gördít; csak régente, mikor még gőzhajók nem voltak, ütközött itt nehézségekbe a hajók felvontatása, a menynyiben ezen meredek sziklafalaknál helyenként megszakadt a hajóvontató lovak útja, s ezért építette boldogult nagynevű gróf Széchényi István a balparton látható, sokszor sziklába vájt gyönyörű utat, mely alkotója után még ma is a a Széchenyi nevet viseli. A túlsó, szerb parton egy másik útnak nyomait látni, mely Tiberius és Traján által építtetett, a melyből azonban egyetlen ép részlet sincs már meg. Ezen körülbelül 13 km. hosszú regényes út áthajózása után * Orsovára érünk, mely a mi tulajdonképeni határvárosunk; s ha a hires vaskaput akarjuk megszemlélni, az ország határán túl kell mennünk, mely alkalommal majdnem közvetlenül a határ szélén látjuk a koronakápolnát. (Vége köv.) Budapest. 1897. (2) ________ _ BU DA és VIDÉKE Dalmady Győző beszéde a 25 éves ünnepen. 1897. február 13. Mély meghatottsággal fogadom e nem várt megemlékezést A mit tettem, kötelességből és hálából tettem. Kötelességből, mert azt tartom, hogy a megye bizalmának meg kell felelni, ez pedig ötször nyilatkozott irántam különböző választási időszakokba. Hálából, mert nem vagyok a megae szülöttje, és a megye mégis fiává fogadott, most is annak tart, s elhalmoz kedvezéseivel. Igaz, épen 25 éve állok élén a megyei árvaszéknek, mely a törvénybíróság nevében a gyámhatóságot gyakorolja. Hosszú idő és mégis rövid. Hosszú akkor, ha az évek számát és a szakadatlan munkát és erőfeszítést vesszük, melyben nem volt szabad elfáradni Elég rámutatnom a volt absolut és pro- visorius kormányrendszerek kezéből átvett kétségbeejtő állapotokra. Mindjárt az alkotmányos élet helyreálltával elijesztő adatok jutottak köztudomásra, a megyei levéltár beszélhet rólok. E bajokat meg kellett szüntetni s egy türhetőbb, tiszteségesebb állapottal felcserélni. Ez több esztendő munkája volt. Elég rámutatnom az 1871. évi megyei törvényre, mely az árvaügyek ellátásában és az árvapénzek kezelésében az eddigi gyakorlatot fenntartván, annak formuiázását, alkalmas szabályrendeletekbe foglalását a vármegyékre bízza. Ekkor alakult s lépett életbe a megyei árvaszék is. Kezdeményezés és ut- törés mindenfelé! Semmink se volt, mindent teremtenünk kellett! Elég rámutatnom az 1877. évi gyámsági és gondnoksági törvényre, mely visszadta az örökösödési eljárás vezetését s magával hozta a pénzkezelés reformját. Az uj törvény alapján uj és kimerítő szabályrendeletet készítettünk. mely ma is alapja eljárásunknak. A községi árvapénztárakat legnagyobb részt feloszlattuk s a készletet közpon i kezelésbe vettük. Mennyi bajjal járt ez. — isten a megmondhatója! De a készlet ma már mind együtt vau, sőt felesleg is maradt. Elég rámutatnom a fejlődő életre, a megye nagy területére, az ügyek sokaságára, melyek pihenni nem hagynak. Ezer meg ezer család története játszódik le szemeink előtt uapokint. Változatos kép. sokszor regény. De mindegyiknél egy a feladat; előmozdítani mindannyinak békéjét, javát, boldogulását. Ezeket összevéve, az a 25 év elég sok idő. De nekem mégis rövid volt. Ilyenné tette állásom önállósága és a levegő, mely körülvett. Az ősi megyei önkormányzatnak ifjú korom óta barátja vagyok s ez az önkormányzat a megye árvaszékében volt legteljesebb. Itt tehát jól éreztem magam. Gyorsan telt az idő más okból is. Gyorsította futását a vármegye közönségének jóindulata, felebbvalóim szeretete, állandó tisztviselő társaim barátsága, főkép pedig az árvaszéki személyzet buzgalma, kötelességtudása, kollegiális összetartása. Az uj nemzedék átvette a réginek hagyományait, és a szellem, azt tartotta, hogy a szó, melyet az érdekért emelünk, a legszebb szónoklat és a terv, melyet értök végrehajtunk, a legjobb administra- tió. Az a szellem, mely azt hitte, hogy az árvaügy a megyei önkormányzat szemeféuye, becsületkérdése, lelkiismerete! Ezért mult el a negyedszázad oly gyorsan, s annak ünneplése inkább magát, az árvaszéket illetné meg, mint engem. Én csak vezetője voltam működésének, kezdeményezője, administrativ intézkedéseinek, elnöke tanácsüléseinek, — a kivitel és az összmunka érdeme az árvaszéké. Övé legyen tehát az eredmény dicsősége is. Az arezképet, mely az évforduló emlékére, az ülésterem számára készült, köszönettel veszem, de odaképzelem hozzá,munkatársaimat is. Es itt végezhetném szavaimat, ha az a koszorú, a mai ünnep másik emléktárgya ott nem volna. Február 21. Ez már nemcsak a vármegyei tisztviselőit. hanem a dalnokot is illeti. Énnyi figyelemre és gyöngédségre igazán nem számítottam, hisz a dalnok nem tett a vármegyéért semmit s ha dalaim közt van jó, e véleményt csak a bírálat szelídségének köszönhetem. De belenyugszom mégis egy okból. Életem a tisztviselői pálya és a költészet közt oszlott meg. Költészetemben jelentékeny rész jut a családi élet költészetének. Ez pedig itt a vármegyeházában hozott lábra és erőre. Ide hoztam ifjú menyasszonyomat, itt alapítottam családi tűzhelyet és otthont, itt vezettem gyermekeim lépteit és irányoztam nevelésüket, innen adtam leányomat férjhez. itt örvendeztem a család jó napjaiban, virrasztottam bajaiban, búsultam válságaiban, azt a koszorút tehát úgy veszem, mint méltá- nyolását családi érzelmeimnek, a mennyiben ezek költői formában nyilatkoztak. De még igy sem foglalhatom le egészen magamnak. Megfelezem avval, ki e családi tűzhely megalapításában hűséges életitársam volt. azon érzelmeket fölkeltette, ama dalokat ihlette, szeretetével és a családi életet másokkal is meg- kivántatta. A családi tűzhely lángja bevilágít a homályos jövőbe, s megmutatja a helyes utat, melyen járnunk kell, ha nemzetünk boldog akar lenni. A nő. ki e tüzet élesztgeti, hivatást teljesít. Ezt tette ő is. És most nagy méltóságodhoz fordulok. Fogadja hálás köszönetemet a kegyes szavakért. melyeket hozzám intézett. Azokkal magukkal eléggé meg volnék jutalmazva. Buzdításul fognak szolgálni tisztviselői pályán további küzdelmeiben. Hálás köszönet e szép ünnep többi részeseinek is: szeretett alispánunknak, ékesszóló főjegyzőnknek, kedves barátomnak, az árvaszék helyettes elnökének és összes tisztviselő társaimnak, kik rokonszenviik és figyelmük gyöngéd jeleivel ennyire elhalmoztak, a megyei bizottság tagjainak és barátaimnak, kik eljöttek vagy a távolból üdvözöltek, hogy e nap örömében velem megosztozzanak. Hálás köszönet a szép hölgy közönségnek is, mely meleg bájával és mosolyával adott e napnak nem múló fényt és varázst. Nem fogom elfeledni e napot soha. Emléke elkísér síromig s megszépíti álmaimat. Az Országos Nemzeti Szövetség első évi jelentése. A társadalmi osztály. A társadalmi osztály, báralapszabálysz erű feladatai ép oly tartalmasak és aktuálisak, mint a munkásügyi osztályé, nevezetesebb eredményt alig képes felmutatni. Ennek oka leginkább abban rejlett, hogy anyagi eszközeink majduem teljes hiánya miatt maradandó becsű alkotásra nem is vállalkozhatott, másrészt pedig munkaprogram hiányában egyébb- ként sem volt képes valamelyes akcziót kifejteni. A történelmi igazság kedvéért jelentjük ki, hogy az újabb keletű iparvédelmi-mozgalom eszméje legelőször is szövetségünkből indult ki. Ugyanis dr. Barthos Andor kezdeményezése folytán Erdélyi János tagtársunk olyan társadalmi akczió meginditást hozta javaslatba, mely a hazai iparnak a külföldi iparral szemben leendő megvédelmezését czé- lozta. Az indítványt az igazgatóság egyhangúlag elfogadta s megbízta a társadalmi osztályt, illetőleg Pacholek György elnököt és Katqna Béla h. főjegyzőt, hogy részletes javaslatokat készítsenek es terjeszszenek elő. A részletes javaslat, — mely egy külön lap és országos tudakozódó iroda létesítését is czélba vette — elkészült ugyan, de azután a politikai viszonyokra való tekintettel a kiegyezési kérdések eldöltéig, az akczió megindítását elhalasztottuk. Kiváló súlyt Helyezett, az osztály arra is, hogy nemzeti ünnepeink alkalmával körök, kaszinók s egyletekbe képviselőt küldjön, ki
