Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-26 / 52. szám
Budapest, 1897 (3.) Deczember 26. megelégedéssel a palotákat, a kunyhóknak küszöbét. Önts vigaszt az elcsüggedt szivekbe, és áraszd a boldogság sugarát a haza minden polgárára, hogy a Jézus szeretetében egyek legyünk. Karácsony napja az év utolsó hete, a reménység felcsillámlása. A királyok, a pásztorok megjelentek a bethlehemi istállóban, és örömsugárzó arczczal az üdv reménységével távoztak. Már onnan, abból a kicsi já- szolyból sugárzott ki a világosság és az az isteni tan, hogy egyenlők vagyunk és felettünk az Isten őrködik hatalmának teljes erejével. Csillogjon a karácsonyfa, a viaszkos gyert.yácskák fénye világítson a zöld gallyak között szegénynél, gazdagnál. Lélekben siessünk Bethlehembe, mert onnan áradt ki a világosság, és ott született az emberiség Megváltója, a ki szeretetre tanított. Már hangzik az ének : Dicsőség az Istennek! Büttel János. Jubiláló iskola. Hauszmanné után a szülők nevében L i t h v a y Mátyás kir. táblai bíró felszólalása keltett élénk derültséget, midőn az érzelmek közvetlenségével mondja el, hogy 7 leánya révén szerzett jogezimet mai szerepéhez. Beszédje igy hangzik : „Nem szónoki viszketegségből szólok, mert ismerem szónoki tehetségeim fogyatékosságát, nem is szereplési vágy biztat ; ez szerénytelenség volna. Csupán a véletlen, vagy a sors azon nem mindennapi — nem mondom: sze-, szélye — hanem ritkán előforduló intézése, midőn engem 7 leány gyermekkel áldott meg, kik közül h a t ezen polg. leány iskola és női kereskedelmi tanfolyam növendéke volt, s a hetedik, — ha az Isten élteti — legközelebb tanulója lesz Csupán e véletlen folytán jutottam abba a megtisztelő, kitüntető helyzetbe, hogy ez ünnepélyes alkalommal szerencsés vagyok, itt, minta leghivatottabb családapa felszólalásommal becses figyelmüket rövid időre igénybe venni. Henrik. Skalla Oszkár, Eckermann Ede, Súr- tory Béla, Pálmai Rezső, stb. — A „Muri“ zenei előadásain néhányszor mint vendég részt vett egyesületünknek az 187J. évtől lelkes tagja Csizik Károly is Az építkezési iroda gothikus bódéjának lerombolása után a Győri-féle ház 1-ső emeletére vonult és itt otthont találó, a jobbára nem budaiakból, hanem beköltözőitekből álló német és cseh hivalnokok itt folytatták tovább zeneestélyeik tartását Vig, kedélyes élet folyt e helyiségekben is. A havonként egyszor megjelentek a zenei élvezeteken kívül néhány (30 - 40) kraj- czárért sört, virsliit kaptak. Számuk nőt,tön nőtt; újabb elemekkel gazdagodott. Midőn pedig e házban többé lakást és elhelyezést nem kaphattak, egy daloskör alapítását határozták el és megalakulta ,,Fáczán“-helyiségben a ..Sängor-Hort“ az 1864. évi január 14-én Janka Vilmos elnöklete alatt. E daloskörbe különösen Madarassy Pál, az osztrák-magyar bank alkormányzója, akkori pénzügyi titkár törekvései lassanként a dualismust honositák meg a német nyelv mellett használván a magyart is. Az 1866. évben azután a Sänger- Hort fölvette hivatalos cziméül a „Budai dalárda“ nevet. Az ős tagok, a német és cseh ajkúak nagyobb része ebbe belenyugodott, némelyik azonban számra nézve körülbelül 12-en, sehogysem érezték jól magukat a maBUDA és VIDÉKE Nem akarom taglalni, hogy mily nagy fontosságú hazánkban a jó magyar iskola, azt sem, mily horderejű nehéz feladatot, felelősséggel járó kötelességet végeznek a művelődés, társadalmi misszió teljesítésében a mi hazafias érzelmű tanítóink és tanáraink. Ennek taglalását itt egy ünnepi beszéd keretébe illeszteni nem lehet. Szorítkozom tehát, kizárólag felszólalásom czéljára, vagy is arra, hogy e jubiláns ünnep alkalmával örömömnek adjak kifejezést, szerencse kiváuatokkal halmozzam el és üdvözöljem annak a tantestületnek tagjait a kik ezen polgári és női keresk. tanfolyamnak köz- tudomásulagjó hírnevét megszerezték, akik ezen iskola felvirágzásán tevékenyen munkálkodtak és a kik ez iskolát virágzó állapotban negyedszázadon át fenn tartották. De felszólalok, hogy üdvözöljem a jelenlegi tanári testület köztiszteletben álló és általános becsülésben ismert érdemdús Igazgatóját, és az igazgatása alatt álló, a vele közreműködő, a hozzá méltó és hasonló tanárokat és tanárnőket, a kik nem kiméivé időt, nem sajnálva fáradságot, lelkesült ügybuzgalommal, kitűnő szakképzettséggel, jeles tudásukkal a leánynövendékeket nemcsak a szakismeretek elsajátítására képesítik, hanem jó példával járva elől, a női ékesség, a női erén}' legszebb gyöngye, a val- lálosság, az erkolcsiség, a szülék iránti tiszteletre, a hazaszeretetre oktatják; ez által irányt, vezérfonalat adva nekik lehetővé teszik azt, hogy leánytanitványaik magukat tovább képezhessék, a hazának hőn szerető honleányai, a társadalomnak nemes tagjai, családok megalapítói és azoknak boldogítói legyenek. Azt hiszem, nemcsak a magam, hanem mindazon szülők, kiknek leánygyermekei ezen intézetet látogatták és látogatják tolmácsolom érzelmeiket, midőn ezen tantestület volt és jelenlegi minden egyes tagjának a leánygyermekek tanítása körül tanúsított odaadó tevékenységű fáradozásáért, szívélyes gyengéd bánásmódjáért legmélyebb elismerésünket és legnagyobb köszönetünket fejezem ki. Vegyék ezért jutalmukat, mely nemcsak a följebb valók és a nagy közönség elismerése, hanem különösen a haza java, és a haza előnyére lelkiismeretesen, híven teljesített kötelesség és jól végzett munkásság tudatában van. Adja az Ég, hogy ezen iskolának 50 éves jubileumát is megülhessük, de adja az ég, hogy széles Magyarország összes iskoláinak ily lelkes és hazafias tanítói és tanárai legyenek, kik nemcsak helyesen oktatják az ifjúságot, hanem különösen ifjúságunkkal. édes hazánkat megszerettetik, a zengzetes magyar nyelvet megkedveltetik és az idegen ajkunkat is tökéletesen megmagyarositani képesek legyenek, hogy jogos önérzettel elmondhassuk: nincs az az erő, az a hatalom, mely minket, magyarokat megtörni képes volna". Most a női kereskedelmi tanfolyam tanári kara részéről dr K ö r ö m y Árpád mondotta a következő üdvözletét : „Szeretve tisztelt Igazgatónk ! Kedves Kartársaim! Csak a kitartó, szívós és következetes akarat diadalmaskodik mindenütt; de ha valahol. úgy a tanügy terén kell, hogy az együttműködők lelkében éljen az egymás iránt való szeretet és kölcsönös megbecsülés ! E nemes érzelmektől áthatva, üdvozöliek titeket szeretve tisztelt igazgató és kartársaim, mint anya intézetünk tanári karát, társaim a női kereskedelmi tanfolyam tanári kara nevében ; a mai napon, midőn lelkesedéstek, tudásrok, nemes kitartástok és önzetienségteknek legnagyobb és legméltóbb erkölcsi jutalmát veszitek, az itt iidvözléstekre és ünnepléstekre egybegyült díszes közönség megjelenésében ! De reánk nézve kettős ünnep e mai nap, mert nemcsak 25 éves fennállásának ünnepét üljük ma anyaintézetünknek, hanem e napokban éppen negyedszázada annak, hogy szeretve tisztelt igazgatónk Kozma Gyula, a hazai tanügynek rögös ‘és tövises útjára lépett. A kies Erdély egy kis városkájában kezdette meg 25 évvel ezelőtt tanügyi működését és onnan tudása, lelkesedése és nemes ambitiója által vezéreltetve és segítve, küzdötte fel magát azon díszes állásra, melyei hazai és székes fővárosi tanügyünk terén el I foglal ! De nem tanügyi érdemeiről akarok én ' szólani, hanem két oly kiváló erényéről, melyek egyéniségének kidomborodó jellemvonását képezik, az egyik lángoló hazaszeretete, a másik az, hogy kifogástalan g e n t 1 e m a n n! Az első családi traditio nála és azért működésében taniLáii} ainak ifjú szivébe : a küzdő, tevékeny és áldozatkész hazaszeretetei igyekszik beojtani! A másik erénye, hogy kifogástalan gent- lemann, —pedig ez a legnagyobb dicséret, mit férfiről mondhatni, — mert addig hazánk nem lesz boldog, mig nálunk is azon elv nem érvényesül : hogy rangra emelhet a felség bár- r kit, nemessé tehet a király bárkit : tie gentlemanné senkit; mert gentlemannséget, csak kifogástalan jeliem, szellemi emelkedettség, finom modor és igazi lelki műveltség es nemesség biztosítanak csak bárkinek is ! Minthogy sok jeles tulajdonságai mellett * I gyárosodé légkörben, miért is az akkoriban nagy német birodalmi eszméknek hódoló és Pesten székelő „Erntracht“-egyletbe léptek, mely később a Németországból Magyarországba szakadt egyének mulató és találkozási helye lön és körülbelül olyan szerepet játszott, mint a Magyar Egyesület Berlinben vagy Párisban. E jellege mellett azonban néhány magyar honosságú, de németajkú polgárnak is ked- vencz tartózkodási helye lön és ezek részt vettek és részt vesznek estélyein. A Muri nevű Liebhaber-Theaterből került ki többek között a budai polgári társaskör két. a legtehetségesebbek közé tartozó műkedvelő és főleg a komikai szerepekben kitűnő művésze; Stolp Ferencz és Titl István, kiknél alig lehetett megállapítani, meghatározni a határvonalat, a melynél a dilettantis- mus végződik és a művészet, a hivatásszerű gyakorlás kezdődik, kik úgy a magyar mint a német előadásban szakképzettségük nem csekély jelét adták. E két férfiú játszotta egyébként a közbenjáró szerepet az assimilatió azon munkájában, mely a feloszlott Muri-társaság jelesebb erőit a későbbi Budai polgári társaskör szervezetébe beolvasztotta. A budai szini dilettantismus egy másik, a ,,Muri“-társulattal majdnem egyidejűleg támadt, nyilatkozatát találjuk a 60-as évek elején, körülbelül az 1863. évben alakult „Gondp űző“ nevű műkedvelői egyesületben, melynek czélja sziníelőadások rendezése volt. A társuI lat a kacsa-utczai akkori Keller-féle házban, melynek telkén jelenleg Del Medico szalámi gyára van, nagyobb utczai lakást bereit és azt színházzá alakította át. A jó budaiak a kacsa- utcza után és a jó bangzat kedvéért „Anten- Theater“-nek keresztelték el. Az előadások magyar és német uyelven folytak. Elnöke volt Rosconi Miklós, kinek egész családja közreműködött az előadásokban Kiválóbb és sokszor föllépő tagja voltak : Bogisich Károly, Draskóczy N , Belányi Ferencz, Zakay Géza, stb. A meddig Rosconi a társaságot anyagilag támogatta, addig fenállott ; e támogatás megszűntével az egylet kény télén volt működését ' beszüntetni és szétoszlatni. Mindössze 3—4 évig állott fenn. Szorosabb kapcsolatba jutott körünk azon tisztán politikai társulattal, mely a hatvanas j évek vége felé „Deák-kör“ név alatt létesült a két budai kerület deák-párti híveiből. E kör Hunfalvy János é3 Tanárky Gedeon elnöklete mellett, különösen Eötvös József báró utolsó megválasztása alkalmából fejtett ki élénk tevékenységet és a Széchenyi- szállodában tartotta értekezleteit. Tagjai 1872- ben nagyobbára beolvadtak a tisztán társadalmi culturmiesiót kitűzött körüukbe. (Vége.)
