Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

Hü I limp in; I |i; ii ni I mi' I ..... ili'iPjiHlig Bu dapest, 1897. (4) -­=*"= ....~ I Ma gyarországot a magyar iparnak. A mozgalom alkalmából, melyet M a t- 1 e k o v i c s Sándor dr. v. b. t. tanácsos kez­deményezésére az országos iparegyesülettel egyetértőén a székesfőváros legelőkelőbb ipari és ” kereskedelmi körei indították uj iparágak meyho ositása érdekében, nem lesz talán fe­lesleges, ba a hivatott szakkörök figyelmét eg^ olyan korára nézve talán fiatal, de már is nagy jelentőségre szert tett iparagra hívjuk fel, mely Önmagában is, de meg a magyar bortermelési viszonyokra gyakorolt óriási befolyásánál fogva hivatva van arra, hogy nemzeti megvagyono- sodásunk egyik legkiválóbb faktorává váljék. A nagyjelentőségű iparágak alatt a magyar- orezági franezia módszerinti pezsgőborgyártást értjük, melynek múltja úgyszólván mindössze tizenöt évre tehető. Jóllehet ez az ipar nem uj tehát a szó legszorosabb értelmében, a hi­vatott faktorok megbecsülhetlen szolgálatokat tehetnének az országnak, ha figyelmüket e nagyjelentőségű iparágra is kiterjesztenék. Francziaoiszágban, a melynek évi kivitele 150 millió frankra rúg, Németországban, a mely­nek pezsgőboripara mindössze 20 éves és en­nek daczara legutóbb évi kivitele tiz millió pa- Jaczk mellett 40 millió márkára rúgott, nem­csak a kormányhatalom ismerte fel ezen iparág kiváló nemzetgazdasági jelentőségét, de maguk az illető országok lakosai is kik hazafias kö­telességüknek tartják a saját hazájukból szár­mazó produktumokat fogyasztani. Ezek a pél­dák eléggé világosán megszabják annak urját- módját, mikénti kellene az államhatalomnak a S .v módszeren alapuló hazai pezs- a rendelkezésére álló eszközök Hálásával protezsálnia, a mit még­is inkább hivatása sőt kötelessége, arág fellendülése egy egész csomó — üveggyártás, nádezukor-terme- oirtás. fonott kosáripar, viguetta- gyártás stb. stb — fellendülését vonna maga után, nem is szólva arról a ha­talmas fellendülésről, a melyet a magyar bor­termelésnek biztosítana. Hogy pedig ezen tá­mogatást szolid alapon álló pezsgőborgyáraink mennyire megérdemlik, bizonyítja példának okáért a p r o m o n t o r i LouisFran'gois- f é 1 e gy á r, mely tizenegy éve, fenhállása óta, nemcsak a külföldi legelőbbkelő kiállítása első dijainak elnyerésével szerzett becsületet a magyar iparnak, s melynek jó hírnevét híven őrzi a nagyközönség, daczára más költött franezia nevek alatt dolgozó gyáraknak, a me­lyek csak arra alkalmasak, hogy a magyar pezsgőborgyártást már itthon is diszkreditálják. Mondanunk sem kell talán, hogy ezeken a bajokon is a földművelés és illetve kereske- lemügyi miniszeriutnok kötelessége volna se­gíteni szigorú törvényhozási intézkedések ho­zatala által, a melyek a míg egyúttal lehetet­lenné tennék a lelkiismeretlen hamisítók káros üzelmeit, addig más oldalról a re" v .várak boldogulását R : «• sitanák. Csak nemrég tör­tént, hogy K r a m s z k y Lajos kir. vegyész vezetese alatt a felsőbb borászati tanfolyam hallgatói a promontori Francois-gyárba elláto­gattak, s ott a gyártulajdonos személyes ma­gyarázatai alapján győződtek meg a minden részletében franezia rendszerű gyártási módról. Ügy véljük azonban, hogy a hivatott körök az elismerés ily formájának, bármily megtisztelő legyen is az, az illető gyárra — feladataiknak még nem tettek eleget. Törvénybe iktatott in­tézkedésekkel kell ez iparnak segítségére sietni * akkor: a magyar ipar csakugyan azisá fog lenni, a mivé tenni akatják: boldoggá. Azt, hogy „a magyarok nagyon összetar­tanak“, bebizonyítani pedig a hazafias magyar közönség egyik legszebb és legkazafiasabb fel­adata leetid. Addig is, inig ez megtörténik, ha uj ipar­ágak alapítása mellett a már meglevőkre is kiterjesztjük figyelmünket, irányítsuk azt első sorban a magyar pezsgőborgyártás felé, mely a hivatottak érdeklődését olyannyira megér­demli. BUDA és V 1 I' É K E Tolnay Budapest Évkönyve. T o 1 n a y Lajos szerkesztése alatt nagy­szabású munka hagyta el a sajtót, mely a mellett, hogy niteles és megbízható cziintár mindazokat az adatokat, a melyek közéletünk­ben kiváló fontossággal bírnak, lexikonszerűen tárgyalja s igy módot szolgáltat arra. hogy közintézményeink szervezetét, habar csak váz­latosan is, mindenki számára hozzáférhetővé tegye. A mű az 1 szakaszában a tiszti czimtár- ban fontosabb közintézményeink négy nyelven tárgyaltatnak, hogy azok megismerését, idegen vendégeinknek is megkönnyítse. Egyáltalán a mű négy nyelvű szerkesztésével azt czélozza a mű szerkesztője, hogy hatalmasan fejlődő fő­városunkban az idegen is el tudjon igazodni, s erre alig van alkalmasabb mód, mint a fő­városra vonatkozó összes adatokat magába fog­laló czimtár. A II. szakasz a budapesti ke­reskedelmi és váltótörvényszék hatáskörébe eső összes bejegyzett ezégeket (részvénytársa­ságok. szövetkezetek, közkereseti társaságok és inagáuczégek) tartalmazza, szintén lexikon szerű feldolgozásban, a mennyiben a ezégekre vonatkozó mindazon adatokat közli, melyek a közéletben fontossággal bírnak. A III szakasz Budapest telekkönyvének van szánva, mely kimerítő adatainál fogva (helyrajzi szám, betéti szám az ingatlan körülírása, a telek fekvése — utcza és házszám — térmérték és a telek tulajdonosának neve) egymagában áll az egész kontinens czimtárirodalmóban A telekkönyvi rész adatai úgy vannak összeállítva, hogy bár­mily ingatlan a telekkönyvi, helyrajzi szám és név után is rögtön megtalálható. Érdekes táb­lázatokat találunk a könyvben, melyek a dűlők német, neveit s azok magyarázatát tüntetik fel, hogy a főváros németajkú lakossága rászok­jék a magyar elnevezés használatára. A IV. szakasz a székes főváros lakjegyzéke a túl­nyomóan fölösleges czim mellőzesével, az ipar és kereskedelem érdekeinek megfelelő adatok felhasználásával van összeállítva. Az V. sza­kasz felöleli a székes fővaros és környéke te­rületén levő összes önálló foglalkozással bíró egyének jegyzékét az egyes foglalkozások be- tüsoros rendjében, és pedig magyar, német, franezia és angol nyelven. Ez a rész legin­kább hozzájárul ahhoz, hogy székes főváro­sunkban minden idegen tájékozhassa magát s a műnek ezt a részét bizonyára megelégedés­sel fogadják kereskedőink őg iparosaink, a kik­nek az érdekeit közvetlenül szolgálja. A min­den részben nagy szorgalommal es helyes ér­zékkel szerkesztett munka a Tolnay könyvkiadó­vállalat életrevalóságát bizonyltja, mely a köny­vet a Robicsek féle könyvkereskedés közre­működésével adta ki a czirntár-irodalomban eddig szokatlan pompás diszkötésben. A több mint 1600 oldalra terjedő könyv ára 8 frt. Jubiláló iskola. Múlt számunkban jeleztük, hogy a II. kér. közs. polg. leányiskola decz 5-én üli fennállásának 25 éves jubileumát, hogy ez mennyire sikerült, tudósítónk a következőkép számol be : Az ünnepély hálaadó isteni tisztelettel kezdődött, melyet a kerület érdemes plébá­nosa D ö m ö t ö r Gedeon rendkívüli fényes segédlettel végezett. Az ünnepély másik része az intézet tágas termében folytatódott, mely ez ünnepélyen zsúfolásig telt meg és ha igaz az, hogy Orpheus, zeuéje által annyira tudott hatni, hogy még' a kövek is tánczoltak ; itt ez ünnepélyen meg a falak is sírtak, harrnatoz- tak azon örömkönnyektől, melyeket a jelen­volt szülők és érdeklődők eltelve a megelé­gedéstől, ejtettek. Az ünnepély az intézet növendékei által énekelt H y m n u s s a 1 kezdődött, melyet az intézet kipróbált tanára G y u 1 a y Elek di­rigált, majd dr. V e r é d y Károly tanfel­ügyelő rövid vonásokban vázolta azt a kultuv- missziót, amelyet ez intézet betölt. Utána Kozma Gyula ez intézet igazgatója vázolta azt a küzdelmet, amelynek révén ez az is­Deczember 12 kola arra a magaslatra emelkedett, amelyen jelentig áll. M o r I i n Emil dr. minist, osztálytaná­csos W l a s 8 i c s Gyula kultuszminiszter üdvözletét tolmácsolta, s kifejtette, hogy ez ünnep nemcsak az iskolának, hanem mind­nyájunknak öröme, akik csak a tanügy tereu tevékenyek. Rózsavölg y i Gyula taná­csos a székes főváros nevében mondott igen hatásos beszédet. Ezek után a mostani nö­vendékek nevében Péter Berta IV. b) oszt. tanuió, — a női kereskedelmi tanfolyam neve- ben S z a k k a y Rózsa, — a volt növendé­kek nevében megható volt Hauszmann Sándorné úrnő szépén átgondolt s költői nyel­ven tartott üdvözlő beszéde. A szülők ueve- ben igen szellemesen L i t h v a y Mátyás kir. táblai bíró, — a női keresk. tanf. tanári tes­tületé nevében dr K ö r ö m y Árpád felső ‘ keresk. isk. tanára volt tanárok nevében Len­gyel Sándor felső keresk. igazgató, — az Orsz. polg. isk. Tanáregyesület nevebeu L a d Károly egyesületi elnök mondtak hatásos üd­vözlő beszédeket. Ezek után az intézet növen­dékei Gyulay Elek enektanar átiratában min­denkinek ieguagyobb megelégedésére — kuz- kedveltségü népdalokat énekeltek. Most következett Varadi Antal „Virágos kertben“ ez. alkalmi ódája, melyet T örök Irma az intézet volt növendéke es a nemzeti színház művésznője, valóban virágos kertben adott elő, körülvéve az intézet növendékeitől, — mint megannyi rózsa bimbóktól, kik között Török Irma mint maga egy rozsa kellemes előadásával e:hajolta az egész hallgatóságot. Utána Heger Lujza szinten az intézet volt növendéke, jelenleg Kassau felsőbb leanyisk. tanítónő, R i g o 1 e t t o phautasiebeu Liszt Ferencztői zongorán technikai művészétét mu­tatta be. Majd A brányiné-W e i u Margit az intézet volt növendéke jelenleg a m. kir. opera művésznője két franezia dalt enekelt, a melyeket a közönség kiváuarara meg egy nép­dallal is meg kellett toldania. Payr Olga oki. hegedümüvésznő volt tanítványunk Tariiui- nek Ördögtrilla-szouatajábau művészétének leg­magasabb fokát mutatta be, zongorán dr. A u derkóné-Kroních Melánia felsőbb leányisk. tanítónő kisérte Itt megjegyezzük e szerzeménynek története az, hogy a művész­nek álmában megjelent az ördög, a ki azt mon­dotta, hogy akkor tarthatja magat művésznek, hogy a mit ő neki eljátszik, azt uiana jatsza. Tartini ez álom hatása alatt irta e darabot es Payr Olga művészi jateka az ördögöt hatalma­san legyőzte, mi által méltán kiérdemelt frene­tikus tapsokat aratott Ezután H a y p a 1 Beuő intézeti tanár kellemes és érczes hangjával énekelt néhány magyar dalt, mire az ünnep a Szózat eléneklésével véget ért. Délután 2 órakor az ünneplő társaság a „Budai polgári körben diszlakomára gyűlt össze, a melyen dr. V er éd y Károly tanfelügyelő és Rózsa- vn így i Gyula tanácsnok is résztvettek. Az „Étlap“ következő volt: Leves: metelt tész­tával. Hal: fogas és tok, Chambord-módra. Becsi, nált: vesepecsenye, Colbert-módra. Sültek: Pulyka és stájer-kappau, évadsalata és vegyes befőtt gyümölcs, Tészta: káposz­tás rétes. Csemege: Parfait, ezukrász-süte- mény gyümölcs, sajt, kávé. Korona sör Bada­csonyi fehér- és burgundi vörös borok Ebed alatt czigánybanda játszott, az első köszöntőt K o z m a Gyula igazgató a királyra mondotta, a mire a zenekar a Hymnuszt játszotta, az­tán H a y p á 1 Benő a cultusiuinisztert és dr. V e r é d y kir. tanfelügyelőt éltette. Dr. K'ö- r ö m y Árpád a főpolgármestert és polgár- mestereket Laub hitoktató a fővárosi, taná­csot s annak jelenlegi képviselőjét Rózsa­völgyi Gyula tanügyi tanácsnokot, B a- lás y Dénes a közreműködő művésznőket, Dr. Nagyőszi Ferencz a kerület nagy ér­demű képviselőjéről, dr. Darányi minisz­terről -— a ki az ünnepélyen a fővárosból való távolléte miatt nem vehetett részt — meleg szavakban emlékezvén meg, élteti R u p p Zsigmondot mint házigazdát és Kollár La­I jóst mint a kerület egyik vezérférfiát Haj- Inai Márton az intézet első tanárait és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom