Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-12-12 / 50. szám
Budapest, 1897 (3.) Deezember 12. mintegy 1500 frt bolti ár helyett 558 frt 48 krért, hajlandó átengedni. A választmány az akadémia kiadványainak beszerzését elkerülhetetlenül szükségesnek tartva, azt elvben elhatározta és a szükséges fedezet és a megszerzés módozatainak megállapítása végett az ügyet véleményes jelentéstételre a könyvtári bizottságnak adta ki. A szakkönyvtár nagy czi aljegyzőkének kinyomatása már befejezéséhez közeledik es utolsó ivei már legközelebb elhagyják a sajtót. E terjedelmes czimjegyzék a közönség tudományos igényeinek bizonyára kiváló szolgálatot fog tenni. A könyvtár rohamos gyarapodása folytán beállott helyszűke miatt elhatározta a választmány, hogy újabb könyvszekrényeket állíttat fel és leihatalmazta a könyvtári bizottságot, hogy azok felállíttatását 150 frt erejéig eszközölhesse. J u r á n y i Győző végül a választmány élénk érdeklődésétől kisérve inditványt terjesztett elő egy az egyesület által szervezendő munkáskönyvtár felállítása iránt. Rámutatva azokra a mostoha viszonyokra, melyekben nálunk a munkásképzés ügye részesül és ezeknek elszomorító következményeire. a közjó, a haladás és műveltség, különösen pedig a magyarosodás szempontjából felette kívánatosnak tartja ez intézmény létesítéséi. Az egyesületünk ezáltal rendeltetésének oly termékeny mezejére lép, mely gazdagon hozza meg áldásos gyümölcseit. A választmány örömmel fogadta az eszmét. elhatározta, hogy a könyvtár egyéb részeitől elkülönítve m u n k á s k ö n y v t á r t szervez, és ezzel kapcsolatban olvasó- t, e r m e t n y i t. A megfelelő helyiség átengedéséért megkeresést intéz a székes főváros tanácsához ; a könyvtár kezelése és az olvasóteremben való felügyelet teljesítésére pedig a budai iparossegédek egyesületével lép éri n t k ezésbe. Kérelem az árvák karácsonyfája érdekében. Adakozásra hívjuk fel a nemes-szivü emberbarátokat, adakozásra az árvák sorsa iránt érdeklődő közönséget. Törüljük le könnyeit a szegény árváknak, kik fájó szívvel emlékeznek ; vissza azon boldog időre, midőn még szerető szüleik karjai között ünnepelhették a Megváltó születésének magasztos, nagy ünnepét: szent karácsony napját ! • Állítsunk nekik karácsonyfát s nyújtsunk ajándékot tőlünk telhetőleg szegény árváinknak ! Az emberszeretet melegével töröljük ki lelkűkből a keserűség- érzetét ! Hadd örüljenek ök is a kis Jézus születésének ! a székes fővárosi „Mayer-árvaház“ 75 szegény árva hu neveléséről gondoskodik; ellátja őket mindennel, neveli, oktatja minden jóra, szépre, hogy felnőve majdan a társadalomnak hasznos tagjaivá legyenek. — A jószivü emberek megemlékezése csak fokozni és erősbi- teni fogja szivökben a szeretet és hála érzetét a jótevők iránt. Adakozzunk azért jó szívvel az árvák karácsonyfájára! Hálás szivvel fogadunk e czélra bármily csekély adományt is s azt kö- : szonettel nyugtázni is fogjuk. Az adó- | mányokat kérjük alulírottakhoz küldeni. Árvaházunkban a karácsonyfa-ünnepély f. évi degzember hó 24-én d. u. 5 órakor tartjuk meg. Tisztelettel kérjük az árvák jótevőit s a mélyen t. közönséget, hogy ünnepélyünkön megjelenni s növendékeinknek ezzel örömet szerezni szíveskedjenek. Árváinkat, kegyes jóindulatukba és szeretet ükbe ajánlva mély tisztelettel maradunk. Budapesten, 1897. évi deczember hó 1-én a Mayer-árvaházi bizottmány nevében. Kertscher István, Somlyay József, föv. biz. tag. másod-elnök. árvaházi igazgató. 1 Gellérthegy-utcza 21. 1. Váiosmajor-utcza 31. B U D A és V I D É K E Egy jóravaló könyvről. Manapság, midőn az irodalom mezején szinte gomba módra terem a sok könyv, valóságos hozsannával kell üdvözölni az olyan becses irodalmi terméket, a mely szakítva a sablónszerüség'gel. önálló, független eszmékkel, igazán okos, józan tanácsokkal és a mi fő — bátran lép a nyilvánosság elé. Mert bizony nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki a mai napság nagy hatalmat képező orvosi kar tudományos alapon nj-ugvó eljárásával szemben felvegye a keztyűt és 224 nyomott oldalon keresztül nyomós érvekkel azt bizonyítsa, hogy minden gyógyítási mód között a term észetes gyógymód a leg- üdvösebb, a legczélravezetőbb. Ezt teszi Dr. P a 1 ó c z (Polacsek) I g- n á c z, a kit Budán is sokan és előnyösen ismernek egyrészt. — mint a Szt. Jánoskórház volt alorvosát, másrészt, mint ügyes és keresett sebészt, a ki több évet töltött el közöttünk, mindazok teljes megelégedésére, akik segítségére rászorultak s a ki kedves és előzékeny modorával társadalmi köreinkben nagy kedveltségiek örvendett. No, de most megjelent jele-* művét, mely „A természetes gyógymód kézikön y v e“ czimén jelent meg. nem az ismeretség révén akarjuk kiemelni. Nem a szerzőt tekintjük ez alkalommal, hanem a tartalmat, a melyet nyújtott, s a mely méltó feltűnést keltett már eddig is széles körökben. Bő tapasztalatok, sok tanulmány, éles megfigyelés kellettek e mű megírásához, az kétségtelen. Ha valaki e könyvet figyelmesen átolvassa, lehetetlen, hogy meg ne hódoljon a szerző intenczióinak, melyek egytől-egyig a természetesség követésére vezetik vissza az olvasót. Könyve valami csodaszerü vegyüléke az eddig alkalmazásban levő összes természetes gyógymódoknak, de a szerző önálló egyénisége s felfogása minden fejezetben hatalmasan kidomborodik s világért sem lehetne ráfogni, hogy idegen toliakkal ékeskeduék. Önálló álláspontját a természetes gyógyítási módra vonatkozólag meggyőző módon és érdekesen fejti ki érdekesen megirt előszavában. valamint a terjedelmes bevezetésben, a hol pálczát tör az orvosi felületesség fölött, mely minden fel nem ismert betegedési esetben ajódkálium alkalmazását véli jónak. Ennek igazolásául idézi egy hires bécsi orvostanárnak hallgatóihoz nagy páthosszal intézett következő versét: „Wenn man nicht weiss : wo ? wann ? warum ? Gebe man Kalium Jodatum !“ ,Miutha bizony — mond a szerző — ez a jódkálium olyan ártatlan szer volna! Hisz ez egyike a legnagyobb, legveszedelmesebb mérgeknek egészséges emberre nézve is! Hát még megviselt, gyönge, beteg embert menynyire képes az tönkre tenni! És ez csak ezért szenvedjen, mint valóságos áldozat, mert az orvos nem ismeri, nincs tisztában az ö betegségével ?“ Majd alább ezeket mondja : tér m és z e t végzi a gyógyító működést, az orvosnak' pedig kötelessége a természet munkáját elősegíteni“. . . Szerzőnek az a czélja, hogy okos orvosi tanácscsal szolgáljon mindenkinek, ha betegségbe esik, hogy a beteg maga is tudjon magán segíteni, még pedig azokkal az ártalmatlan szerekkel, melyeket a természetes gyógyítási mód nyújt. Munkáját három részre osztja; az elsőben az emberi test boncz- és élettanát Írja le ; a másodikban a természetes gyógymód eszközeinek helyes használatáról szól, inig a harmadik rész az összes betegségeket tárgyalja s a természetes gyógymód eszközeinek miként való használatát ismerteti. Azok a praktikus utasítások, melyek e könyvben igen gyakran feltalálhatok, nemcsak a szerző sok oldalú tapasztalatairól 'tanúskodnak, nemcsak bőséges tanulmányairól tesznek tanúságot, hanem öt mint okos, gondolkodó, önállóan vélekedő egyént mutatják be az olvasó előtt, a kiben mint a természetes gyógymód egyik rátermett és hivatott előbarczosában bátran megbizhatik mindenki. Könyve függelékéből megtudjuk, hogy d r. P a 1 ó c z I g n á c z az ő specziális gyógymódjának alkalmazása czéljából a Vám- ház-körut 7. sz. a díszesen berendezett „T e r- mészetes gyógyintézetet“ nyitott, a hol naponként d. e. 10 —12-ig d. u. 3—5 óráig történnek a rendelések. A mily kívánatos a szenvedő emberiségre nézve, hogy ez új gyógyintézete# punéi többen felkeressék, ép oly kívánatos^ hogy jeles könyve minél nagyobb elterjedésnek örvendjen, mert azt valóban mindenki élvezetiül és nagy haszonnal olvashatja. A könyv ára igen díszes állitásb^A 3 korona, s megrendelhető minden könyvkeres • kedésben, avagy lapunk utján is. K. L. fii sztorii ászás O-Budáii. Az óbudai tornaegylet folyó hó 4-én disz- tornászással egybekötött tánczestélyt rendezett mely ünnepélyen a kerület előkelősége részt vett. A disztornászás az egylet saját csarnokában tartatott s műsora a következő volt : 1. Felvonulás. 2. Szabadgyakorlatok buzogánynyal 3. Szergyakorlatok. I. csapat: ló bakkal, vez: Szaffka Manó egyl. műv. II. csapat: magas korlat, vez: Hilbert Vilmos. III. csapat: gyűrűhinta, vez: Argay Ferencz. A versenytornászássaljutalomdijat nyertek: 1) Barlai Oszkár, 2) Biegelbauer Árpád és 3) Bedők Róbert egyleti tagok. A növendékek versenyénél 3 növendék nyert jutalom-érmet. A jutalomdijakat Gergely Jakab elnöki elnök osztotta ki a nyertes versenyzők közt. A disztornászás után tánezestély következett, mely az óbudai „Korona-vendéglő“ összes helyiségeiben tartatott s igen fényesen sikerült. Részt vettek. Asszonyok : Müller Ignáczné, Stöcker Ala- josné, Kaulich Alajosné, Weber Károlyné, Martin Gyuláné, Hilbert Vilmosné, Szende An- talné, Duschek Józsefné, Cristofoli Edéné, Reinprecht Sándorné stb. Leányok: Prochaska Ilonka, Liget}7 Kamilla, Wéber Róza, Dániel Stefánia, Szende Vilma, Szende Margit, Nagy Karolin, Ringeisen Ilona, Duschek Margit, Kaulich Fánni, Reinprecht Katicza, Heverle Paula, Varga Ilona stb.
