Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-03 / 40. szám
Budapest 1897. ___________ v|. évfolyam 40. sz. (Mindszent hava.) Vasarnap, Oktober 3. He tenként megjelenő lap a közisrazgatiís. közgazdaság és társadalom köréből BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EKDELTI n-VTTT . /\ KI ADO-Hl YATAL, hol előfizetni lehet es hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, tél évre (1 korona, évnegyedre fi korona. SZERKESZTÖSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Magyarul dicsérjük az Istent. Ha a nemzetiségi keresztény egyházakban látjuk azt, hogy az Istent a hívők nem magyarul dicsérik, ezt nem róvhatjuk fel egészen a hazafiság ellen elkövetett bűnnek, híz csak elfelejtke- zés arról, hogy amely államban lakunk, kenyerünket keressük, abba. annak nyelvébe. nemzeti szellemébe kell beleolvadnunk. Nem örülünk annak, hogy a magyar nyelv megtanulásával és gyűlöletével a keresztény egyházakba állam ellenes politikát visznek, nem örülünk, de programújához híven a „Buda és Vidéke“ mint a magyarosodás közlönye ez ellen is harczot viv. Az ellen pedig tűzzel vassal hadakozik. hogy magyar egyházmegyékben a vallással, az Isten dicséretével tartsák fenn a germanisátiót. Dicsérjük magyarul azt az Istent, mi hívők, ki megtartója hazánknak, ki azt újra virulóvá teszi és erőt ád, hogy magyarok lehessünk. Buda vidékén eddig az egyházi szentbeszédeket */8 részben tartották magyarul, de mert egy szégyennel teljes visszaesés következett be. mert csak 710 részben beszélnek a templomokban vagy éppen nem magyarul és a nemzet, a haza, a nyelv, a vallás után sorakozik. Az iskolák magyarosítását megrontja I a családi élet és most megrontja a í templom. Amint értesülünk ez a meg- l rovásra érdemes állapot nem a mi vi- j dékünk hazafias plébánosainak a hibája,, mert felsőbb helyről adott — mint mondják a székesfehérvári püspökség rendeletéből sz ár m azo tt. Örülnénk rajta, ha ezt az értesülést a székes fehérvári püspökség megczá- folná még pedig alapos érvekkel, mert magyar püspök csak terjesztője és nem gátvetője lehet a magyar nyelvnek. Az a bizonyos „m i n t m o n d j á k“ nem egészen alaptalan és erősen érinti a székesfehérvári püspökséget. A val- : lás tanítást egyenesen németre rendelte a püspökség. A hitoktatók németül tanítják a gyermekeket az Isten dicséreté r e. Ez a kép oly sötét, hogy felesleges arról sokat Írni, megrendíti eliiéli szavakkal. Elég sötét arra, hogy jó magyar érzésű ember úgy elpiruljon tőle, hogy pirulása még sötét éjszakában is lángot vessen. A szóbeli rendeletet megpótolták azzal, hogy németnyelvű vallásttanitó könyvek kerültek forgalomba és ezzel a vallás segélye utján elfojtják a m agy arosodást. Az intézkedés egész bizalmas természetű, mert azok a plébánosok, k i k ennek kiadását írásban kérték n e m kapták m e g, de a felsőbb ren- ! deleinek meg kell lenni, mert a kápláj nők magoktól csak aoi» merészkednének I németül tanítani a vallást a népisko- ! Iákban. A ki szülőihez először nem magyarul gődicsél. a ki Istene imádását nem ! magyarul tanulja, milyen magyar lesz abból? Bizony, bizony semmilyen. A tény az. amit megirtunk, hogy a vallást felsőbb rendeletről beszélve németül tanítják. Feltéve de meg nem engedve, hogy ilyen rendelet, vagy bizalmas utasítás nincs, akkor a székesfehérvári püspökségnek meg kell törni a kígyó fejét, mely ily gonoszra csábította a hitoktatókat és a vallás utján törvényszegést engedett követi. A vallás és közoktatás minisztere, Pestvármegye és Fehérvármegye alispánjainak tanfelügyelőinek, főszolgabirái- nak komoly figyelmébe ajánljuk a haza- fiatlanság bűnjét. Szégyen gyalázat volna, ha azt eltűrnénk, hogy Pestvármegyében németül tanitsák imádkozni a gyermekeket és a magyarok Istenétől németül engedjék kérni a mindennapi kenyeret. Vizsgálat^ deritse ki ezt a liaza- fiatlanságot Óhajtjuk, hogy a székes- fehérvári püspökségnek ne legyen alkalma arra, hogy ily jogos felháborodást okozzon. Had dicsérjük magyarul az Istent. ERDÉLYI GYULA. „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Egy vei scyclusból. Bölcsek közé került a Kandi ifjú, S azt kérdé tőlök. hogy : mi hát a nö ? S esdő szavára — mert hatan valának Válaszuk lön im a következő : Első bölcs: „Egyetlen sugár e sötét életben, Mely olykor mégis a pokolra von.“ Második bölcs: „Béke oltára az ős férfi gondnak, S gyámola. kincse terhes utakon. Harmadik bölcs: „Lidérczfény, a mely utat nem mu at de Vakon követve ingoványba csal.“ Negyedik bölcs : „Forrás, amelyhez százszor visszatérünk, 8 őzéi, mit elérünk mindig diadal.“ Ötödik bölcs : „isteni gondnak szántott földje, mely szent Hivatására mindig készen áll.“ Hatodik bölcs : , Az örökeszmé iy s öröklét egy titka, Amit nem fejt meg más, mint a halál.“ S hogy ezt az ifjú mind végighallgatta, Érzett mélységes szent érzelmeket, És megköszönte illedelmesen, de Azt is érzé, hogy bölcsebb mégse lett Benedek Aladár. A kui'oricza jogász. Mondok — minthogy igaz is — ez a név I úgy ragadt Lőrincz Jánosra, hogy nyári idé- | nyen megéldegélt a mezőn sült kukoriczáról | is. megjegyzendő, hogy nekiek egy tő sem 1 termett. Azonban, hogy a szives olvasóval rész- j letesen megismertessem, mivel torpeségénél ! fogva igen rá illett, a bérma nevén: Lőrinczke j titulust kapott; ezt a nevet szerette ő legjobban. Lőrinczke szegény, zsellér szülőkről szár- | mázott, három éves korában atyját elvesztette j Csak falusi iskolába járt, de ezért oly éles ' eszü gyerek lett belőle, hogy bármily szőrű ' embernek ha választ adott, az oly talpra esett, oly csattanós volt. hogy ha tőle nem is. de mástól menten megkérdezte : — Ugyan miféle csuda bogár ez a kurta? Az Lőrinczke, akiikor i c z a jogász — volt a válasz. . . Eimésségénél fogva özvegy anyja hitte is, hogy ha iskoláztatni fogja, nem kukoricza, hanem egy valódi jogász lesz az ő fiából Mihelyt tehát a 6 évet betöltötte iskolába vitte s a tanítónak lelkére kötötte s megegyezett a tanítóval, hogy szegénységénél fogva fiáért fizetni nem bir. de minden hónapban egyszer felsikolja az iskolát, csak lelkiismeretesen tanítsa. Az alku megkötése után Lőrinczke az iskolában maradt; ezt a napot kihúzta keservesen. de már másnap csak a früstököt ette ott meg. Tehát két fiú keresésére indult, szerencsésen meg is találták a mezőn vagy ötven cső kukoricza nyársra a földbe szúrva, tarlóval behintve, azt meggyujtotta rajta és javába sütötte Ide fiuk, ide! ez aztán a laczi konyha. Se szó, se beszéd, fülön csípték — gyere velünk. — Hogy is ne, már ezt a sok jó kukoriczát csak nem hagyom itt — tarisznyájába rakta a mi fért s igy beállitottak a tanítóhoz — Te Lőrinczke — kezdi a tanító, — „Nyelvében él a Nemzet.« A magyar egyesület jelszava.
