Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-26 / 39. szám
Budapest, 1897 (3.) gyesnek nevezte magát Az ő ága is kétfelé oszlott 1286 ban a frank és a sváb ágra A frank ágbeli Konrádnak fia, (II. Frigyes Merán utolsó grófjának leányát vette el, a kinek kezével a Merán-vagyon nagy része, igy Bayreuth is járt. Ennek unokája V. Frigyes, volt a Frank föld leghatalmasabb oligarchája, a kit 1363 ban Zsigmond király apja, IV. Károly császár a római szent birodalom herczegévé tett Két fia közül János örökölte Bayreuthot, IV Frigyes pedig Ansbachot. Ez a Frigyes volt az, a ki a magyar király zászlója alá jött, hogy a kereszt nevében a félhold ellen har- czoljon... Ettől a Frigyestől származik egyenes ágon Ferenez József király vendége, II. Vilmos császár s gazda és vendég ötszázegy esztendővel a nikápolyi csata után, elmélkedhettek a szerencse forgandóságáról, a mety az egykori hűbéres utódját majdnem hatalmasabbá tette a hübérur utódjánál. A fényes sereg julius 12-én lépte át a határt és miután útközben mindent meghódított, 1396. szeptember elején Nikápoly ostromához fogott De a nyughatatlan vérü fran- cziáknak sehogy sem tetszett az ostrom unalma. A várat 8000 török védte. Bajazzid seregének ;egvitézebb emberei és előre látható volt. hogy egy szálig meg fognak halni, de meg nem adják magukat. Az akkori ostromló eszközök tökéletlensége azzal a reménynyel sem biztatta Zsigmondot, hogy rést üthetnek és rohammal vehetik be Nikápolyt. Csak a kiéheztetésre számíthattak, az pedig roppant hoszszadalmas lehetett, mert a védők talán esztendőkre el voltak látva eleséggel. A francziák elégedetlenkedni kezdtek. Ők nem azért jöttek, hogy a csupasz várfalakat bámulják, ők harczolni akartak, török vérben fürödni. Zsigmond megkísérelte fegyelemre fogúi őket. de nem sikerült. A burgundi herczeg kijelentette, hogy ha a török nem jön, hát majd ő megy hozzájuk. Nem lehetett visszatartani, csak abba egyezett bele, hogy előbb próbaképen Saissons Perfort gróf kutassa át a környéket A gróf tehát elindult 500 francziával, 1000 magyarral és 1000 angollal és tűzzel- vassal pusztította az országot, mire a szultán 15,000 főnyi sereget küldött ellene A törökök elsánczolták magukat, de a magyar lovasok kicsalták őket a táborból és egy szűk völgy- katlanba körülvették a menekülni képtelen sereget. Majdnem ugyanaz a jelenet ismétlődött, a mit Bazarád havasalföldi vajda csinált Róbert Károly magyarjaival, a mikor a királyt csak Szécsi Dezső önfeláldozása mentette meg, hogy szintén el nem pusztult seregével. Sois- sons-Perfort gróf is megsemmisítette az egész török hadosztályt és nagy diadallal tért vissza az ostromlókhoz. A győzelem még magasabbra csigázta a keresztények lelkesedését, a mely már esztelen elbizakodásba csapott át. Zsigmond udvari papja hálaadó istentiszteletet sürgetett, de a gróf kijelentette, hogy nincs szüksége senki segítségére, mert vitéz lovagjaival nemcsak Európából és Ázsiából veri ki a törököt, hanem lándzsáikkal még az eget is föltartják, ha rájuk akar szakadni. Ez a mondás még a különben legkevésbbé sem vallásos Zsigmondot is annyira megdöbbentette, hogy keresztet vetett magára. Pedig a veszedelem gyors léptekkel közeledett. Bajazid, a kinek Jilderim (a villám) volt a mellékneve, ekkor Byzanczot ostromolta, de az ostrommal rögtön fölhagyott, a mint hírét vette a szörnyű mészárlásnak. Éktelen haragra lobbanva, harmadfél százezernyi győzelemhez szokott seregével rögtön a keresztények ellen indult. Jól volt értesülve az ellenség erejéről és minden viszonyáról. Milano her- czege. a nyomorult Galeazzo János aljas boszu- ból mindenről tudósította a szultánt, mert boszorkánysággal vádolt leányát, Valentinát, a dauphin feleségét a franczia udvar hazaküldte. Most alkalma nyílt boszut állni. Öt franczia királyi herczeg vett részt a hadban s a hitvány olasz BUDA és VIDÉKE nem habozott gyűlöletének feláldozni az egész keresztény sereget. A törökök hat mértföldnyi szélességben nyomultak előre. Középütt a gyalogság haladt, a két szárnyat a lovasság képezte. így értek szeptember 28-án az ellenség közelébe. A fran- cziákat nem lehetett féken tartani. Artois Fülöp minden okos tanácsot azzal tett lehetlenué. hogy áruló az, a ki nem követi a franczia király zászlaját, hanem át akarja a győzelem dicső- j ségét engedni a magyaroknak és a cseheknek. I Ez döntött. Még az okosabbak is elnémultak j és a 12,000 franczia zugó fergetegként indult meg az óriási túlerőben levő törökök ellen. Még csak azt sem tették meg, amit Zsigmond javasolt, hogy legalább kutassák ki az ellenség állását és erejét. Artois Fülöp csakhamar Bajazid előhadára bukkant, a melyet nyulakkéut űzött maga előtt, mig a sereg zöméig értek. Ekkor vette csak észre hibáját és visszaakart fordulni, de hiába, mert időközben a törökök két szárnyát képező lovasság mögöttük összecsapódott. Fogva voltak. Oroszlánokként harczoltak, de a túlerő győzött. Alig néhány ezeren estek foglyul, a kik közül Bajazid héten kívül valamennyit le- mészároltatta. Csak Burgundi Jánosnak. Artois | Füíöpnek, Bourbon Jakabnak, Soíssons Perfort- | nak, Tremouille Guidónak továbbá János herczeg egyik hű csatlósának és Beaufort grófnak kegyelmezett meg, a kiket a csata után kiváltásukig Bithyniába vittek fogságba. Mialatt a francziákat lemészárolták, Zsigmond is előnyomult a fősereggel, de már rövid idő múlva száz meg száz gazdátlan ló rohant feléjük. Megismerték a francziák lovait. Megtudták, hogy az egész fényes hadosztály megsemmisült Hirtelen páni rettegés vett erőt a németeken, akik elől haladtak. Megfordultak, zavarba, hozták és magukkal ragadták a magyarokat és a cseheket. S mikor a török lovasság vérszemet kapva, rájuk vetette magát, a hátrálás vad futásba ment át így értek a Dunához, a hol Zsigmond Rhodis kapitanynyal, a prímással, Frigyes nürnbergi várgróffal (II. Vilmos császár ősével) és még négy lovaggal gályára kapott, lemenekült a fekete tengerre és hosszas kalandozás után nagynehezen hazaért Magyarországba. Erről a jelenetről festetett képet tavaly a német császár A kép főalakjai Zsigmond, a prímás és Frigyes várgróf. a mint lovaikkal éppen a Dunába lépnek, hogy a gályákra jussanak. Mögöttük a tolongó, kétségbeesett sokaság és még hátrább a vérszomjas törökök. Ez a kép, a mely a Hohenzolleruek nagyságának kezdetét ábrázolja, egyúttal Magyarország történelme legsötétebb jeleneteinek egyikét mutatja. A mi gyászunk lett kiinduló pontja a mai német császári család dicsőségének, A nikápolyi csata után tizennégy évre 141©-ben Zsigmondot német római császárrá, választották s a következő évben Brandenburgot elzálogosította VI Frigyesnek, de már 1415-ben egészen neki adta hűbériig családja iránt tánusitott odaadó hűséges szolgálataiért. Ettől kezdve a nürnbergi várgróf, mint brandenburgi választófejedelem, I. Frigyesnek irta magát s az ő tizenegyedik utódja, III. Frigyes, mint porosz király szintén az I Frigyes nevet vette föl A porosz királyság megalapítása óta a család sohasem hanyatlott, hanem folyton szaporodott fényben, dicsőségben és hatalomban s a magyar király, mint német-római császár hűbéresének utódja ma nemcsak Porosz- ország, Posen, Brandenburg, Pomeránia, Szilézia, Szászország, Schleswig-Holstein, Hannover, Westfália, Hessen-Nassau, a Rajna-tartomány és Hohenzollern ura, hanem egyúttal császárja Németországnak, a mely előbb Magyarország királyának, Ferenez József elődjének volt a birodalma. Azért hisszük, hogy a német császár kegyelettel lépte át a budai királyi lak küszöbét, sőt talán éppen ennek az érzésnek tulajdoníthatjuk, hogy a hálás utód nem Bécsben, hanem Budapesten látogatta meg királyunkat, hogy ő is ott vigadjon, a hol ötszázegy esztendeje államalapító őse vigadott. A Budai Könyvtár-Egyesület őszi mulatsága, A ki azt hiszi, hogy mulatni, vigadni csakis farsangban lehet, az nagyon csalódik. Mert éppen ellenkezőjét bizonyította be ennék a Budai Könyvtár-Egyesület, a mely alkalmat nyújtott úgy szorgalmas olvasóinak, mint a budai intelligens fiatalságnak arra, hogy jóval Carneval herczeg ünnepélyes bevonulása előtt igazán kedélyesen és fesztelenül töltsön el egy röpke éjt. Látni kellett volna azt a, valóban díszes és válogatott közönséget, azokat a szende és üde leányokat, azokat a hevülő lelkesedő és fáradhatatlan fiatal embereket, kik f. hó 18-án este a polgári lövészegyesület helyiségeit megtöltötték! A finom Ízléssel kiállított rózsaszínű meghívók valóban megtették a kívánt hatást A lövészegyesület nagy terme aligha foglalt még magába ennyi üde, kedves arezot. Valóságos harmatos tavasz volt ott együtt a hanyatló nyárutón. Hogy ilyenformán a jókedv minden más érzelmet háttérbe szorított, az igen természetes. Benzsó Sanyi bandája a szép ensemblehoz méltóan húzta a talp alá valót verve-vel, tűzzel, kitartással. Csoda-e aztán, hogy a lelkes tánezosok még az előre haladt reggeli órákban sem akarták elhagyni a díszes tánezterem sima parkettjét. De hát kik is voltak együtt az emlékezetes széf» estén'? Mondja el azt az alábbi névsor! Asszonyolc: Abelsberg Alajosné, Almási Jánosné, özv Belicza Józsefné, Ballon Adolfné, Bauer Józsefné, Bázler Istvánne. Christián Jánosné, Dobrozemszky Mát.yásné, Etti Antalné, Fischer Béláné, Gulyás Béláné, Hochholtzer Károlyné, Henger Antalné, Hermann Gusztávné, Krenpl Lipótné, Killmayer Istvanné, Lappért Antalné, Lehmayer Nándori) é, özv. Matty ók Benczéné, Richter Ferenczné, Sártory Béláné, Straub Tivadarné, Sárgay Sándorné, Starker Józsefné, Tregele Jakabné, (Pomáz), Winkler Jánosné, Wonke Rezsőné. Leányok: Abelsberg Tériké, Belicza Aranka Bauer Józsa és Vilma, Christián Irma, Dobrozemszky Józsa, Ettl Giza, Fischer Etelka, Gulyás Margit és Ludmilla, Hochholtzer Jolán, Hilberth Margit, Henger Mariska és Ilona, Hermann Juliska, Jurányi Annuska, Krenpl Sarolta, Killmayer Róza, Lappéit Etelka, Lehmayer Brigit a, Mattyók Juliska, Richter Amália, Sártory Riza és Mariska, Straub Irén és Ilona, Sárgay Emilia. Simon Ilonka, Schmidt Mariska, Aranka és Margit, Starker Anna, Tregele Margit és Gizella (Pomázról), Vasko- vics Erzsi és Ilonka, Weisz Anna, Irma és Erzsiké Winkler Karola. A Budai Könyvtár-Egyesület ez ujabbi vállalkozása — miként e díszes névsor is igazolja — minden tekintetben fényesen sikerült. A siker teljességéhez hozzájárult azonban még más körülmény is, nevezetesen a Budai Könyvtáregyesület nemes lelkű pártolóinak lelkes anyagi támogatása, melynek révén e közhasznú kultúrintézmény alapja tekintélyes összeggel gyarapodott. A mulatság ily erkölcsi sikeréhez méltó anyagi siker is járult, a mi nagyrészt város részünk ama nemesen gondolkodó, áldozatkész egyéniségeinek köszönhető, kik az egyesület felhívásának engedve jegyeik megváltása czi- mén szives adományaikkal járultak a könyvtár alapjainak gazdagításához. Ez alkalomból f. hó 22-éig befolyt összegeket alábbiakban közöljük, megjegyezvén, hogy az ezentúl befolyó összegeket lapunk további számaiban fogjuk rendesen feltüntetni. _L@ frt: Fáik Miksa dr. 6 frt: Darányi Ignácz dr. 5 frt: Szalay Béla dr, Ganz és társa részv. társaság. 3 frt: Heinrich Kálmán, Szabolcsi Izidor dr., Magyar agrár és járadékbank. 2 frt: Balassa Gyula,Beck Adolf, Bozókj’ Jenő dr., Christián János, Darányi Gyula dr , Déri Izidor, Dobrozsenszky Mátyás, Eckermann Ede, Fejérváry Géza br., Freyberger Pál, Gall- ner József, Üauszmann Alajos, Hebentauz _____ Szeptember 26.
