Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
Budapest. 1887. (2) állítása halaszthatatlan, mert a magánosok házai is részint leégtek, részint a lőpor robbanása következtében annyira megrongálódtak, hogy azokba a katonákat elszállásolni nem lehet. Valóban siralmas és szánalomra méltó a főváros állapota és mindnyájunké, akik itt lakunk, mert a mostani Ínségben alig tudjuk magunkat tengetni, ha csak a felsőbb hatóság segedelmet nem nyújt. Mivel pedig a parancsnoki lakás is leégett: javasolnám, hogy a sértetlenül maradt erőd alkalmas helyén mielőbb lakóház építtessék: s egyébként felhatalmazást kérek, hogy az őrházacskák elkerülhetetlen építését és egyébb legszükségesebb építkezéseket folytathassam, mert máskép meg nem maradhatok a katonaság szünetlen sürgetéseitől és követelőzéseitől. Április 6-án kelt levele igy szól Zenneggnek: Reményiem, hogy f. hónap 3-án irt alázatos jelentésem bizto- tosan megérkezett. Már egy vagy két nap óta újabb tűzi veszedelem nem mutatkozott, minek következtében a lőportól való félelem annál inkább megszűnt, mert a veszedelemben forgott 1100 mázsa puskapor biztosabb helyre szállíttatott. Hogy mily siralmas képe van most Budának, bizony mindenkinek szánalmát felkölti és segedelemre szólítja. A polgárok sokasága, a katonai és kincstári tisztek a legnagyobb szegénységben és szükségben sinylenek. A tűz maga nem okozott volna annyi kárt, de a nagy rondellában felhalmozott 550 mázsa lőpor felrobbanván minden házat megrendített, úgy, hogy a házak, mint földrengés alkalmával inogtak, a keinenczék, kapuk, boltozatok, ablakok s e félék bedőltek, a cseréptetők szerte hullottak. Zenneggi többi levelei már az újra építés munkálatairól szólanak. A kincstár azonnal elrendelte az építkezéseket; a munkások serényen hozzá is láttak, de bizony Buda még éveken át sínylette azt a borzasztó szerencsétlenséget, amibe — valószínűleg —- valamelyik katona gondatlansága juttatta. Illéssy János. A választás napján ilyen módon társalogtak az emberek. Ennek valami hübnere lehet, és volt is, a miként kitűnt a vallatásból. Soha ilyen remek impostorságot még Kajági Dezső el nem követett. A választás utolsó pillanatában buktatta meg az ellenjelöltet, és mentorát, — maga lett a képviselő. Béldeházy — görcsöket kapott csupa kaczagásból, r maga sietett felkeresni Kajági Dezsőt. — Oh te világcsaló, — te országos impostor, na ugyan te remekeltél, soha ilyent, megbuktatja az ellenjelöltet, meg a jelöltet, — azután maga lesz a honatya, hog}^ az ördög vigyen el minden politikát, — most már beszélj te impostor, az az párdon, nagyságos képviselő ur, — mert már az én képemet is viseled, mivel lehetek szolgálatodra? Hó hó megálljunk, — egy Ígéretem már van nálad deponálva, — most deponálom a másikat, kívánjad a legféltettebb drágaságomat, ott van kastélyom kívánjad, őzt kihurczolkodom belőle végkép és a kapitális tréfából megélek száz esztendei^, ■ mesemondó lantos leszek, — ezer és ezer módon fogom előadni, — de halálra kacza^Ö BUDA és V I D ÉKE Augusztusain. Pálmakert — Budapesten. I (Uj látványos mulatóhely.) Nagy arányú mozgalom indult meg Budapesten, melynek czélja uj látványos mulatóhelyet építeni, emelni ezzel a magyar rezideu- czia fényét. A régi sárosfürdő meleg forrásának felhasználásával, az uj Ferencz József-hid budai fejénél, a Gellérthegy által védett déli lejtőn, ragyogó pompával épített és díszített, nagyarányú központi épülettel pálmákért létesítése a terv, melynek keresztülvitelét tűzte czélul maga elé a tervező bizottság. Tagjai közé a főváros számos előkelő férfiát, társadalmunk vezetőit sikerült megnyerniük s a legjobb kilátásokkal indulnak a terv megvalósítása felé. A bizottság által kibocsátott felhívás a következőket mondja : Budapest lakosságának köreiből gyakran hangzik az a panasz, hogy a város belsejében vagy ahhoz közel nincs elég megfelelő előkelőbb kerthelyiségünk ! A székes főváros hatósága és budgetje annyira igénybe van véve egyéb szükségleteik kielégítésével, hogy — például - az Újépület eltávolítása alkalmából sem reményelhető, hogy egész területének felhasználásával oly park létesittessék, minő a főváros mai nagyságának és ezentúl is reményelhető fejlődésének megfelel. Igaz, hogy Budapestnek vannak szép parkjai: a városliget, az Erzsébet-tér, az uj népliget, a várkert, a pompás Margitsziget, mely utóbbit József főherczeg ő fenségének eléggé meg nem hálálható kegyességéből a- főváros lakossága üdülésre is felhasználhat. Ámde a székvárosnak e gyöngye, fekvése és rendeltetésénél fogva még a Margid-hiddal való Összeköttetés után sem fog megfelelni annak a czélnak, mely szemeink előtt lebeg. Aki valaha Frankfurtban volt, s látta ott a „Pálmakertet“ és ismeri az ottani polgárság e pompás találkozó helyét, lehetetlen, hogy vágyat ne érezzen hasonlót itt is teremteni 1 És hasonlót akarunk alkotni ; sőt, ha módunkban lesz, még szebbet is, mert az a hely, melyet e helyre kiszemeltünk, egyetlen egy világvárosban sem találja párját! Intézményünket a Szt.-Gellérthegy lassan dűlő déli lejtőjén, a hegy lábánál, a Ferencz- József hiddal Bzemben tervezzük. meR terület alkalmas arra, hogy a főváros nagy részéből gyalog is, távolabb eső részeikből villamos vasúton és hajón kömben és kényelmesen elérhető. Ezen pittoreszk dűlőn gyönyörű kertet lehet épiteui terraszokkal, lomblugasokkal, vízesésekkel stb. Előkelő, kényelmes, de mindamellett olcsó vendéglőt és kávéházat, valamint ünnepélyek számára nagy csarnokot tervez az egyesület, a Duna felé hatalmas kilátás- és zene- terraszszal, a park felé pedig a tulajdonképeni pálmakertteí, a kristálypalotával, melyben a látogató a délvilág csodás növényei közt télen- nyáron a legkedvesebb tartózkodási helyet lel. Ifjúságunk számára, nemes sport és testedző játékokra, úgymint lawntennis, football, korcsolyázás és kerékpározásra is a „Pálmákért“ a legelőkelőbb helyül kínálkozik; helyiségei és kertjei a legszebb teret fogják képezni az oly időszaki kiállításokhoz, melyek fővárosunkban ma megfelelő helyet nem igen találnak. A „Pálmakert-Egyesület“ székes fővárosunk közönsége részére a majna- melletti Frankfurt „Pálmakertjéhez“ hasonló előkelő s kellemes üdülő helyet akar teremteni! A „Pálmakert“ sem a nyilvános sétaterek, sem a zártkörű kaszinók jellegével nem fog bírni! A siker előfeltétele, hogy a főváros polgárságának zöme maga legyen áthatva ily intézmény czélszerüségétől, hogy akarata is legyen a magyar metropolist nagyszabású és hasznos intézménynyel gazdagítani és végül, hogy hatóságaink lelkesen előmozdítsák ! E meggyőződésben, valamint a hatóságok és társadalom támogatásának reményében alakult meg a Pálmakert-Egyesület és fordul most első sorban fővárosunk ama tényezőihez, kiknek anyagi helyzete ily intézmény nagyobb mérvű előmozdítását megengedi! A „Pálmakert-Egyesületnek“ feladata megtenni ama lépéseket, melyek hatóságoknál, különösen a főváros hatóságánál és magánosoknál szükségesek a Pálmákért helyének biztosítására és polgártársaink érdeklődésének megnyerése után oly részvénytársaságot alapítani, mely a magánkezekben lévő telkeket megszerezze és a Pálmakertet létesítse, végül ezen intézmény czélszerü fenntartását és kezelését ellenőrizze és ott tagjai és vendégei számára mulatságokat stb. rendezzen. Hogy eme feladatának megfelelhessen szükséges, hogy a polgárságnak lehetőleg nagy része lépjen egyesületünk tagjai sorába. Az évi öt koronában megállapított tagsági dijat a Pálmakert szép eszméje minden esetre megérdemli! Egyébiránt gondoskodni fogunk arról, hogy tagjaink az alapítandó Pálmakert-Egyesület-Részvénytársaság által oly kedvezményekben részesüljenek, melyek anyagi áldozatukat ellensúlyozzák. xv rendező bizottság. A főváros atyái ezt a nagyszabású tervet kissé, ridegen fogták fel. Érthető a ridegség, hisz Buda szépüléséről, emelkedéséről van szó. ják magukat az emberek, Boda Guszti lovaglása ehez semmi sem. No beszélj. — Ha kívánod, beszélek. — Hallgatom, — az az nem hallgatom, gyere haza, — majd oda jönnek a fáklyás menettel, ezt el nem engedem, — te ha úgy vé- letlenségbőlreám gyújtanák a te fáklyás embereid a kastélyomat, vagy istállómat vagy legalább a pajtáimat, azt colossalis volna. Haza hajtottak — Irén ép a tornáczból jött ki, — arcza halovány volt, — ő is tudta azt az országra szóló impostorságot. — Itt hozom az impostort, — fáklyás zenét kap, — onnan az erkélyről fog dictiózni. — Megálljunk egy szóra méltóságos baráton), — kettőt kérhetek tőled, igy mondád, — no én a kettőt egygyé teszem, — de ez az egy nagy lesz. — Hó hó, megállj leányom, ne fuss, az impostor nagyot mondott, ezt érdemes lesz meghallgatni, mert ha én mondom el, nem hiszik el, tanú kell ahhoz — nos beszélj. — Add nekem leányodat. Halotti csend lett, — a három arcz egyformán halvány volt. A büszke főur kiegyenesedett, kétszer is kinyílott a szája, de nem tudott szólni, nem találta a feleletet. Végre egy halvány gunymosoly villant meg szája szegletén, —megtalálta a feleletet. — Erre választ csak Béldeházi Béldeházy Irina grófnő adhat — és készült magát fagyosan meghajtani az öreg gróf. De hát a sors máskép rendezte, — mert az a kis czukorbaba már ott csüngött Kajág Dezső nyakán. — Édes apus, — én már feleltem. — Oh a világra szóló impostor— kaczagá az öreg mágnás, — de egy könycsepp mégis végig reszgett a szakálán, az ősöknek vagy az unokáknak szólt-e, kimondhatná meg ? (Vége.) Grond-olatols: Reményeinkhez képest teszünk Ígéretet, és félelmünkhöz képest tartjuk meg azt. * Az önérdek minden nyelven tud beszélni s mindenki szerepét eltudja játszani, még az önzetlent is tudja adni.
