Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-15 / 33. szám
Budapest. í897. VI. évfolyam 33. sz. (Kisasszony hava.) Vasarnap, augusztus 15. 11<;T,enként meir.jeleiift l;i;> a közitrazííatás. Közgazdaság és lársadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ES A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDELTI KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. SVieyjelenik minden vasárnap. Előllzetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre (* korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTÖSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A budai nagy tűzvész 1723-ban. 1 I Most, hogy a Silos gabonacsarnok ! napokig égett, alkalomszerű megemlékezni arról az 1723. esztendei nagy tűzvészről, melynél nagyobbat talán csak a török világban, az ostromok idején ért Budavára. Hiteles tanút szólaltatok meg: a- budai kamarai kerület adminis- i tratorút, Zennegg György Kristófot. Közlöm egy pár jelentését, melyeket a m. kir. udv. kamarához Pozsonyba intézett. Első levele Ó-Budán kelt 1723. márcz. 30-án s igy kezdődik : Mily siralmas szerencsétlenség történt itt a várban f. hó 28-án t. i. a szent liusvét ünnepén, senki se beszélheti el eléggé. ! Ugyanis reggel 8 órakor, mikor min- | denki a proceszióval szokás szerint a szent József hegyre kiment, váratlanul tűz ütött ki s minthogy nagy szél fújt, egyszerre 3—4 helyen égni kezdett s eddig csak nehány ház maradt sértetlenül a hegyek felöli oldalon, de a többiek, különösen a fehérvári kapunál levő nagy rondellán emelkedett s bizonyosan nem kellőleg gondozott puskaporos torony felrobbanása által valame- nyien megrongálódtak s nemcsak az ablakok törtek be, hanem a falak is megrepedeztek. A jezsuita atyák kollégiuma, szemináriuma, tápintézete a tem- \ pionírnál és toronynyal lángba borultak, j sőt a kórus és az oltárok is a lángok j martalékául estek. Ugyanez történt a karmelita atyákkal. Még ma. se hagyott alább az égés A . bombák, gránátok s egyébb lövő szerszámok elégtek, felrobbantak nagy veszedelmére még a i külvárosiaknak is. A két. uj kaszárnya a Karmeliták mellett szintén leégett, sőt most is ég és a szomszédságban levő ' bombáktól és gránátoktól való féléin ben senki se mer közelébe férkőzni; az egész fegyvertár füstté vált. Maga a vár (castnim) még sértetlen, de nagy vészé- . delem fenyegeti, mert ha az Isten ^su- dakepen nem őrködik s a vái melletti két puskaporos torony tüzet fog, akkor az egész várost végromlás fenyegeti. A városnak sok polgára és több mint száz katona részint a lehulló kövektől, részint a. füsttől, oda veszett. Oly nagy a, nyomor, hogy annál nagyobb nem lehet. Magának a várparancsnoknak minden holmija, valamint a többié kké vala- | mennyié, a tűz martaléka lett; magamnak is nem csekély a károm és kénytelen voltam enyéimmel itt (t. i. O-Budán) húzni meg magamat. Még nem tudjuk, mikor lesz vége ennek a szerencsétlenségnek, mert az éjszaka is, most. is egyre hallik a. bombák és gránátok robbanása és félni lehet a puskaporos tornyoktól. Azért is az emberek nem mernek a várba belépni, hogy ha már min denük elvész is, legalább életük meg* j maradjon. 9 A második levél április 3-án keltj Ebben azt Írja Zennegg, hogy a tűz veszedelem még egyre tart, ma réggé" is a magazin mellett, a hol több ezer ! mázsa puskaport tartanak, kicsapott a láng, de — Istennek hála — a Star- hemberg ezred katonáinak s különösen 1 a tiszteknek ébersége elfojtotta. Nagyobb biztonság okáért a szoms: idős házakat lerombolták, minden almot, fát, gyúlékony anyagot a felső városból kihordanak, miközben a házak elszenesedett s már elhamvadtnak látszó gerendái a széltől lángra gyuladtak. Az emberek az ijedelemtől fejőket vesztették, alig található egy-két polgár a várban s csak a katonák izzadnak és dolgoznak éjjel-nappal szakadatlanul, úgy hogy már alig lézengenék. Még nem lehet tudni, mikor leszünk teljes biztonságban. Nagyon szükséges az, hogy az elham- | vadt őrhá.zaeskákat az őrködő katonák részére mielőbb újra építtessem; valamint a puskapor okozta nyílásokat s a fejérvári kapu nagy rondellájának véd- falát elzárattam; a Starhemberg ezrednek a karmeliták melletti kaszárnyái teljesen leégtek s a falak is annyira megrongálódtak, hogy azokat alapjokból kell újra építeni; úgyszintén a tüzérek és fegyvertári munkások kaszárnyáit és műhelyeit is. Az építészeti hivatal háza ] is a boltozatig leégett. A mely épületek ! közül különösen a kaszárnyák helyre„BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. A Z i Hl post 0 17 A Irta : Matkovicli Dénes. ? Ilyen veszedelmes szikla oldalon halad két lovagló. — a két, ló egymásnak dűlve óvatosan szedi lábait. — a lovaglók egyike nő, _ Irma comtesse, — a másik Apolló maga, _ a mi régi ismerősünk Kajági Dezső. — Soká, nagyon soká volt távol, — hányszor lovagoltam ide fel. — hányszor néztem azt a hosszú fehér fonalat azt az ország- utat. — és mikor csalódott reménynyel visszatértem. hányszor kisértett egy sötét gondolat, _ hogy elénekeljem azt a nótát: „É g a gunyhó ropog a nád.“ Kajági Dezső arcza egyszerre elsápadt, _ mert Sultana egy pillanatra, megrázkódott, — egy másod pillanatig tartott ez csak de Kajáginak egy öröklét. ‘ „Sultana“ rebegte ajka. és ez az okos állat mintha megértette volna, ezt az imaszerü kérelmet. — még jobban a szikla felé húzódott, a másik lovat mintegy — kényszerítve arra, hogy távolodjék a meredek sziklaszéltöl. Irma remegve simította végig homlokát, j j — Istenem mit csináltam '? Kajági Dezső túlesve a halálos félelmen, i — ismét a, régi impostor lett.- Csalódtam „Sultanaban,“ oly hamar elfelejtene a mire tanítottam. — talán rosszabb igy, - látja Irma comtesse, eddig már túlvolnánk a mi legnagyobb kérdésünkön, eddig ! már égbe vittek volna az angyalok. — Rossz ember. — de mondja csak, hol I volt oly sokáig, — egy sor irás, egy szó izenet, nélkül, — nem félt attól, hogy elfelejtjük, látja Sultana már is elfelejté. — Hol voltam, — a pokolban, körösztül mentem annak minden tisztiró tüzén. — azért I hogy valami legyek, és midőn minden tortu- j rán keresztül jutottam, — mikor elértem azt j a mit czélul tűztem ki. — akkor jutottam csak l annak tudatára, hogy most még a semminél is kevesebb vagyok. — Minő rémitő kétségbeesés ez. — hisz | nekem mindenein vagy — nem kérdeztem az- | előtt sem, hogy ki vagy, — mint nem kérdezik az ismeretlen világrész őserdeiben tanyázó vadak sem az üstököst honnan jön, hová megy; — az istenük nekik — és imádják. Egy Bél- deházy Irma annak a felesége lesz a kit szeret, i — Egy koldusé is ? — kérdé Kajági Dezső elkeseredve. — Koldusé, nyomoréké, üldözötté, elítélté, becstefen-é. a kit én szeretek. — Igazad lehet, felelt elérzékenyülve Kajági Dezső. — de én pedig soha oly leány férje nem lennék ki engem tartana el, — és soha nőt nem vennék hites társul, ha azt nem tudnám eltartani. — Őrült vagy ! — ha én vagyok a te boldogságod, ha az én lelkem a te üdvöd, mért taszitsz mindkettőnket a szenvedések örvényébe ? — Ez a férfiúi kötelesség. Tehát nincs remény. — Van ! — még egyszer reá szolgálok a régi nevemre, még egyszer — de csak érted leszek impostor — azután ha a sors vakot vet. — tudom kötelességem. — Dezső ! — kiáltá a czukorbaba. — Irma, — felelt susogva Dezső, bízom csillagomban V. — Hallottad? — Hallatlan ! — Soha ilyen impostort ! — Mit szól hozzá Béldeházy ? „Nyelvében él a Nemzet.“ Ä magyar egyesület jelszava
