Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-25 / 30. szám

BuJape4897. (2)

Julius 25.

x * í ot Kammermaver ' Ni Károlynak.

Kammermayer Károly emlékét jegyzőkönyvbe iktatta Budapest törvényhatósága. Emlékét szívébe véste a polgárság. Alkotásai örök időkre fenntartják nevét.

Polgártársai bizalmával kezdette hivatalos pályáját, ez a bizalom kísérte egész életén, ez kisérte sírjába.

Kammermayer Károlyról szép szavakat mondott utódja és mint magát nevezi tanítványa Márkus József polgármester, ez a tetterős, sokra és nagyra képes férfiú, kitől méltán és joggal várhatjuk a főváros és igy Buda szebb jövőjét is.

A nagy angol dráma költő Schakspeare alakjainak eddig legnagyobb személyesitőjének Ire Aldrigenek emlékkönyvébe Székely József ezt irta: Boldog Schakspeare, kinek élő emléke Ire-Aldrige.

Mi is azt szeretnénk mondani: Boldog Kammermayer, kinek élő emléke Márkus József... Igen, mert a legszebb emléke a nagy elődnek a nagy utód. Márkus Józseftől függ. hogy igazán nagy lehessen és élő emléke Kammermayer Károlynak.

Márkus Józsefnek egyebek között az is előnye, hogy nem mandarinkodik. méltósága megsértése nélkül családias hangulattal tud együtt lenni a polgársággal, szive együtt egyért dobban velők. Nagyra hivatottságához kötött reményeink be is teljesednek, ha bizonyos régi rendszereket és befolyásokat eltöröl és a törvényhatóságot kötelessége tudatára ébreszti

Kammermayer eléggé ellensúlyozta de nem tudta teljesen megtörni a klikkek kígyójának fejét, a mit okvetlen meg kell törni, mert még szánalmasabb lessz a város rendezés politikája.

A polgár legyen polgár, teljesítse mint városatya kötelességeit, védje a főváros érdekeit, de a magáét hagyja otthon, mert a folytonos érdek legyezések a polgármester és a tanácsba helyezett bizalmat ingatják meg.

Naponként halljuk hangoztatni azt az óhajt, hogy a főváros törvényhatóságának fenegyerekei vegyenek valamit Budán, mert akkor meglessz a mi ezen vidék emelésére, fejlődésére szükséges.

Ne halljunk ilyen óhajtásokat, mert ez nem válik a tanács dicséretére, pedig sokszor hangosan beszélnek ilyesmit is egy puszta telek vásárlásnál mit egy-egy befolyásos terv vagy városi középületről álmodnak.

Ez a rendszertelenség száműzendő a rendszerből és akkor a gyanúsítások is elnémulnak, és sem a holtak, sem az élőkbe helyezett bizalom nem szűnik meg.

De hát az égi hatalmasságok nem hagyták Ludas községet ama szörnyű betegségbe esni, — a ludasi doctor bölcs orvoslása visszaadta Kajági Dezsőt a helységnek, — és a viszontlátás szörnyű örömöt, — igen szörnyű Örömöt okozott, mely öröm naphoz Füligláb Kóbi korcsmája adta. a kivilágítást, — mennyiben a pirotechnikára nagy hajlammal biró Kajági Dezső, egy legújabb fajtájú rakétát eresztvén ismeretlen útjára, talán azért mert, — a könnyű zsidó Rebije e szemérmetes hajadon utján került ezen rakéta Kajági Dezső tulajdonába, és az átöröklésí törvény miatta, a szemérmet a rakéta örökölte, a helyett, hogy magasan a csillag rakta ég felé törjön, — egy elbusult hajlással, mint szárnyazott kacsa Füligláb Kóbi korcsmája szalmadus tetejébe furakodott, — nó lett ebből aztán veszedelem, — a melynek vége az lett, hogy Kajági Dezső ott hagyta a vele szembe hálátlan szülőföldjét.

II.

Kajági Dezsőre nézve ezen iluminátió képezte azon lökerőt, mit más közönséges ember életébe sors kezének neveznek, — ezen lökerő késztette arra, hogy hálátlan szülő falujától minden búcsú nélkül távozott, — távozása Ludas községet megnyugtatta, — és Horváth BoldiBUDA és VIDÉKÉ

Buda a székes fővárosnak ne mostoha, de édes testvérei legyen és a helyreállított egyenlőség és arány megpecsételésére a budai Dunaparton emelkedjék Kammermayer Károly szobra annál is inkább, mert pályáját irt kezdette Budán s emlékeztesse a fővárost arra, hogy Buda és Pest, mert most még Buda nem Budapest. i—a.

A sztrájk.

A szegény téglavető munkások sztrájkjáról. az e közben lejátszódott sötét élőképekről borzalmas szinüeket mutatott fel a sajtó. A kereskedelmi minister a sztrájk tárgyában leirt a fővárosi tanácshoz.

A kereskedelmi minister leiratában a sztrájk okát elsősorban abban keresi, hogy a gyárosok a munkások meg nem engedhető kárára olyan intézményeket tartanak fon, illetőleg tűrnek meg, a melyeket az 1848. évi XVII. törvényczikk rendelkezései határozottan tiltanak, másodsorban pedig az, hogy az elsőfokú iparhatóságok a munkaadók törvénynyel ellenkező cselekményeivel szemben nem alkalmaztak eléggé energikus és a törvén}^ szigorának megfelelő eljárást.

A minister fölhívja a tanácsot, hogy alaposan kutassa ki, melyik gyártelepen vonnak j le a munkások béréből a hitelezett élelmiszerek, vagy fogyasztási czikkek és a kényszertakarékbetétek fejében. Fölszólítja továbbá a tanácsot arra is, utasítsa az első fokú iparhatóságokat, hogy a törvény ellen vétőkkel szemben a törvény teljes szigorúságát alkalmazzák. Végül sajttála.át fejezi ki a kereskedelemügyi minister a miatt, hogy a fölsorolt I törvényellenességek olyan nagy kiterjedésű és jövedelmezőségű iparagban is. a milyen a fővárosi téglaipar, sztrájkot okoztak.

Ez. úgymond, azt a következtetést engedi meg, hogy nemcsak a munkaadók hagyják figyelmen kívül munkásaik érdekeit, de egyszersmind, sajnálatosképpen, a tanács hatóságainak a társadalmi és gazdasági érdekek iránt való szükséges és elvárható ügybuzgalmát is kelletlen világításba helyezi.

a szegényekért.

A mindenfelé terjedő socialismusnak dajkája az elszegényedés. A merre nézünk azt látjuk, hogy az elszegényedés rohamosan terjed. A különféle emésztő uzsorák között egyik legnagyobb koncz a zálog uzsora, mely rombol és pusztít nyilvánosan és titokban itt Budán is

A zálogosok által űzött visszaélések ellen I jó gyógyszer a kereskedelmi minister követzsár biró uram tanácsára nem is keresték, — bölcsen félvén attól, hogy Kajági Dezső meg- találódván, minden körülmények között Ludasra hozatik vissza.

Ettől és a jégesőtől pedig isten óvja községünket.

*

* *

De miután Kajági Dezső ifjú élerének egy-egy nemesebb jelenségét bemutatni bátrak valánk, méltán merülhet fel ama dunántúli kérdés, hogy hát voltaképen a sokszor és dicséretesen emlegetett Kajági Dezső voltaképen „ki lova fia“ — t. i. törvényes származása iránt is tartozunk beszámolni.

Mythologiai homály födi ama viszonyt, — a melylyel Hullám Aladár hozzá vala kapcsolva Harmat Irmához, — a ludasi közvélemény szerint, miután együtt laktak, tehát férj és feleségnek kelle lenniök, ugyan a segéu- jegyző, — ki mellesleg legyen mondva Harmat Irmához a ludasi „Tárogató“ czimű társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi havi folyóiratban nem egy lángoló költeményt irt (annyira lángolót, hogy ezen költeményeket szokta Harmat Irma hajfodoritó tekercseknek használni, a mitől egyszer majd leperzselődt.ek szöghaja fürtéi) azon gúnyos megjegyzést tévé, hogy „Thalia“

1 kező rendelete, a mit a budai kerületi elöljáróságok teljes szigorral fognak betartatni:

Rendelet. A kézi zálogkölcsön ügyletekről szóló 1881. évi XIV. t.-czikk 7. § a értelmében az elzálogosító kívánhatja, hogy a zálogtárgy az elzálogosítás ulkalmával az elzálogosító és a zálogüzlet tulajdonos pecsétjével lepecsételve vétessék zálogba, mely eset ben a zálogüzlettulajdonos a zálogtárgyát kiváltásáig. illetőleg elárverezéséig a pecsétek megsértése nélkül tartozik őrizni.

Tekintettel azon körülménjme, hogy a törvény ezen rendelkezéséről a közönség legnagyobb része nem bír tudomással és előfordultak oly esetek, hogy a zálogüzlet tulajdonos a nála elzálogosított nagyobb értékű tárgyat kicserélte vagy részben meghamisította, s a zálogtárgy tulajdonosa, — miután a legtöbb esetben nem áll módjában a zálogba adott és kiváltott tárgyak azonosságát a kiváltás alkalmával azonual megállapítani, csak később jöhetett rá a visszaélésre, midőn annak megtorlása már alig lehetséges, kívánatosnak tartom, hogy a törvény idevonatkozó rendelkezésére a közönség figyelme az elzálogosítás alkalmával felhivassék.

Ennélfogva ezennel rendelem, hogy minden kézizálogkölcsönüzletben az 1881. évi XIV. t.-czikk 7. § ának szószerinti teljes szövege szembetűnő helyen s a közönség által könnyen hozzáférhető módon kífliggesztessék s állandóan kifüggesztve tartassák.

Ezen rendelkezés nem teljesítése kihágást képez, mely 100 frtig terjedhető pénz- büntetéssel, esetleg megfelelő elzárással büntetendő.

A kihágás elbírálására az 1884. évi XVII. t.-czikk 166. § ában megjelölt iparhatóságok illetékesek.

Budapesten, 1897. évi junius hó 29-én.

A minister helyett:

Vörös, s. k. államtitkár.

Párisi kirándulás

— Elmégysz?..

— El!

— Párisba?

— Oda, barátom, oda.

— Temérdek pénzbe kerül.

— Hát nem olvastad a Buda és Vidékéi ben a párisi kirándulás leírását, és hirdetését?

— Olvastam.

— Ha olvastad, siess a Buda és Vidéke kiadóhivatalába és jegyezd alá magad, hogy jó ismerőseid csoportjába juss. Magam már aláírtam ottan, de aláírhatod Heisler Jarosláv könyvnyomdájában is úgy szintén Bartalits

birodalmába egészen mások a házassági törvények mint a remdezett egyébb államokban, — dicséretére a ludasi közvéleménynek, ezen gonosz indulatu czélzást visszautasította, már csak azért is, mert a házasság tagadhatlan bizonyítéka ott volt, — a gyönyörű Dezső gyerek. — kit a falusi kondástól fel egész a tiszttartó kisasszonyig mindenki kényeztetett és dédelgetett.

Tehát apja anyja színész volt — ő meg olyan színész gyerek.

A csontos kezű cholera Ludason is keresztül húzta kezét, — Hullám Aladár és Harmat Irma ott pihennek közös sirba, — és Kajági Dezső egy darab papirral, — a mit a tisztelendő úr keresztlevélnek állított, bebizonyosodott. hogy Kajági Dezső csakugyan annak rendje módja szerint született a világra (talán még azt se hitték volna el, hogy született, ha az a pecsétes levél nem igazolja) és maradt vissza Ludas községre.

Tehát Kajági Dezső a község fia lett, —- ő is megismerte már korán a változatosságot, — a szomorú esemény első behatása alatt a tiszttartó kisasszony vette magához kellő szülői engedély mellett, — de haj, nem sokáig tartottak az arány napok, — a tiszttartó kisasz- szony férjhez ment és a kis „komédiás fin“