Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
Budapest. 1897. VI. évfolyam 26. sz. (Szent Iván hava.) Vasarnap, junius 27. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. [’vétetnek : Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <1 korona, évnegyedre íí korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Gróf Hunyady Lászlóné. A részint I. Ferdinand által 1560-ban, részint III. Ferdinand által 1655-ben grófi rangra emelt s ugyancsak III. Fer- dinandnak egy 1638-ban kelt oklevele alapján „Szepesrnegye örökös főispánja“ czimet nyert Gsákyak nemzetsége, mely eredetét Anonymus, Kézai, Schwandt- ner, PodhríijCzky s más hisztorikusok szerint a hét magyar vezérek egyikéig: Eleodig. illetve annak fia: Szabolchig s nemzedékrendét oklevélileg 1366-ig, Peleskei Lászlóig, viszi vissza, tudvalevőleg három főágazatra oszlott, melyeknek — úgy időrend, mint terjedelem tekintetében is — elseje, az úgynevezett trencséni ágnak ivadéka grófnő Csáky Sarolta, ki 1828. évi november hó 20-ikán született. Atyja gróf Csáky István volt, ki 1789. évi augusztus hó 20-án született és 1829. évi május hó 25-én halt meg Budán s ki mint császári királyi kamarás, Szepesrnegye vál. főispánja és helytartósági tanácsos nemcsak ezen országos tiszteinél fogva, de mint a tekintélyes brakendorfi, budetini, szendrői és visolai uradalmak birtokosa társadalmilag is kiváló szerepet játszott; — anyja bukowai grófnő Lazsánszky Ludmilla, császári királyi csillagkeresztes és palotahölgy, az 1861. évi 82-ik törvényczikkel honfiusitott gróf Laz| sánszky Károly Miksa, Manetin, Mlagye- I jovitz és We.ssecz egykori urának szép- | unokája,' -szül. 1800-ban s 1883. évi márczius hó 31-én halt meg. A családban Sarolta vala a legfiatalabb. Két bátyja közül László, ki a 80-as évekből, mint a magyar ország- gyűlés képviselőházának alelnöke is ismeretes, 1820 deczember 21-én, — Gábor, huszárfőhadnagy. 1825-ben s ugyancsak két nénje közül Gizella (gróf Königsegg Aulendorfné) 1823 november 23-án és Mária 1826 julius 19-én szü- ! lettek. Gyermekkora és ifjúsága évei | arra a tanulságos, nagyjelentőségű időszakba esnek, melyet történetünkben a „nemzeti szellem felébredése“ korának szoktunk nevezni s mely tulajdonképen a II. Leopoldot megkoronázó 179.0. évj november hó 15-iki pozsonyi országgyűlés napjával kezdődve bár egyrészt — főleg a franczia forradalom által inspirált eszmék politikai következményeiben s a nemzet külhatalmi és i pénzügyi posiciójában beállott kedve- i zőtlenségek folytán — szomorú, gyászos j emlékű események epochája; de másrészt a társadalmi élet nemzeti irányú fellendülése s különösen ennek keretében a Mária Terézia által Bécsbe édesgetett s nemcsak külsőleg, viselet, szokások tekintetében, de nyelvileg s tehát szellemileg is a németségbe beleolvasztani igyekezett magyar arisztokraci„BUDA és VIDÉKE“ TARGZÁJA. A falu szép legénye. — Elbeszélés. — Irta : Konesek Lajos. (3) De most már semmi kétség, — töpren- kedett megint magában — hisz a fényes napnál is világosabb, hogy Kelemen Pistának nem lehetett valami tisztességes szándéka, a mikor a Juliét tánczra erőltette... Hah az alávaló nyomorult!... El akarja őt csábítani! Nem is mást !. . . De hiszen azt meg nem éri!. . . Csak legalább már abba hagynák a tán- czot! De mikor oly sokszor új ráz tátják. . . Kelemen Pista a legkövetelőbb most is, persze hogy ő, mint mindig, s ma különösen.... No de hisz nem sokáig mondhatja már magáénak azt a mennyországot, mert hisz öreg este van már. a falu harangja most konditja a tizenegyet, s éjfélre nyugodni tér a falunak legczédább lelke is... No. hát csak mulasson most az a hetvenkedő legény, tomboljon akár fogyásig; többet ugyan nem kapja a keze közé a JuIist. de nem ám! — fogadkozék magában Rapos Andris csaknem dühtől tajtékozva. Azután meg majd a Julissal is lesz egy kis számadása ; csak győzze majd hallgatni a hosszú szemrehányást az a csalfa teremtés!.. Megérdemelné, hogy szakitson vele teljesen, s ott hagyja őt a faképnél országvilág csúfjára. Igen, igen, ezt érdemli az olyan leány, a ki menyasszony létére idegen legénynyel bomlik már vagy egy óra hosszat. . . De hát miért is nézi ő a csapodárságnak ezt az égbekiáltó jelenetét ? Miért nem megy inkább tovább, haza, avagy be a korcsmába, a hol bőségesen lehel, bút felejteni?. . . Ott is hagyja őket, boldoguljanak !.. . Bolond, aki lánynak valamikor is hitt!. . . Gombház. . . ! Es csakugyan menni készült, mikor a zene rögtönösen elhallgatott s a szinte agyon- íánczolt párok abba hagyták azt az ördöngős mulatságot. Julis, a ki a kör közepén hagyta tánezosát. szólald is alig tudott a kimerültségtől és csaknem bele omiott, álmélkodó kedvese karjaiba. Ez duzzogva és méltatlankodva el akarta őt magától távolítani. — Hát mégis csak belefáradtál, drágalá- tos rozmaringszál ! Kár volt még abba hagynod ! — szólt keserű gúnynyal az elszédült leányhoz. — Lám. lám, milyen jót mulattál. ának nemzeti és faji emlékeihez és erényeihez való lelkes visszatérése s az ebből támadott szinte vetekedő erejű magyar irányú kulturfejlesztési kedv és áldozatkészség elért eredményei által bátran a bekövetkezett jobb, boldogabb idők hajnalául, a nemzeti szellem felébredése idejéül tekintendő. E korszak hazafias inspirációinak hirdetik emlékét a részvénytársaság- ásatta Ferencz-csatorna, — a károly város-fiumei műut, — a váczi siketnémák intézete, — a gróf Festetics György által Keszthelyen állított gazdasági Georgikon,— a Széchenyi Ferencz gróf által alapított magyar nemzeti inuzeum, — a Széchenyi István gróf alap vetette magyar tudományos akadémia, — a dunai gőzhajózási vállalat, — a pest-budai hid eszméje, a pesti kasino — és még számos más társadalmi, emberbaráti, közmivelődési és közgazdasági egylet oly irányú intézkedések kapcsán, milyen volt pldl. az 1825-iki országgyűlésnek a magyar nyelvet az iskolákban tanítási nyelvül elrendelő törvényezikke; az 1832—36. évi országgyűlés intézkedése, mely az országos törvények hiteles és hivatalos szövegéül a magyar nyelvet deklarálta sa földesúr és jobbágy közötti viszonyt szabályozta avagy az 1839-iki törvény, mely a hazai köz- igazgatás nyelvéül a magyart mondotta ki. azután meg oda is vagy egy kissé, a mint látom. . . — Ne bánts, Andris ! szólt kérlelőleg a leány. — Oda vagyok egészen!. .. Kísérj haza édes szüleimékhez,— tévé hozzá bágyadtan.— Vezess el innen mindjárt most, majd az úton elmondok valamit, elmondok mindent, — csak menjünk! Andris bambán tekintett a lihegő leányra, mintha azt akarta volna tőle kérdezni: Ugyan micsoda mondani valód lehetne. — talán védekezni akarnál, mikor olyan bűnös vagy? Azután szótalanul elvonszolta öt magával a még mindig mulatni vágyó tömeg közül, ki a néptelen csendes utczára. a melyet az éjszaka már koromsötétbe vont. Némán és hallgatagon ment egy darabig a leány mellett, a ki még. most sem győzte a verdéket törülgetni kigyúlt arczáró 1. Abba az irányba mentek, a merre a Kádárék háza állott. Némelykor meg-megszó- lalt duzzogva a legény s keserű szemrehányásokkal illette a leányt, a ki egyre csak szabadkozott, hűségéről biztosítva haragos vőlegényét. — Micsod > ! — fakadt ki az egyik utcza szögleten Andris. — Hűségről mersz beszéln „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava. Hetenként meljelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE RDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: lEXEXDIEIILXrX O-XTTXIL^-. _______________________________________________________i_____________________________________
