Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-06-27 / 26. szám
Budapest, 1897, (2) BUDA és VIDÉKE Junius 27 B történeti háttér eléggé érthető keretét képezi ama kor nemzetiségi és közmivelődési szellemének, melybe a grófnő ifjúsága, neveltetésének iránya, értelmi önállóságának jegeczesedése ékelődik s kétségtelenül sok tekintetben rugója és közvetlen magyarázója a grófnő később, a tapasztalati életben is megvalósított nemes gondolkozásának és emberbaráti, hazaszerető érzelmeinek. Lelki benyomásai, a nemzeti reakciók legideálisabb, legélénkebb korszakából, mások voltak ama lajtántúli inpresszióknál, melyeket csak félszázaddal ezelőtt is az erőszakkal nemzetiet- lenkedő koronás újítók a magyar arisz- tokracziába elég szerencsével és eléggé tartósan szuggeráltak. A szorosabb értelemben vett családi nevelést áldott emlékezetű édes anyjától: grófnő Lazsánszky Ludmillától nyerte, ki egy felszázaddal túlélte férjét, élete 83-ik esztendejében, 1883-ban márczius hó 31-én követvén az 1829. évi május hó 25-én meghalálozott hitvestársát. Azt hiszem, kegyeletes dolgot cselekszem, midőn a magyar tudományos akadémia könyvtárában ez irányban eszközölt kutatásaim eredményéül ide- jegyzem ama két hírlapi nekrológot, melyek az apának elhunyta alkalmából napvilágot láttak. Ezek rövidebbje, szárazabba a magy. tud. akadémiának Vörösmarty Mihály szerkesztésében s Trattner és Károlyi nyomdájában szedett „Tudományos Gyűjtemény“ e 1829. évi VII. kötete 122. oldalán, „Kihalt Tudósok és írók“ rovatában, jelent volt meg s imigy szól: „Május 25-d. Budán, Körösszegi Gróf Csáky István, Szepes- földnek örököse, Cs. K. Kamarás s a N. M. Magyar Kir. Helytartó Tanács5 Tanácsosa, T. N. Szepes Vármegye’ örökös és valóságos Főispánja, 41-d. évében megholt.“ A halhatatlan tollú Vörösmarty tói hát biz ez eléggé lako- nikus. Másodika a Márton József szerkesztette „Bétsi Magyar Kurir“ 1S29. évi te, a ki nem röstellettél más legénynyel ruula- j tűzni csaknem az egész estén? — De, Andris! — De bizony el is mondom az édes szülédnek még ma! Felzörgetem őket, ha még oly mélyen alusznak is! Megmondom nekik, tartsanak meg maguknak, vagy pedig adjanak oda ahhoz a szépséges szép legényhez, a ki miatt rám se hederitettél többet egy óránál! A leány újból csititani akarta haragvó kedvesét. — De bizony megmondom !— folytatá ez még haragosabban. Engem bizony nem állítasz többé a falu csúfjára. .. Boldogulj ő * vele, a kit annyira szeretsz ! Engem úgy is csak bolondítottái eddig ! . .. A leány sírva fakadt. — Andris ! — zokogá csaknem fuldokló hangon : — Úgy, úgy! Csak sírj!— monda gúnyolódva a sértett legény. — Ahhoz jól értesz ! De én nem adok a sírásodra semmit! . . . . Csalfa vagy, csalfa még a gondolatod is... . most tudom csak.... csalfa maradsz ezután is! Ezalatt elérték a Kádárék házát. — Andris! — raondá itt a leány erőltetett nyugalommal. — Jól gondold meg. a mit juuius hó 2-án megjelent 44-ik számában nyomatott következő szöveggel: „Budáról. A folyó hó 25-én délelőtti tizedfél órakor kimúlt a világból Mél- tóságos Keresztszegi Gróf Csáky István Úr, Szepes Várának örökös Ura, Ts. K. Kamarás, Kir. Helytartói Tanátsos és Ts. Ns. Szepes Vármegyének Örökös és valóságos Fő Ispánnya, tüdő nyavaht- ban, eleiének 41-ik esztendejében. Mindenek kik a Boldogultnak nemes gondolkozását, buzgó hazafijuságát és emberszerető szivét közelebbről esmer- ték, fájdalommal fogják megérteni illy idejekorán történt halálát. A Fejedelem benne egy hiv honpolgárt és hasznos munkásságai tisztviselőt; a Haza nagyra menendő oszlop Embert és jó hazafit; a régiségéről hires Csáky nagy törzsö- kös Família méltó nemes tagját; keseredett özvegye született Gróf Lazanzky Asszony és hátrahagyott öt Árvái a legjobb szerető Atyát vesztették el. Hideg tetemei 27-dikben. végső rendelése szerint, a várnak közönséges temetőhelyén temettettek el.“*) Grófnő Csáky Sarolta 1856. évi junius hó 2-ikán lépett házasságra a hunyadmegyei eredetű, nemzedékrendét oklevélileg 1607-ig visszaszármaztató, 1753-ban a „héthelyi“ előnevet,. 1792. évi julius hó 2-ikán a magyar grófi méltóságot nyert Hunyady-háznak Gróf Hunyady Ferencz és Grófnő -Zichy Julia, csillagkereszteshölgy, házasságából 1826. évi julius hó 26-ikán született legidősebb fisarjáv.al: héthelyi Gróf Hunyady Lászlóval, cs. és kir. kamarás, Mosonmegye volt főispánjával. *) Elődje — tudvalevőleg — a raainzi székesegyházban fekszik, hol sírját következő egykorú felirat díszíti : „Illustr. Dom. Comes. Steph. Csáky. De. Keresztszeg. Perpetuus V Terrae. Scepusiensis. Srmae. Caesareae. Regie. Aeque. Maiestatis I. Regiminis. Alöxandro. Caroliani, Equestris. Ordinis. Hun- garicae. Milit. Actualis. Capitaneus. Aetatis Suae. Annorum. 22. Obyt. Moguntiae. Die. 24. Aug. Anno. 1. 7. 3. 4.“ (Lásd: Századok. 1873. év.) (Vége következik.) beszélsz és ne mondj rám Ítéletet olyan hamarosan. Én csak téged szerettelek eddig, téged akarlak szeretni ezután is! Kelemen Pista senkiin, semmim ! Akármilyen szépeket mondott is tánczközben a fülembe, rá sem hede- ritek. Akárhogy nógatott is, hogy hagyjalak a faképnél s legyek az ő felesége, csak kinevettem. . . . Pedig sokat mondott, sok szépet Ígért! Hogy százszorta jobb sorom lesz mellette, mint nálad, — hogy soha kaszát, kapát nem kell a kezembe vennem, mindig otthon lehetek a ház körül, mert neki is van vagyona elég, — hogy tejbe-vajba füröszt, csak legyek az övé ! Andris úgy állt a leány előtt, mintha odaszegezték volna. — De mindjárt ott megmondottam neki — folytatá Julis a leghatározottabban, — hogy nem és nem ! És ha a tied nem lehetek Andris, akkor inkább világgá me- gyek, vagy a kútba ölöm magamat! A legény csak nagy nehezen bírt szóhoz jutni e vallomás hallatára. — Hát csakugyan ezeket mondta az a megátalkodott gonosz ? . . . szólt végre nyugodtan, de minden porczikájában remegve.... Lám, lám, hisz mindjárt, tudtam, hogy rosszban sántikál! (Vége követkeaik.) A faiskolák és fásítások. A földmivelésügyi minisztériumban. a közel mult napok folyamán értekezlet volt a faiskolák és fásítások iránt alkotandó törvény- hatósági szabályrendeletek tárgyában. Ez az értekezlet két szempontból érdemli meg különös figyelmünket. Először, mert az értekezlet tagok zömét a külső, közigazgatás gyakorlati munkásai kép? zték, másodszor, mert oly kérdéseket vitt szít skörü eszmecsere ala, a melyek megoldásig törvényhatósági adminisztrácziónak legköJiebbi s gazdasági szempontból egyik legfo^A^abb föladatát képezi. Három főispán, öt alispán, három főszolga- biró S,több, a vármegyei igazgatásban elénk résztvevő magánember volt hivatalos a szóban- levő tanácskozásra. A külső közigazgatás képviselőinek az általános szabályzatok megalkotásánál való előzetes közreműköuését régóta szükségesnek tartjuk. E szempontból üdvözöljük a földmivelésügyi kormányt a faiskolák es fásítások szabályozásának ilyetén módon való előkészítéséért A községi faiskolák és a közutak befási- tásának kérdését az 1894 évi XII. t.-cz. vette ugyan először a törvényhozásilag rendezett ügyek közé. Adminisztrácziónknak azonban módjában volt azzal mar előzőleg is foglalkozni. Alig van törvényhatóság, a melynek e tárgyban szabályrendelete ne volna; a mely a községeket faiskolák fentartásara ne kötelezte, a közutak befasirasát el ne rendelte volna. Néhány tövenyhaióságunk szép eredményeket is tud felmutatni e téren. Ezek azonban csak kivételek; országszerte pedig ez az ügy az adminisztráczió eredményes gondozásában teljességgel nem részesült. A mezőgazdaságról és mezőreudőrségről szóló 189 4. évi XIÍ. r,-ez. már a törvény kötelező súlyával rendeli el a községeknek a faiskolák berendezését és fentartását s ezekért a községi elöljáróságot anyagilag is felelőssé teszi. A közutak befasitasauak határidejét es módozatait a törvényhatóságok kötelessége megállapítani. A törvény áltál megszabott ezen fixpontok között kell azutan a törvényhatóságoknak kifejtendő tevékenységüket részletesen szabályozni. Az idézett törvény végrehajtása tárgyában kiadott rendelet záros határidőt tűzött ki a vonatkozó törvényhatósági szabályrendeletek megalkotásara. Ezeket a szabályrendeleteket a törvényhatóságok meg is alkották. Hogy azonban a törvény végrehajtásának folyamán szerzett tapasztalatok érvényesíthetők legye nek, s hogy az altalanosan figyelembe veendő irányelvek, a szabályrendeleteknek mintegy ge- rinczéül, megállapittassanak, a földmivelésügyi kormány jobbnak látta az érdekelt szakminisztériumok, felterjesztési szakemberek s a külső közigazgatás képviselőinek meghallgatásával szabályrendeleti mintát kidolgoztatni s azt a törvényhatóságok rendelkezésére bocsátani. Az értekezleten elfogadott, irányelvek a következőkben vázolhatok : A községeket lakosságuk, anyagi erejük és gazdasági viszonyaik szerint kell bizonyos meghatározott nagyságú faiskolák létesítésére és fenntartására kötelezni. Már a szabályrendeletben föl kel) azon községeket menteni a faiskola-tartás alól, a melyek viszonyai ennek lehetőségét vagy szükségét kizárják. Ugyancsak a szabályrendelet kapcsán kell a községeknek a faiskolák feutartására való szövetkezését megengedni. A fölmentési és egyesitesi tárgyalások tehát a szabályrendelet megalkotásának előmunkálatát képezik s a szabályrendelet megalkotását kimondó törvényhatósági határozatban nyernek érdemi elintézést A hol selyemteuyésztés van, a községi faiskolák nagyobb része szederfák tenyésztésére alkalmazandó. A községeknek a faiskolák munkálására állandó munkást kell alkalmazni. A faiskola kezeléssel vagy néptanító (lehetőleg olyau a ki gyümölcsészeti tanfolyamon részt vett), vagy más, ahhoz értő egyén bízandó meg. Gondos-
