Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-20 / 25. szám

BUDA és VIDÉKE

Junius

mére támaszkodna; idegen törvények alapján, idegen nyelven Igazgatta az országot.

A magyar nemzet némán tűrte fájdalmát. Nem j aj dúlt fel/nem ellenkezett. Leikébe zárta elhalt és élő nagyjai iránt érzett kegyeletét s titkon ápolgafta a tüzet a nemzeti ideálok oltárán. Nem tagadta meg múltját, nem mondott le jövőjéről. Várta a förgeteg elvonulását, hogy az igazéág napja kiragyoghasson.

És nem várt hiában. Az önkényuralom rendszere a maga erőszakos súlya alatt és elbizakodott hibái következtében összeomlott.

A jóságos gondviselés megvilágositotta az uralkodó elméjét, megihlette szivét s megedzette akaratát, hogy egymaga jóvá tegye mindazt, a mit tanácsosai ellene és alattvalói ellen vétettek. — Meghallgatta Deák Ferenczet, ki egy hírlapi czikkben egyenesen őfelségéhez fordult. — kijelentvén, hogy egyedül az ő igaz- ságszeretetétől várja a nemzet jogainak helyreállítását. Deák őszinte szavai nem maradtak hatás nélkül ; hozzájárult a király felséges élettársának, Erzsébet királyasszonyunknak gyöngéd, nemes rokonérzése, ő egyengette az útat, melyen az elnyomott nemzet jajkiáltasa, s jogainak kívánalma királyi férje szivéhez jutott. A magyar nemzet és uralkodója megértették egymást, s a népek természetes joga és a magyar alkotmány Írott törvényei alapján megtörtént a kibékülés. — Hitinek a kibékülésnek, a kibékülés megszentelésének, dicsőségesen uralkodó királyunk és felséges neje megkoronázásának emlékére ülünk ma ünnepet ország szerte örvendező szívvel és büszke önérzettel.

A magyar alkotmány az 1848-ki törvényekkel együtt helyre állt. Magyar kormány hajtotta végre a koronázást, — kötötte meg a kiegyezést; — független felelős kormány áll azóta a független Magyarország élén. Gazdaságunkat, iparúikat, kereskedelmünket, igazságszolgáltatásunkat, egyházi és iskolai ügyeinket, tudományunk, irodalmunk, nyelvünk művelését magunk intézzük, függetlenül minden idegen beavatkozástól. — A régi, — rendi Magyarország helyett az új, nemzeti Magyar- ország várt megalkotásra. 8 minden lépés, a melyet azóta tettünk, a czél felé vezetett, minden kő, a melyet összehordtunk, ennek az épületnek falait emelte magasabbra; szivünk, agyunk minden kincsét ennek az ideálnak meg- dicsőitésére szenteltük.

Oh, ha látná a megdicsőült Széchényi szelleme az ő álmainak megvalósulását: mező- gazdaságunk felvirágzását, — vasutaínk roppant hálózatát!— Oh, ha hallaná aVaskapu szikláinak dörgését, robaját, a melyek nemcsak az ő jós szellemét dicsőítik, hanem az egész világnak hirdetik a magyar munka, a magyar vállalkozás, a feladatát érző s azt teljesíteni biró magyar állam megifjodott erejét.

A szellemi műveltség terén sem volt szüuete a munkának. Törvényt alkottunk a népoktatásról, s a törvény gondoskodott róla, hogy a nép minden fia hozzáférhessen a tudás forrásához, — s hogy a műveltség a melyet az iskolában szerez, — magyar legyen.

íme, ez a korszak az, a melynek hajnalhasadását a mai napon ünnepeljük. Tudjuk hogy a korszaknak kezdetén vagyunk még; a nemzeti nagy feladatok, a melyek megoldását magunk elé tűztük, nincsenek még megoldva : de azért a pillanatnyi pihenés, az ünnep szünete jól esik, mert megszenteljük azt magunkba szállásunkkal és kegyeletünkkel.

Ünnepeljünk szivünk^ lelkünk szerint, mert méltó ez a nap — a nemzeti jog és nemzeti munka diadalának — a megünneplésre. S ez ünnep minden öröme, lelkesedése, szeretete. mely csordultig tölti a meghatottságtól remegő sziveket, — legyen a legelső magyar embernek, felséges királyunknak szentelve.

Az ünnep minden koszorúját a legőszintébb, legigazabb hódolattal a trón zsámolyára, felséges királyunk lábához rakjuk. — Mienk volt a munka, — övé a dicsőség! — Áldott legyen felséges királyasszonyunk, Erzsébet, neve ; — s áldás kisérje mindenkor az ö lelke nemességét és nagyságát, melylyel a magyar nemzet szivében örök emléket állitoá't- magának.

Buda pest. L£ 9 j. (3)

Isten, ki szemedet mindig nyitva tartod, Még a féregtől se fordítod el arczod ; Látod a jövendőt, csak úgy mint a múltat Bölcs gondoskodásod soha el nem múlhat. Nemzeteknek sorsát intéze l egedből Vezeted napfényen, árnyakon keresztül, Függjön tekinteted a mi szép hazánkon, Minden porszemére tőled áldás szálljon.

Javaslat

egy magyar nemzeti történeti emlékmű felállítása tárgyában.

Midőn nehány évvel ezelőtt Magyarország ezredéves fennállásának a megünnepléséről tanácskoztak a törvényhozásban épugy mint általában mindenütt az egész országban, általános volt az óhajtás, hogy ennek a nemzetek történetében oly ritkán előforduló ünnepnek a megörökítésére méltó emlékművet kellene felállítani.

Ez a közóhajtás mégis valósult annyiban, hogy az országnak különböző történetileg emlékezetes helyein, többé kevésbbé nagyszerű emlékeket állítottak.

E tanácskozások és tervelgetések folyamán többször fölmerült az az eszme is, hogy a gellérthegyi czitadellát, egy szomorú korszak emlékét le kell rombolni és helyébe a párját ritkító igazán szép és mintegy az ország középpontját képező helyre egy messzire ellátszó, örökidőkre szóló emlékművet kell emelni.

A mint emlékszem, a boldogult Göndöcs Benedek kigyósi apát és volt országgyűlési képviselő elő is állott annak idejében egy javaslattal, a mely szerint ott a Gellérthegyen régi klassikus görög mintára Pantheont kellene emelni.

Ez a terv azóta többször is felvettetett még pedig a legkülönbözőbb formában.

Ámde ezek a többé-kevésbé nagyszerűeknek terveit javaslatok és tervezetek egy valóban nagy nemzeti történeti emlékmű megvalósítására igen kisszerűek, nagyon szegényesen vannak tervelve, alapeszméjükben sem nem újak, sem nem eredetiek, annálkevésbé mondhatók pedig zseniálisoknak.

A mety nemzet? az őt ért számtalan csapások és pusztító háborúk daczára mégis any-’ nyira megtudott erőben és szellemben gyarapodni, hogy ma már az első kulturnépek közt foglal helyet, sokkal fenségesebb emlékműre tarthat számot, semhogy tuczatszámra gyártott emlékszobrokkal ki lehetne elégíteni.

Egy valóban nagy magyar nemzeti emlékmű nem lehet, nem szabad, hogy sablonszerű legyen, mint a milyeneket itt-ott látunk különösen az újabb időben, egy-egy érdemeket szerzett férfiú nevének a megörökítésére vagy egyes népek megdicsőítésére.

Az ilyen nemzeti emlékműnek egy magasztos eszme kell hogy alapul szolgáljon. Valami nagyszerűt és sehol sem létezőt kell teremteni,— egy nemzeti emlékművet, mely hirdesse a nemzetnek dicső múltját, de egyúttal a jövő nemzedékek dicsőségére is száljon, — egy nemzeti emléket, mely minden időben a magyar nemzeté, egy olyan szent helyet kell teremteni, a hová ha a látogató belép, szemei előtt lássa elvonulni a magyar nemzet történetét, ott lássa megörökítve fejedelmeit, királyait, az ős hét nemzetséget, rég kihalt vagy ma is élő nagy történeti ős nemes családokat, — de szentelt temploma legyen az a jövő nemzedékek nagyjainak és jeleseinek is, úgy hogy minden időben mintegy a nemzet képét tükrözze vissza a maga nagyságában és éberen emlékeztesse a nemzetet az elmúlt viharos vészes időkre, a melyekben a nemzet ereje megedződött és legbecsesebb kincsét, a szabadságát vívta ki.

Ily emlékmű emelésére, melynek ilyen szent rendeltetése van, nem illetékes egy testület, nem a főváros, sem a kormány. Énnek megalkotásához az egész nemzetnek, szent

t o

István koronája, minden népének hozzá kell járulnia.

És ez volna:

„Magyarország története kőben és érczben“ megörökítve.

Egy ilyen nagy feladatnak méltó megoldásával már nem lehet tovább késlekedni. Annál kevésbé kell ezt halogatni ; mert — mint már említettem — nagyon is szaporodnak a különböző tervezetek és javaslatok és az illetékes körök sajnos, mint azt a tények eléggé bizonyítják, rendesen fogékonyabbak a kicsinyes. de — olcsóbb dolgok iránt.

A magyar nemzet történelműben és érczben megörökítő emlékműne1 /.■»vef / nagyszerű alkotásnak kell lenn üb vePezl mA" nem volt. Hogy ilyen magasí helyezi a közképen meglehessen valósítani, \ zésnél is a legmagasabb művész m[nt a hogy kell, hogy irányadók legyenek, ; uem a kö. kintetében pedig uem szabad > vagy fukarul eljárni. a,c^ 6

Magától értetődik, hogy az ilyen\mom léket a legnagyobb fénynyel kell létrehWfcO- magyar főváros egy ilyen emlékművel \ph művészeti kincsnek jutna a birtokába, a n. lyennel a világnak egy városa sem dicsekedhetik. Mert azonkívül hogy hasonlithatlanul a legszebb helyen állana, messze tulemelkednék azokon a határokon, a mely határok közt az ilyen művek rendesen megszülemleni szoktak.

Ennek, a Magyarország történetét kőben és érczben minden időkre megörökítő eszmének a megvalósitá8a, roppant nagy munka és csak a legkitartóbb szorgalommal és odaadással létesíthető, s csakis a társadalom valamennyi osztályainak összműködése ál al lesz elérhető, de kivált, ha a képzőművészetek képviselői ily szent feladatot méltóképen megoldani, „egyesült erővel“ törekednének.

Ugyanis, az egész emlékművet úgy kell tervezni, hogy az a történeti tények és eseményeknek összefüggő lánczolata legyen.

Árpádtól egészen a jelen korig minden fejedelem és király, a magyar nemzetet alkotó ősi hét nemzetség, Magyarország ős nemes régi történeti családai, a kihaltak épúgy mint a létezők, Magyarország régi hódított tartományai és országai, az összes vármegyék, azok is. a melyek ma már nem léteznek, munici- piumok, városok, az ország minden népe. a hires sárkány rend. Mátyás király fekete hadserege, a régi és az új honvédség, a régi czé- hek, egyesületek, a tudományos és műintézet^k, a klérus, az ipar etc. — azután a történetileg nevezetes momentumoknak kőben és érczben allegorikus megörökösitése volna a feladat, és mindezek felett tulemelkednék a „szabadság“

I kolossalis alakja.

A klassikus stylusban megfelelő keretben > emelt egész műépitménynek egy nagyszerű művészeti képpé kell összeolvadnia, mely felébressze minden magyar honpolgárban a nemzeti szellem büszke érzetét és nemes csodálatát. A kik pedig ezt a monumentálisán nagyszerű és eredetiségében páratlan művet megalkotják, igazán a maguk dicsőségére emelnek örök időkre szóló emléket.

Az egész tervnek vázlatos részletezése :

A monumentális emlékmű a czitadella helyén állitatnék fel.

Ennél a műépitménynél mindjárt az alaptervezéskor már olyan méreteket kell alkalmazni, hogy az a magasból lefelé imponáló hatású legyen, közelről pedig a részleteivel gyönyörködtessen és oktasson.

Általában ennek az alkotásnak olyan kolossalis magasan kell kiemelkednie, hogy iin- posansan uralkodjék a Gellérthegy sík tetején, mert a hegy tulajdonképen az egész műnek alapzatát (piedest 1) képezni.

M.'gától értetődik,hogy ezt a feladatot úgy kell megoldani, hogy a/, úgy architektonikus, mint technikai tekintetben valami rendkívülit nyújtson.

Mily tere nyílik itt a művészeknek, műépítészeknek, szobrászoknak, technikusoknak és általában az ezen mű létrehozása körül foglalkozóknak az egyes szoborképek helyes formálásánál csoportosításánál, a különböző nagy-