Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-23 / 21. szám
BUDA és VIDÉKE Május 23 Budapest, 1897. (2) Lenau Budán. Kondor József, a csurgói ref. főgimnázium derék tanára, ki minden nyarát itt tölti közöttünk Budán, legutóbb egy irodalom- történeti becsesei biró munkát irt, mely két tanulmányt foglal magában. Bennünket e gonddal megirt tanulmányok közül a Lenau Miklósról (eredeti nevén : N i e m b s c h) szóló annyiban érdekel közelebbről, mivel ez a je es német költő tulajdonképen magyar születésit volt s ifjúkorának egy részét itt töltötte Budán. Kondor József, ki Lenau életének s költői munkásságának egyik iegbuzgóbb tanulmányozója, igen érdekesen Írja le Lenau budai tartózkodását s azokat a körülményeket, melyek Lenau budai tartózkodásából az ő költői jellemvonásainak kidomborodására befolyással voltak. Érdekes tanulmányának ezt a részét itt közöljük egész terjedelmében : „Az 1817-ik évben késő őszszel ment át Lenau anyja gyermekeivel Budára. Ekkor a kis Miklós még csak 15 éves volt. A Krisztinavárosba mentek lakni, a ma u. n. Vérmező mellé, mely a budai várhegy alatt terül el, nyugatra. E tér és környéke mindenesetre regényes fekvésű s történeti emlékeinél fogva (Martinovicsot és társait itt fejezték le) még ma is komor hatással van, bár e bús benyomást némileg enyhíti a természettől adott szép, festői környezet. Egyfelől, keletre a Várhegy történeti dicső emlékeivel; délre a Gellért büszke, tarolt tetejével, a mint a rég múltba visszaint; nyugatra több, részben kopár hegy, melyet folytatva szépen egészít ki a Svábhegy, ma már sok csinos s élénk színezetet kölcsönző nyaralóval és nyáron sűrűn közlekedő fogaskerekű vasútjaival; majd a kirándulók kedvelt megállóhelye, az erdőkoszorús János- hegy, messze ellátszó gloriettjével; lent a fővárosnak ma már legkedveltebb nyári menedékhelye : a Zugliget üde sétányaival s nyüzsgő embertömegével s legközelebb a Városmajor, a budai oldal lakosainak egyik keresett üdülő helye, közelében ma már gyorsan épülő és a sétányt bekerítő hazaival, melyekből azonban akkor még egy sem állt; úgy hogy a házsorok még kevésbbé zárták el a természet festői panorámáját. Majd a keleti szögleten a távoli kilátást nyújtó lankásabb, de részben még mindig üde, ózonos Hárshegy és környéke, ma már élénk s magyar szótól hangos kiránduló- helyeivel. Lent a völgyben az utóbbi évtizedekben jelentékeny építkezések történtek és igy ha nem tudja is, de sejti, hogy a bálterem csatahely, hol győz. vagy legyőzik, a hol élete békekötése, vagy hadjárata indul, szövetségest nyer, vagy ellenséget. Ettől a szorongástól meg kell őt menteni, reá néztem Kercsey Imrére. Megértett. Egy udvarias meghajlás és egy fülbemászó keringő hangjai mellett lebegtek tova Malvint már megelőzte a hir. Csinos és vagyonos. Alig tette le Imre barátom, tolongtak feléje, rendezők Karjai, hogy bemutassák magukat. Malvinnak tetszett az, hogy annyit tánczol, atyja boldogan nézett utána és csak én magam vettem észre, milyen keservesen bámulja Imre ezt a keringőt. Belepillantott a tükörbe, mintha azt akarta volna megtudni, kiállja-e a versenyt még az arany ifjúsággal! Kercsey Imre csinos, jó modorú férfi volt Férfi a szó valódi értelmében, kit a divat és divatosság nem rontottak el. Egy utolsó példány a lovagkorból, erős, bátor és ábrándos Megértettem a pillantását. . . Régi ismerősökre akadtam. Leányaikat kísérték a bálba. Szót váltottam velük. Kezdett szórakoztatni múltam élő elegiája. a bál. Az anyai büszkeség s az a tér tükröződött vissza régi tánczosnőim arczain. Némelyiket nem érintette úgy az idő, hogy a táncz szenvedélyéről le kelljen mondani, leány» mellett úgy tűnt fel, mint idősebb nővér. Irigyen néztek erre a többiek . . . (Folytatása következik ) a mostani terület sokkal haladottabb, modernebb képet mutat, mint a régi. Ma már ott díszeleg a csinos Karácsonyi-palota; az akkor üres és szomorú tér be van építve, egyszerű, de rendes lakóházakkal. A Vérmező mellett, ott, hol valamikor Leuau lakott anyjával, az 1875-ik év óta a déli vasút épült s mivel az ő eredeti lakóházukat teljesen elbontották, ma már igen nehéz volna teljes biztossággal megállapítani azon régi kápolna-féle épület helyét, mely lenau anyját és gyermekeit egy időre szomorú falai közé befogadta. Schurz (Lenau egyik életrajz Írója) nem foglalkozik e ház helyének tüzete s megállapításával, már azért sem, mert még az 50-es években állott, átalakítva, úgy, mint L.-ék idejében; de Sonnenfeld (szintén egyik ismertetője) igykszík a helyet megjelölni a j régi rajzok nyomán. | Szerinte „a déli vasút iudóháza áll most j azon a hetyen; azaz nem az épület maga, ha-' nem az első kocsi-forgató korona.“ E sorok Írója tüzetesen megvizsgálván azon helyet és az ide vonatkozó adatokat, ezen állítást merésznek tartja, de egyúttal a valósághoz legközelebb állónak. Az a kép, mely a Grün A.-féle 1880-iki kiadásban közölve van, alighanem képzeleti és a helyes térviszonyoknak nem megfelelő. Ez épületnek különben előbb, mint L í anyja beköltözött, igen komoly és szomorú rendeltetése volt s még szomorúbb volt a környezete. A szomszéd terület megelőzőleg katonai temető s ezen átalakított ház előbb a hozzátartozó kápolna volt. Mikor beleköltöztek, a kapu fölötti fülkében ott állott a szentkép, tanúskodván j a ház előbbi rendeltetéséről. A hely maga külön- ' ben szomszédságában kerttel Özv. Kolbné tulajdona. s L. anyja egyrészt azért jött ide, mert e félreeső kis házat olcsón megkaphatta, a mi az ő | helyzetében döntő vala, de azért is, mert arra is számított, hogy ő és Teréz leánya az igy közellevő katonai ruharaktár felügyelőségénél munkát kapnak, de ez a számítás nem igen vált be, úgy hogy a jórészt magára hagyatott családnak sokszor a mindennapi is szűkösen telt ki. De hát az édes anyja előtt itt is fia taníttatása volt a fődolog s L. ez időben a budai gimnáziumban tanult igen jó eredménynyel. Erről ugyan az illető iskola anyakönyvében nem maradtak fönn adatok, de mutatja azon levele. 1818. jul. elejéről datálva, melyet anyai nagybátyjához intézett s a hol értesíti, hogy a vizsgálatot jun. 5-én letette sikerrel, úgy hogy az igazgatónak és tanároknak tetszését megnyerte. S igy folytatja: „Seien Sie versichert, theuerster Onkel, dass ich auch künftighin in meinem Pleisse und guten moralischen Betragen fortfahren werde “ L. ekkor mint 16 éves fiú már korá.n érett ifjú volt, komoly tanulmányi tervekkel és a melankóliára nagyon hajló kedélylyel. S ezt a hajlamot az anyának nyomasztó helyzete, a bizonytalan jövő s különösen a Schurz által „ schauerlich-romantisch “- nak nevezett környezet még jobban fejlesztette, sőt beleplántálta s későbbi életviszonyai és mint költőnél a német lírikusok hatása még jobban ápolták, úgy, hogy ő neki valósággal elégia-költővé kellett válnia; de e hajlam — születésén kívül — budai életéből csírázott ki s nyomott állandó bélyeget egyéniségére stb.“ Az érdekes tanulmányt, melyet mindvégig hazafias szellem leng át, Írója a jeles német költő néhány kiválóbb s magyar vonatkozásn költeményének bemutatásával fűszerezi, melyek egytől-egyig a szerző jeles fordítói képességéről tanúskodnak. A másik tanulmány, mely szintén nagy gonddal irt munka, C s o k o n a i-ról szól, s a jeles magyar költőnek leginkább Somogyi tartózkodását Írja le szorgos kutatások útján szerzett megbízható adatok alapján. A 124 oldalra terjedő könyvet melegen ajánljuk az irodalom barátainak. Megrendelhető Toldi Lajos könyvkereskedése útján is. Ara 2 korona. K. L. Áz első hazai tüdőbeteg- szanatórium. A legelterjedtebb betegségnek, melynek áldozatai közé — a statisztika szerint — minden hetedik halottat számítanunk kell: a tüdő- vésznek gyógyítása, illetőleg gyógyításának általánossá s a gyógyító eszközöknek a szegény emberek számára hozzáférhetővé tevése képezi ma az orvostan s a közegészségügy egyik legsürgősebb feladatát. A tudomány ma már meglehetősen tisztában van azzal, hogy a tüdővész gyógyítható betegség, tudjuk azt is, hogy melyek a gyó-*“* gyitás elvei és eszközei 8 csak rajtunk múlik, hogy ez a tudat még nem tudott teljesen köz- kincscsé válni, s hogy még az orvosok közt is számosán vannak, a kik a tüdővészt gyógyíthatatlannak tartják. Pedig nem az, mert gyógyítható. Van azonban a betegség gyógyíthatóságának egy igen lényeges feltétele, a mit sokan nem vesznek kellőleg figyelembe s ez az, hogy a beteg baiának lehetőleg korai stádiumában kell gyógykezelés alá kerülnie Ezt nem szabad elfelejteni, mert ha elmulasztjuk a beteg gyógykezelését addig, a inig az meggyógyítható, akkor már a leggondosabb gyógykezelés is csak ro- j vid időre nyújthatja meg a beteg életét. A betegség gyógyítására orvosságot nem | ismerünk, van azonban arra egy gyógykezelési módunk melyet a tudomány hygieniJais-diaete- üJcus gyógymódnak nevez s melynek lényege abban áll, hogy a beteget jól tápláljuk, hogy | testi ereje helyreálljon, s jó levegőre visszük, a 1 hol por, korom, füst nem bántja a beteg tüdőt. Ez a gyógykezelés, tapasztalás szerint, I csak a specziális gyógyintézetekben —- a sza- | natórimhok-ban — vihető keresztül. Az ilyen szanatóriumok azonban költségesek s ezért csupán a vagyonos embsrek számára hozzáférhetők, pedig — jól tudjuk — a tüdővész a szegény emberek közt jobban pusztít, mint a gazdagok közt. A tüdövész elleni küzdelmünk legfonto- - sabb feladata ezekből önként következik: szanatóriumokat kell építenünk a szegény emberek számára, „gyermrekotthou“-okat kell alapítanunk a szegény emberek görvélyes gyermekei számára. Buzdító példát, ha körültekintünk, a külföldön eleget találunk: Angol-, Német.-, Franczia-, sőt Oroszországban is. Magyarország el van maradva e téren ; a társadalom, az em- j berek ezzel a nagy horderejű kérdéssel alig | foglalkoznak s a mi nálunk e téren történt, j arról tudomást alig vesznek. Pedig csekély erőnkhöz mérten mi is igyekszünk haladni a korral s reméljük, nem vagyunk messze attól, hogy egyrészt a belügyi kormányzat, másrészt a társadalmi jótékonyság buzgólkodásából mi- j hamarabb létesülnek nálunk is szanatóriumok • szegéuy8orsu tüdőbetegeink számára. Örömmel adhatunk számot arról, hogy egy harmadik úton az eszme megvalósításához igen közel vagyunk. Ugyanis az „Általános munkás-betegsegélyző pénztár“ igen figyelemreméltó és felette hasznos ilynemű intézményt létesített tagjai számára. A székes főváros közelében Szt.-Eudrén 20.000 frtért megvett erre a czélra egy szép nagy parkot, melyben nehány épület — tágas lakóház — is áll. Egyik nagyobb épület 20 üdülőbeteg befogadására fog szolgálni s egy másik, szintén nagyobb helyiséget, — egyelőre kisérletképen — 10 betegszámára rendeznek be, melyben kezdődő tüdő- vészben szenvedő betegeket, tehát olyanokat fognak elhelyezni, a kik még gyógyíthatók s a kikről joggal lehet remélni, hogy meggyógyulásuk után teljes munkaképességüket is visszanyerik. Az intézetet a tudomány mai vívmányai alapján rendezik be s benne többek közt olyan helyiséget is emelnek, melyben azok a tüdőbetegek fogják a napot tölteni, a kiknek feküdniük kell. E helyiségek az északi szelektől teljesen védettek, délfelé nyitottak, hódolva a I tudomány azon követelményeinek, hogy a be
