Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-23 / 21. szám

Budapest. 1897. (3) tegek a napnak lehető legnagyobb részét tölt­sék a szabad levegőn úgy, hogy az ezzel járó ártalmaktól teljesen meg legyenek oltalmazva. Mai körülményeink között az a munkás, a kin a tüdővész jelei mutatkoznak, többé munkaértéket alig képvisel, mert azok között az egészségügyi viszonyok között, a melyek kö­zött a városi munkás népesség legnagyobb része keresi kenyerét, a tüdővész nem gyógyulhat. Kiszámithatatlan tehát a veszteség, a mit a tüdővész nemzetgazdasági szempontból okoz az által, hogy számos életerős, munkaképes embert beteggé tesz, épen azokban az éveik­ben. melyekben leginkább képesek dolgozni, a melyekben a család — a kiskorú gyermekek — fenntartása leginkább megköveteli az apa teljes munkaképességét. Az ilyen beteg ember dolgozni többé nem képeB s ha van néhány megtakarított fillére, azt éhező gyermekeinek szája elől elemészti a patika, s az eddig tisz­tességes megélhetésnek, sőt talán némi jólétnek örvendő család hajlékába beköszönt a nélkülö­zés. a nyomor, a mit nyomon követ az elzüllés. Nyilvánvaló tehát, hogy nemcsak köz­egészségi. hanem nemzetgazdasági szempont­ból is fontos része a munkáskérdés és a sze­gényügy megoldásának, a tüdőbeteg munkások meggyógyitása s a tüdővész áldozatai óriási számának csökkentése. A tudomány szerint a kezdődő tüdővész meggyógyitására átlag 3 hónapi gyógykezelés szükséges, a szentendrei szanatórium tehát, melyet bátran nevezhetünk első hazai tüdőbeteg szanatóriamunk-nak, 10 ágyával évenkint, átla­gos számítás szerint. 40 munkásembernek fogja visszaadni egészségét és munkaerejét. Jogos a reményünk, hogy az uj intézet működésében áldásthozó lesz s éppen az elért eredmények lesznek leghathatósabb támogatói a szanatórium, kétségtelenül mihamarabb be­következendő kibővítésének, mert felette szük­séges, hogy benne az „Általános munkásbeteg- segélyző pénztár" összes tüdőbeteg tagjai fel­vehetők legyenek. Az uj intézetet, melyet már is számos s zakember látogat, a napokban dr. Chyzer Kornél min. tanácsos, a belügyminisztérium egészségügyi osztályának főnöke is megszem­lélte, dr. Raisz Gedeon egészségügyi felügyelő és dr. Niedermann Gyula, a lipótmezei orsz. tébolyda igazgatója kíséretében s teljes elisme­réssel adózott ezen a tudomány és korunk hu­manizmusa igényeinek minden tekintetben meg­felelő uj intézmény iránt. A „Buda és Vidéke“ olvasói bizonyosan tudják azt, hogy mi figyelmeztettük egy ki­merítő és okaiiatolt czikkben a munkásokat Szeut-Endre előnyeire. A pilisi alsó és felső járás községeinek ismét ajánljuk, hogy mozog­janak és igyekezzenek természetndta kincseiket értékesíteni. 1 ÍÍ.Béla királyunk nyugvóhelye. A Mátyás templom építő bizottságának ülésén, a melyen a műemlékek orsz. bizottsá­gának tagjai közül is többen jelen voltak, fel­olvasták dr. W 1 a s s i t s Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, a melyben fel­hívja a vegyes bizottságot, hogy III. Béla királynak és nejének Antiochiai Annának most az anthropologiai intézet múzeumában őrzött tetemei részére megfelelő temetkezési helyre nézve tegyen javaslatot. Forster Gyula elnök ismertette a királyi tetemek méltó és ünnepélyes eltemettetésére irányzott törekvéseket. Ismertetvén az ügy historikumát attól az időtől kezdve, a mikor a királyi pár csontjait a székesfejérvári koronázási templom sírboltjában megtalálták. Az ügy minden rész­letére kiterjedő gondos és beható előterjesz­tése végén a következő két kérdésre kérte a bizottság határozatát: Megfelel és méltó-e a Mátyás-templom sírboltja és az ott levő szár- kofág annak, hogy a királyi tetemek abban végső nyugalomra helyeztessenek ? Másodszor pedig, szükséges-e, hogy a sírboltban és a BUDA és VIDÉKE szárkofágon változtatásokat és díszítéseket tegyenek, vagy pedig maradjon-e minden a mai állapotában ? Felvilágosításul meg kell jegyeznünk, hogy a Mátyás-templom sírboltjá­nak szánt helyen, a melyet most szintén tem­plomi czéloknak használnak, az egyik fülkében mely a királyi oratórium alatt van, vörös már­vány szárkofág van felállítva a királyi tetemek számára. A szárkofágon a következő felírás van : „ITT NYUGSZIK III. BÉLA f 1196, valamint neje ANTIOCHIAI ANNA f 1183.“ A bizottság tagjai mielőtt a kérdésekre nézve érdemleges határozatot hoztak volna, lementek a sírboltba, a hol úgy a sírboltot, valamint a szárkofágot és annak elhelyezését gondosan szemügyre vevén, annak a vélemé­nyüknek adtak kifejezést, hogy» a szárkofág teljesen méltó a királyi tetemekhez és a kegyeletes érzületnek is megfelelő. Ezzel szem­ben dr. Czobor Béla azt az indítványt terjesztette a bizottság elé, hogy a szárkofágot magában a templomban, annak egyik oldal­kápolnájában kellene elhelyezni. A bizottság tagjai erre a templomban folytatták szemléjü­ket és ott hosszas és beható tanácskozás után elhatározták, hogy a miniszternek javaslatot tesznek olyan irányban, hogy a királyi teteme­ket magában foglalandó szárkofág a templomban, még pedig a Szentháromság-kápolnádan volna legméltóbb helyen. A bizottság- ez irányú elő­terjesztése már legközelebb a miniszter elé kerül. Valóban szép és hazafias tervek ezek és Buda klaszikus történelmi méltóságát vannak hivatva emelni. Lélekemelő ünnep lessz az Arpadkori jó király hamvainak méltó helyre való vallásos elhelyezése. Korunkban annyi a hétköznap, hog}' a nagy ünnepekre alig marad idő, mert a legtöbb szép hétköznapot ünnep­nek nézzük már. Az elfásult kornak vérét nagy cselekedetekkel kell felfrissíteni és nem marad­hat múzeumi tárgy egy Arpádkori király földi maradványa, ha bár menynyire por és hamu vagyunk. A nagy nemzeti ünnep és az elhelyezés méltóvá tételére az Országos Nemzeti Szövetség minden erejével, hatásával és lelkesedésével a cselekvésbe fogott, a mi igazán dicséretre és követésre méltó. Ezen az ünnepen az egész nemzetnek Bu­dán kell lenni. Budapest műszaki útmutatója. Nemcsak a szakemberek, de a nagy kö­zönség is haszonnal forgathatják ezt a munkát, melynek német és franczia kiadása pár nap előtt jelent meg. Élénken érezte ennek hiá­nyát a kormány is, Budapest hatósága is, sőt nagy készséggel szavazott meg jelentékeny se­gítséget a magyar mérnök- és épitész-egylet, mely a munka megírása végett szerkesztő bi­zottságot alakítván, annak létesítését biztosí­totta. Megtaláljuk e könyvben Budapestnek minden jelentékeny intézményét, építményét: valóságos repertórium, melyben megvannak nemcsak a technikai tervek, de a létesítésre és a fönállásra vonatkozó összes adatok is. A számtalan tervben, képben és térképben bő­velkedő igazi forrásmunkában összegyűjtve lát­juk csak. hogy mit bírunk Budapestben, mit alkotott Budapest és hogy nem egy oly intéz­ménye vau, mely teljes önérzettel állhat a kül­föld elé. A munka régi térképekkel és törté­neti adatokkal ismertetvén Budapestnek 1870 előtti állapotát, bemutatja a város építészeté­nek történetét, a város szabályozását is (kő­partok, Ördögárok, Rákospatak); azután követ kezik az építészeti rész, régi és modern köz- és magánépületek ; templomok (Mátyás-, lipót-, erzsébet, ferenczvárosi. kőbányai stb.) Az uj országház, kúria, törvényszék, fővámház, aka­démia, nemzeti muzeum. az uj egyetemi épü­letek, műegyetem, iparművészeti, technológiai muzeutn. uj műcsarnok, elemi iskolák, opera- ház, népszínház, vígszínház, vigadó, az uj ki­Május 23. rályi palota, városháza, magánpaloták és bér­házak (24 épület rajzai) egyletek s társulatok, hotelek, kaszárnyák és korcsolyacsarnokok ezt. a sort az összes emlékszobrok zárják be. A következő szakasz a közegészségügyi intézmé­nyeket tárgyalja és sorban mindazt, amit Buda­pesten látni lehet. A vászonba kötött könyv 38 iv terjedelmű, 425 ábrával s külön tokban 9 db térképpel. Arra bármely kiadásnak 8 frt. Ez egy rég érezett szükséget és hiányt pótol. A ki építeni, fejleszteni akar, annak is­merni kell azt a helyet a melyet munkássága terének választ . . . Különösen fontos ez most minőn maga a közönség veszi a revisió alá mi is történt hát 1870 óta és mi nem történt? A fővárosok egyesítésének legmaradan­dóbb emléke az együttes és egyensúlyban tar­tott haladás. Az I. kerületi polgári kör is szü- kebb körű bizottságot küldött ki, a mely azzal foglalkozik mi történt, mi nem történt és mi történjék ? Ä többi körök, a lövészegyesület stb. mind felakarják tenni ezt a kérdést, s maga a bu­dai érdekek végrehajtására alakult nagy bi­zottság is megakar rá felelni és mint halljuk munkába fogott. Erre a kérdésre egy megnyugtató felelet kezdete O-Buda szabályozásának terve, melylyel a székes főváros közgyűlése most foglalkozott. — Értesítés. A m tud. Akadémia 1890. október hó 27-én hozott határozata értelmé­ben : A hazai iskolák, könyvtárak, egyesületek és társaskörök a m. tud. Akadémia kiadásá­ban évenként megjelenő kiadványok közül a következőket, u. m. az Akadémiai Értesítőt, Almanachot, Archeológiái Közleményeket. Em­lékbeszédeket, értekezéseket (Nyelv- és Szép­tudományi, Bölcsészeti, Történelmi, Társada­lomtudományi), Mathematikai és Természettu­dományi Értesítőt, Mathematikai és Természet- tudományi Közleményeket, Nyelvtudományi Közleményeket, Nyelvemléktárt, Magyar tör­ténelmi emlékeket: Okmánytárak, írók, Or­szággyűlési emlékek. Könyvkiadó-Vállalatból évenként négy kötetet évi 10 frt átalányösszeg­ért, vagy ha a Könyvkiadó-Vállalat most em­lített négy kötetét angolvászon-kötésben kí­vánják, évi 11 frt 60 krért rendelhetik meg. Mindezen iskolák, könyvtárak, egyesületek sat. a m. tud. Akadémia többi kiványait 25% en- j gedménynyel szerezhetik meg a m. tud. Aka­démia főtitkári hivatalánál. Ha a föntebbi átalányösszeg az év első felében küldetik be a főtitkári hivatalhoz, a kiadványok portóraen- tesen küldetnek meg; ellenkező esetben az évi 10 frt (esetleg 11 frt 60 kr.) átalányösszeg a Könyvkiadó-Vállalat négy kötetének meg­küldésekor, november végén, utánvétellel ké­retik be, s ekkor a czimzett a postaköltséget is viselni tartozik. Eddigelé 225 hazai iskola, könyvtár és egyesület részesül az átalányfize­tés kedvezményében. Ez iránti jelentkezések a főtitkári hivatalhoz intézendők. A M. Tud. Akadémia Főtitkári hivatala. Egy igazi törvényhatósági tagjelölt. A Buda és Vidékében azt ajánlottuk, hogy a bizottsági tagok programmot adjanak. Az első fecske itt van : Tisztelt Polgárok ! Már csak rövid idő választ el bennünket a képviselő testületi tagok kisorsolása és azok­nak választásától, a midőn legszentebb polgári jogunkat vagyunk hivatva gyakorolni. Hogy azonban ezt a főváros és főkép kerületünk érdekében foganatosítsuk, mint egy­szerű polgár vagyok bátor erre vonatkozó né­zeteimet előadni s bizonyos vagyok beune, hogy őszintén elmondott szavaim nem fognak pusztán elhaugzaui. Képviselőink oly férfiak legyenek, kikről meg vagyunk győződve, hogy tehetségesek, i'észrehajlatlanok és önzetlenek, kikben megvan az iparkodás és jóakarat a közjó, valamint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom