Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
Budapest, 1897. VI évfolyam 20. sz. (Pünkösd hava.) Vasarnap, május 16. BUDA Es VIDÉKÉ Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ESDELTI O-'STTJ KIADÓ-HIVATAL, Hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre G korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTÖSEG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Vaskalap. Tud tutikkal a „Magyar Állami Tisztviselők Országos Szövetsége“ oly őzéiből alakult, hogy minden megengedett törvényes eszközzel azért fog küzdeni, hogy a magyar tisztviselők nyomorúságos anyagi helyzetén segítsen. Azt hisz- szük, hogy eddig mégis felelt e hivatásnak, mert nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a kormány és az intézők figyelmét fel ne hívta volna sok oly viszás helyzetre, melyen segíteni okvetetlen szükséges volt. Hogy eddigi küzdelmét, fáradozását nem kisérte az az eredmény, mely óhajtandó volt, azt annak a nehéz pénzügyi viszonyoknak tulajdonítjuk, inelylyel a magyar állam háztartása évtizedeken keresztül küzdött. Tudta, elismerte ezt a magyar tisztviselő kar is, s beletörődve a változtathatatlanba, megadással tűrte szomorú helyzetét, bizalommal egy szebb jövő reményében hazafiságától serkentve lankadatlan buzgalommal teljesítette hivatását. Most már azonban, midőn a magyar pénzügyi viszonyok megváltoztak s any- nyira megszilárdultak, hogy állami háztartásunk egyenlege évről-évre jelentékeny összegű többlettel záródik, méltán | megvárta és várja is, hogy komolyan | vegyék az intéző körök fontolóra a mó- | dozatokat, melyek által anyagi helyzetükön gyökeresen segíteni lehessen^? - A jelen válságos idő, midőn a níár gyár állam ismét jelentékeny terhet fog magára vállalni, legalkalmasabbnak mutatkozott arra, hogy a kormány figyelmét ismét felhívja a tisztviselői kar nyomorúságos anyagi helyzetére, mert jól tudják azt, hogy a kiegyezési javaslatok letárgyalása után, mikor is állami kiadásaink a felemelt kvótával jelentékenyen fognak emelkedni, erre vajmi kevés reményünk lehet. Ettől a tudattól áthatva, a szövetség több tagja indítványt tett, hogy ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat, s midőn Ü Felsége Budapestre fog jönni, monstre küldöttség utján hívják fel legmagasabb figyelmét a magyar tisztviselők sajnálatos helyzetére. Az állami tisztviselők országos szövetsége e hó 13-án Csemegi Károly ő Excelientiájának elnöklete alatt választmányi ülést tartott. A választmányi ülésen szóba jött a fentebbi indítvány mint az állami tisztviselők általános óhajtása. Ez ügyben egy kisebb küldöttség már járt Fáik Miksa orsz. képviselőnél, kérve öt, hogy az Ő Felségéhez menesztendő küldöttség vezetését vállalja el; ő erre nagy I készséggel hajlandónak is nyilatkozott, í Annál nagyobb megütközést keltett az | elnöknek az az eljárása, hogy formai okokból e fontos és sürgős ügy tárgyalását meg nem engedte. Az elnöknek \ez az erőszakos eljárása általános megbotránkozást és felháborodást keltett az összes tisztviselők között. Az áll. tisztv. orsz. szövetsége nem parlament, annak választmánya tisztán a, formákhoz nem ragaszkodhatik, e szövetség megalakult, hogy a tisztviselők sorsán segítsen, és ahol segíteni vél és remél, ott a formáktól el kell tekintenie. Mi csak üdvözölhetjük azt a mozgalmat, mely az áll. tisztv. orsz. szövetsége tisztikarának újjászervezéséért megindult. Tigiji Sándor. Községi választások. I A községi választások az egész fővárosban érdekesek, élénkek lesznek. Szép — nagyon szép, hogy a polgárság mikor jogairól van szó, tömegesen él jogaival. Mindenféle választásnál beszédek, Ígéretek hangoznak, még az alvók is felébrednek, a bénák is járnak. Hályog hull a szemekről és még a szembekö- tősdi játékok is szünetelnek. A budai három városrész is megmozdul. az újkor néhány épületével tatarozott régi falak és kövek ilyenkor arra vallanak, hogy itt olyan lakosság van, mely minden tekintetben és mindig lelkes, nem önző, az autonómiára érett. Körök, kaszinók, asztaltársaságok „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Robinson Bábelben. — Elbeszélés. — Irta: Erdélyi Gyula. (4.) Ez a levél felgyújtotta magányomat. Az emlék lázasan égett valómban. Pár nap múlva nagynéném irt. A legbuzgóbb izgató volt néha napján, és most hamut hintett fejemre. Mivé tettem Bellát ? Nem tudtam megbecsülni!. . Felsorolta erényeit. Szinte láttam, hogy hulhattak az áldozat felett könnyei. Elhatároztam, hogy egyet sem bontok fel. Nem volt Hozzá erőm. Elolvastam, bosszúsan dobtam a tűzbe, gyönyörrel láttam, hogy í falják fel a lángok és miként kigyódznak parázsból hamuvá semmisülve A máglyára Ítélt levelek nem enyésztek el, füstjök csipte szemeimet és égtek a lelkemben. Elakartam szakadni a világtól. Nem tudtam. Ismeretlen árnyak üldöztek .. és én ismerős árnyakat kergettem. Végre is férfi vagyok. Talán letudom küzdeni ezeket az árnyakat. Hasztalan szélmalom harcz. Eleinte csak szótalanul kering1 tek, később zúgtak. — A napsugarak rezgése, i I az éj sötétje egy sajátságos nyelven beszéltek, j I Éreztem, hogy elvesztem gondolkozásom egypn- ! súlyát. Ez hát a magány ? Így gyógyít a magány ? Elmélkedésemben meggyőződtem most, hogy magány csak a nyugodt lelkiismeretre létezik. A ki fájdalmat, szemrehányást, önvádat hoz magányába, az nincs egyedül, azzal egy I egész birodalom van. A ki ide emlékkel menekül. az benépesíti az egyedül valóságot, az í nincsen egyedül. Öngyilkos legyek? Nem, azt nem teszem, ezzel aláírnám, hogy én vagyok a bűnös, és ezt nem akarom a világ előtt igazolni. Nem, százszor nem. Be fogom bizonyítani, hogy a bűnös ő ! Tüzet tűzzel. Múló kalandok nem gyógyítanak s még hogy egyszer csalódjam, ahhoz nincs bátorságom. Reám nézve több nő nem létezik. Be kell bizonyítanom azt, hogy Bella hűtelen lett hozzám, de én hű maradok. Igazságot szolgáltatok magamnak. Olyan jól esett az a sejtelem, hogy ö bűnös, mást szeret és a kit szeret, azt is így megsebzi, mint engemet. Sötét színekkel festettem tovább a képet. Megremegtem attól a gondolattól, a mi gyakran kisértett, hogy ő csak igy vezekel, a miként én és tiszta minden mocsoktól . . Láttam uj otthonában, mint szerető hitvest, a példás nőt és anyát, ki férjének és gyermekeinek él. Nappal is elhomályosult előttem minden. Hiuságérzetem és a féltékenység ébredése tépte szivemet, a melyen át- rezgett a boszú is. Miért lehetne boldog az, ha én nem vagyok. Különb ember, mint én ? El kellett takarni szemeimet, látva ezt a fényes ídyllt. Nem fogom megengedni. Szétdulom azt a boldogságot, megölöm őt, vagy őt. Menekültem a hazug magányból. Könnyű volt Robinsonnak hajótörése után szenvedni a szigeten, hiszen csak az ifjúkori engedetlenség emléke kínozta, nem csalódás kínozta. El abból a magányból, a mi hazugság, el a valódi magányba, emberek közé, el, hadd legyek Robinson Bábelben. Itt legalább másokat is látok szenvedni ............ Se llőyt — úgy véltem — vallomásai kimentették. Hirtelen egy pohár vizet ivott ki és bennünket köszöntve távozott. Olyan visszásnak tetszett előttem az a szivárványszínű nyakkendő. Hiszen ennek nz embernek talpig feketebe kellene járni. Kercsey Imre néhány napig semmit sem „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
