Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-05-16 / 20. szám
Bu dapeat. 1897. (2) testületek és érdekszövetségek, elnyomók és elnyomottak sikra szálnak a magok érdekében és a közügyért. A közügy palástja oly bő, hogy az alatt elfér a hiúság, az önzés, a szerepelni vágyás, anyagi haszon és minden emberi gyengeség s még itt és amott az erény- j nek is jut helye. Akár ilyen akár olyan a jelölt, a köréje tömörültek azt hiszik, ; hogy ez az igazi, ha még tizenhárom pró- bás álpróféta is. Egy kis bíráló képesség, csillogó de pongyola pohárköszöntő I vagy beszéd, mi sokszor oly szép, hogy legtöbben nem értik, atyafiság. némi vagyon, választmányi tagság a körökben, az osztályérdek legyezése — s megvan a képesítés. A régiek és újak közül történik a választás, belekeverve a politikai vagy egyéni gyülölséget, a hatalmat vagy a népszerűséget. Beszélnek itt is, amott is. Van kéz- szoritás, szívélyes mosoly, ölelkezés. Ko- riolán ma is úgy járna, mint az ó korban járt. Nem az érdemért mennek, de az érdemnek is kegyet kell hajhászni, különben nem érvényesül. így alakul azután a törvényhatóság, megtarkulva jogcsavaró, elmélet kergető, készületlen, min- dentváró, mindentkérő, közönyös kemény, szilárd és viaszk emberekkel. A választási küzdelmeket hivatalos befolyás, a népszerűség, de leginkább a szeretet és gyűlölet vezeti. Itt és amott kortessé szegődik a boszuállás, sértett hiúság. Meglehet, a megválasztottak nyernek, de legtöbbet nyer-e a polgárság? A polgárság, mely most egy földindulással szeretné megsemmisíteni a rendszert és a rendszertelenséget, azután meg újra választ, csendesen vagy elkeseredve kíséri vagy nem kiséri figyelemmel a törvényhatóság életét. A törvényhatóság rendes és rend- ki vüli gyűléseket tan, megalakulnak u bizottságok. A közgyűlés terme legtöbb- nyire üres, a bizottságok nem mindig teljesek. A kik bejutottak sokszor megelégednek a czimmel s nem jut eszökbe, hogy a tisztesség kötelességtudás nélkül semmi, A kinmaradottak tudott felfedezni és a szivárványszínű nyakkendő története vesztegelt. Sellőy naponkint megjelent közöttünk. Maga nem hozott elő semmit, közönyös mindennapra való tárgyakról beszélgettünk. Ködös idő volt. Nem tudom, lehet-e általános szabálynak kimondani, de én úgy tapasztaltam, hogy a köd jó nevelője a bizalmasságnak. Talán a bűnöst is több sikerrel vallathatják ködös időben. A köd az elmúlásra emlékeztet és ösztönöz arra, hogy a kinek mondani valója van, mondja ’el. A borús eszméket táplálja az elkeseredett idő. Sellőy épp úgy, mint mikor még nem ismertük és bámultuk kitűnő füstidomitását, szivarfüstjét kóvályogtatta a légben és egyszerre minden előző ötlet nélkül megkérdezé : — Mondják meg uraim, mit tartottak rólam, mielőtt nem ismertek? Elmondtuk őszintén. Karczag Imre barátom nem hallgatta el azt az igyekezetét sem, melylyel őt teljesen felfedezni akarta. ~• De azt nem sejtették ugyebár, hogy én Robinson vagyok Bábelben és hogy nem olyan vig annak a nyakkendőnek a története ? Azt nem . . . válaszolt Karczag Imre. (Folytatása következik) BUDA és VIDÉKE bírálnak, pohárköszöntenek és várják mikor jutnak be. Az pedig a ki a törvényhatóság életét figyeli és nem szenved a jelöltetés betegségében, azt látja, hogy a törvény- hatóság tetterejét és munkaképességét annak nagyszáma fulasztja meg. Budapestnek több száz bizottsági tagja van, mig Budapestnél nagyobb városok 50—60 törvényhatósági taggal boldogulnak. Itt a minőség és nem a menynyiség az elv. Sok a beszéd, kevés a tett. Jobb lenne, ha megfordítva lenne, hiszen a legszebb beszédnél többet ér a tett. Mindég rendszerek megváltoztatásáról beszélünk és a személyeskedés harczába esünk bele. Politikai okok nem okok arra, hogy pusztán ezekért ejtsünk el régi érdemeket, viszont nem okok arra, hogy érdemes újak onnan kimaradjanak. A régiek élete, munkássága programra, az uj adjon programmot és mutassa meg, mit ért a fővárosi ügyekhez és a főváros rendezéséhez, fejlesztéséhez ? Mit tett, vagy mit tehet Buda emeléséért? Ha igy választ a polgárság, úgy jól választ. Erdélyi Gyula, Az akadémia uj pályatételei. A magyar tudományos Akadémia most a következő jutalom tételeket tiizi ki az 1. osztályból: l. A gróf Teleki József-jutalomért 1899 ben szomorujátékok pályáznak a középfajok kizárásával. A verses forma okvetlen megkivántatik. Jutalma 100 arany. Határnap 1899. szeptember 30-án. 2. A gróf Karácsonyi jutalomért 1899-ben komoly drámai művek pályáznak. Jutalma 200 arany. Határnap 1899. szeptember 30-án 3. Kívántatik egy elbeszélő költemény, melynek tárgya lehet történeti, mondái vagy a jelen életből vett. Jutalma a gróf Nádasdy Tamás alapítványból 100 arany. Határnap 1898. szeptember 30-án. 4. Kívántatik ódái költemény, melynek tárgya lehetőleg a magyar nemzet hazafias küzdelmeinek érzelem- és eszmeköréből vétessék. Jutalma a Bulyovszky alapítványból 200 forint. Határnap 1897. szeptember 30. 5. A Farkas Raskó alapítványból 100 forint hirdette tik hazafias költeményre. Határnap 1897. szeptember 30-án. 6. Kisfaludy Sándor élete és munkái. Határnap 1899. szeptember 30. Jutalma a Lévay- alap kamataiból 1000 forint. 7. A művészet és erkölcs viszonya egymáshoz. Jutalma a Gorove alapból 100 arany. Határnap 1898. szeptember 30. 8. A Péczelyregény pályadijra 1895—96. évközben megjelent magyar történelmi tárgyú vagy hátterű regények pályázhatnak, másodsorban pedig a magyar társadalmi életből irt regények. Felbivatnak az ily regények szerzői, hogy műveiket 1897. szeptember 30-áig a főtitkári hivatalhoz küldjék be. Azonban az önállóan megjelent s be nem küldött munka is pályázhat, ha a szerző hivatkozik reá. A budai begyek között járva, olvastam ezt a pályázati hirdetést. Tessék elhinni, hogy a ki akármilyen országos dolgot Budán olvas, az nem ridegen olvassa el. A mi begyeink között az ember önállóban gondolkodik és az eseményeket, a tényeket, a közléseket más világításban látja. A mi májusunk most valódi szeszélyes május. Olyan szeszélyes és meglepő, mint az akadémia jutalom tételei. Ezek a tételek régi időből erednek, a mikor az alispánnak kevesebb volt a tisztelet dija, mint ma a megyei hajdú fizetése. A régi időkben egy arany nagy pénz volt, ma ugyan nehezebb hozzá jutni, de sokkal kevesebbet ér, mert minden drága. A régi Május 16 időben 100 arany daczára, hogy azt mondták : mi egy urnák 100 arany, még is csak száz ar ny volr. Micsoda pályadij ma 100 arany p. o. egy verses formájú színdarabra? A hajdankorban csak borostyán koszorú volt a költő jutalma, de bizonyára akkor a spártai levesek korában senki nem folyamodott drágasági pótlékért és a poéták is olcsóbban élhettek és ruházkodtak. A kinek módja van és mással nem kell foglalkozni, ha tehetsége is van hozzá, az írhat a maga mulatságára minden honorárium nélkül. Jaj de nehéz annak ma eget kérni, ki koplal havonta 60 forintért. Kisfaludy Sándor élete és munkáira 1000 frt. A művészet és erkölcs viszonya egyviáshoz 100 arany. Hazafias költemény 100 forint, stb. Ezek nevetségesen csekély összegek. Nézzük csak a lóversenyeket, itt 60.000, 30,000, 20,000, 10,000 frtos dijak vannak, a mi azt bizonyítja, hogy a lótenyésztés vezetői többet tesznek mint a szellemi élet tenyésztői. Mi budaiak nem hisszük el olyan köny- nyen azt az ellenvetést, hogy hát a minő az alapitó szándéka, a minő összeg az alapitvány- ból jut, annyit tűzhet ki. Tartsa meg az akadémia az alapítvány természetét és nevét, de pótolja ki tekintélyesen a pályadijat. A szellem munkáját kell legjobban megfizetni. Az akadémia vagyoni viszonyait is ellenérvül szokták hozni, de ez sem Mentség, mert az akadémia olyan testület, melynek erkölcsi súlyánál fogva szaporítani lehet jövedelmeit, csak egy kicsit hozzá kell látni. Az akadémia jusson is közelebb a közönséghez és vetkőzzön le valamit ósdiságából. A vehetők legyenek éberebbek és élénkebbek, úgy az alap nevekedni fog és nem lesznek oly szégyenletesen csekélyek és kicsinyek a dijai és mi innen a budai begyekből hálásan gondolunk a magyar tudományos akadémiára, mely visszazökkent oda, a miéi t a nagy Széchenyi IstváD alapította. A budai ornnibuszközlekedés. A főváros jobbparti része kedvezőtlen közlekedési viszonyainak javítása érdekében ma délben egy előkelő budai polgárokból álló küldöttség tisztelgett Márkus József polgár- mesternél. A dr. Gombár Tivadar, Osztó i c s Mihály, dr. Heinrich Kálmán, Peringer Ferencz és S c h u m y Rezső tagokból álló küldöttség vezetője és szónoka, dr. Gombár Tivadar a polgármesterhez intézett beszédében rámutatott arra, hogy a székes főváros I és II. kerülete az omnibuszközlekedés beszüntetése óta minden közlekedési összeköttetést nélkülözni kénytelen. Különösen érezhető az összeköttetés hiánya a Tabán és Krisztinavárosban. Épen ezért kéri a polgár- mestert, hogy a Schwimmer Pál és Mittler által az omnibuszközlekedés megújítása érdekében benyújtott ajánlatot, a mely különösen a budai oldalra nézve igen kedvező összeköttetést és közlekedést tervez, Buda lakosságé nak érdekében mielőbb kedvezően intézze el. Márkus polgármester válaszában felemlítette, hogy méltányolja a felhozott indokokat, de nem hiszi, bog}7 az említett ajánlat alapjáu a Krisztinaváros kedvező forgalmi összeköttetést kapjon. A polgármester aggodalmaira dr. Heinrich Kálmán a nevezeit ajánlattevők által preczizirozott ajánlatot ismertette a polgármester előtt, a ki erre tudtára adta a küldöttségnek, hogy az esetben, ha a vállalkozók ajánlata tényleg megfelel az elmondöttaknak, úgy a maga részéről igen szívesen fogja az ügy mielőbb való kedvező megoldását siettetni. Lapunkban folytonosai] irtunk a budai rossz közlekedésről. A ki itt Budán lakik, vagy ide akar jutni, látja csak, hogy Buda nem Pest. A régi kezdetleges társaskocsik idejében jobban volt ellátva közlekedésünk. Nagyon örülünk rajta, ha Schwimmer ur, ki az államvasutak menetjegy irodájának szerencsés vállalkozója volt, csakugyan komolyan látna az omnibusz vállalathoz.
