Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-19 / 3. szám
Szemfényvesztés a vasúti engedélyekkel. Ma holnap annyi lesz a vasúti engedélyes akárcsak a feltaláló. Feltaláló pedig annyi van, hogy megszámlálni és nyilvántartani is bajos. Vasúti engedélyes tizzel sincs kevesebb. A legtöbb embernek mikor vasúti engedélyért folyamodik eszébe sem jut, hogy valaha vasutat fog épiteni. Némelyek megkérik keriiletők érdekében az az kortes czélokból, mások azért mert az engedélyt elakarják adni és csak igen kevesen kérnek komoly szándékból. A törvényhozás és a közlekedési kormány nem láthat az engedélyes agyvelejébe és szivébe tehát a jól felszerelt és a szabályoknak megfelelő kérvényt elintézi és engedélyezi, ha erkölcsi kifogások nincsenek. Sokan szeretnének elmenni Kaliforniába aranyat ásni, mert talán biztos tipjeik vannak az arany feltalálásához, de ez igen költséges és helyi üzletüket sem hagyhatják el, tehát egy pár jó és garantiát nyújtó nevet meg fognak és folyamodnak vasúti engedélyért. Megkapják. Hiszen nem törvénytelent kérnek és közgazdasági haszonnal kecsegtetnek. A helybeli aranyásók egy rakás ember reményét felcsigázzák, a telkek árát felverik, viszonyokat változtatnak meg. Szóval másokat is belerántanak az aranybányával való szemfényvesztésbe. Folyamodnak, sürgetnek és mikor meg van minden esetleg a telektulajdonosoktól és a székesfővárostól egy kis áldozat akkor eluapo- lodik, elkallódik a vasút épités. A pokol tornácza is jó szándékkal van kikövezve. Meglehet, hogy ezeknek az uraknak egy része, kik Budán és vidékén vasút épités hirlelésével csigázzák fel a reményeket teljesen tisztességes szándékú, csak ereje összeköttetése nincs s ha ezt az úgy nevezett pénzügyi művelet képében meg nem találja szét foszlik az álom. Egy németre a helyiérdekű vasút fejedelmi jelöltek közül azonban rámutathatnánk, hogy egyszerű szerencsevadász ok. Számítások nem rossz az élelmes vállalkozás azonnal belátja, hogy Budán és vidékén a közleke- ,fg-atófeS25^ szaporítása igen jó üzlet, s mindenki boldogul k útvonalat talál és jó járatokat indít s kielégiti a közóf&slgf.t Nálunk van tőke és tőkés elég. Látjuk ezt a bankok alakulásánál. Csak név kell és előkerülnek a pókhálós tőkék. Az üzérkedő nem lát másban garantiát csak olyanban a kinek már eredményei vannak. Ha a szerencse- vadász ilyent talál úgy tisztességesen a közönség feléd, a végtelenség tengerében azonban a n a- pok százezrei ragyognak még miket látóerőd be nemér: e napok mindegyike valamint az őket övező sphära öntudatos lényekkel gondolkozó 1 e 1- - ' k k p 1 van benépesülve. Ahol pálya létesülhet — ott világtestek forognak és gör- dűlnek tova, s aholalényjólétbenérzi magát ott buzogva, pezsegve lény vándorol. A megnem mérhető végtelenségben egy arasznyi tér sem maradt, hova a nemtő egy életet vagy ahhoz való anyagot ne teremtett volna, és e különféle lények számtalan sokaságán keresztül a legkisebb parányig megszeghetlen örök rend uralkodik. Örök törvény határoz meg mindent káprázatos összhangzásban — égtől-égig, naptól-napig, föld- től-földig. A tűnődések felderíthetien anyaga ez a mar nem halandó bölcs részére — kimerit- hetlen lévén az ő boldogsága az örökélet örökkévalóságában. De minek is mondom mindezt a te leigázott szellemednek ? És lassan leereszkedtünk Róma hét halmának egyikére stb.“ Háromszáz esztendő telt el Galilei fogsága óta; a csillagászat tudománya modern eszközei révén óriás haladást tett ez idő alatt, mégis ha figyelemmel olvassuk a vizsgálódások és felfedezések mai irodalmi müveit, különösen Fiamarion Camille-ét, csodálatos összefüggést lelünk a mai tudományos következtetés és a fenti álom képei között. előnyére lebonyolodik az üzlet, ha nem talál: engedélyt hosszabbit és keres mig meg nem találja vagy reményvesztetten más üzlet felé irányítja szerencséje hajóját. Minket budaikat már annyiszor megtörlek reményeinkben a vasúti vál alkozók, hogy csak alig hiszünk már a vállalatok hitelében és azért vagyunk hellyel-közzell a papiroson való nagy szabású kísérletekkel szemben bizalmatlanok. Álmodjuk álmodjuk a Buda és vidékének jó közlekedését és örömmel üdvözöljük azt a szemfényvesztést is melyben későbben csalódunk. Felolvasás. — A népszerű felolvasásokat rendező társulat hétfői estéjén Kozma Gyula polg. isk. igazgató olvasott fel »Czivilizálatlan népekről és szokásaikéról. — Bevezetésként a néprajz elhanyagoltságáról szólt, melyet sem a földrajz, sem a történet uem méltat kellő figyelemre. Amaz mostohán bánik vele, mert a műveletlen népek fejlődésmenetét a történelem körébe vágónak tartja, ez pedig azért nem foglalkozhatik vele behatóbban, mert nagy halmazánál fogva még a kul- tur népeket sem részesítheti kellő méltatásban. Majd jellemezte a vad népek különböző szokásait, közös jellemvonásait, főleg vándorlási hajlamaikat, meg világítván ezeknek indító okait. Reámutatva az indiánusok nehány törzsének mozgékonyságára, jelezte, hogy az Egyesült Államok indiánus-politikája, mely szerint az indiá- nusokat a reservatiokban visszatartani törekszik, gyakran az erőszak alkalmazása daczára is eredménytelennek bizonyul. Megemlítette az újabb kor legnevezetesebb népvándorlásainak egyikét, az apacsokét, kik Ejsz. Amerika éjszaknyugati részéből mintegy 30 szélességi fokon át egészen a Rio-Grande alsó szakaszáig nyomultak előre; itt azonban feltartoztatta őket az európai kultúra, szilaj természetükből. A vadak vándorlásainak általános jellemzése után felolvasó áttért azindiánusoknak, mint külön emberfajtának ismertetésére s a tipikus jellemvonások felemlitése után megbízható források felhasználásával szólt az éjszakamerikai indiánusok hitregéjéről, vallásos szertartásaikról; temetkezési szokásaikról; vázolta a családi életet, különösen az asszonyok lealacsonyító helyzetét, valamint a vad kegyetlenséget, melyet az indiánusok nemcsak az európaiak, de egymás iránt is tanúsítanak. Kimutatta, hogy ennek az érzéketlenségnek oka az indiánusok jellemében gyökeredzik, melynek legszembeötlőbb vonása az, hogy az élet minden körülményei között megtudja őrizni nyugodtságát, „izmainak és idegeinek az indiánus annyira tud parancsolni, hogy arcza semmiféle indulatváltozást nem árul el. Gyermekkorától kezdve a legszivtelenebb, a legvisszataszitóbb kegyetlenségnek lévén tanúja, megszokja a legnagyobb testi kínok elviselését; teljesen eltompul az idegen fájdalom iránt; mások életének épen oly kevés értéke van előtte, mint saját magáénak. Az életnek ily semmibe vétele, ugy- szóíva becsmérlése már magába véve kizárja az erkölcsi érzet fejlődését. Ez az oka annak, hogy a letelepült s igy bizonyos sajátságát a félczivilizácziónak magán viselő indiánusok is megint csak visszaesnek régi borzalmas tulajdonaikba. De egyszersmind ezen jellemvouá ^ól származó stoikus közöny magyarázza nm hogy a háborúban ejtett foglyaikkal bánnak oly vad kegyetlenséggel, melyim * 1«. is vérfagyasztó.“ Ezek után érdekes vonásokkal ecselioite a nagyobbára női hallgatóság előtt a házasságkötési formákat és az indiánus értelemben vett női szépséget. Vetitett képekben mutatta be a női cziczomákat, az indiánusoknál a koponya eltorzítása folytán mutatkozó eltéréseket, továbbá öltözködésüket, kunyhóikat, felszerelvényeiket, fegyvereiket, halászati eszközeiket, különféle tánczaikat, stb. — Továbbá ecsetelte a prairie-indiánusok csatangolásait, a farmok ellen intézett támadásait, a vad lovak elfogása és megszelídítésében tanúsított ügyességüket. Párhuzamba állította a halászattal és vadászattal foglalkozó törzseket s kimutatta, hogy utóbbiak' jóval fölötte állanak amazoknak s hogy az iudiá- nusoknál is vannak mélyen sülyedt törzsek, sü- lyedve a külső életviszonyok nyomása alatt. Végül szólt az indiánusok jövőjéről, jelezve, hogy az európai kultúra számukat nem lzaporitja, hanem apasztja, annyira, hogy ki- veszésük majdnem biztosra vehető; lassankint azon természeti törvény által mennek tönkre,1 melynél fogva ott, hol béke, jóllét és rendezett viszonyok keletkeznek, a vadállatoknak is ki kell pusztulniok. A felolvasás értelmezésére 35 vetitett kép, ethnogrefiai térkép, Észak-Amerikáról (felolvasó saját készítménye) és életnagyságu indiánus-fej modellje szolgált. A jővő hétfőn, azaz január 20-án Gruber Nándor felsőbb leányiskolái tanár tart felolvasást a villamos vasútról. A jeles kísérletező előadását mutatványokkal fogja kisérni. A Svábhegy télen. Irta : Tóthváradi Egy öreg barátommal, a tavaly ilyenkor elhunyt báró Horváth Miklóssal, a ki a Krisztinavárosban exotikus nézeteiről volt nevezetes: sokat vitatkoztunk Budapest rettenetes kiimája felett. ;i 0 is egyike lévén azoknak, a kik mindent, a mi hazai, ócsárolni szoktak; éghajlatunkat sem kímélte meg ironikus élczeléseitől. Harmadéve azonban alaposan megjárta az ő imádott külföldjével. Kiment Nizzába telelni s a rosszra fordult szeszélyes időjárás miatt kénytelen volt télviz idején hazamenekülni. Az ő jól ismert erdélyi dialektusával aztán elkezdett amúgy isten igazában panaszkodni. „Barátom, mondám neked, hogy rossz világ van ott kün is; inkább hazajöttem.“ De bizony a hazajövetelével úgy esett, hogy cseberből: vederbe. Szibériai telünk volt akkoriban s a szegény öregnek sokat kellet szenvednie. Folyton didergett, nem volt egy jó napja se. Ekkor tettem neki azt a proposicziot, hogy a hátralevő téli hónapokat töltsük a Svábhegyen. Először kinevetett, aztán bolondnak tartón , de utoljára mégis csak ráállt. Persze először csak próbaképen: egy hétre. De mikor azt kezdte tapasztalni, hogy nem hiába magasztaltam ezt a kis paradicsomot; a mit egy leleményeseszü polgártársunk valószínűleg azért keresztelt „Istenhegynek“, mert ez, logikai következtetéssel: Istennek is tetsző hegy; hogy ottfőnt, az idelent mindennapos ködös, borús, zimankós időnek hire- hamva sincs ; hogy hét nap közül haton verőfényes, azúr tiszta az ég: csakhamar dithi- rambokat kezde zengeni az isteni Svábhegynek, sőt a dicsőítésben annyira ment, hogy az Olymp isteneit geográfiái tudatlansággal vádolá, mért, hogy nem itt üttötték föl tanyájukat. S tréfán kívül úgy vagyunk ezzel is, hogy nem tudjuk, minő kincset bírunk benne. Elmegyünk Abbáziába, Cirkveniczába, Gör- bersdorfba; el, a szélrózsa minden irányába téli klimatikus gyógyhelyet keresni; mialatt tőszomszédságunkban itt van ez a kis éden, a mit, vaksággal sújtott birtokosai — a szebbnél- szebb villák tulajdonosai — a legszebb hónapokban, a téliekben otthagynak ebadóba. Pedig istenengem, halálos vétek, hogy Budapestnek ez a gyöngye éppen a téli évadban annyira elhagyatott. Most, mikor idelent, rövid, pár száz lépésnyi séta alatt mar zúzmarává változik bajszodon a lehelet s agyadnak kereke is az átkozott divatu kemény kalap alatt csak immel-ámmal mozog! Bezzeg odalönt másképen áll a világ. — Ha hideg is; de olyan kellemes, olyan tiszta a levegő, hogy gyönyörűség. S mialatt a városban, a rettenetes szél- vágásos (magyarul: „czúgos“) utczákban és sikátorokban feje búbjára huzza kamcsatkai hód-bundáját a kinek van ; a remek — de elhagyatott — Normafa-uton: könnyít felöltővel s fedetlen fővel sétálhatsz. De valószínűleg nem lesz ez mindig igy. Készül már a svábhegyi nagy szálló. Egy óriás épület, melynek a Mártonhegy felé forBudapest 1896. (2.) BUDA és VIDÉKÉ \ Január 19
