Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-18 / 42. szám
Budapest 1896. (4.) BUDA és VIDÉKE Október 18 Bégben elzárt szent koronát Budára hozták. Harangzúgás, ágvudörgés közepette vonult fel a nagyszerű menet; a budai fiatalság lóháton, a két város szenátorai gyalog, a megyék, városok küldöttei szemkápráztató díszben s aranyos hin- tón, a nemzet féltett kincse nagyobbnál-uagyobb urak ragyogó kíséretével. Vasárnap volt, enyhe februáriusi délután, Buda utczáin ötven hordó bort veretett csapra a magisztrátus, miközben a meghívott urak az országbíró lakomáján mulattak. Este kivilágították a házak ablakait, csupán Nagy-Boldogasszony piaczán ezer gyertya fénye lobogott. Szilágyi Márton csak a pesti partokról látta a kivilágítást; olyan volt a várhegy, mintha az égbolt csillagos kárpitja borult volna reája. Magán a meseszerü ünnepen, melyet József császár halálának hire sem tudott megzavarni, nem vett részt még nézőként sem, ismerőseinek is csak barátai elbeszélései nyomán beszélt róla. Négy hónap mult el a korona hazahozatala óta, hanem az ő szivén még most is olyan lelkiis- meretfurdalásszerü érzés vesz irerőt, valahányszor eszébe jött mulasztása. Oszszel még Budán lakott nagybátyjánál, Szlatini Ferencz- nél, akit akkor választottak meg polgármesternek, midőn az egyetemet a királyi palotából Pestre helyezték át. Onnan járt át a hajóhídon naponként az előadásokra később a vármegye házára. Mikor aztán Léderer Paulina, a királyi kincstár egyik hivatalnokának leánya, aki apjával együtt Budára, végkép áthurczol- kodott hűtlen lett hozzá, elkeseredésében megfogadta, hogy a lábát sem teszi be többé a a jobbparti városba. Szilágyi Márton felsóhajtott. Német volt a kékszemü, fekete hajú szépséges leányzó; de észbontó nézésével, kecses mozdulataival, gyakran pajkos jókedvével rabul ejtette az ő komoly szivét. A nagybátyja révén ismerkedett vele. Pauline sokat kaczagott az ő nyakatekert német beszédjén s ez ingerkedés közben ébredezett szerelmük. Nyáron már azt hitte, hogy fél óv múlva, farsangkor megülik az eljegyzést. Ám szüretkor Budára került valamelyik német hivatalnok külföldi egyetemeken tanult fia, Al- penroszt Pompejusz s ez holdvilágképével, vállára leomló hajporos fürtjeivel elhódította tőle kedvesét. Pauline a szüreten muzsikált, a német diák is értett hozzá s a magával hozott uj nóták érzelmes melódiával behálózta az ábrándos leáüy szivét. A heves vérü Szilágyi azonban nem kutatta, hogy mivel nyerte meg vetély- társa a leány rokonszenvét, büszkén fordult el tőle, midőn észrevette, hogy hidegen bánik vele. Hanem azért most is sajogni kezdett szive, amint hűtlen kedvesére gondolt; de csakhamar erőt vett fájdalmán, s daczosan határozta el, hogy most sem fog fölmenni Budára, nem nézi meg, mint vonul a templomba az országgyűlés a nemes ifjak szinpompás bandériumával. Még azt hihetné, hogy utána másztam fel, mormog!a, miközben kialudt pipájának felélesztéséhez fogott. Az ajtón kopogtattak. Szilágyi kezéből kiesett a füstölő szerszám, maga pedig majd hogy hányát nem vágódott neveidében a betoppanó alak láttára. Veiler Teobald volt, Pauline távoli rokona; de megvedlett külsejével végtelenül kaczagtató figurának látszott. Hamuszinü frakkja helyett ökölnyi sujtásokkal ékes dolmányt viselt, fölötte sovány lábszárain magyar nadrág feszült, csattos czipőit ráuczos csizmával cserélte föl s tányérnyi tarajos sarkantyúval. Váláig leomló fürtökkel, hajporos czopfal, körül teremtettézett szőke fejét tüskésre nyíratta. Oldalán hatalmas fringia lógott, melyre Kinizsi Pál is büszke lehetett volna, kezében darutollas medvebőrsüveget szorongatott, noha nyárelője volt. Isten hozott, Tébikém, üdvözölte a magyar fiú váratlan vendégét, mire kitörő ka- czagását elfojthatta. Hát farsang van Budán, hogy maskarának öltöztél? A német sértődve vonogatta vállát, majd hátborsóztató kiejtéssel magyarul szólalt meg. ‘ Csak nem gúnyolódni. Ez a legújabb módi Budán. Holnapután a mesteremberek is magyar ruhában állnak sorfalat az utczán. Magyarok vagyunk mi is, a szent korona gyermekei. S maholnap csak a kutya fog beszélni Budán németül. j Az a lelkesedés, melyei a magyarok a , szent koronát hazahozták a budai svábokra is átragadt. A szemkápráztató pompa, melyet akkor láttak, mámoritólag hatott gyermekes kedélyükre. Vén Budavárában fölvirult a paszo- mántosok mestersége, akik legalább vásárokon adhattak túl portékájukon, a budai esküdtek is nem a várbeli Spullernél, hanem egy vízivárosi szegény magyar szabónál varratták ezentúl ruháikat. Mire az országgyűlésre felgyülekeztek a világ négy tájékáról a vendégek, külsőleg magyar világ volt Budán. Szilágyi Márton mesének tartotta, amit német látogatója nyakatekert szavaival elbeszélt. Itt Pesten a sok rácz- mesterember, görög kalmár, bolgár kertész, a környékbeli svábfalvakból betekintő parasztok, német és vallon katonák s egyéb jött-ment népség kavarodása most is oly benyomást tett a kis magyar szigeten, a vármegyeházán megforduló emberekre, mintha nem hazájuk közepén, hanem valami bábeli városban laknának. A vidékről felkerült szálláskereső magyar vendégek csak több szint kevertek az utczák amúgy is tarka sokadalmába s magyarosabb jelleget legfeljebb a Rákoson, a város falain kivü álló szálló házaknak, a korcsmáknak kölcsönöztek kis időreIsmerőseink. (Árnyak és fények.) Martinyi Dezső. Pomáz község érdemes jegyzőjét mutatjuk be olvasóinknak, ki úgy jelleme, mint képességeinél fogva dísze a magyar jegyzői karnak. Pomáz emelkedése az ő érdeme. Pomáz jövője érdekli Budát, mert Pomáz nyaraló hely és vásárlója ellátója a budai piacznak. Martinyi Dezső örökölte anyja nemes gondolkodását és tiszteletreméltó jellemét, jó szivét. Nem áll ő ki a kirakatba, nem repül viaszk szárnyakkal olyan dolgok felé, melyek hatásköréhez nem tartoznak. Nem kapaszkodik, de helyét emberül tölti be és legnagyobb büszkesége az, hogy községe boldoguljon, virágozzék. Olvasottsága, készültsége nem mindennapi. Véleménye irányadó lehet minden ügyben és minden körben. Hivatásának él és nem kalózkodik olyanokban, melyekhez köze nincsen. A ki egy pillantást vett Pomáz községházába az meglátja, hogy példás és követésre érdemes rend van ott. A társaságban müveit modoráért és szerénységéért kedvelik. Beszéde talpraesett és minden szavából kiérzik a szellemes ember. Szivét megérintette a balsors csapása. E csapást férfiasán viseli. E csapás közben tanúsított oly jellemet, melynek párja nincsen. A magyar jegyzői karnak egyik legképzettebb tagja, ki bármily más állást is jól be tudna tölteni. Pályáját szereti, a közönség érdekében készséggel buzgólkodik és terjesztője a közművelődésnek. A „Buda és Vidéke“ szerkesztőjének gyermekkori barátja, ki szívesen emlékezik vissza a Martinyi-ház patriárchális életére, a jó anyára és a szorgalmas, kedves testvérekre. / Hagy kir. kertészképző intézet. Magyarországon 100 keresettel biró egyén között 64 foglalkozik földműveléssel és 9 iparral, s mégis az iparosok képzése mennyivel magasabban áll, mint a földművelőkké. A földművelő osztály szakképzése teljesen el van hanyagolva, pedig a földművelőnek épen oly elméleti képzőre van szüksége, mint az iparosnak, hogy élethivatásán majdan boldoguljon. Két kiváló reform miniszterünk, dr. Wíassics Gyula és dr. Darányi Ignácz karöltve azon fáradoznak, hogy a földmives osztály gyermekei az u. n. ismétlő iskolában ne csak a tanultak ismétlésére szorítkozzanak, hanem a földmüve- velés, a gazdálkodás terén tovább képzést nyerjenek. Azt hiszem, ha ezen intézmény már két évtized előtt megvalósult volna, ma Buda és vidékén, az egész országban, nem kukuriczást látnánk az elpusztult szőlők helyén, a szőlőtulajdonosok nem viseltetnének idegenkedéssel a szőlők rekonstrukczió iránt, a gyümölcstermelés nagyobb lendületet nyert volna, az okszerű gazdálkodás nagyobb tért hódított volna. Az intézőkörök e tekintetben nagyon sokat várnak a tanítótól. A földmivelésügyi miniszter ur külön gazdasági tanfolyamot nyitott oki. tanítók számára, kik majdan az ismétlő iskolában a gazdaságtant elméletileg és gyakorlatilag tanítani fogják. A főváros is elrendelte, hogy a gazdaság és kertészettan kötelezően taníttassák. E rövid bevezetéssel csak oda kívántam konkludálni, hogy aki akár hivatásból, akár előszeretetből kertészettel foglalkozik, el ne mu laszsza megtekinteni a budai kir. kertószképző intézetet. Az intézet a Gellérthegy déli oldalán fekszik a régi vínczellór-képezde helyén. A ki ismerte az intézetet, mig dr. Entz Géza vezetése alatt állott, el kell hogy ismerje, hogy ez az intézmény a kezdet óta óriási átalakuláson ment keresztül. Ma Molnár István kir. tanácsos, kiváló szaktudós a szölőszet és gyümölcsészet terén, áll az intézet élén. Az ő tevékenysége e téren valóban páratlanul áll s Hváló érdemei elismeréséül nyerte a kir. tanácsosi czimet. Az intézet tanári karában van dr. Schilberszky Károly jeles botanikus, szakember, ki végtelen előszeretettel foglalkozik a növényisme, a növényi élet tanulmányozásával. Ángyai Dezső szintén kiváló jelességü szakember, ki az intézetben már több, mint másfél évtized óta működik. Az intézet jelenlegi czélja, hogy kertészeket képezzen. Eddig nem voltak képzett kertészeink, a ki erre a pályára lépett az csak külföldön szerezhetett alapos képzést. Ezen intézmény által végre valahára megszűnik a csehországi kertész-import. Az intézetben ezen kívül szőlő-ojtási, aszalási, gyümölcsfakezelési tanfolyamokat rendeznek időnként tanítók, földbirtokosok, gazdák részére. A budavidéki tanítók számára azonban eddig még nem rendeztek tanfolyamot, pedig ez eredményében igen üdvös intézkedés volna. Az intézet szőlője mintaszerű. A ki még kételkedik abban, hogy szőlőinket valaha meg ujuthatjuk, tekintse meg e szőlőtelepet, s megszűnik Tamás lenni. A legszebb fürtök, melyek a kiállításra vannak szánva (till-lel) be vannak kötve, védelmül a darazsak ellen. Igen tanulságos a szőlőojtási kísérleti telep, hol az ojtásnál használt kötözési módok próbáltatnak ki. Jelenleg a Sparadraf-íéle, a dr. Krötzer-féle kötözési módot — mely géppel történik — és a Raffia-tanácscsal való kötözési módot tanulmányozzák. Az intézet derék munkavezetőja Lux Sándor nagy eredményt remél elérni attól, hogy a kötözési módok melyike válik be legjobban, a mennyiben a szőlőojtásnál igen fontos a két alany, helyes egybeiilesztése, légmentes elzárása, szóval a kötözés. Az ojtás rendesen egyszerű vagy angol párosítás által történik. Igen érdekes a faalakitási iskola, a hol a fiatal fákat tervszerűen, fokozatosan, folytonos visszametszés által alakfákká nevelik és termőképességüket fokozzák. A faalakitásoknál körte-, alma-, baraczkfákat használnak s e tekintetben valóban csodákat müveinek. A remek spirálisok egy- és kétkarú kordonok, emelete» kordonok, U alakú kordonok, egyes és kettős gömbala- kitás, czimer, lyra-, kehely- és tányéralaku fák valóban meglepő alakitások. A kehelyalaku körtefán oly remek Pap-körték vannak, aminőket ritkán látni Szeretetre méltó kalauzom, Lux ur, ki a kertész-növendékek muukavezetésével van megbízva, beható magyarázatokkal mutatta be, hogy történik a faalakitás. A kertészet gyakorlati elsajátítására szolgál az intézet körül létesített diszpark, mely az intézeti főkertész ügyes alakítási képességéről és finom ízléséről tesz bizonyságot. A intézetnek hat kitünően berendezett
