Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

Budapest, 1896. (2)

BUDA és VIDÉKÉ.

Márczius 15.

merus clausus-t figyelmen kívül hagyta s ha valaki iparüzhetési jogosítványt kért azt, ha a folyamodó személye ellen politikai és erkölcsi tekintetben nem volt kifogás, megadatni rendelte még akkor is, ha az illető czeh létszáma .— a czéh felfogása szerint — teljes volt.

Ez a rendelet, melyet 1784. márcz. 15-én bocsátott ki, képzelhetőig nagy riadalmat támasztott a szabadalmazott atyamesterek körében. Keservesen feljajdultak ellene, mert úgy vélték, hogy most már éhen fognak elpusztulni. Nagy volt az ijedelem a budai czéhek közt. A közös veszedelemtől szorongatva testvériesen egyesültek s elkeseredett hangú emlékiratot terjesztettek a város tanácsa elé, kérve, könyörögve, hogy az existencziájukat alapjában fenyegető rendelet visszavonása iránt tegye meg a hathatós lépéseket.

A kereskedők és iparosok ez az emlékirata történeti reminiscencziáinál fogva is érdekes. Buda — mondja a beadvány — hajdan, a mikor királyainak székhelye volt, gazdagságánál, jóléténél, lakosainak számánál és tudományos képzettségénél fogva a földkerekség leg- áldottabb pontja volt. Nagysága, szerencséje letűnt, a midőn a barbár török hatalmába jutott. Nyomorúság, szégyen, kétségbeesés jutottak osztályrészéül azalatt a másfél század alatt, mig a török igájában nyögött. A nagy Lipót győztes fegyverei végre visszaadták szabadságát. De teljesen máig se térhetett magához, a borzasztó korszak szomorú emlékei itt-ott még éktelenitik a várost. Az ország belső zavarai pusztították soraikat, a pestis tizedelte az újonnan telepedett lakosságot, 1788 és 39-ben pedig olyan járvány, a melyre ma is borzalommal gondolnak azok, akik átélték. A török és porosz háborúk, a nagy drágaság s a soha nem tapasztalt óriási árviz okozták, hogy ámbár Buda az ország fővárosa, mindazáltal a török uralom alól való felszabadulása óta mintha nem emelkedett, hanem inkább hanyatlott volna. A városnak jobbára iparos lakossága e szorongatott időkben a legsanyarubb viszonyok közt tengődött. Az ipar és kereskedelem éltető, versenyre ösztönző eleme a kiterjedt kereslet, de hol találták ezt fel a budai kézművesek, mikor az országot zavarok dúlták, a lakosságot a járványok fogyasztották s az 1723-ki rettenes tűzvész szegényitette ?

Az ipar- és kereskedelem tönkre ment; akik felvirágoztathatták volna, jövedelmezőbb foglalkozás után néztek. A szőlőművelésre adták magukat s a budai bornak rövid idő alatt messzeterjedő hírnevet szereztek. Azóta ezen a téren is túltermelés mutatkozik. A szőlőmivelés általános lett nemcsak Budán, hanem a környékén is, miáltal a bor ára annyira leszállóit, hogy egy némely esztendőben a munkáltatás költségei is alig térülnek meg.

sodni, holott okszerű rendezés, szabályozás által értékessé lehetne tenni az egykor bortermő vidéken s ha azt jómódúak nyaraló helyűi választanák: a főváros óriási jövedelemre tenne szert a fogyasztási adókból ?

Kérdezték, miért nem vezetnek utak a Gül Baba vidékére, a Rézmálra, a Csillebércire, stb. de úgy, hogy az ott nyaralók naponkint könnyű szerrel lejöhessenek ügyeiket végezni ... s ne kelljen az ivóvizet üvegekben fölszállitaniok ?

De nem folytatom, mert a szerkesztő már is össze vonta szemöldökeit. Még csak egyetlen egy kérdését jegyzem föl a velem együtt boiközi állásban igazmondó adóalanyo k- nak: meddig fogják a Sáros fürdő világhírű fonását parlagon hevertetni? Ez aranvbáuya s bányája a szenvedő emberiség javulásának. Az épületet lebontották, a forrás fölé kupolát építettek s a nagyszerű hatású, enyhüléstadó viz egykedvűen gőzölög ...az emberi kor legvégső határáig, a helyett, hogy kihasználnák.

Álljanak tehat össze, t. választmányi tag ürüli tegyenek okadatolt indítványt minden bármily jelentéktelennek látszó kies bu- daí liély hozzáférhetővé, lakhatóvá télele iránt. 'u; noAz utókor milliói fogják áldani emlékö- az indítványt eredmény követi.

—y

Ennél fogva az iparosok kezdenek ismét visszatérni tálajdonkápeni foglalkozásukhoz s ime most a királyi rendelet veszélyezteti megélhetésüket. Minden bizodalmukrt az uralkodó kegyébe helyezik ; lehetetlen, hogy tönkre akarná tenni őket. Már pedig, ha a sérelmes királyi rendelet hatályon kívül nem helyeztetik, az ipar és kereskedelem ok veteti énül elpusztul. Most is annyira vannak, hogy alig képesek élni.

Állításuk bizonyítására minden czéh létszám kimutatást terjeszt a tanács elé, mely magában foglalja nemcsak az önálló üzlettel biró iparos vagy kereskedő, hanem azok fiainak s leányainak létszámát is, mint akiknek első sorban van joguk arra, hogy a mesterséget kitanulván, vagy férjhez menvén, engedélyt kapjanak valamely' üzlet folytatására.

Lássuk e kimutatásokat sorra.

1. Első a kereskedőké. Eszerint önálló üzletet vezet 49, ezeknek van 42 fiók, 35 lányok, összesen tehát 77 gyermek. A fiuk közül 9 már végezte pályáját s a leányok közül 10 már férjhezmenendő, első sorban tehát ezeknek volna joguk, ha a mostoha viszonyok engednék. Van azonkívül a Tabánban 30 szatócs, akik jobbára fűszerrel kereskednek.

2. Az asztalos czéh kimutatása szerint mesterséget folytat 18 asztalos, ezeknek vnn 21 fiók, 26 lányuk, amazok k ízül 3, ezek közül 5 már engedélyre tarthat igényt. Továbbá a külvárosokban s főleg a Vízivárosban van u.

n. külső, a czéhbe be nnm kebelezett asztalos 34. A czéh különös sérelem gyanánt felhozza, hogy midőn értesült arról, hogy a nádor a helytartótanácscsal s más állami hivatalok is Budára helyeztetnek által, az ezek számára szükséges kincstári épületek építéséhez a királyi palota kitatarozásához nagy mennyiségű fakészletet szerzett be s számos legényt fogadott fel a széh s a munkát hajlandó és képes lett volna a legjutányosabban teljesíteni, mégis e czélra Pozsonyból hoztak 6 mestert 40 legénynyel s a helybeli iparosok mellőzésével, ezek végzig a munkát.

3. A pék czéh kimutatása szerint u. n. „Weiszbecker“ van 27 önálló iparos 38 fiú és 37 lánygyermekkel, kik közül 12 fiú már pályáját végezte s 16 lány férjhezmenendő. Elekhez nincsenek hozzá számítva az u. n. „Schwarz- becker“-ek, akik kenyereikkel nagy konkurren- cziát csinálnak.

4. A csizmadia czéhben van 58 önál ió iparos 4 özvegy asszony. Az 50 fiú közül , 20 képes volna mesterségét folytatni, eladó lány pedig 76 közt 25 van. A czéh panaszkodik a nehéz megélhetési viszonyokra, jóllehet

a múlt 1783 évben 10,000 pár czipöt ké zitet- tek a katonaságnak. De helyben igen csekély a kereslet, úgy hogy 20 mértföldre is kénytelenek eljárni,

5. A szabó czéh 48 mestert számlált, 40 fiú- és 45 leánygyermekkel. 5 fiú már űzhetné mesterségét, 12 leány pedig eladó.

6. A tímár czéhben van 13 mester, 24 fiú, 27 leány és 8 özvegyasszony.

7. A paszomántos czéhben van 5 mester, 3 özvegy asszony, 4 fiú, 8 leánygyermek, az utóbbiak közül 5 férjhezmenendő.

8. Szűcs mester van 42, 14 fiú- és 16 leánygyermekkel, kik mind férjhezrrenendők,

2 fiú pedig önálló üzletvezetésre képes.

9. A nyereggyártó czéhben van 6 mester-, 3 fiú és 4 leánygyermekkel. A gyermekek közzül 4 már igényt tarthat az önálló üzletre. Panaszkodik a czéh, hogy miután minden lovasezrednél vannak tanult nyergesek, akik nemcsak a katonaság, hanem magán emberek számára dolgoznak, ezek miatt sok bárt szenvednek.

10. Kocsigyártó van 11 mester, 11 fiú, 8 lánygyermek, kik közzül 2 már nagykorú.

11. A harisnyakötő czéhben van 7 mester, 6 fiú és 12 leánygyermekkel. A czéh panasza az, hogy nem 'elég, hogy köztudomásúlag a házi szükségletet minden házban otthon elégítik ki, hapem vannak a czéhben nem levő olyan harisnvákötők, akik a czéh nagy kárára házról házra járnak portékájukkal.

12. A fésűs czéhben vau 6 mester, 6 fiú és 3 lánygyermek, kik közül 3 önálló üzlet vezetésére alkalmas.

13. Az üveges czéhben van 8 mester,

4 fiúval, 6 leánnyal, kik közül 5 már önálló üzletet vezethet.

14. Német kalapos mester van 4, 3 fiú, 8 leánygyermekkel. Panaszkodnak, hogy német kalapokkal a magyar kalaposok is kereskednek, sőt minden zsidó és szatócs; úgyhogy ők kénytelenek a debreczeni, szegedi vásárokat fölkeresni.

15. Halász mester van 12, özvegyasz- szony 2. Gyermekük van 14 fiú és 10 lány.

16. Szíjgyártó mester van 4, 2 fiú és

5 leánygyermekkel.

17. Patkoló kovács mester 14, 24 fiú, 20 leánygyermekkel, kik közül 5 önállóan vezethet üzletet. Panaszkodnak, hogy már minden falunak van kovácsa s különösen az ó- budai kovácsok nagy kárt okoznak nekik.

18. Kádár mester van 23, nem számítva a mintegy 25 kontárt. Az 53 gyermek közül házasulandó fiú és férjhez menendő leány van 20.

19. Szappanos mester 10 van, 11 fiú és leánygyermekkel.

Összegezve most ez adatokat, úgy találjuk, hogy Budán 1784-ben (a kereskedőkön kívül) 19 iparággal, az özvegy asszonyokat nem számítva, 316 önálló czéhbeli mester foglalkozott. Ezeknek volt összesen 647 gyermekük. A mesterekhez számíthatjuk némileg azokat a fiú gyermekeket, akik mesterségüket kitanulták s a megkivántató 1—2 évi vándorlást elvégezték, valamint azokat a felnőtt leányokat, akik férjhez menetel által első sorban tarthattak igényt önálló üzlet folytatásához. Ezeknek a számát nem találjuk minden kimutatásban, de a rendelkezésünkre álló adatokból azt 160-nál többre tehetjük.

Dr. Illésy János

Mechanikai tanműhely Budán.

A budapesti államilag segélyezett mechanikai tanműhely értesítője az 1895. év végén megjelent Szerkesztette Süss Nándor a tanműhely igazgatója.

Süss Nándor érdemei e téren oly nagyok, hogy azt szűk keretben kellőleg méltányolni nem is tudjuk. Elég rámutatnunk arra a tevékenységre, arra az ügybuzgalomra, arra a példás lelkesedésre, a melylyel az intézetet 11 év leforgása alatt nemcsak vezeti, de folyton folyvást emeli és fejleszti, hogy képet alkossunk magunknak az intézetben manapság uralkodó szakszerűség, pontosság és rend felett. Az igazgató szeretetteljes modorával, nagy készültségével nemcsak útbaigazító oktatója, de valósággal barátja a tanulóknak, kik nem félik nem rettegik, de annál melegebb szeretettel veszik körül, ha közibük lép. Az igazgatónak, a tanári karnak dicséretes buzgalma ilyképen átszivódik a tanítványok vérébe, leikébe is, k^k ennélfogva kettős szorgalommal és ügy&zeretettel látnak úgy elméleti mint gyakorlati feladataik megoldásához.

A tanműhely kizárólag a mümechanikába vágó műszerek és készülékek előállításával fogfoglalkozik, ilyenek: mérnöki, erdészeti, és bányászati műszerek, valamint tudományos czélra szolgáló eszközök és fizikai készülékek.

Süss Nándor igazgató érdeme, hogy rövid 11 év alatt odáig fejlesztette az intézetet, hogy a tanműhely az ezredéves kiállításon részt vesz nemcsak mint tanintézet, hanem mint e téren kiváló és versenyképes vállalat, illetve állami hatóságok szállítója.

Mint tanintézet a III. azaz közoktatás- ügyi csoport kiállításán a szakiskolák és tanműhelyek között minden egyes tanulónak egy- egy kész munkáját állítja ki. Egyesek mellé helyezve a nyers anyagot is, melyből az illető készülék vagy műszer előállittatik, hogy a nagy- közönség igy a kész tárgyra fordított munka mibenlétét megismerje. E helyen a tanulók rajzai, valamint Írásbeli dolgozatai is közszemlére téteknek ki.

Összes készítményeit a tanműhely a IX. azaz a gépipar, műszerek és a tudományos eszközök csoportjának kiállításán mutatja be. Itt egy nagy szekrényben a használatban előforduló összes mérnöki, bányászati és erdészeti műszerek, valamint tudományos eszközök lesznek láthatók ; úgyszintén egy szabadon felálli-