Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

Budapest, 1896. (3.) BUDA és VIDÉKE Márczins 15. tott csoporfcozat, nagyobb és egyszerűbb tár­gyakból öszeállitva, mint mérőléczek, kitűző ru­dak stb. Fizikai készülékek és tanszerek, melyek a tanműhelyben készülnek, a helybeli Calderoni és Tsa czég, a tanműhely kizárólagos képvise­lője és elárusítójának tőszomszédságban levő kiállításán találhatók „A budapesti áll. segélyezett mechanikai tanműhely készítményei“ felirat alatt, A VII. vagyis erdészeti csoport kiállításán a tanműhely a hazai erdészeti hivatalok által használtatni szokott összes műszereket állítja ki. Mindezeken kivül a „középiskolai tansze­rek mintagyüjteménye“, melyet a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter által e czélra kine­vezett bizottság a közoktatásügyi csarnokban állít ki, és számos oly készüléket és eszközt mutat fel, mely a tanműhelyben készült. A nagy gonddal készült értesítő felöleli az egész tananyagot, munkarendet, s közli a tanu­lók által készített műszert vagy készüléket. A gyakorlati vizsga augusztus 1-én kez­dődött, és deczember 22-én fejeződött be, mely­nek záróvizsgáján a kereskedelemügyi minisz­térium részéről Szterényi József iparfelü­gyelő és iparoktatási miniszter biztos, Binder Lajos iparfelügyelő a vallás és közoktatásügyi minisztérium részéről Mosdossy Imre tan- felügyelő volt jelen. Az elméleti vizsgák befejezése után min­den tanuló bemutatta kész vizsga munkáját, valamint munkájuk tárgyának önkészitett raj­zát és az erről készített leírást. A bemutatott vizsgamunkák a következők : I. éves tanulók: BartuseX Arthur vizsgamunkája: Lejtő, Héley Róbert: Fechner- féle elektroskop, Héncz Gyula: Gsigasorok, Ko­vács József: Haldat-féle készülék, Párti Sándor : Henley-féle kisütő, Zier Árpád: Központfutókép. II. éves tanulók: Berger Gyula vizsga­munkája: Zseblejtmérőmüszer, Gastier Jenő: Távcsöves vonalzó, Klammer Rezső: Erdészeti tájolómtiszer, Schreiner Antal: Inklinatorium. III. éves tanulók: Barényi Árpád vizsgamunkája: Tachymeter, Barényi Géza: Watt-féle gőzgép, Benyő Emil: Egyetemes lejt- mérő műszer, Eden Ferencz: Br. Eötvösféle gra- vitatiometer, Milhofer Nándor: Kétkőpüs lég- szivattyú, Sundhausen István: Corádi-féle rajz- másoló, Witt Sándor: Breithaupt-féle erdőtá- jolómüszer. IV. éves tanítók: Balog József vizsga­munkája: Egyetemes lejtmérő Kern szerint, Georgovits József: Stamfer-féle lejtmérő műszer, Müller Géza: Belházy-fóle erdőtájoló műszer, Zier Kálmán: Theodolt. Lapunk szűk tere nem engedi, hogy az egyes készülékek leírását s azok bővebb ismer­tetését is közöljük, de annyit egész határozott­sággal állíthatunk, hogy a tanműhely ll évi fennállásához méltóan tekintélyes mérvben fog az 1895 évi ezredéves kiállításon részt venni. Ismételve hangoztatjuk, hogy a Budán működő, s államilag segélyezett mechanikai tan­műhely óriás léptekkel halad előre és Süss Nándor igazgató a tanári karral rövid idő alatt megmutatta, mint lehet egy intézetet virágzóvá tenni, s czéljának és rendeltetésének minél fo­kozottabb mérvben való fejlesztését előmozdítani. A siker már eddig is meglepően fényes, s a jövő még ennél is többet ígér. Turista közgyűlés. A magyar turista egyesület budapesti osz­tálya a Magyar Tudományos Akadémia első emeleti üléstermében az egyesület nagyszámú tagjainak élénk érdeklődése mellett tartotta meg rendes közgyűlését. Az elnöki széket a leg­érdemesebbek egyike Dr. Téry Ödön foglalta el, méltó társai voltak: a közgyűlés vezetésében Petrik Lajos ügyvivő alelnök, Dr. Marinovich Imre titkár és Déry József jegyző. Az elnöki rövid megnyitó után Dr. Mari­novich titkár olvasta fel szépen megszerkesztett évi jelentését, melyben összesítve volt minden a mi apróbb részletekben e lapok hasábjain a magyar turistaságról elmondatott, nevezetesen statisztikai adatok a jól sikerült kirándulások­ról, a tanulságos felolvasásokról, az egyesület által gyakorolt jótékonyságokról, a kedélyes estélyekről, különösen pedig a turistaság terén kifejtett tevékenységekről és az elért eredmé­nyekről, mindezekből csak arról győződtünk meg, hogy az egyesület folytonosan fejlődik, tevékenységi körét folytonosan terjeszti és ha a megkezdett utón halad — megismerteti az érdeklődő közönség előtt Buda környékét, külö­nösen a regényes hegyvidéket Esztergomtól Veszprémig, de sőt lehetővé teszi az elragadóbb helyeknek meglátogatását is, mert az utjelzé- sekre nagy gondot fordít, és ezzel megadja a módot arra, hogy a jelzések után indulva a helyi viszonyokkal ismeretlenek is eltaláljanak oda — a hova akarnak. Megtudjuk ebből a jelentésből azt is, hogy a turisták évről-óvre több és több hívet hódí­tanak meg nemes sportjuknak, mert a tagok száma évről-évre emelkedik, sajnos ugyan, hogy az az emelkedés nem ölt olyan arányokat, mint a hogy az a nemes ügy érdekében kívánatos lenne, mint a hogy azt a külföldi hasonczélu egyesületeknél látjuk, hol a tagok száma 5 — 8000 ezer sőt egyes esetekben 10000-en is fe­lül van, de minden esetre szép kezdet az, hogy ezen egyesületnél a negyedik év lezártával a létszám megközelíti az ezret! Az egyesületnek — a külömböző alapok­tól eltekintve 4222 frt bevétele volt a múlt évben és számadását 747 frt készpénz marad­vánnyal zárta le, az egyes külön alapok mene­dék házak, irányjelzők és más a turistasággal kapcsolatos czélok megvalósítására szolgálnak, ezeken túl van egy jótékonysági alap is. A menedékházi alapot a közgyűlés a folyó évi bevételekből 1275 írttal gyarapítja és elhatá­rozta, hogy az igy 2368 írtra felszaporodott alapból, valamint a megindítandó gyűjtés foly­tán elérhető adományokból az ezredéves ünnep emlékére a Magas-Tátra egy alkalmas helyén — lehetőleg a nyugoti részekben — egy me­nedék házat építtet. A folyó évi költségek 4897 írttal irányoz- tattak elő, és elhatároztatott, hogy az ezred­éves kiállításon a „Magyarország képekbenu czimü képsorozatot vetítő gép alkalmazásával mutatják be, hogy igy alkalmat nyerjen a nagyközönség, különösen a hozzánk ellátogató idegen is legalább képekben szemlélni hazánk azon elragadó természeti szépségeit melyeknek a maguk nagyszerűségében való megtekintését egy vagy más körülmény nem mindenkinek engedi meg. Gondoskodott az egyesület arról is, hogy a tanuló ifjúságot a turistaság czéljainak meg­nyerje és felhívja az ifjúságot tetszés szerinti turista utak megtételére és leírására, az arány­lag legjobb ilyen leiró 25 frt jutalmat nyer. Mint minden közgyűlés úgy a turista közgyűlés is választással van egybekötve, csak hogy a turisták nem szokták türelmetlenül várni a szavazatok összeszámítását, mert ren­desen leköti figyelmüket egy — felolvasás; ez alkalommal Déry József az egyesület jegyzője tartott egy szellemesen összeállított és jó hu­morral előadott, és e mel lett sok előtanul­mányra valló —- felolvasást a turista nőkről, melybői megtudtuk, hogy a turistaság a nők körében is mindig hívekre talált és már a szá­zad elején is voltak vállalkozó nők kik Schweitz égnek meredő hegy csúcsaira kívánkoztak és felfedezési utakra indultak ellőttük meg nem közelitett hegycsúcsokra, a válaztás eredményét igy mindenki bevárta, de csak azután hallgatta meg, mikor a felolvasót érdeme szerint meg­éljenezte. A közgyűlésen az Erdélyrészi kárpát egye­sület és magyar turista egyesület tanító osz­tálya egy-egy kiküldöttel képviseltette magát mig a Szitnya és a Vágvölgyi osztály üdvözlő táviratokat küldtek a befezés után pedig az egész társaság a nemzeti szálloda fehér termébe vonult társas-vacsorára, hol kapóra jött aczigány, hogy egy kis táncz is legyen, minek következ­tében a kedélyes vacsora csak éjfél után ért véget. Hallomás szerint a Magyar turista egye­sület tekintettel a kiállításra és a hozzánk ellátogató idegenekre idei kirándulási soroza­tába a legérdekesebb helyeket vette fel, mint­hogy azonban a kirándulások ideje még nem érkezett el — folytatja felolvasó estélyeit a kir. magy. tud. egyetemi ásványtani intézetének elő- I adásai termében (VIII. Muzeum-körut 4. sz- földszint), legközelebbi ilyen felolvasást Dr. Fialovszky Lajos tanár egyesületi tag folyó hó 21 -én szombaton este 6 órakor tartja és azt 28-án folytatja, a felolvasás Budapest kirándu­lási területéről szól és a felolvasó több mint 100 vetített képet mutat be erről a területről. — Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe azzal a hoz­záadással, hogy a belépés díjmentes és nem tagok részére is teljesen szabad ! Ismerősein k. (Árnyak és fények.) Báró Eötvös Loránd. A legmélyebb magyar gondolkodónak, báró Eötvös Józsefnek a fia. A mikor én báró Eötvös József szobra előtt el negyek mindig áhítattal tekintek érczbe öntött alakjára. Mennyi eszményt hibázott és mennyit vitt sírjába ez a nagy ember ! Báró Eötvös Loránd atyja körében nevel­kedett, ki nem társalkodóit soha iiresfejü embe­rekkel. Az volt csak kedves vendége, ki eszmét hozott magával. A Svábhegyen az napság egész kis iro­dalmi és művészi gyarmat volt. Ide jártak a kor kitűnőségei és alkották ennek a korszak­nak terveit a melyben mostan élünk. Fiatal emberre nagy kincs egy ilyen kör, a sast sasok tanítják röpülni. Tisztába jön az­zal, hogy a ki főrangúnak születik is, az sem töltheti el hiában életét, az embernek köteles­ségei vannak az emberiséggel szemben. A ki kötelességszerető ifjú korában, az mint férfi hasznos tagja lesz a társaságnak. Az ilyen ember már abban a korban alkot, melyben még mások álmodnak. Eötvös Loránd örökölte atyja költői kedé­lyét és bölcselkedő hajlamait. Fiatalabb korá­ban szeretett bolyongni a budai hegyekben és ábrándozott. Kedves költője volt Heine. Szerette a természetet, elmerült szépségei bámulásában. Vizsgálta a természetet, lehatolt a dolgok mé­lyére és Heine kedvelőjéből egyszerre a mathesis tanára lett. A költészet és a mathesis bizony nem egy dűlőre esnek. Messze föld választja el egyiket a másiktól, csak a végtelenségben ro­konok. Czéljokban is közös a vonás t. i. az igaz­ság szolgálata. Az egyik ismeretlen tájak, isme­retlen világokban kalandozik és itt fedezi fel czélját, a másik a pozitív valót igyekezik mennyiségekben kifejezni. A két czél haladhat egymás mellett, de egy pontban nem találkoznak. Vezérök a ki- elégithetlenség, örökös mozgás. Pihenés soha. A mathezis tanára higgadtan mérlegel­heti az embert, a világot, a dolgokat, előtte minden csak szám, mennyiség, melynek helyét be kell tölteni. A magyar tudományos Akadémiának elnöke és titkára exact tudományt mivel. A választás nem rossz. Ez pozitív munkát jelentene, olyas­mit a mi mint a szám kifejezhető, melynek eredménye van. Báró Eötvös Loránd nem azért ül ma az Akadémia elnöki székében, mert jó egyetemi tanár, nem azért mert báró Eötvös József fia, hanem mert sok tudásu geniális ember. Báró Eötvös József fiáról feltételezhető, hogy atyjától elég szellemet örökölt, elég lelke­sedést és kitartást arra, hogy a magyar tudo­mányosságot vezesse magyar szellemben. A számok emberétől elvárható, hogy csak a valódi értéket fogja ismerni és O alatt soha, de mindég O felett kezdi az érték mérlegelésé­nél a számítást. Ha atyja szellemét követi, úgy lehet be­lőle a tudományosságban hadvezér, ki a szel­lem harczában a terveket nem csak megbírálni, de keresztül vinni is tudja. Alija útját annak, hogy a tudományosság terén álismereteikkel és mások kincsével kal­már kódjának. Báró Eötvös Loránd nem hajhássza a népszerűséget, nem reklám-vadász, komoly em­ber, kit megvesztegetni nem lehet. Ismeri a mennyiségeket. Csak egyre van szükség, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom